Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-15 / 137. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 15. Vélemény és háttér 7 A papagájokat is összegyűjtik, körülbelül négyszázezer állatot kell elpusztítani Brutálisan végeznek a háziszárnyasokkal? TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Gyurcsány Ferenc miniszterelnök valószínűleg nem gyógyászati okokból kérte fel az orvos végzettségű Göncz Kingát a külügyminisztérium vezetésére, feltételezik, hogy a „bürokratikusán halvány Somogyi Ferenc után maga akaija meghatározni a külpolitikát - írta a müncheni lap Göncz-portréjá- ban. A miniszterelnök minden jel szerint profitálni szeretne az új külügyminiszter személyes, valamint családi háttérből fakadó tekintélyére: Göncz Kinga a legidősebb lánya a korábbi államfőnek, Göncz Árpádnak, aki 1990 és 2000 között erősen meghatározta a magyarországi demokratizálódási folyamatot. A családi és politikai háttér komoly megelőlegezett bizalmat biztosít Göncz Kinga számára. Saját irányvonalat felmutatni pedig már csak azért sem esik majd nehezére, mivel jelen pillanatban amúgy sem tudná senki megmondani, hogy mi Magyarország viszonyulása a nemzetközi politika égető kérdéseihez. Munkatársai szeretik szikrázó intelligenciájáért, fellépése azonban nem feltűnő. „Ez talán nem is hátrány, mivel munkájának tetemes része abból fog állni, hogy a határokon túli magyarok millióinak igényeiről tárgyaljon. Ez kényes matéria, amely nem visel el parancsoló fellépésű’ - fejtegette a müncheni lap. PRESS Éhségsztrájkot kezdtek a börtönben a legsúlyosabb háborús bűntények miatt körözött Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok feltételezett bújtatói. A belgrádi napilap szerint három személy, Jovo Djogo nyugalmazott ezredes, Sztanko Risztics pilóta és fia, Predrag éhségsztrájkol, mert a hatóságok indokolatla- nul halogatják a bűnvádi eljárás lefolytatását. Ljubodrag Sztojadinovics, az egyik legismertebb katonapolitikai elemző, - aki személyesen is jól ismerte a hágai szökevényt, és három hete könyvet jelentett meg róla - úgy véli, Mladics bújtatóinak elfogása időpocsé- kolás volt, mert három éve álltak vele kapcsolatban. A madárinfluenza-gyanűs magyarországi területeken brutálisan bánnak a begyűjtött szárnyasokkal - állítja néhány helyi lakos, véleményüket az Orpheus Állatvédő Egyesület idézte tegnap. MT1-HÁTTÉR Molnár Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Egészségügyi Állomás igazgatója ugyanakkor állítja: szabályosan teszik a dolgukat. Egy felháborodott baromfitenyésztő a következőket nyilatkozta: „A begyűjtött szárnyasokat sokszor el sem gázo- sítják, hanem élve konténerekbe dobálják, és az agonizáló állatot így szállítják a feldolgozótelepig. Mindent összegyűjtenek: tyúkot, fácánt, libát, sőt még a szobában tartott papagájokat is. Aki ellenáll, ahhoz a rendőrség házkutatási paranccsal érkezik. Hihetetlen, ami itt történik”. Az intézkedést különösen azért találják a helyiek brutálisnak, mert még nincsenek meg az eredmények, így sérelmezik, hogy a tüneteket nem mutató állatokat is begyűjtik és elpusztítják. Panaszolják azt is, hogy nem engedik be Szánkra az idegeneket és a sajtót sem, hogy ne hátráltassák a szakemberek munkáját, de a helyiek úgy vélik, „az áldatlan állapotokat akaiják eltussolni”. A nem megfelelő intézkedések ellen az Orpheus Állatvédő Egyesület is tiltakozott. Közleményében az egyesület felhívja a figyelmet az állatvédelmi állásfoglalásra, miszerint szigorúan be kellene tartani az állatok leölésére vonatkozó szabályokat, a helytelenül cselekvő résztvevőkkel szemben pedig eljárást kellene kezdeményezni. A megyei egészségügyi állomás ugyanakkor állítja, hogy a szabályok szerint járnak el, az állatokat elgázosítják. Néha esedeg előfordulhat, hogy némely állat ettől nem pusztul el. A leölésükkel nem várhatják meg az eredményeket, mert járványról lévén szó, időben meg kell akadályozni a betegség továbbterjedését. A biztonság kedvéért minden szárnyast, még a papagájokat is összegyűjtik. Körülbelül 400 ezer állatot kell elpusztítaniuk, úgy tervezték, hogy tegnap estére végeznek ezzel. Dékány András, a magyar Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szóvivője megerősítette azt az információt, hogy az Európai Unió brit laboratóriumába eljuttatott minták eredménye várhatóan