Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-16 / 138. szám, péntek

22 lZVILÁG ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 16. www.ujszo.com ÍZLET Tavaszi szüret BODNÁR GYULA Üres a stelázsi, csaknem teljesen. Egy-két üveg lek- mp' ^ vár, kajszibarack, uborka, szilva, ennyi maradt í mindössze a polcokon ősszel még széles hadrend­IVí ben sorakozó befőttseregből. Ilyen még nem fordult J elő házasságunk harminckét éve alatt. De azóta sem, hogy gyermekeink kirepültek a lakótelepi csa- ládi fészekből, és - mostanig - két lánnyal és két fiú­val növelték földünk lakóinak számát, s nem mellékesen, hogy ef­féle közhelyes fordulattal éljek, egyúttal bennünket is megajándé­koztak velük mint unokákkal, vagyis Zsófival, Noémivel, Lehellel, Leventével. Azelőtt mindig bőven maradt az előző esztendőben el­tett befőttekből a következő télre. Ezúttal nem. És ezúttal először, minthogy a bor is fogytán, sőt minthogy a savanyú káposztából szintén már csupán vagy kétujjnyi réteg található a cserépedény al­ján, meglehetősen lehangoló látványt nyújt ilyeténképpen az alag­sori pincében kialakított spájzunk. Ugyanakkor azonban boldogító érzést ébreszt bennem: a gyerekekhez vándorolt az említett befőttsereg zöme, a kedvenccel, az őszibarackkal az élen, hiszem, egészségükre. Másrészt, külön örömömre, úgy tűnik fel - és erre a hál istennek szemlátomást cseperedő unokák révén is hirtelen megnövekedett fogyasztásból következtetek - mégiscsak lehetek némi hatással rájuk. Tudniillik ismételgetem nekik, emlékezve kö- lyökkorom gyümölcsöskertjére, mely annyi meggyet, cseresznyét, szilvát, ringlót, körtét, almát, ribizlit, köszmétét, kajszibarackot, őszibarackot, sárgadinnyét, görögdinnyét, szőlőt, epret kínált ta­vasztól őszig, hogy csak na: kerüljék az ilyen-olyan áruházláncok mindenféle országból importált mindenféle tetszetős, ám ki tudja, mivel és hogyan világra kényszerített és életben tartott gyümölcs- féleségekből rakott halmait, melyek a nap fényéről, az eső illatáról talán csak álmodtak. Megjegyezném itt, nem lenne szabad feladni, lecserélni a Kárpát-medence páratlanul változatos, ízekben, vita­minokban gazdag gyümölcseit távoli, idegen földek terméseire, még akkor sem, ha manapság tájainkon is már egyre több vegy­szert kell bevetni olyan kórokozók ellen, melyekről annak idején még csak nem is hallottunk. Es hát a mind rapszodikusabb időjárás úgyszintén gyakrabban szól közbe. Hallom és tapasztalom, hogy - bár nem mindenütt egy­formán - egyik-másik gyümölcsből kevesebb lesz az idén. Amikor éppen szerelemre ébredtek volna a virágok, nem szánhattak a ter­mékenyítő pollenszemek a bibék felé, elverték őket az esős napok. A méhek sem repülhettek, a nagy megporzók. Persze, ha útra kelhet­tek volna is, nem sokan már, fogyóban ők is, a méhcsaládok. És nem­csak a hegyes vidékeken, ahol a természetes vagy korántsem termé­szetes csökkenés mellett medvék dúlják fel otthonaikat, hanem min­denütt az országban. A balkonunkig érő akácfa virágai úgy múltak el, hogy egyetlen méhecskét nem láttam körözni fölöttük, landolni rajtuk, pedig azért elszívok még naponta annyi cigarettát odakinn, már évek óta csak odakinn, a balkon párkányára könyökölve, hogy legalább egyet látnom kellett volna a drága bogárból, ha jött volna. De nem. Azért reménykedünk, ha elérkezik az ideje, a különféle ho­ni gyümölcsökkel teli befőttesüvegek serege megint széles hadrend­ben foglalja majd el a stelázsi ma csaknem teljesen üres polcait. Sőt, biztos, ami biztos, a négyéves Noémi, valamiféle váratlanul felbuk­kanó ősi anyai ösztöntől vezérelve, már el is kezdte a minap a szüre­tet, műanyag játékkannájába ötvenegy mogyorószemnyi őszibarac­kot szedett le. Nem kell ide gomba, aknázómoly, jégverés, monda­nám, ha a visszafordíthatatlan esemény ellenére nem a majdani gon­doskodó édesanyát látnám formálódni unokámban. Borvacsora a divat EXKLUZÍV Hajdanán az ételekhez választották a bort, manapság azonban gyakran megesik, hogy a borok egyenrangú főszereplői egy-egy ünnepélyesebb vacsorának. A rangos pincészetek szép küllemű palackjaikat újabban egy-egy ételsorral együtt ajánlják a szállodák törzsvendégeinek. A rafinált ételremekek egyik budapesti mestere Abdesattar Zitouni, a Four Seasons Gresham Palace szálloda tunéziai séfje, valamint Mario Magalhes, a szálloda portguál származású, de ma­gyarul anyanyelvi szinten beszélő fiatal éttermi menedzsere. Ők ketten találják ki - és hangolják össze a megfelelő borral - az olyan ételkölteményeket, mint a pancettába tekert Szent Jakab kagyló édesköménnyel és mentás citromemulzióval. Ehhez a legutóbbi borvacsorán egy 2004-es évjáratú, Konyári pincészetből való pi- káns-hűs Loliense-t választottak. A Loliense név a Konyári- birtokon gyakori: ez volt Balatonlelle régi neve, és a cég központja is ott található. A roston sült libamáj galambhúsos és mandulás pastillával és mandarin redukcióval nevű meleg előételhez viszont egy tokaji dukált, méghozzá a 2002-es nagy évjárat Andantéja, a Gróf Degenfeld birtokról. Ezután következett a kacsamell erdei gombás raviolival, amelyhez ismét egy Loliense érkezett, de 2000- es, és egészen más zamatú, ízvilágú és ülatú, mint a 2002-es. Újab­ban ismét szokás, hogy az ételsorba beékelnek egy hűsítő, édes-sa- vanykás szörbetet, amely ezúttal licsi és lime gránité néven érke­zett, kis széles szájú pohárban. A grillezett bárányhoz a Fontina sajtos burgonya és a rozmaringos citromszósz kitűnően illett, akárcsak a hozzáválasztott Konyári-féle Sessio. A desszerthez, mondani sem kell, hatputtonyos, hétéves Degenfeld tokaji aszú járt. A luxus szálloda borvacsorái telt házzal mennek, olyannyira hogy még a törzsvendégeknek sem jut mindig hely. (mti) Az abroszon, a szalvétán, a poharakon kívül az ünnepi teríték elmaradhatatlan kelléke a virág, a zöld ágak A vendéglátás felélesztéséért - 2. Melyik pohárba milyen ital kerül? A jobb szélen táljuk a konyakospo­harat, a mellette levőbe szolgáljuk fel az aperitifet, a kisebbik talpas pohárba fehérbort, a nagyobbikba vörösbort öntünk. A széles aljú masszív pohárban whiskyt kínálunk, a karcsú magas a pezsgőspohár. A vendégeskedés mára szin­te kiment a divatból. Mégse kellene azt tartani, hogy a vendég sorscsapás, hogy belerokkanunk, ha egy tu­catnyi rokon, ismerős, barát összejön nálunk. Ha kicsi a lakás, nincs akkora aszta­lunk, hogy mindenkit leül­tessünk köréje, büfét