Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-02 / 126. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 2. Kertészkedő 17 A faiskola és a szőlőiskola egyedi törődést, egész évben naponkénti megfigyelést és speciális szakértelmet igényel a termelőtől Nagy érték, ám egyben óriási kockázatot is jelent A faiskolai, szőlőiskolái szaporító- és telepítési anyag a veszélyes és karantén károsítok világrészek közötti terjesztője lehet (Képarchívum) A faiskola és a szőlőiskola fás növények szaporításával, nevelésével foglalkozik, az ültetvények alapanyagát állítja elő. A kis területen lévő nagy növényszám rengeteg kézi munkát, egyedi törődést, naponkénti figyelmet, speciális szakértelmet kíván, ugyanakkor nagy érték, nagykockázat, a jövő záloga. VÉGHELYI KLÁRA A faiskolai, szőlőiskolái szaporító- és telepítési anyag a veszélyes és karantén károsítok világrészek közötti terjesztője lehet. Ezért nagyon fontos a növényegészségügyi előírások betartása. Szaporítóanyag-előállítás A fás növények szaporításának alapvetően két módja van: Áz ivaros, maggal történő szaporítást a gyümölcsfák esetében csak az alanyok, és új fajták előállításához, a szőlő esetében kizárólag az új, hibridfajták előállításához alkalmazzák. Ennek oka, hogy a fás növények magjai rendkívül heterogének, nem őrzik meg az anyafajta tulajdonságait. A ma- gonc alany előállításhoz csak ellenőrzött, kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkező fajok és fajták magtermő plantázsairól származó magokat szabad felhasználni, mert a konzervgyári, vagy „köpött” magok vírusbetegségek hordozói lehetnek.- Az ivartalan szaporításkor idős növények, meggyökereztetett hajtásait, vesszőit hásználjuk alanyként, és szemzőhajtásait, oltóvesszőit használjuk a termesztett fajta kiváló tulajdonságainak megőrzése céljából, nemesként. Speciális formája a mikro-szapo- rítás, amikor csak néhány sejtből állítjuk elő laboratóriumban az eredetivel teljesen azonos alany vagy nemes fajtát. Az idős növény része, a hajtás, vessző vagy a rügy lappangva magával viszi az anyanövény minden egészségügyi problémáját. A fertőzött anyanövényről származó szaporítóanyaggal terjesztjük a kórokozókat és kártevőket, ezért a törzsültetvényeket növény-egészségügyi szempontból kiemelt fontosságú, hatósági ellenőrzés alatt álló körzetként kell kezelni. A telepítési anyag előállítása A telepítési-, vagy ültetési anyag előállítása az oltványiskolában történik, ahol a magonc, gyökeres dugvány, a szemzőhajtás, oltóvessző további fertőzéseknek van kitéve. A nagy állománysűrűség miatt a betegségek futótűzként terjednek. A lappangva hurcolt betegségek kifejlődhetnek, továbbterjedhetnek. A környezetből érkező kórokozók is fertőzik a növényeket, szívó-, rágó kártevők sebet okozva nyitnak utat sebparazita kórokozóknak. Az oltás, szemzés is sebfertőzés veszélyével jár. Kórokozók A maggal terjedő himlő-gyű- rűsfoltosság-, szilvatörpülés-, ké- regnekrózis- és érdeslevelűség-ví- rusok nagymértékű terjedését az árutermelő gyümölcsösökből származó magok okozták. A magok vírusfertőzöttségét csak a „leopárdfoltos” kajszi magon tudjuk meghatározni. Alannyal és nemes szemző- vagy oltóvesszővel a legtöbb vírusbetegség átvihető az oltványba. Az agrobaktériumos golyva kórokozója a faiskola talajában több éven keresztül, életképesen megmarad, sebeken keresztül fertőz. A kórokozó gyümölcsfákon gyökérgolyvát, a szőlő gyökerén és törzsén is goly- vásodást okoz. Az erwiniás tűzelhalást okozó baktérium valamennyi almatermésű gyümölcs- és számos rózsafélékhez tartózó díszfát, bokrot fertőzhet. A kórokozót valameny- nyi hasznos és káros rovar, felcsapódó esőcsepp, faiskolai eszköz