hétvégére érkezik meg. Hozzátette azt is, hogy igyekeznek minimális kárt okozni az állattenyésztőknek, de drasztikus lépéseket kell megtenni, hogy megelőzzék az esedeges madárinflu- enza-járvány kialakulását. _____ TÁRCA Ma gyar vagyok! ROZBROY VIKTOR Az emberiség négy nagyrassz- ba sorolható, amelyek tovább tagolódnak rasszokra és alrasszok- ra. Kommunikációs eszköze alapján tizenhét nyelvcsalád valamelyikének tagja minden ember. A tizenhét nyelvcsalád több mint 5000 ismert élő vagy holt nyelvet tömörít magában. Minden egyes ember nyelvek valamelyikén kommunikál a hasonló nyelvet birtokló embertársaival. A kommunikációs lehetőségek igen széles skálán mozognak. A beszélők értekezhetnek például az időjárásról, az ízletes vagy éppen pocsék vacsoráról, a kedvenc szállítóeszközükről, isteneikről, más kommunikációs rendszerekről és azok használóiról. A kommunikációnak nem csupán tárgya, azaz kontextusba helyezhető értelme, de emocionális tartalma is lehet. Kifejezhet például: szeretetet, becsmérlést, vigasztalást, sajnálatot, gyűlöletet, lenézést, vágyakozást stb. Bizonyítást nyert, hogy mivel az emberi agykapacitása mindössze valamivel több csak egymillió gigabájtnál, egyeden ember sem birtokolhatja az összes kommunikációs rendszert tökéletesen. Ugyanis ilyen mennyiségű adat nem férne el a fejében. És itt kezdődnek a problémák. Ugyanis: ha nem birtoklók valamilyen kommunikációs rendszert, akkor azon nyelv egyedei utálni fognak engem, amint ezt tudatosítják. Vegyünk egy példát. Találkozik két homo sapiens, azt mondja egyik a másiknak: „I think this is the beginning of a beautiful friend ship”, erre a másik fejében a következő gondolatok fúrnak végig: Ez az ember nem szeret engem. Biztos vagyok benne, hogy nem szeret engem, mert ha szeretne, akkor azt mondaná, „szia”, ő viszont e helyett a fonémákat meghatáro- zadan sorrendben, ésszerűtlen módon illeszti egymás mellé, úgy, hogy engem megszégyenítve mosolyoghasson kimondásuk közben. Viszont, ha nem szeret, akkor valószínűleg ártani akar nekem, miért is ne akarna, ha már egyszer idejött. Persze hogy... biztosan azért jött ide, mert ártani akar nekem..., és a homo sapiens válasza: „Tűnj innen, vagy tanuljál meg emberiül beszélni!” (mintha állatiul beszélne, hehe). Az első homo látva a második homo arckifejezését, megkérdezi: „What?”, a második homo erőlködve összeszedi magát, s repetázni próbál: „Fák jú!” és „Fuck you, too!” és „Mi van? Mi van? Mi van?...” Szóval, ha minden élő nyelv (legyen mondjuk 3000) minden képviselője utál minden más nyelven beszélőt és minden más fajhoz tartozót, akkor a variációk számából kiderül, hogy nagyjából tizenötmillió fajta faji és nemzetiségi gyűlölet létezik (igazából persze sokkal több, mert egyes források szerint az élő nyelvek száma 4500, a rasszok pedig szintén tovább oszthatók rengeteg alrasszra, amik nem szeretik egymást), nem beszélve a Ruanda-típusú etnikai gyűlöletről. Ezeknek a gyűlöleteknek általában társadalmi-történelmi okaik vannak, de akár válogathatok is, mondjuk, én most eldöntőm, utálni fogom az eszkimókat. Hogy miért? Hát mert halszagúak! Fuj! Meg különben is, nem tudnak magyarul! Ez pedig ugye - mint már kifejtettem - azt jelenti, rosszat akarnak nekem. Nekem, a szegényjó magyarnak, aki nem árt senkinek, aki hű az elveihez, aki ragaszkodik az ősi hagyományokhoz, a sumér-magyar rokonsághoz, a mobiltelefonjához, a lelkiismeretéhez, s ha szavazni kell, tudja, mit tegyen. KOMMENTÁR Dél-afrikai minta MALINÁK ISTVÁN Két dologgal magyarázható, hogy Bush kedden váratlanul - több mint két és fél év után - elment Bagdadba, mind a kettőt bizonyos fokig saját sikerükként könyvelik el az amerikaiak. Bush egyrészt gyorsan ki akarta használni azt a politikai és lélektani előnyt, amit az al-Kaida iraki vezetőjének, Zarkávinak a megölése kétségtelenül jelent, Szaddám Húszéin 2003. decemberi elfogása óta a legnagyobbat - még ha katonai szempontból ez nem is fogja alapvetően befolyásolni a helyzetet. Másrészt most lett teljes a Máliki vezette új iraki kabinet, a feltöltés szunnita-síita egyetértéssel történt, ami legalább üyen fontos. Ez is csapás a szunnita szélsőségesek politikájára, hiszen a legvéresebb kezű terrorista, a szunnita Zarkávi taktikája az utóbbi hónapokban éppen az volt, hogy totális polgárháborút robbantson ki