Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-09 / 132. szám, péntek
16 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 9. www.ujszo.com Hajtáskurtítással átmenetileg módosíthatjuk a szénhidrátok áramlási irányát a virágzó fürtök felé Termeljünk minőségi szőlőt A túlterhelt gyümölcsfák gyorsabban károsodnak A termőegyensúly fenntartására törekedjünk A jól termékenyülő, tömör fürtszerkezetű szőlőfajták esetén is csak a virágok 30-60 százaléka terméke- nyül meg (Fotó: Hocsij TÓTH MIKLÓS A gyümölcstermő növények hajlamosak a túlkötődésre, vagyis olyan mennyiségben kötődik rajtuk termés, amit nem tud kinevelni, a termés minősége, elsősorban a mérete miatt, messze elmarad a várakozásoktól. A jelenség nem növényvédelmi probléma, de a következményei lehetnek azok. Ezek közé tartozik a vesszők, ágak letörése a gyümölcs terhelése alatt, és a sérüléseken farontók, ágelhalást okozó kórokozók támadhatják meg fáinkat. A túlterhelt fa tápanyagait a termés kinevelésére fordítja, egyéb részei nem növekednek megfelelően, legyengül, s fogékonyabbá válik a különböző károsításokra. Gazdaságilag a túlkötődés kivált a fában egy csökkentett termőrügy képződést, tehát a következő évben csekély termés mutatkozik. Ha nem avatkozunk be, akkor kialakul az alternancia jelensége, vagyis egyik évben sokat terem a fa, másik évben szinte semmit, és ez ismédődik többszörösen. Erre különösen hajlamosak a csonthéjasok, pl. kajszibarack, őszibarack. A beavatkozás a koronaforma kialakításával és a metszéssel kezdődik. A szuperintenzív ültetvényekben már a metszéssel meghatározzák, hogy mennyi termés lesz majd a fákon, de a kiskerti művelésnél is törekedni kell a termőegyensúly elérésére és fenntartására. Természetesen a metszés után még igen sok tényező befolyásolja, hogy sok lesz a termés vagy kevés. Idén a kajszifák - ott, ahol a monüia nem vitte el a virágokat - bőségesen virágoztak, jól kötődtek, s biztatóak a terméskilátások. Az őszibarack is átia- gos, vagy átlag feletti terméssel biztat bennünket. Ilyen esetben a kézi termésritkítás a megoldás. A fák először a virágzás után, a rosszul termékenyült gyümölcskezdeményeket dobják le, majd a termés nevelése során egy második időszakban ismételten ledobják a kevésbé életerős gyümölcsöket. A kézi termésritkítás során, ebben az időszakban a láthatólag fejlődésében elmaradt gyümölcsöket vegyük le, majd azokat, amelyek a növekedés során egymást nyomják el. Mostanra már látszik, hogy a kajszi fa melyik ága van túlterhelve, abból kell leszedni. Általános elv szerint annyira ritkítsuk meg a gyümölcsöket, hogy azok érett állapotban se érjenek össze. Ez fajonként, sőt fajtánként is eltérő távolságot jelent a maradó gyümölcsök között, kajszinál kb. 5 cm, míg őszibaracknál ökölnyi távolság maradjon két gyümölcs között. Nem érdemes túlzottan „kíméletesnek” lenni, ilyen esetben előfordulhat, hogy pár nap elteltével ismételten ritkítani kell gyümölcsöket. Jelenleg a kajszi ritkítása a feladat, pár nap elteltével az őszibarack is sorra kerülhet. Hasonló elvet követve az almát is sorra vehetjük. Az éréskor, az utolsó napokban ismét sokat gyarapodnak a gyümölcsök, ilyenkor érdemes alátámasztással megelőzni az ágak letörését. Léteznek vegyszeres termésszabályozásra is megoldások. Én kiskertekben nem ajánlom alkalmazását, rendkívüli precizitást igényel a dozirozásban, az időzítésben, s ezek betartása mellett is némi kockázatot hordoz magában használata. (MR) A szőlő termésmennyiségének szabályozására számos megoldás kínálkozik. Alkalmasak rá a virágzás időszakában végzett zöldmunkák is. Szakszerű beavatkozással a kívánalmak szerint növelhető vagy mérsékelhető a hozam. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az alkalmazás körülményeit. ZANATHY GÁBOR Akkor tudjuk céltudatosan alkalmazni az egyes zöldmunkákat, ha pontosan ismerjük hatásuk élettani vonatkozásait. Az ismeretek közül talán az a legfontosabb, hogy hol hasznosulnak a levelekben megtermelt asszimiláták, amelyek túlnyomórészt szénhidrátokból, kisebb részből aminosavakból állnak. E szerves anyagok szállítása a levélből többek közt a hajtáscsúcsokba és a fürtökbe irányul. A tápanyagok nem azonos mértékben jutnak el a szőlő egyes szerveihez. A szénhidrátok a rügyfakadástól a virágzás végéig zömében a hajtáscsúcsokba vándorolnak, és csak a kötődés után szállítódnak nagyobb mértékben a termésfürtökbe. Az intenzív hajtásnövekedés idején tehát a legfontosabb felvevőhelynek nem a fürtök, hanem a hajtáscsúcsok tekinthetők. A megtermékenyítésre váró virágok asszimilátákkal való ellátása ezért a virágzás kezdetén könnyen háttérbe szorulhat. A virágzat kedvező szénhidráttartalma esetén a virágok jelentős része bogyóvá fejlődhet, a hiányos tápanyag-ellátottság azonban kóros elrúgáshoz vezethet. A jól termékenyülő, tömör fürtszerkezetű fajták esetén is csak a virágok 30-60 százaléka termékenyül meg. A termőhajtás bekurtítása Hajtáskurtítás alatt a termőhajtások virágzáskor, vagy legkésőbb a virágzás után történő visszacsí- pését értjük. A módszert a kötődés fokozása céljából már régóta alkalmazzák. Elvégzésével átmenetileg módosíthatjuk a szénhidrátok áramlási irányát a hajtáscsúcsok helyett a virágzó fürtök felé. A kurtítást nem célszerű túlzásba vinni. Ügyeim kell arra, hogy a felső fürt fölött legalább 4-5 levél maradjon. Tanulmányok tanulsága szerint a legkedvezőbb megoldás a termőhajtás utolsó fürtjétől számított 5. szárcsomónál való visszavágás. A kurtításnak elsősorban erősen növekvő szőlőben van jelentősége. Tápanyagban gazdag, fiatal ültetvényekben, ahol gyakran számottevő a terméselrúgás, e kezelés általában jótékony hatású. Olyan szőlőkben hajtható végre eredményesen, ahol a tőkék jól átláthatók. Sovány talajon, gyenge erőnlétű tőkék esetén nem ajánlott e zöldmunkával kísérletezni. A kezelés során ne kurtítsunk meg válogatás nélkül valamennyi termőhajtást. Az ugarcsapon fejlődő, illetve a következő évben metszési elemként felhasználható hajtásokat jobb fejlődésük érdekében ne csípjük vissza. Ä módszer előnyeként említhető, hogy a hajtásvégek kurtításával a peronoszpórára legérzékenyebb leveleket vágjuk le. A lombfelület csökkentésével a levélzet kevesebb vegyszer felhasználásával, tökéletesebben bepermetezhető. A bekurtított hajtásoknak köszönhetően aszályos időjárás esetén kevésbé lépnek fel a szárazság káros következményei. Törzsültetvényekben az eltávolított hajtásvégek zöldoltás céljára is felhasználhatók. Virágzáskori levelezés A virágzás kezdetén csak néhány levél látja el szénhidrátokkal a fürtöket. Ezek eltávolítása átmeneti alultápláltságot, rossz termékenyülést eredményez. Aki ilyenkor leveleket tép le, az a hagyományos szőlészeti felfogás szerint durva hibát vét. A terméskorlátozás érdekeit nézve azonban át kell értékelnünk ezt a szemléletmódot. A gyenge kötődés ugyanis a termésszint visszafogását, á minőség javítását jelentheti. A beavatkozás végeredményeként lazább szerkezetű, kevesebb bogyó- jú fürtöket kapunk. Az eljárás kétségtelenül kockázatos, viszont több