Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-13 / 135. szám, kedd

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 13. FIGYELŐ „Nem kell félni, nem fog fájni” A külföldi lapok is foglalkoz­nak a Gyurcsány-csomaggal. A Financial Timesnak adott nyilatkozatában Gyurcsány Ferenc elsősegélynek nevezte a szombaton hivatalosan is­mertetett azonnali intézke­déscsomagot. A lap tájékoz­tatása szerint a miniszterel­nök hosszú távú tervei között szerepel a magánszektor be­vonása az egészségügybe; az állami oktatási rendszer újjá­szervezése részeként a ta­nárok létszámának csökken­tése; az önkormányzati rend­szer konszolidációja. Az írás megjegyzi, hogy a pénzpia­cok részéről nyomás neheze­dik Gyurcsányra az állami költségvetés rendbetételére, ez ugyanis az ötödik egymást követő év, amikor Magyaror­szág nem teljesíti a hiánycélt, és így fennáll az adósság le- minősítésének veszélye. „Tisztában vagyok azzal, hogy helyre kell állítani az állami költségvetés tervezé­sének hitelességét” - mond­ta Gyurcsány az FT-nek, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha a poli­tikus valódi vezetőként meg­mutatja a jövőbe vezető utat, akkor programjához a társa­dalom támogatását is meg­nyeri. A Financial Times ál­tal megkérdezett elemzők semleges reakciót várnak a piacoktól. Az FT szerint az euró bevezetésére legkoráb­ban 2011-ben kerülhet sor. Tony Blair nyomában Az osztrák Der Standard ar­ról ír, hogy 10 éves szünetet tört meg Gyurcsány re­formprogramja, amely 2007 végére 1350 milliárddal könnyítené az államháztar­tás terheit, és 2008-ra meg­teremtené a maastrichti kri­tériumoknak megfelelést, így 2010-ben az euróbeveze- tés lehetőségét. A lap felso­rolja a tervezett adó-, járu­lék- és energiaár-emelése­ket, a tőkejövedelem meg­adóztatását, valamint a mi­nisztériumi, igazgatási lét­szám csökkentését. A Stan­dard felidézi, hogy az 1995- ös Bokros-csomag és a Bok­ros Lajost a pénzügyminisz­teri poszton váltó ugyancsak szocialista Békési László ne­véhez köthető nyugdíjre­form óta nem történtek Ma­gyarországon említésre mél­tó változások, amelyek hoz­zájárultak volna a globali- zált világ realitásaihoz való alkalmazkodáshoz. A jobb­oldali konzervatív Orbán Viktor még élvezhette a ked­vező világgazdasági környe­zet hatását, és a középosz­tályt kedvezményezte oszto­gató politikájával. A szocia­lista Medgyessy Péter ezt folytatta úgy, hogy a szocia­lista választói réteg is az új­raelosztás nyertese legyen. Ennek a folyamatnak vet vé­get Gyurcsány megszorító csomagja. A lap kommentár­ja szerint Gyurcsány nem­csak ideológiai, hanem ha­talompolitikai téren is Tony Blair nyomdokain jár, ami­kor a reformpolitika párton belüli potenciális fékezőit úgy semlegesíti, hogy be­vonja őket a kormányzati munkába, (euractiv.hu)- Géza, várnak a választóid! Takarodj kampányolni, ha nem akarod, hogy én végezzem az ünnepélyes kezdőrúgást! (Peter Gossányi rajza) Kárpát-medencei viharok - átszervezik a határon tüli magyar politikát Megszűnhet a MÁÉRT A küliigy bevétele után Gyurcsány Ferenc jelentős átszervezéseket helyezett kilátásba a Határon Túli Magyarok Hivatalában is. A külhoni támogatásokat, pályázati pénzeket kezelő intézmény visszakerül a Mi­niszterelnöki Hivatalba. M. LÁSZLÓ FERENC A Határon Túli Magyarok Hiva­tala (HTMH) az új kormányzati struktúrában visszakerül a kan­cellária kötelékébe, irányításával pedig egy szakállamtitkárt bíz­nak meg - jelentette be Szilvásy György még kancelláriaminisz­ter-jelöltként. Sajtóértesülések szerint a poszt várományosa Gé- mesi Ferenc, aki a korábbi ciklus­ban helyettes államtitkár volt. „A miniszterelnök szeremé a közelében tudni a határon túli