a kisebbségi szunniták és a többségi síiták között. Eközben hangsúlyozni kell: semmiképpen sem lehet a terrorcselekmények, a kifejezetten a síita polgári lakosság elleni pokolgépes merényletek csökkenésére számítani, bár egyes hírek szerint a Zarkávi utódjaként megjelölt személy nem akkora híve a civüek lemészárlásának, mint a gádástalan Zarkávi volt. És több más al-Kaida-ve- zetőhöz hasonlóan nem osztja Zarkávi célkitűzését, azaz egy iszlám kalifátus létrehozását a hajdani Mezopotámia területén. Mindebből következik: az amerikaiaknak, ha a pillanatnyi előnyt ki akaiják használni, az elkövetkező hetekben katonai offenzívát kell(ene) indítaniuk a szélsőségesek bázisai ellen. Az amerikai csapatcsökkentési szándékok megvalósíthatóságának is ez a feltétele. Málikinak pedig a nem szélsőséges szunnitákat kellene politikaüag megnyernie. Ez a folyamat már korábban elkezdődött, folytak tárgyalások a helyi hatalmasságokkal, de Zarkáviék néhány szunnita törzsfőt (sejket) is megöltek, amivel a többit sikerült megfélemlíteniük. Máliki már nyitott is ebbe az irányba, így értékelhető az a bejelentése, hogy két és fél ezer foglyot - akik nem követtek el gyilkosságokat - szabadon bocsátanak. Büntedenséget, betagolódást is ígért a régi rezsim, azaz a Baath párt volt tagjainak. Tehát az új kormányfő a dél-afrikai mintát követné, ott úgy kerülték el a polgárháborút, a gazdasági összeomlást, hogy nem kezdtek utóhadjáratot az apartheid rézsűn kiszolgálói ellen. JEGYZET A választások mellékhatása PUHA JÓZSEF Van egy tippem, kiket tüntethetnek fel bűnbaknak azok a pártok, amelyek a vártnál rosszabbul szerepelnek szombaton. A kisebb-nagyobb kudarc nyugodtan indokolható két középiskolás lány tettével. A minap egy dél-szlovákiai városka autóbusz- megállója körüli reklámfelületekről és reklámfelületnek tekintett nem reklámfelületekről: oszlopokról, kerítésekről próbálták meg leszedni a pártok és képviselőjelöltek plakátjait, megakadályozva ezzel a politikai információk egyik természetes (?) terjedését. Messziről úgy tűnt, mintha rongálnának, mert nem értenek egyet a reklámhordozók tartalmával. Miután közelebb értem hozzájuk, örömmel tapasztaltam, hogy nem plakáthuligánok a szó szoros értelmében, korántsem dühtől vezérelve, sőt egyenesen vidáman tették a dolgukat. Ráadásul megpróbáltak mindent leszedni, ami útjukba került, pártoktól függetienül. Lehallgattam őket. Kiderült, hogy a választások eddig számomra ismeretien mellékhatása lett úrra rajtuk: legújabb gyűjtőszenvedélyüknek hódolnak. Igen, él két lány valahol Dél-Szlovákiában, akik választási reklámanyagokat gyűjtenek. Előfordulhat azonban, hogy mára letettek róla, és visszatértek a szalvétákra, az autóbusz-megálló környékén ugyanis nem jártak sikerrel, a plakátokat erősen felragasztották, nem tudták őket épségben megmenteni. Bár lehet, hogy néhány év múlva részleteikben is sokat érnek majd... Elképzelhető az is, hogy rájöttek, van ennek járhatóbb útja, léteznek reklámpapírok, amelyek nem ragasztásra ítéltettek - így, két nappal a választások előtt mindenhol találni belőlük. Jobban belegondolva, ez a gyűjtőszenvedély nem is rossz ötlet. A szó elszáll, az írás megmarad: előszedhe- tők, és az illetékesek szembesít- hetők az ígéreteikkel. A választási eredmény tudatában egy valami szembetűnőbb lesz rajtuk - sokkal jobban, mint most: hogy minden idők legóvatosabb kampánya zajlott. Az érintettek nem tudják, hogy jövő héttől kiknek a kebelbarátai lesznek, vagy melyik kígyót fogják a keblükön melengetni, ennek megfelelően inkább nem mondanak kígyót- békát egymásra. Mindenki kivár. Közben egyértelmű, hogy a választások eredményére, pontosabban az utána kialakuló helyzetre a plakátok és szórólapok nélkül is emlékezni fogunk még sok év távlatából is. Sajnos, egyre jobban az körvonalazódik, hogy nem szívesen. FIGYELŐ Az USA és a világbéke Sok európai államban és a muzulmán országok többségében az amerikai erők iraki jelenlétét inkább tekintik veszélyesnek a közel-keleti stabilitásra és a világbékére, műit Iránt - derült ki egy Washingtonban nyilvánosságra hozott nemzetközi felmérésből. A Pew kutatóközpont felmérése szerint így vélekednek az emberek Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Oroszországban. Egyiptomban, Indonéziában, Jordániában, Pakisztánban és Törökországban, (mti)
