Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-16 / 138. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 16. Vélemény és háttér 7- Szomszéd, megint nincs választásunk: el kell mennünk szavazni... (Peter Gossányi rajza) Hajlandó Slota bevételével csökkenteni lehetséges koalíciójának elfogadottságát? Robert Fico mindent visz? TALLÓZÓ Nem világosak még a szándékok A rendelkezésre álló információkból nem derül ki, milyen intézkedésekre készül a múlt pénteken hivatalba lépett Gyurcsány-kabinet a magyar-magyar kapcsolatrendszer intézményi átalakításának érdekében, szüksége van- e egyáltalán a határon túliakra - ezt az alapgondolatot fogalmazzák meg a romániai magyar lapok. A kolozsvári Szabadság, a bukaresti Új Magyar Szó (UMSZ) és az erdélyi Krónika egyaránt foglalkozott azzal, hogy július elsejétől megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), meg is szólaltatták Komlós Attilát, a hivatal távozó elnökét. Az ÚMSZ kommentárjában megállapítja, egyelőre csupán két „apróságot” nem lehet kihámozni a rendelkezésre álló információkból: milyen intézkedésekre készül a múlt pénteken hivatalba lépett kabinet a magyar-magyar kapcsolat- rendszer intézményi átalakítását célozva, illetve a nyilatkozataikban szereplő általánosságokon túl milyen elvárásokat fogalmaztak meg a magyar fővárosban vizitelő határon túli elnökök. A szerző, Szűcs László némi konkrétumra utaló kapaszkodónak tekinti a miniszterelnök hétfőn este elhangzott kijelentését, mely szerint a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) helyett szükség szerinti gyakorisággal és formában egyeztet majd a határon túli vezetőkkel, akár kü- lön-külön. A Krónika hasábjain Balogh Levente megállapítja: ahelyett, hogy nyütan közölhetné, mi az új magyar vezetés szándéka ebben a témakörben, vagyis szüksége van-e egyáltalán a határon túliakra, vagy fölösleges tehertételnek tekinti őket a költségvetés kiadási oldalán. (MTI) FIGYELŐ | Paroubek: Klaus nem pártatlan „Václav Klaus nem pártok felett álló államfő, hanem a választás óta úgy viselkedik, mint a Polgári Demokratikus Párt tiszteletbeli elnöke” - állítja Jifí Paroubek szociáldemokrata cseh miniszterelnök. Paroubek nyilatkozatában Klaus szerdai kijelentésére reagált, amelyben az államfőjelezte: Miroslav Topö- lánektől, a választáson győztes polgári demokraták elnökétől nem fogja megkövetelni: írásban bizonyítsa, hogy az új koalíciónak megvan a többségi, legalább 101 mandátuma a 200 tagú képviselőházban. A korábbi szociáldemokraták vezette kormány felállításánál Klaus ezt megkövetelte a kijelölt miniszterelnöktől. „Klaus viselkedése már szinte meg sem lep. Minden a választás előtt két nappal megjelentetett interjújával kezdődött, amelyben azzal vádolt meg, hogy személyes hatalomra törekszem, s vissza akarom hozni az 1989 előtti rendszert. Klaus ezzel befolyásolta a választást” - reagált Jírí Paroubek a cseh köztársasági elnök szavaira, (kj) A választások közeledtével egyre időszerűbbé válik a kérdés: milyen koalíció kerül kormányra? Az elmúlt hetek eseményei alapján két változat lehetséges - a Smer vezetésével felálló kabinet, valamint a jobboldali pártok koalíciója. Ha a választások úgy végződnek, mint ahogy azt a közvélemény-kutatók jósolják, a baloldali párt sikere nem kétséges, első pillantásra viszont úgy tűnhet, a Smer csak nehezen tud szövetségeseket találni az új parlamentben. TOKÁR GÉZA A Smer radikális programja alapján egyetlen párttal sem tudna megegyezni - talán a KSS-en és a HZD-n kívül. A párt tisztán ideológiai alapon nem lenne képes parlamenti többséget szerezni, de az elvek néha csak mellékes szerepet játszanak, ha a hatalomról van szó. A legfontosabb kérdés, melyik párt kap majd megbízást Ivan Gašparovičtól a kormányalakításra. Az államfő valószínűleg a választások győztesét bízza meg a feladattal. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a Smer támogatottsága stabilan harminc százalék körül mozog. Robert Ficónak „mindössze” az a dolga, hogy ösz- szekovácsoljon egy működőképes koalíciót a kínálatból - tehát taktikázhat kedvére. A 2002-es választásokkal ellentétben nincsenek komoly személyes ellentétek a meghatározó politikai pártok vezetői között. Mint az a vasárnapi kerekasztal-beszélge- tésen is látszott, Fico és Mikuláš Dzurinda sem utasítja el következetesen Vladimír Mečiart - négy éve még nyilvánvaló volt, hogy a jobboldali pártok elképzelhetetlennek tartják az együttműködést a dicstelen hírű exminiszterelnökkel. Jelenleg mindössze a kommunista párt számít szalonképtelennek a vezető körökben, s elképzelhetetlen az SNS-MKP koalíció is. Pavol Hrušovský kemény kijelentései után egyre csökken a KDH és HZDS közti együttműködés valószínűsége, bár könnyen lehet, a kereszténydemokraták a kisebbik rossz reményében feladnák elveiket a választások után. Társadalomtudósi körökben előszeretettel emlegetik a fogolydilemmát - a kísérlet tanúsága, hogy az egyes játékosok saját érdekeiket tartják szem előtt a közös érdekekkel ellentétben. Ha két gyanúsítottat letartóztatnak, és egymás ellen vallanak, kisebb büntetéssel ússza meg a valló, társa pedig súlyosabb ítéletre számíthat. Ha megbíznak egymásban és egyikük sem vall, szabadon távozhatnak, elérték a lehető legnagyobb hasznot. Nos, az esetek többségében a játékosok a büntetés minimalizálására törekszenek, és önkéntesen vallanak a másik ellen, saját hasznukat tartva szem előtt a közösség ellenében. Ez a séma alkalmazható a koalíciós tárgyalásokra is a Smer győzelme után. A megszólított pártok elvileg elutasíthatják ugyan az együttműködést, de tudják, a Smer ebben az esetben a többiekhez fordul, akikkel könnyebben ért szót. Márpedig minden párt a koalícióban való részvételt tartja érdekének, ezért törekedni fog a megegyezésre, ezzel pedig feladja elveit. Ha a jobboldali pártok bíznának egymásban és elutasítanák az együttműködést a baloldallal - ami a választási programok alapján logikus lenne -, reális lenne az esélye egy Smer nélküli, mégis többséget szerző koalíciónak. Erős pozícióját a koalíciós tárgyalásokon politikai zsarolásra és saját programjának érvényesítésére is kihasználhatja. Ha a baloldali párt tudatosítja lehetőségeit, erős pozícióját a koalíciós tárgyalásokon politikai zsarolásra és saját programjának érvényesítésére is kihasználhatja - a kis pártok több engedményre hajlandóak a koalíciós részvétel reményében. Vajon milyen sorrendben szólíthatja meg a pártokat a Smer? Először tisztázni kell, hány formáció is kerül be a parlamentbe. Biztosan bejut a Smer, a HZDS, az MKP, az SNS, az SDKÚ és a KDH, további négy párt sikere kétséges - ide sorolható a HZD, az SF, a KSS és az ANO. Szélsőséges esetben tehát akár tíz párt is tagja‘lehet a törvényhozásnak - ebben az esetben legalább három, de inkább négy formáció támogatását kell majd megszerezni, a minimalista verzió hat párt részvételével és legalább két koalíciós partnerrel számol. A