magyar politika legfontosabb kér­déseit, de ez nem új fejlemény, lé­nyegében a kettős állampolgársá­gi népszavazás óta saját felségte­rületének tekinti a problémakört” - mondta egy, az átszervezés hát­terét ismerő kisebbségügyi szak­értő. Gyurcsány már a referendu­mot követően szerette volna átfor­málni a magyar-magyar kapcso­latrendszert, személyi változtatá­sokat akart, illetve kész volt átala­kítani a támogatáspolitikát, de vé­gül megtorpant, ugyanis tartott a párton belüli ellenzék intrikáitól. Az MSZP-n belül a kisebbségi ügyek és a htm-politika a nemzet- és a társadalompolitikai tagozat felségterületét képezik, akikkel Gyurcsány nem vállalhatta a konfrontációt a 2005-ös köztár- saságielnök-választás, illetve a 2006-os voksolás előtt. Ennek ellenére a lassú átalaku­lás már az első Gyurcsány-kabi- net felállásakor megindult, a Ha­táron Túli Magyarok Hivatala (mellyel a politikai elit 1995 óta folyamatosan pingpongozik) a MeH-ből átkerült a kormányfő emberének tartott Somogyi Fe­renc minisztériumába. A népsza­vazást követően a miniszterelnök Avarkeszi Dezsőt bízta meg a nemzeti vízum jogi hátterének, illetve a letelepedés és honosítás könnyítésének kidolgozásával. Avarkeszi új ember az adott terü­leten, a csepeli jogász korábban nem foglalkozott htm-kérdések- kel. Tehát Gyurcsány egy olyan embert választott, akit nem köt gúzsba a határon túliak kapcso­latrendszere, vagy valamelyik szocialista platform. Nem volt ilyen könnyű dolga a támogatáspolitikával. Ä Szülőföld Alap létrehozásával nem történt meg a kívánt áttörés, sőt meg­kettőzték a rendszerváltás óta - távolról sem átláthatóan - mű­ködő pénzosztó intézményrend­szert. A történet hátterét ismerő szocialista és liberális források szerint Gyurcsány ezzel az oszto­gatással próbált szabadulni a refe­rendum miatt ráakasztott „nem­zetietlen” jelzőtől. Ugyanaldcor a határon túlra szánt támogatások 2005-ös költ­ségvetési megkurtításakor azt is tapasztalhatta, hogy a htm-szer- vezetek - elsősorban az RMDSZ - erős szálakkal kötődnek az anya­országi pártok, elsősorban az MSZP és Fidesz különféle csoport­jaihoz, igen jelentős a „zsarolási potenciáljuk”, azaz párton belüli viszályokat keltve képesek meg­akadályozni a nekik nem tetsző döntéseket. Végső esetben köny- nyedén átpártolnak az ellenzék­hez, és tandemben kritizálják a kormányt a közvélemény előtt (ahogyan ezt Markó Béla meg is tette a tavalyi bálványosi találko­zón, kibékülve az ősellenségnek tartott Orbánnal), (hirszerzo.hu) „Ha ez igaz, az oroszok az ellenségeink és a hidegháború sosem ért véget' Putyin segített Szaddámnak? HÍRSZERZŐ-INFORMÁCIÓ Líbiai segítséggel fejlesztett ki tömegpusztító fegyvereket Szad- dám Husszein iraki diktátor, de még a 2003-as brit-amerikai in­vázió előtt Szíriában rejtették el ezeket, orosz közreműködéssel - állítja egy neokonzervatív ame­rikai hírportál. Az internetes lap szerint Moszkva fegyverekkel is segítette Irakot, Amerika ellené­ben. Líbiába küldött a kilencvenes évek közepén tudósokat Szad- dám Husszein, hogy életet lehel­jen az első Öböl-háború után megtorpant tömegpusztító fegy­ver programjába - állítja egy amerikai védelmi szakértő a Frontpagemag.Com amerikai hírportálon. Az internetes újság (melynek oldalán „Atomot Irán­ra!” feliratú pólókat, bögréket is lehet rendelni) védelmi szak­értőket kérdezett meg, akik azt állítják, az iraki diktátor igenis rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel, de azokat még ide­jében elrejtette. (Mint ismert, Washington erre hivatkozva in­dította meg a támadást, de a fegyvereket azóta sem találják.) Ryan Mauro, a Tactical Defense Concepts elemzője állításában Al- Tikriti