előnnyel is kecsegtet. A fürtöket fejlődésük során mindvégig jól éri a napfény, a bogyók ezért nagyobb sugárzást képesek elviselni, héjuk vastagabbá válik, mint az árnyékban fejlődő társaiké. A hozam a kezeletlen tőkékhez viszonyítva kisebb-nagyobb mértékben kiegyenlítődhet. A lelevelezett tőkék mustfoka általában nagyobb, de ez nem feltétlen csak a kisebb termésmennyiséggel áll összefüggésben. Erre az asszimiláták sajátos összetétele, érés alatti átalakulása adhat magyarázatot. A virágzáskori levéleltávolítás nyomán a laza fürtökről a nedvesség hamarabb felszárad, így kisebb lesz a botrítisz fellépésének a veszélye. Emellett javul a növényvédelem, különösen a fürtvédelem hatékonysága. Általában a fürtök közelében lévő, alsó 4 kifejlett levelet érdemes eltávolítani. Vörösborszőlő-fajták- nál előnyös lehet a lombfal mindkét oldalán elvégezni a műveletet. Fehérborszőlő-fajtáknál inkább csak a lombozat egyik oldalán ritkítsuk a leveleket. A szőlő számára a lombfelület hirtelen elveszítése kétségtelenül stresszhelyzet. Ez a levélfelület- veszteség hátrányos, de a kiesést a szőlő a későbbiekben képes pótolni. A művelet ettől függetlenül megzavarhatja a rügyek kialakulásának folyamatát. A beavatkozást csak jó kondícióban lévő, erőteljesen növekvő ültetvényben hajtsuk végre. Ellenkező esetben a kedvezőtlenre forduló termés/levélfelület arány miatt gyengébb minőség várható. A munka elvégzésével fokozódhatnak a jégveréskor fellépő károk. A hátrányok közt megemlíthető a munkavégzés jelentős munkaerőigénye, ami német tapasztalatok szerint 70 munkaóra hektáronként. (KÉSZ) Túlkötődés esetén az őszibarackot is gyéríteni kell (Fotó: Hocsi) A konténeres kertészkedés nagy szabadságot ad művelőjének, az edények és az éppen virágzó növények cserélgetése kellemes feladat Milyen egynyári vagy évelő virágot, cserjét ültethetünk edénybe? ÖSSZEFOGLALÓ A konténer szó alatt a kertészetben különböző méretű, formájú, anyagú, növénynevelésre alkalmas edényt értünk. Tulajdonképpen egyéni ízlés függvényében és az újrahasznosítás jegyében bármilyen kiselejtezett vödröt, edényt, hordót kinevezhetünk konténernek. A számunkra szimpatikus edény kiválasztása nem túl bonyolult és megerőltető, az utána következő feladat azonban igényel némi kézügyességet. Ha az edény alját megvizsgálva úgy tapasztaljuk, hogy nincsenek rajta lyukak, akkor megfelelő célszerszámok alkalmazásával célszerű nyílásokat készíteni, ezek nélkül ugyanis az öntözés során felhalmozódott felesleges víz nem tud eltávozni és elrothasztja a gyökereket. A konténer készülhet például agyagból. Előnye, hogy természetes anyag, a nedvességet gyorsan elvezeti, ezért nem kell tartani a túlöntözéstől. Hátránya, hogy drága, és a fagy is károsítja, ezért ősszel ajánlatos védett helyre vinni. A kőből készült konténer szintén mutatós és tartós, a virágföld is lassabban szárad ki benne. Ugyanakkor nehéz a mozgatása, csapatmunkát igényel, és általában szintén nagyon drága. A fa alapanyagú konténer természetes hatással bír, akár házilag is elkészíthető. Viszonylag könnyű, ám könnyen elrohad, beültetés előtt a fát páccal, olajjal kell kezelni. A fém konténer fagyálló, viszonylag könnyű, ám rozsdásodásra hajlamos, könnyen karcolódik, behorpad. A szintetikus anyagból (műanyag, üvegszál és műgyanta) készült konténerek köny- nyűek, és viszonylag olcsók is, ugyanakkor kevésbé tartósak. Ha kiválasztottuk a megfelelő konténert, nyílásokat is vágtunk rá, akkor még az ültetés előtt praktikus a végleges helyét kitalálni és