Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-08 / 131. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 8. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SMMMMMNNMNMHMMIMMBSSMMHMMMNNí Aggasztja a terv a jordán királyt A jordániai király aggodalmának adott hangot Ehud Óimért izraeli miniszterelnök egyoldalú ciszjordániai kivonulási terve miatt egy tegnap megjelent izraeli lapinteijúban, amely Óimért jordániai látogatása előtt jelent meg. „Minden olyan lépés, amelyet Izrael egyoldalúan tesz, határozottan aggaszt, mert ezek megfoszthatják a palesztinokat legitim, nemzetközileg elismert jogaiktól, attól, hogy fiiggeden államuk legyen saját földjükön. Egy ilyen egyoldalú lépés a bizonytalanság érzetét keltené nemcsak a palesztinokban, hanem mindazokban is, akik békét akarnak a térségben, valamint árthat az izraeli-jordá- niai kapcsolatok javítására tett erőfeszítéseknek” - mondta II. Abdalláh a Jediót Ahronót című napilapnak nyilatkozva. Óimért terve szerint abban az esetben, ha palesztin részről nincs „hiteles” partner, akkor Izrael kitelepít 70 ezer zsidó telepest jelenlegi ciszjordániai lakóhelyéről, és olyan néhány kolóniablokkba költözteti őket, amelynek területét magához csatolja, és biztonsági kerítéssel választja el a palesztin területektől. A király az interjúban annak a véleményének adott hangot, hogy politikailag meg kell erősíteni a Palesztin Hatóság elnökét, ami által meg tudná őrizni a palesztinok egységét, és képes lenne megóvni őket egy humanitárius katasztrófától. II. Abdalláh ezenkívül arra kérte a palesztin választásokon hatalomra került Hamász radikális mozgalmat, hogy „ismeije el a különböző arab békecsúcstalálkozókon született határozatokat”. Az uralkodó szerint Izraelnek és a palesztinoknak vissza kell térniük az „útiterv” néven ismert közel- keleti nemzetközi béketerv megvalósításához, amely előíija egyebek között az erőszakos cselekmények beszüntetését és a palesztin állam létrehozását. Óimért ma Jordániába látogat, és a zsákutcába jutott közel-keleti megbékélési folyamat felélesztésének lehetőségéről tárgyal, és támogatást igyekszik szerezni Izrael egyoldalú ciszjordániai kivonulási tervéhez. Fogadja őt II. Abdalláh király is. 01- mertnek az új izraeli kormány vezetőjeként ez lesz a második olyan külföldi látogatása, amelyet valamely arab országban tesz. Vasárnap az egyiptomi Sarm-es-Sejkben találkozott Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel. (MTI)- Főnök, felemelhetné a fizetésem, mert az asszony már többet költ ruhára, mint a pártok a választási kampányra... (Peter Gossónyi rajza) Féltek, hogy aláássák a nyugatnémet kommunistaellenes erőfeszítéseket Már 1958-ban ismerték Eichmann búvóhelyét Az Egyesült Államok és Németország már 1958- ban tudta, hol és milyen fedőnév alatt rejtőzik Adolf Eichmann SS-alez- redes, az európai zsidóság megsemmisítésének egyik fő irányítója. MT1-F1GYELŐ De hallgattak róla, mert attól féltek, hogy ezzel aláássák a kommunistaellenes erőfeszítéseket Nyugat-Németországban - ez derült ki az Egyesült Államok Nemzeti Archívuma által nyilvánosságra hozott, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) eddig titkosként kezelt irataiból. A CIA újabb 27 ezer oldalnyi dokumentum titkosságát oldotta fel a náci háborús bűnök nyilvánosságra hozásáról 1999-ben elfogadott amerikai törvény alapján. Az iratok betekintést nyújtanak a hidegháború megnyerésére elszántan törekvő amerikai hírszerző szolgálatok homályos világába, és megismerhetőek belőle azok az erőfeszítések, hogy náci háborús bűnösöket kémként használjanak fel, ami történészek szerint többségében megbízhatatlan, az amerikai nemzetbiztonsági érdekek szempontjából nézve olykor katasztrofális következményekkel járó információk beszerzését eredményezte. A nyilvánosságra hozott hatokból kiderül, egy, a CLA-nak 1958. március 19-én eljuttatott feljegyzésben nyugat-németországi hírszerző tisztek megírták, hogy Eichmann 1952 óta Argentínában él Ricardo Klement álnéven. Az hatokat megtekintve Timothy Naftali, a Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum igazgatója azt mondta, ezek szerint Németország és az Egyesült Államok már 1958-ban elfoghatta volna Eichmannt, de mindkét állam inkább hallgatott, és nem adta át Izraelnek ezt az információt, mert attól tartott, Eichmann beszélni fog, s így fény derül Hans Globké- nak, Konrad Adenauer akkori német kancellár nemzetbiztonsági tanácsadójának a náci múltjára. Eichmannt végül izraeli ügynöIzraelben, a