tábornok, Irak déli részé­nek egykori katonai vezetője, Szaddám bizalmasa videóra vett vallomására hivatkozik. A tábor­nok ebben azt állítja, a 2003-as invázió előtt nem sokkal orosz különleges erők érkeztek Irakba, és vezetésükkel kamionokon Szí­riába szállították a fegyvereket. Ezekről állítólag amerikai műhol­dak is készítettek felvételeket. John Loftus, az Intelligence Summit nevű civil konzervatív agytröszt munkatársa ehhez annyit tesz hozzá, hogy Oroszor­szágból fegyverek is érkeztek a háború előtt Irakba: a többi kö­zött Komét típusú tankelhárító rakéták (az invázió során két amerikai Abrams tankot tudtak megsemmisíteni az irakiak, mindkettőt Kornettel), illetve korszerű éjjel látó készülékek, melyekkel egyáltalán nem ren­delkezett Szaddám hadserege. Moszkva elismerte, valóban ér­keztek területéről Irakba fegyve­rek, de a hivatalos közlés szerint ez „korrupt hivatalnokok” ma­gánakciója volt. Loftus viszont azt állítja, Moszkva iraki olajért szállított fegyvert, nem véletlen, hogy a nemzetközi botrányt kel­tő illegális olajszállításokból orosz cégek részesültek legin­kább. „Ha ez így van, az oroszok szó szerint az ellenségeink, és a hidegháború sosem ért véget” - állítja Loftus. A Frontpega- mag.Com kérdésére, hogy ha mindez igaz, miért nem foglal­kozik vele az amerikai vezetés, a megkérdezettek kétféle választ adnak. Az egyik szerint az ügy kirobbanása kínosan érinthetné a Republikánus Pártot a novem­beri szenátusi választások előtt. Másrészt George W. Bush még nem adta fel a reményt, hogy Oroszországot és Kínát is bevon­ja az iráni atomprogrammal szemben formálódó nemzetközi koalícióba, így neki sem érdeke utólag ilyen kényes ügyeket elővenni. KOMMENTÁR Képes itt valaki félreállni? HORBULÁK ZSOLT George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke mélységesen demokratikus érzelmű ember volt és feltétlenül bízott a köztársasági eszmében. Az új állam megalakulásakor az alapító atyák még távolról sem voltak tisztában azzal, milyen lesz a további fejlődés, bár a hatalmi ágak különválasztása vagy az alapvető intéz­ményrendszerek felállítása megtörtént. Amikor például elnöksége kezdetén az „őfelsége az Amerikai Egyesült Államok elnöke és jogai­nak védelmezője” címet szerették volna neki adományozni, ő meg­elégedett az elnök úr megszólítással. Az elnöki időtartam hosszát négy évben határozták meg, s leteltével még bármennyiszer lehetett újra indulni a posztért. Washington második elnökségének végén úgy döntött, nem jelölteti magát harmadszor, ugyanis nem szerette volna, ha a halál eseüeg az elnöki székben éri, és ezzel precedenst teremtsen az élet végéig szóló, monarchikus jellegű elnöki rendszer­nek. Ezzel a tettével egy íratlan szabály alapjait fektette le, amelyet csak egyszer, Franklin Delano Roosevelt szegett meg a második vi­lágháború alatt. Azt, hogy egy személy három elnöki ciklusban nem indulhat, csak 1951-ben fektették le az alkotmány XXII. kiegészítésé­ben. Akármennyi bírálat étje is Mikuláš Dzurindát, országlása alatt érte el Szlovákia eddigi legnagyobb fejlődését, önálló vagy nem ön­álló története során egyaránt. A joggal hangsúlyozott gazdasági si­kereken túl a felvidéki magyarság is ezekben az években valósította meg a legtöbb célját. Világos, hogy az elmúlt nyolc év kormánykoalí­ciós felállásai minden hibái ellenére a legjobb megoldások voltak, s ha erre lehetőség van, meg kell próbáim megismételni. Az SDKÚ több jelenlegi és potenciális partnere hajlik is a további együttműkö­désre, viszont a jelenlegi miniszterelnök személye sok problémát okoz nekik. Ez a tény persze Mikuláš Dzurinda előtt sem lehet titok, ezért - ha valóban az ország érdeke