és az emberi kéz is terjeszti. A lisztharmat, a venturiás varaso- dás, blumeriellás, gnomoniás, fabreás, fillosztiktás, polisztig- más levélfoltosság, tafrinás levél- fodrosodás, sztigminiás levéllyu- kacsosodás, szőlőnél az orbánc és a peronoszpórás levélfoltosság fertőzésének veszélyét fokozza a közelben lévő idős, gondozatlan ültetvény. A hajtások, vesszők fol- tosodását, majd száradását okozó nektriás, leukosztómás, fomop- sziszos, és leukosztómás gomba a szaporítóanyaggal, széllel, és az oltó-szemzőkéssel egyaránt terjedhet. A gazdacserés fejlődésű rozsdagombák faiskolai előfordulásával, csak ott kell számolnunk, ahol a rokonságban nem lévő két gazdanövény egymás közelében található. Például a gimnospo- rangiumos rozsdagomba gazdanövénye az almatermésű fajok mellett a boróka fajok. Elegendő védekezés, ha nem egymás közelében termesztjük a két különböző fajhoz tartozó gazdanövényt. A xilofág bazidiumos makro- gombák, vagyis a farontó taplók sebparaziták, fertőzésük az oltás, szemzés vagy szemre-metszés, vadalás helyén következhet be. Mivel az elhanyagolt fákon, bokrokon, szőlőtöveken, nyesedéken nagyszámban fejlődő termőtestek, taplók egész évben fejlesztik a bazidio-spórákat, a fertőzés csapadékos időben bekövetkezhet. A rozelliniás és a rözlériás gyökérparazita gomba rövid forgóval üzemelő faiskolákban, gyökérmaradványokon több éven keresztül fennmarad, hosszú lap- pangási ideje miatt az őszi kitermeléskor még nem vehető észre. A verticilliumos, pitiumos és fi- toftórás talajgombák a fejlődő gyökereket sebzésen keresztül fertőzik, és hervadásos megbetegedést okoznak. Kártevők A talajban élő fonálférgek szájszuronyukkal megsebzik a vékony gyökereket és utat nyitnak a talajgombáknak. A levéltetvek, kabócák nemcsak szívásukkal, hanem a vírusbetegségek terjesztésével is nagy kárt okoznak. Az alma alany gyökérzete a vér- tetű-, a szőlő alany gyökérzete a szőlőgyökértetű- (filoxéra) guba- csaiban viszi magával a károsítót. A károsítóval szemben ellenálló alany nem pusztul el, de gyengíti a növényt és terjeszti a tetveket. A lombrágó bogarak, és hernyók oly mértékben csökkentik az asszimiláló felületet, hogy az oltványok egy év alatt nem érik el a szabványos méretet. A nagy munkával beoltott nemes szem kirágásával, odvasításával az ormányos bogarak, barkók, rügykárosító hernyók, pockok, nyulak okoznak nagy kárt. A cserebogár és a ba- golypüle lárvája, a mocskos pajor a talajban megrágja az oltványok földalatti részét, gyökereit. A pajzstetvek is a környezetből fertőzik a faiskola növényeit. A káros, leveleket szívogató takácsatkák, levélatkák mellett a faiskolában gyakran előfordulnak a hasznos, parazita atkák és rovarok, ezért csak a hasznos élőlények védelmére figyelve végezzünk vegyszeres védekezést. A védekezés lehetőségei A gyökérgombák ellen egyedüli hatásos védekezés az előző kultúra gyökérmaradványainak összegyűjtése és elégetése. A környezet fertőzöttségét is meg kell szüntetni. A közeli szántóföldi kultúrák károsítói gyakran elözönlik és letarolják a faiskola zsenge növényeit. Ezért a mechanikai és vegyszeres védekezést a környezet fás- és lágyszárú növényeire is ki kell terjeszteni. Faiskola, szőlőiskola létesítése előtt nagyon fontos a talajhigiéniai vizsgálat. Ha a talajgombák, fonálférgek, rovarlárvák előfordulása indokolja, végezzünk talajfertőtlenítést. Az oltványiskola keskeny parcelláiban a legkülönbözőbb fajok és fajták egymás közelében vannak, ezért széles hatásspektrumú fungicidek, inszek- ticidek használata célszerű. Az almatermésűek fitoftórás betegségének észlelését az illetékes szakhatóságnak be kell jelenteni. A védekezést az előírt karantén