Smer számára a legkönnyebb a HZD meggyőzése lenne, a bizonytalan támogatottságú párton kívül más ideológiaüag megbízható szövetséges nem jöhet számításba. Kérdéses a Szabad Fórum szereplése - a párt vezetői komoly személyes ellentétbe kerültek a kormánypártok képviselőivel, pedig programjuk alapján inkább sorolhatóak a jobboldalhoz, mint a Smerhez. Az utóbbi napokban az SF támogatottsága erősen megcsappant és belső egysége is megkérdőjeleződött, egy másik lehetséges szövetséges tehát akár le is maradhat a parlamenti helyekről. Erős alkupozícióban van a HZDS, mely mind a két félnek elfogadható programot állított - ennek komoly oka van, hisz a pártot csak az mentheti meg a végső széteséstől, ha végre nyolc év után újra a kormányba kerülhet. Ha minden kötél szakad, a Smer számára ott van végső kártyának az SNS vagy az MKP. A pártvezért ismerve a nemzetiek tűnnének befutónak. Fico már többször is bebizonyította, nem idegenek tőle a nacionalista szólamok, ráadásul már huzamosabb ideje próbálja ellehetetle- níteni a magyar együttműködést. Például 1998-ban, még az SDĽ tagjaként felvetette, a magyarok nélkül kell létrehozni a Mečiar- garnitúrát váltó kormányt. Kérdés persze, hogy Fico hajlandó-e Slota bevételével csökkenteni lehetséges koalíciójának elfogadottságát, és nem fordul-e figyelme inkább mégis az MKP felé. Politikai játszmáiban nagy szerepet játszhat a másik fél - az SNS-t megfenyegetheti az MKP-val való tárgyalásokkal, és viszont. A baloldal pozíciói nagyon erősek a választások előtt. Vajon van esély egy Smer nélküli kormány létrejöttére? Csak a választások eredményétől és a jobboldali pártok hozzáállásától függ, képesek lesznek-e taktikusan kivárni és összedolgozni. Nőne az esély egy, a mostanihoz hasonló irányultságú koalíció létrehozására, valamint, ha a baloldal - a négy évvel ezelőtt történtekhez hasonlóan - meglepően kevés szavazatot szerezne. Holnap nagy felelősség nehezedik a választók és a politikusok vállára is. KOMMENTÁR Bikafutás után medvetánc S1DÓ H. ZOLTÁN Az elmúlt évek pénzeszsákokat tömő időszaka után néhány hete fordulat állt be. Sorra zuhannak a tőzsdeindexek, na nem a pozsonyi börzén, amelyre a szomorú emlékű mečiari korszak hosszú árnyéka vetül, hanem Budapesten, Prágában, Varsóban és még néhány feltörekvő piacon. Ahogyan a gazdasági lapok fogalmaznak: tombol a medve (ez a visszaesést jelző állatszimbólum, szemben a szárnyalást jelképező bikával) a világ tőzsdéin. Az általános megtorpanás csak az utóbbi hetekben világszerte több mint 2 billió dollárnyi veszteséget okozott a befektetőknek. Az egyes után 12 nullával feszítő billióban a csillagászok meg a részecskefizikusok számolnak, lám most az értékpapírok világában sürgölődők is erre kényszerülnek. Az okok nem bennünk, térségünk esedeges labilitásában keresendők, hanem nemzetköziek. Az inflációs veszély miatt emelkednek a kamatok az USA-ban és az eurózónában, ami jegybanki kamatemelést von maga után. Látszólag fellélegezhetnénk, hiszen ha a pozsonyi tőzsde az ulánbátori szintjén agonizál, akkor miért aggódjunk a részvényárak ördögi tánca miatt? Csupán azért, mert ha akarjuk, ha nem, már minket is beszippantott a börzék vüága. A több mint 1,2 millió ügyféllel rendelkező magánnyugdíjpénztárak a rájuk bízott pénz egy részét szintén értékpapírokba fektetik, csakúgy, mint az életbiztosításainkat kezelő biztosítók, és akkor még nem szóltunk a hazai piacon tevékenykedő befektetési alapokban szunnyadó