odahelyezni, hacsak nem családtagok, rokonok, barátok stb. bevonásával végezzük a munkát, mert például egy beültetett kőkonténer mozgatása nem kifejezetten könnyű feladat. A súly csökkentésének érdekében alkalmazhatunk egy-két házi praktikát is: használhatunk könnyített, kókuszrost vagy tőzeg alapú virág- földkeveréket, kerámiagyöngyöket, illetve a legtakarékosabb megoldás, ha az edény aljára szájával lefele fordított műanyag cserepet helyezünk. Ha mindezek megvannak, kezdődhet az ültetés. A konténer aljára kavicsot rétegezzünk, ez biztosítja a megfelelő vízelvezetést. Erre tegyük a laza virágföldet (komp- osztot). Ültessük el a növényeket olyan mélyre, ahogy eredeti cserepükben is voltak, majd alaposan öntözzük be. A növények ültetésekor nem árt figyelni arra, hogy középpontból kifele haladjunk, illetve középre ültessük a magasabb növényeket, a szélére pedig az alacsonyabbra növőket, pusztán az esélyegyenlőség érdekében. Az ültetéssel nem fejeződött be a munka, a növényeket rendszeresen locsolni kell, forró napokon legalább naponta egyszer. A nyári időszakban heti egy alkalommal pótoljuk az elhasznált tápanyagot a megfelelő koncentrációjú tápoldattal. Ha ültetéskor vízmegkötő anyagot is kevertünk az ültetőközegbe, akkor a locsolás gyakoriságát valamivel csökkenthetjük. Ehhez hasonlóan, ha lassan lebomló műtrágyát tartalmazott a földkeverék, akkor a tápanyag-utánpótlást elég pár hónappal később elkezdeni. A rendszeres öntözés hatására a termőföld gyakran összetömörül, amit időnként nem árt fellazítani. Az érzékeny vagy egzotikus növények számára keressünk fagymentes telelőhelyet. A virágfajta választása egyéni ízlés kérdése. Gyakorlatilag bármit ültethetünk konténerbe, amit kertekbe is lehet. Kezdő kertészek először kevésbé igényes, a környéken már bevált fajokkal próbálkozzanak. Később lehet nehezíteni a feladatot egzotikus növényekkel is. Az egynyáriak közül szinte az összes faj alkalmas konténeres nevelésre: bojtocska (Ageratum), cserjés margitvirág (Argyranthe- mum frutescens), háromszínű szu- lák (Convolvulus tricolor), cseppecskevirág (Oestospermum), szalmagyopár (Helichrysum petio- lare), büdöske (Tagetes sp.). Konténerbe is ültethető évelők: árnyékliliomok (Hosta sp.), levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kutyatej félék (Euphorbia sp.), szegfű (Dianthus sp.), deres csen- kesz (Festuca pallens), örökzöld zabfű (Hehctrotrichon sempervi- rens). Konténerbe ültethető cseijék:- Japán juhar (Acer palmatum ' Dissectum') - a savanyú talajt, félárnyékos helyet kedveli;- Puszpáng (Buxus sempervi- rens 'Angustifolia') - félámyékba való;- Kefevirág (Callistemon citri- nus) - napos, meleg helyet, fagymentes teleltetést igényel;- Kamélia (Camellia sp.) - árnyékos, párás helyre, fagymentes teleltetést kíván;- Kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) - félárnyékos helyet, télen takarást kíván;- Bunkóliliom (Cordyline australis ' Red star') - napos helyet és sok öntözést, télen fagymentes helyet igényel;- Orbáncfű (Hypericum forres- tii) - napos helyre kívánkozik;- Leander (Nerium oleander) - igényli a meleget és a rendszeres tápanyag-utánpótlást;- Angyaltrombita (Brugmansia sp.) - nagyméretű cserépbe ültessük;- Murvafürt (Bougainvillea sp.) - kerüljön meleg, védett helyre;- Golgotavirág (Passiflora sp.) - félámyékos védett teraszra ülik;- Japán dérbabér (Skimmia ja- ponica) - félámyékba, télen védett helyre kerüljön;- Szárnyas feketeszem (Thun- bergia alata) - napra, támrendszer meüé helyezzük, (edenkert.hu)