rendszabályoknak megfelelően végre kell hajtani. A beteg növényi részeket el kell távolítani. Faiskolában a fertőzött növényeket ki kell szedni, és el kell égetni, mert a sűrű növényállomány miatt nagy a terjedés veszélye. Kihajtástól kezdődően rézhidroxid, vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. A rézkészítmények a levél- és vesszőbetegségek ellen is széleskörűen hatásosak, de a csonthéjasok rézérzékenységét figyelembe kell venni. Réztartalmú készítményekkel, perzselő hatásuk miatt, a hajtások fásodása után, nyár végén valamennyi gyümölcs- és szőlőoltványt permetezhetjük. A liszthar- matbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a di- nokap- és a kén hatóanyagú szerek javasolhatók. Ügyelni kell arra, hogy a kéntartalmú szerek 25°C feletti hőmérsékleten perzselnek. A szisztémikus hatású szerek közül a bupirimát, a kurativ és eradikatív hatással rendelkező szerek közül pedig a diniko- nazol, a fenarimol, a fluzilazol, a hexakonazol, a miklobutanil és a penkonazol hatóanyagok jöhetnek számításba. Ez utóbbiak egyben az egyéb gombabetegségek ellen is hatnak. A rovarkártevők közül a molyok, lepkehernyók, levéltetvek ellen a piretroidok, és a rovarok mellett az atkák ellen is hatásos gázosodó-szerek eredményesen használhatók. A lombrágó hernyók, moly- és aknázómoly lárváinak fejlődését a fenoxikarb, és a kitinszintézist gáüó készítmények akadályozzák meg. Széles hatókörű a levéltetvek, molyok, lombrágó hernyók és bogarak ellen a szerves foszforsavészterek vagy azok kombinációi használhatók. A mezei pocok, kószapocok ellen rágcsálóirtó készítményeket, az előírások szigorú betartásával használhatjuk. A méreg hatására elhullott pockokat azonnal össze kell szedni, hogy elfogyasztásuk ne okozzon kárt a hasznos élőlényekben. A nyulak ellen a talajba süllyesztett kerítéssel, és rendszeres kutyás bejárással, a szarvasok, őzek ellen a kerítésre akasztott, , riasztó szagú készítmények kiakasztásával védekezhetünk. A frissen kivágott fa nem alkalmas egyből gombatermesztésre, ám a beteg, kiszáradt, korhadó tuskó vagy rönk sem hasznosítható erre a célra Hogyan termeszthetünk a saját kertünkben ízletes laskagombát? NAGY Z. RÓBERT Farönkön, tuskón viszonylag kis munkaráfordítással biztosíthatjuk a család ellátását laskagombával. A folyamat azonban elég időigényes, ha már ősszel szüretelni szeretnénk a saját termesztésű gombánkból. Milyen fafajt olthatunk be? A tömör faanyagon való laskatermesztés során felhasználhatunk alapanyagként rönköt, vagy tuskót. Előbbi használata előnyösebb, hiszen a beoltott farönköket ott helyezhetjük el a kertünkben, ahol éppen nincsenek útban. Ezzel szemben a fatuskók helye adott, hiszen azok ott vannak a portánkon, ahol kivágtuk a fát. A gombatermő rönkök a kert árnyékos, párás, szélvédett részén kapjanak majd helyet, ott, ahol várhatóan 3-4 évig nem lesznek útban. Ha napos helyre kerül a „házi gombászterületünk”, akkor a rönkök öntözéséről is gondoskodnunk kell majd. Az akác, a nemes tölgyfajták és a fenyőfélék kevésbé alkalmasak laskatermesztésre, és azok a csonthéjas gyümölcsfajok sem jók alapanyagnak, amelyek hajlamosak a mézgásodásra. Az almafélék és a dió fája viszont kitűnő termesztőközege a laskagombáknak, de megfelelek még erre a célra a gesztenyék, hársok, juharok, a gyertyán, a szil, a bükk vagy a fűz és a nyárfafélék is. A fűz és nyárfa puhafák lévén könnyebben szövet- hetők át a gombafonalakkal, de egyben rövidebb ideig is teremnek, mint a keményfán tartott laskatelepek. A beteg, már kiszáradt, korhadó állapotban lévő fák példányai al- kalmadanok gombatermesztésre. Az egészségesen kivágott, de már kiszáradt fákat áztatás után