több mint 100 milliárd koronáról. Komor forgatókönyv esetén az idei nyereség már elveszett. Ahogyan Barcza György, az ING elemzője mondta: sokan most ébredtek csak rá, hogy hosszú évek viszonylagos nyugalma után hozzá kell szokni a nagy ingadozásokhoz. És ha ennyi kellemetlenség nem volna elég, akkor megemlítjük, hogy a forinttal és a zlotyval karöltve gyengül a korona. Ez utóbbin segíthet, ha a szombati választások után nem a HZDS-SNS-Smer katasztrófakoalíció jön létre. A tőzsdei mélyrepülés áthidalására a türelem a gyógyír. A megbillent koronára pedig a szombati józan voksolás. JEGYZET Foci, vers, választások NÉMETH ZOLTÁN A napokban jöttem rá, hogy a futball olyan, mint egy vers. Nem egyértelmű, mint egy matematikai képlet, hanem éppen ellenkezőleg: akárhányan olvassák, nézik, mindenki mást talál benne. Gondolhatunk itt, mondjuk, Püinszky Négysoros című versére - „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.” - és a brazil-horvát meccsre. Az „Égve hagytad a folyosón a villanyt.” idézetben a fény a remény leher tősége, vagy éppen ellenkezőleg: a megbocsáthatatlan gondatlanságé? A brazüok könnyedén nyertek, és ha nagyon kellett volna, három-négy gólt is lőhettek volna? Vagy éppen ellenkezőleg: a horvátok kezében ott volt a győzelem lehetősége? Ahány néző, olvasó, annyiféle válasz. Egyszóval, a foci mint vers, mint műalkotás jó esetben titokzatos, többértelmű, kiszámíthatatlan. Mélysége van, elágazásai, fordulatos és megmagyarázhatatlan. Egy válogatott mérkőzésének a nemzeti himnusz olyan, mint versnek a cím. Látni a két csapatot, az elszánt vagy éppen fohászkodó arcokat, a himnusz lüktetésében és az arcok egymásutánjában benne van a nemzeti karakter, a játékstílus : már előre értelmezi a Későbbieket. Amikor a brazilok kivonultak a gyepre, és felhangzott himnuszuk, abban benne volt a nézők már-már kultikus áhítata és a játékosok, az egyéniség nagysága. Éppen ezért nem értem a magyar kereskedelmi csatorna eljárását, hogy a himnuszok helyett reklámokat közvetít, és csak másodpercekkel az elrúgás pillanata előtt kapcsol át a mérkőzésre. Pontosabban nagyon is értem... Egy mérkőzés közvetítése, a közvetítésre kijelölt személy, annak szakmai tudása egyúttal arról is tudósít, hogy a futball milyen szinten áll, milyen a megbecsülése az adott országban. Ha a foci vers, akkor felvetődik: vajon mi lenne, ha nem a lőtt gólok számítanának, hanem pontozásos rendszer, szavazás döntene? (Még ha nem is vagyunk irodalomtörténészek és edzők.) Jobban meglátnánk magunkat a fociban? Választások idején a társadalom tükröt tart maga elé, amelyben négy évig vizsgálhatja magát. Ha nem akarjuk, hogy groteszk majomarc nézzen visz- sza ránk, legalább olyan elszántsággal kell bedobnunk értelmezésünket, szavazatunkat, mint amilyen elszántsággal nyomogatjuk a tévé gombjait. FléYELŐ Fejlettségi ranglista A legfrissebb, 2005-re vonatkozó adatok szerint az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) terén a 25 tagú Európai Unióban Luxemburg fölényesen vezet. Ha az unió átlagát 100%- nak vesszük, akkor Luxemburg gazdasági teljesítménye 248, Csehországé 73, Magyarországé 61, Szlovákiáé pedig 55 százalékos. Csehország már megelőzte az egyik „régi” EU-tagot, a 71 százalékos Portugáliát. (ČTK) 1. Luxemburg 248 5. Ausztria 123 10. Németország 110 16. Szlovénia 80 17. Csehország 73 20. Magyarország 61 21. Észtország 57 22. Szlovákia 55 23. Litvánia 52 24. Lengyelország 50 25. Lettország 47