bíróság előtt (Képarchívum) Eichmann és a Klement névre kiállított argentin útlevél kök 1960-ban Buenos Airesben elrabolták, és Jeruzsálembe vitték, ahol bíróság elé állították. Halálra ítélték, 1962-ben felakasztották. A dokumentumok tanúsága szerint az amerikai hírszerző szolgálatok nemcsak, hogy együttműködtek náci háborús bűnösökkel a hidegháború idején, hanem maguk is takargatták a nácik által elkövetett bűnöket. Segítettek eljutni háborús bűnösöknek az Egyesült Államokba, és aztán kémként használták fel őket. A cél érdekében a CIA megtévesztette a bevándorlási hivatalt is, eltitkolta a hivatal elől „védenceinek” náci múltját, leplezve ezáltal a fasiszta bűnöket. „A háborús bűnösök híreszteléseket és pletykákat adtak el; vagy azért, hogy elkerüljék a múltbeli bűneikért a büntetést önnön érdekből, vagy politikai célokból, amelyek nem feltétlenül voltak egyeztet- hetőek az amerikai érdekekkel” - mondta Robert Wolfe történész, aki Naftalival együtt arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok tanulhatott volna a náci bűnösök kémként való felhasználásának negatív tapasztalataiból, és így elkerülhette volna a kudarcot az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat esetében. Első ízben hoztak ilyen döntést a zsidók második világháborús deportálásában való aktív részvétel miatt Elítélték a francia államot és vasúttársaságot MTl-ÖSSZEFOG LALÓ Első ízben ítélte el francia bíróság a francia államot és vasúttársaságot, amiért a második világháború idején részt vettek francia állampolgárok koncentrációs táborba szállításában: az ügyben Toulouse város közigazgatási bírósága 62 ezer eurónyi kártérítést ítélt meg. A felperesek - Alain Li- pietz francia zöld párti európai parlamenti képviselő, valamint húga és nagybátyja - azzal vádolták a francia államot és az SCNF állami vasúttársaságot, hogy „részesek emberiesség elleni bűnök elkövetésében”. A testvérpár szüleit 1944 folyamán a Gestapo letartóztatta, és a Drancy városa mellett kialakított gyűjtőtáborba szállította, ahol a második világháború alatt közel 80 ezer zsidót tartottak fogva, mielőtt az auschwitzi haláltáborba szállították őket. A toulouse-i bíróság kimondta az „állam felelősségét” polgárainak fogva tartásában, mivel „nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a Drancy városába való átszállítás megkönnyítette az auschwitzi haláltáborba történő deportálás végrehajtását”. Az SCNF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. A bíróság ítélete ellenben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság „soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással a deportálások végrehajtása miatt”. A bírósági ítélet kiemeli, hogy az SCNF a szállítások költségét ráadásul ráterhelte az államra, és azok ellenértékét még a felszabadulás után is követelte. A felperesek az SCNF védekezésével szemben azt is hangsúlyozták, hogy a társaságot senki sem kényszerítette arra, hogy marhavagonokban szállítsa a foglyokat. Első ízben történt meg Franciaországban, hogy a deportálások ügyében elmarasztalják az államot és egy állami vállalatot, a bíróság 62 ezer eurót ítélt meg a felpereseknek. A döntést Alain Lipietz „történelmi győzelemnek” minősítette, mivel „a bíróság elismerte, hogy az állam és a vasúttársaság többet is megtettek, mint amit a németek kértek tőlük”. KOMMENTÁR Börtöncsomag MAL1NÁK ISTVÁN Nem valószínű, hogy a Hamász az elkövetkező negyvennyolc órában megváltoztatja Izraellel kapcsolatos álláspontját, ezért pillanatnyilag úgy tűnik, Abbász palesztin elnök ki fogja írni a népszavazást. Arról a tervről, amelyet izraeli börtönben ülő palesztin politikusok dolgoztak ki a hatvanhetes határok közötti palesztin állam létrehozásáról, s amely ezáltal közvetve elismeri Izraelt. Abbász a referendummal a belső palesztin válságot, a Fatah és a Hamász lassan polgárháborúvá fajuló ellentéteit szeremé megoldani, továbbá elősegíteni a tárgyalások újraindítását Izraellel. Valójában semmit sem tudni a népszavazásról, az is vitatott, lenne-e valamilyen jogi következménye a Ha- mász-kormányra nézve. Egyáltalán: a nyugati világnak ez az intézménye ismeretien az arab országokban, már az is szenzációnak számított, hogy a palesztinoknak sikerült teljesen demokratikus választásokat rendezniük - ebből a szempontból mellékes, hogy éppen a Hamász győzött. Az sem biztos, hogy meg tudnák tartani a referendumot, az eredményt meg végképp nem lehetne előre borítékolni. Miért van mégis nagy jelentősége? Ä palesztin színtéren