beolthatjuk ugyan gombacsírával, de az eredmény kétséges lesz. A frissen kivágott fa sem alkalmas egyből gombatermesztésre, hiszen ennek még túl nagy a nedvességtartalma, és „túlzottan egészséges”. A laskafélék a természetben is a már legyengiilűben lévő példányokon képesek megtelepedni. A fa kivágását követen a beoltásig váljunk 5-7 hetet, ezalatt a nedvességtartalma az optimális mértékre csökken. A gombák tehát eléggé „ínyencek” a faanyagok terén, sok kívánalmuknak kell megfelelni ahhoz, hogy megfelelően teremjenek. Ha kerti gombatermesztésbe szeretnénk fogni, akkor a februárban kivágott fát április-májusban kell rönkre aprítani és beoltani. Az átszövetés 3-5 hónapig tart, tehát az első termés ősszel várható. A rönkök beoltása A rönkök ideális átmérője 30- 40 centiméter, magassága ugyanennyi. Az átszövetést pincében, vagy veremben is elvégezhetjük, egymásra rakva a rönköket, közéjük gombacsírát rétegezve, de akkor az átszövetést követen még egyszer mozgatnunk kell ezeket, amikor végleges helyükre kerülnek. Ezért célszerűbb már az oltást is egyből a leendő termőhelyen elvégezni. Egy liternyi gombacsíra 50 kilogramm faanyag beoltására lesz elegendő. A rönknek akkora gödröt ássunk a földbe, hogy csak negyed része álljon ki a talajszmthez viszonyítva. A gödör aljára fél centimé- temyi vastagságban szórjunk gombacsírát, erre helyezzük rá a rönköt, majd a tetejére ugyanennyi csíra kerüljön. Ezt fedjük le fóliával, majd kupacoljuk fel földdel. A földtöltés és a fólia garantálja, hogy az átszövetés hónapjai alatt nem szárad ki a rönk. A gomba behatolását a faanyagba úgy is segíthetjük, ha előzőleg vastag fúróval lyukakat fúrunk a rönk vágási felületeinél, és ezeket teletömjük csírával. A tuskó beoltása ugyanígy történik, leszámítva, hogy alá nem tudunk csírát termi, hiszen gyökereivel még erősen kapaszkodik a talajba. Egyes fafajok tuskói vízhajtásokat képeznek, megpróbálnak újra éledni. Ezeket a hajtásokat távolítsuk el, különben a gomba nem lesz képes megtámadni, átszőni a tuskót. A gombacsíra vásárlásánál figyeljünk a fajtákra. A kései típusok minden évben csak késő ősszel teremnek, évente 2-3 terméshullámban. A nyári fajták már tavasszal teremnek, és nyáron nagyobb esőzéseket és lehűlést követeőn szintén szüretelhetünk róluk. Amikor megkezdődhet a szüret Tavaszi oltás esetén, augusztus végén, (őszi esetén, tavasszal) szedjük le a földet a rönkökről, és távolítsuk el a fóliát. A rönkökön és belsejükben kellemes illatú micéli- um-szövedéknek kell képződnie ekkorra. Ha nem helyben oltottuk a rönköket, hanem veremben, pincében összerakva, akkor üyenkor áshatjuk le a földbe őket a kiválasztott termőhelyükön. A legtöbb gombát a második év őszén szüretelhetjük, a termésmennyiség pedig a rönkök tömegének a 15-25 százaléka lesz, a teljes termesztés ideje alatt. Ha a termőre fordulás várható időszakában száraz lenne az időjárás, akkor öntözzük meg a rönköket. A terület gyomosodása optimálisan párás mikroklímát teremt a laskáknak, ám a gombaszúnyogoknak is kedvező élőhelyéül szolgálnak a gyomok, tehát a párás környezetet inkább mesterséges árnyékolással oldjuk meg, mint a gyomok segítségével. A rönkök közé szórhatunk szalmát, levágott és megszárított fűkaszálékot, vagy be is füvesíthetjük a területet. Ez azért is előnyös, mert a termések mindig esős időben jelennek majd meg, és az esőcseppek ilyen talajborítás mellett nem tudják a gomba lemezei közé felcsapni a sarat. A laskákat akkor szedhetjük, ha a kalapjuk már kiterült, ám a peremei még befelé, a lemezei felé pöndörödnek. Amikor a széle is kiegyenesedett már, esetleg tölcséresedni kezdett a gomba, akkor már elöregedett a laskacsokor.