készí­tünk. A fiatalabb korosztály jobban kedveli a vendéglá­tásnak ezt a formáját. KOPASZ-K1EDROWSKA CSILLA Ha mégis asztalhoz ültetjük a vendégeket, szépen megterítünk. Az abroszon, a szalvétán, a poha­rakon kívül az ünnepi teríték el­maradhatatlan kelléke a virág, a zöld ágak. Nem kevésbé fontos a helyiség megvüágítása. A gyertya­fény meghittséget sugároz, és az se mellékes, hogy mérsékli a ciga­rettafüstöt. A — evőeszköz: Rendszerint l\L úgy vásároljuk, hogy kést, villát, kanalat, kiskanalat veszünk - fokozatosan egészítjük ki további tartozékokkal (s némelyikről nem árt tudni, mire való). Balról jobbra haladva: a kávéskanál mellett lát­juk a szószos (merő)kanalat, a desszerteskanál mellett van a fagylaltoskanál (ennek tompább a vége), palacsinta szervírozásához szolgáló kanál és villa, tálalóvilla, merőkanál (leveses), tortalapát, hal szervírozásához szolgáló lapát, halkés, sajtkés, vajkenő, végül a csi­gaevést megkönyítő villa és egy ki­sebb desszertvüla. A — italok: Nem mindegy, r\£. hogy milyen ételhez milyen italt kínálunk. Halhoz és fehér hú­sokhoz száraz fehérbor illik, a töb­bihez (vadhoz is) száraz vörösbor. Étkezés előtt kínálhatunk aperitifet (ez lehet száraz fehérbor vagy pezsgőbor), az előételhez száraz fehérbort vagy rozét), közben sört vagy ásványvizet. A desszerthez édesebb bor vagy pezsgő illik. A fe­hérbort 10-12 fokra lehűtve kínál­juk, a vöröset 15-18 fokosán, a pezsgőt 6-8 fokra hűljük le, a desz- szertborok 14-16 fok hőmérsékle­tűek legyenek. /7A M it mivel eszünk? Kenyeret kézzel, szendvicset kézzel vagy késsel-villával (az alkalom­tól függően), halat halkéssel és halvillával (ha nincs, akkor két villával helyettesítjük), betét nél­küli levest csészéből, kanállal, kagylót kézzel. A csigát fémtányé­ron (s még egy porcelántányéron) szervírozzuk. Fogóval tesszük a tá­nyérunkra, és kétfogú villával ka­páljuk ki. A lapostányér két centire van az asztal szélétől, a meleg előételhez a leg­szélére tesszük a villát és a kést (4,7), mellé a leveseskanalat (8), azután következik a halkés és a-villa (5,9), valamint a villa, kés (6,10). A kom- pótos- és a salátástál a tányértól balra kerül. A kompótoskanál (3) alá tesszük a desszertkést és villát (1,2). Ha a tányéron egymásra fektetjük a kést és a villát, azt jelenti, hogy még nem fejeztük be az étkezést. A párhuzamosan egymás mellé helyezett kés és villa jelzi: köszönjük, befejeztük. Vigyázat: az evőeszköz ne lógjon ki a tányérból! (Képek: Vári és archívum) A gyertya fontos kellék A gyertya hosszabb ideig ég, ha a kanócra sót szórunk. Más módszer: lakkozzuk be a gyertyát (akár körömlak­kal). A viasz így lassabban ol­vad, azonkívül a lakk a leg­egyszerűbb gyertyát is fel­dobja. A gyertya csepegését úgy is megakadályozhatjuk, hogy vi­zes szappannal bedörzsöljük, vagy a gyertyagyújtás előtt né­hány órára erős sós vízben áz­tatjuk. Ha a viasz mégis lecseppen a fehér abroszra, kaparjuk le, s a foltos részt áztassuk be egy csészébe öntött benzinbe (ter­mészetesen távol a tűztől). A bútorról úgy távolítjuk el a viaszt, hogy először óvato­san lekaparjuk (keménypapír­ral), majd a foltot puha gyap­júronggyal kifényesítjük.

Next

/
Thumbnails
Contents