elkeseredett politikai harcot vívnak a világinak és a fundamentalistának tekinthető erők, az Izraellel kötendő békét és egymás mellett élést lehetségesnek tartó, valamint az Izrael megsemmisítését hirdető erők. Abbász referendumötlete ebben a küzdelemben jó húzás, lépéselőnybe került, kényszerhelyzetbe hozva a Hamászt, amelyet Egyiptom és Jordánia is a „börtöncsomag” elfogadására szólított fel. Abbász úgy okoskodik, mivel a tervezet nem mondja ki Izrael nyűt elismerését, a Hamász megőrizné arcát, s egyébként sem a Hamász tárgyalna Izraellel, hanem ő. De a dolgok ennél bonyolultabbak. Egy sikeres referendum azt is jelentené, hogy a Hamász politikáját elutasítja a palesztinok többsége. Az a többség, amely pár hónapja még a Hamászt segítette hatalomra. Erre hivatkozva új választások kikényszerítésével is megpróbálkozhatnának Abbászék. Továbbá: azért Abbász keze is benne van abban, hogy a Nyugat bojkottálja a Hamász-kormányt, és elzárta a pénzcsapokat. Az elégedetlenség, a szegénység nő, a gazdaság visszaesik. Már a palesztinok sem csak Izraelt, az USA-t és az EU-t szidják, hanem - mint mindenütt a világon - a kormányt is. A Hamász azért nyerte meg a választást, mert nem korrumpálódott, mint a Fatah, és jó szociális programja volt. De most ez utóbbiból semmit nem tud megvalósítani, mert nincs pénze. Európában erre azt mondanánk, hogy garantált a gyors bukás. De a Közel-Keleten ez sem biztos, hiszen ideológiák, fanatizmusok feszülnek egymásnak, s a pragmatizmus gyakran háttérbe szorul. Ha a Hamász mégis engedne, és nem kell referendum, Abbász akkor is elérte célját. JEGYZET Szélsőségek csapdájában PUHA JÓZSEF Szerettem volna szó nélkül hagyni a témát. Nem akartam beállni azon „kollégák” mögé, akik napok óta csinálják bolhából az elefántot, nyilván a nagyobb nézettség és olvasottság érdekében. Eljutottunk azonban arra a pontra, ahol már nem tudok szemet hunyni a Megasztárgyőztes, Rúzsa Magdolna megkérdőjelezett magyarsága felett. Meggyőződésem, a magyarországi média és sajtó jelentős része mára a végletek csapdájába esett, úgy vonzzák őket a szélsőséges megnyilvánulások, mint legyet a légypapír. Minél primitívebb, annál nagyobb teret szentelnek neki. Magdi a zenei verseny megnyerése utáni hétfőn a tehetségkutató csatornájának reggeli műsorában vendégeskedett. Egymás után kapta a nézők dicsérő üzeneteit. Egy idióta is hallatott magáról, azt írta, hogy a csajnak nincs hangja, és azért győzött, mert vajdasági. Vagy az irigység vezérelte, vagy ő sem gondolta komolyan. Elképzelhetőnek tartom, hogy heccből küldte. Ismeri a szerkesztők agyműködését, tudta, minél negatívabb véleményt fogalmaz meg, annál nagyobb eséllyel olvashatja vissza a képernyő alján. Naná, hogy központi téma vált belőle! A műsorvezető hölgy természetesen megkérdezte Magdit is. Meglepetésre olyan profi választ adott, mintha évek óta a zeneiparban dolgozna. Lehet, a kisebbségi lét segítette. Még aznap egy rádióműsorban is téma volt Magdi származása, szintén egy telefonos üzenet kapcsán. Nem kizárt, ugyanaz a személy küldte, a tartalma hasonló volt, burkoltan célozva arra, hogy a vajdasági magyar nem magyar. Ámikor kikapcsoltam a rádiót, már az volt az érzésem, mintha a társadalom legalább felének ez lenne a véleménye. Több ilyen tartalmú üzenet ugyan nem érkezett, de azt az egyet jól meglovagolták és körbejárták. Azóta valaki az Origó fórumán is megkérdőjelezte a lány magyarságát. S nekem néhány barom miatt harmadik hete azt kell hallgatnom, hogy Magdi magyar-e vagy sem. A hírfogyasztó az utóbbi időben megváltozott. Gyorsan hozzáteszem viszont, nagyrészt a médiumok közötti konkurenciaharc következtében. Való igaz, manapság puszta tényekkel az emberek egy meghatározó csoportjának figyelmét képtelenség lekötni. De nem az a megoldás, ha az objektivitást figyelmen kívül hagyva kiszínezzük az alapinformációkat, és igazságokból féligazságokat gyártunk. Az újságírónak kell kitűnnie az átlagból, nem a hímek. S aki kételkedik Magdi magyarságában, annak azt tanácsolom, hallgassa meg előadásában Máté Péter Most élsz című dalát. Úgy énekli, ahogy csak egy kisebbségben élő magyar tudja! Belé tette a magyarság minden gyönyörűségét és fájdalmát! Emlékezzünk visz- sza, az árvaként felnőtt roma származású Oláh Ibolya hasonló felfogásban adta elő szintén Máté Pétertől a Hazám című slágert. És ezzel záijuk is le ezt a témát, mert tényleg úgy tűnik, mintha minden magyar megőrült volna, holott a valóságban csak néhányan. Főként szakmabeliek a sajtóból.