és a reformok folytatása mellett kötelezi el magát - ezt figyelembe kell vennie. Miniszterelnökként természetes, hogy a pártlistát ő vezeti, de ez csupán a választásokra szól. Ha úgy alakulnak az eredmények, hogy ismét a jelenlegi koalí­cióhoz hasonló kormány alakuljon, megmutathatja, mi számára a fontosabb cél: az ország sorsa vagy személyes ambíciói. Mert a de­mokrácia egyik jellemzője, hogy mindenki pótolható. Drága vaktöltény JARÁB1K BALÁZS Rosszabbul állhat a szénája Robert Ficónak, mint azt a felmérések mutatják. Úgy gondolhatják a Smerben, hogy tovább kell erősíteni az ideológiai különbséget a jobbközép és a szociális demokrácia kö­zött, látszólag banális témák bevetésével. így lett kampánytéma Irak, miután a múlt héten Robert Fico bejelentette, pártja kormány­ra jutása esetén kezdeményezni fogja a szlovák csapatok azonnali hazahívását. A látszólag banális témával Fico vaktöltényeket puffog- tat. Érvelésének sarkalatos pontja az, hogy a háborút nem az ENSZ, hanem az Egyesült Államok által nehezen összegründolt szövetsége­sek vívták meg, és Washington a felelős a mára ldalakult biztonsági helyzetért. Az iraki hadműveletek azonban már három éve befe­jeződtek - szlovák puskalövés nélkül. Ami a fő, Szaddám Husszein rezsimjének megdöntése teljesen új helyzetet teremtett a Közel-Kele­ten. Való igaz, hogy az egyre rosszabb biztonsági helyzetben lévő Irakot - a szomszédos Szíria és Irán támogatásával - polgárháború és szétszakadás fenyegeti. De éppen ez a fő érv, hogy az iraki hadse­reg újraélesztéséig miért van szükség a szövetséges haderőkre Irak­ban. Az újjáépítés pedig immár az ENSZ BT jóváhagyásával zajlik. Ebben vesznek részt a szlovák katonák, akik a biztonságra ügyelnek, illetve az iraki aknákat szedik össze. Gondoljunk a háborúról, amit akarunk, Szlovákia és egész Európa érdeke, hogy az iraki konfliktus ne teijedjen tovább, ne kerüljön közelebb régiónkhoz. Merőben más megvilágításba helyezi a kérdést a Smer friss külpolitikai „doktríná­ja”. Eszerint Szlovákiának vissza kell térnie a nemzetközi szerződé­sek betartásához, vagyis az ENSZ égisze alatt működő, nemzetközi szerződésekkel alátámasztott multilaterális diplomáciához. Az in­dok, amelyet a Smerhez közelálló ASA elemzőközpont által szerve­zett konferencián Boris Zala fejtett ki, eléggé meglepő: erős ENSZ nélkül tizenöt év múlva akár Szlovákiában lehet a következő Koszo­vó. Ugye értik... Persze, érthetőek a Smer „külpolitikai kabinetjé­nek” törekvései. Visszatérni a nemzetközi szerződésekhez diplomá­ciai nyelven annyit jelent, nem csinálni semmit. Szlovákiától azon­ban múltja alapján (Csehszlovákia békés szétválása, a mečiari kor­mányzás és az utána következő gyorstalpaló integrációs folyamatok sikere), valamint eddigi aktív külpolitikája révén mást vár el a nem­zetközi közösség, beleértve az ENSZ-t és szervezeteit. Fico vaktölté­nyei üres puffogtatásnak tűnnek, amíg ő és a vele hasonlóan gondol­kodók ellenzékben maradnak. Ellenkező esetben őszre jócskán fel­mehet a vaktöltény ára... FIGYELŐ Mečiar visszatérhet Die Presse c. bécsi lap Macskajaj a dübörgő gazdaság országában címmel ír a szlovákiai választá­sokról. Egyelőre csak annyit le­het megjósolni, hogy való­színűleg minden idők legalacso­nyabb, 60%-os részvételi aránya várható. Fico a voksok 30%-ára számíthat, nagyjából annyira, mint a három kereszténydemok­rata orientációjú kormánypárt, közte az MKP. Éppen ezért kulcs­szerepjut az egykori miniszterel­nök Vladimír Meäamak. Mivel egykori nemzetközi elszigetelt­sége már elfelejtődött, ezért mind a jobb-, mind a baloldal számára koalíciós partner lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents