Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-07 / 130. szám, szerda
34 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 7. www.ujszo.com A Disk és a Lidi közösen építene utat Telekcserékről szavaztak Szlovákia energiaszükségletének 15 százaléka állítható elő mezőgazdasági és erdészeti jellegű forrásokból Konferencia az alternatív energiaforrások felhasználásáról A 2003-as Ipoly-híd konferencia folytatásának nevezték ezt a szakmai találkozót (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ipolyság. A május 31-i soros városi képviselő-testületi ülésen két szövevényes ügy kapcsán, is telekcseréről szavaztak a képviselők. Az ipolysági Disk cég, mely egy német cég leányvállalata, és kötött ruhák gyártásával foglalkozik, még a 2000-es évek elején egy másfél hektáros területet vásárolt az ön- kormányzattól, azóta is folyamatosan építkezni készül, de mostanáig nem került erre sor. Sebastiano Curcu ügyvezető elmondta, eddig a telekbe és gépek vásárlásába nyolcmillió eurót fektettek be. Jelenleg a város négy különböző pontján, sőt a közeli Nagytúr községben található öt részlegben 230 embert foglalkoztatnak. Ez a szétaprózottság tarthatatlan állapot, ezért mindenképpen a lehető leghamarabb megépítik az összes részleget befogadó Az iparí park területén letelepedő többi céget is szolgálná az út, valamint a tervek szerint bővítendő temetőig elvezethetne. gyárcsamokot. Az első fázisban kidolgozott tervekre sajnos nem sikerült támogatást szerezni, ezért most egy újabb pályázat eredményeire várnak, s nem tudják pontosan megmondani, mikor kezdődhetnek meg a munkálatok. A Disk tulajdonában lévő telekkel szomszédos, a főúthoz közelebbi telekrész jelenleg a Lidi tulajdonában van. 2002 körül a Fúrni Finish cégnek adta el az önkormányzat a területet, jutányos áron, hiszen a város vezetésének programjában szerepel a kis- és középvállalkozások támogatása, de az út megépítéséről szóló tárgyalásokon már a Lidi képviselői vesznek részt mint új tulajdonosok. Már hónapok óta folynak a tárgyalások a város, a Disk és a Lidi között egy út megépítéséről, mely a főúttól a telek közepén haladva a Disk leendő épületéig vezetne el. Az út a városnak is fontos lenne, hiszen az ipari park területén letelepedő többi céget is szolgálná az út, valamint a tervek szerint bővítendő temetőig is elvezethetne. A felek megegyeztek, hogy a két vállalat közösen finanszírozná az utat, de a Disk csak akkor írja alá a szerződést, ha az út és az alatta lévő telek önkormányzati tulajdonban lesz. A jelenlegi elképzelés az, hogy ez a megépítés után, az út átadását követően történne, mégpedig oly módon, hogy az út által elfoglalt terület helyett egy ugyanolyan nagyságú közeli telket kap a Lidi. Kucsera Judit a Disk jogi képviselője szerint viszont nem elképzelhető, hogy a közös építkezés a Lidi területén kezdődjön el, hiszen ez azt jelentené, hogy a Disk idegen területbe fektetne be. A Disk feltétele, hogy az építkezés megkezdésének időpontjában már önkormányzati tulajdon legyen a terület. A képviselők megszavazták a telekcserét, azzal a feltétellel, hogy a Fúrni Finishnek és a Lidinek tisztázni kell a telek jogi helyzetét, hiszen az értesülések szerint egyelőre még nem történt meg a telek átírása. Tavaly harminc évre bérbe adta az önkormányzat a régi zsinagógát. A Casablanca néven elhíresült épületben színház-, mozi- és kiállítótermet alakítanának ki, a terv fontos részét képezné egy kulturális park létrehozása is az épülethez tartozó telken. Még a kilencvenes évek elején az önkormányzat egy 110 négyzetméteres parcellát eladott az adóhivatal nyitrai igazgatóságának. Márton Imre, a városi hivatal vagyonkezelési osztályának vezetője lapunknak elmondta, hogy a várost megillette volna a visszavásárlás joga, ennek felkínálása nélkül, az önkormányzat tudta nélkül magántulajdonba került a terület, s azóta több tulajdonosa is volt. A kérdéses parcella viszont éppen a zsinagóga és a leendő park közé ékelődik, s ezért a jelenlegi helyzetben nem lehetne az elképzeléseket megvalósítani. A tulajdonossal sikerült az önkormányzatnak megegyeznie, s egy ugyanolyan nagyságú területre elcserélik a telket. A képviselők egyetértettek az elképzeléssel, (fm) Ipolynyék. A megújuló erőforrások hasznosítási lehetőségei az Ipoly-völgyben címmel tartottak konferenciát május 27-én az Ipoly Eurorégió, az ipolysági székhelyű Ipoly-Garam és a nagykürtösi székhelyű Kö- zép-Ipoly Mente Régiófejlesztési Ügynökségek szervezésében. FORGÁCS MIKLÓS Hrubík Béla, az Ipoly Eurorégió elnöke a 2003-as Ipoly-híd konferencia folytatásának nevezte ezt a szakmai találkozót, melynek nem a problémák megoldása, de felvetése a feladata. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter szerint majdnem 11 százalékát lehetne az ország éves energiaszükségletének a megújuló energiaforrások segítségével előállítani, ha az erdőgazdálkodást is hozzászámoljuk, akkor 15 százalékát. Ez a terület új munkahelyeket jelenthet, és környezetkímélő hatása van. A vállalkozók, az ön- kormányzatok és a civil szféra ösz- szefogására van szükség e téren, ezért a következő időszakban, a Nemzeti Fejlesztési Tervben az önAz ország éves energia- szükségletének 11 százalékát lehetne a megújuló energiaforrások segítségével előállítani. kormányzatokat igyekeznek megcélozni. Pomóthy László, a gazdasági minisztérium államtitkára beszélt a jelenlegi jogi háttérről, áttekintette a technológiákat, s végül a finanszírozásról is szót ejtett. A kormány olyan törvényeket alkotott, melyek áruvá tették az energiát, liberalizálták a piacot, s egyértelműen definiálták a megújuló energia- forrásokat, segítik az energiahálózatba való belépést. A megújuló energiaforrások évi potenciálja körülbelül azonos Szlovákia éves energiaigényével. Jelenleg az éves energiamennyiség 2,6 százaléka származik megújuló forrásokból. Az alternatív energiaforrások, a szélenergia, a vízi energia, a geo- termális energia, a napenergia, a hőszivattyúk közül Pomóthy szerint a biomassza jelenthetné az országnak a legjobb lehetőséget, és az úgynevezett kogeneráció, vagyis a kombinált energiaforrás. Az előadó hangsúlyozta, mindig az adott helyzet dönti el, mi jó s mi nem, nincs általánosítható megoldás, pontosan utána kell számolni, mi éri meg. A tervek közé tartozik, hogy családok is igényelhessenek támogatást erre a célra. Július Slovák, az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium Regionális Fejlesztéseket Támogató Ügynökségének vezérigazgatója ismertette a támogatások célterületeit. Pokorný Tibor szaktanácsadó egy konkrét projektről: a csicsókatermesztésről beszélt, ennek a növénynek az újrafelfedezése és energetikai, emellett élelmiszer- és gyógyszer- ipari kihasználása valóban energia- forrássá tehetné az Ipoly-völgyet. A kistermelők már egy hektáron any- nyit tudnának termesztem, mely egy család megélhetését biztosíthatná. Breuer László, a magyarországi Pangea Egyesület képviseletében természetvédelmi szemszögből beszélt az energiatermelésről. Szorgalmazta a kicsi, helyi megoldások bevezetését. A biomasszával kapcsolatban kifejtette, veszélyesnek érzi, hogy a termelésből származó műiden szerves anyagot elszállítják a szántóföldről, nem forgatják vissza, ezzel apránként elszegényedik a talaj. Hrubík Béla felolvasta a konferencia zárónyilatkozatát, mely megállapítja, az Ipoly mente mezőgazdaságának és gazdaságának nagy fejlődési lehetőséget kínál az alternatív energiaforrások felhasználása. Ezért a résztvevők szorgalmazzák a megújuló energiaforrásként alkalmazható termények termelését és támogatási rendszerének meghatározását, az alternatív energiahordozók előállításának, valamint a termelési technológiák és azok hatékonyságának növelését, a biomassza felhasználásának növelését, s áz alternatív energiaforrásokat hasznosító technológiák támogatását. A zárónyüatkozat szerint a 2007-2013-as tervezési időszakban a rendelkezésre álló EU-s forrásokból támogatni kell az olyan munkahelyteremtő tevékenységeket, mint a vidéki turizmus vagy a hagyományos mesterségek ápolása, az egészséges életmódot, az egészség megóvását elősegítő mezőgazdasági termények termelését, helyi feldolgozását, és a nemzeti fejlesztési stratégia programjába be kell illeszteni a leszakadó régiók, köztük az Ipoly mente gazdasági és mezőgazdasági lehetőségeinek kiemelt támogatását. A nyolcvanhat éves Kovács Franciska nénit tűzoltók mentették ki a házából, elvitték az unokájához, de ő még aznap este visszaevezett egy ladikon „Ha veszni kell, hát vesszek oda az állatokkal együtt én is” „Itt ültem ezen a széken, a lábaimat felraktam egy sámlira, alattam meg a víz" (Szőcs Hajnalka felvétele) GAÁL LÁSZLÓ Királyrév. A Feketevíz és a Kis- Duna áradása nem mindennapi helyzeteket teremtett nemrég. Ilyen a Kis-Duna partján élő 86 éves Kovács Franciska története. Franci nénit a tűzoltók motorcsónakkal mentették ki a vízben álló tanyájáról, de még aznap este visszaevezett egy ladikon. .Április másodikén éppen Nádszegen, az árvízvédelmi bizottság megbeszélésén ültem, amikor Menyhárt Dezső bejelentette, hogy nincs meg az anyósa - emlékezik vissza Racskó Pál, Királyrév polgármestere. Á polgármesterrel nekivágtunk, hogy felkeressük Franci nénit. A házból akkorra már visszahúzódott a víz, de a bútorok még mindig jó fél méterrel a padló felett, a hamarjában odahordott palettákon álltak. Az udvar hátsó részében az istállók meg a gazdasági gépek még mindig vízben álltak, ezért nem tudták még visszahozni a tízegynéhány marhát sem, amit az Agrostaar úrföldi istállóiba menekítettek. A falakon messziről is látszott, meddig érhetett a víz. Üdvözlésünkre három-négy kutya rohant elő az udvarról, nyomukban egy apró termetű nénike lépdelt, hogy megnézze, kiket hozott a sors erre az isten háta mögötti helyre. Éppen egy zsák diót terített szét az udvaron, hadd süsse a nap. „Dióskalácsot sütnék, de előbb meg kell szárítani a belevalót” - mondta, és beinvitált a házba. Franci néni a nyitott verandán leült egy székre. „Itt ültem, a lábamat felraktam egy sámlira, alattam meg a víz. Az unokám nem volt itthon, én meg egész nap itt ültem, mert mindenhol víz volt.” Aztán elmesélte, hogy a tűzoltók elvitték őt csónakkal az Úrföldön élő unokájához, Katihoz, de neki nem volt maradása, amikor tudta, hogy az állatai, a két tehén meg a Ezerkilencszázhuszonhét óta, nyolcéves koromtól lakom ebben a viskóban, hát hogyan lehetett volna ezt itt hagyni? két botjú, és a disznók kinn maradtak a tanyán. „Az elnök úr állítólag küldött valakit, hogy vigye be a borjakat, de az illető traktorral nem tudott idejutni” - mondja Franci néni. „Ezerküencszázhu- szonhét óta, nyolcéves koromtól lakom ebben a viskóban, akkor költöztek ide a szüleim Tallósról, hát hogyan lehetett volna ezt itt hagyni? Az unokámnak itt volt a hét disznója meg a tehenek a két botjúval, azt mondtam, én azt nem hagyom ott” - mondta a néni könnyekkel a szemében. Kati, az unokája hiába marasztalta, nem tudta megakadályozni, hogy még aznap visszamenjen az állataihoz. Miután sehogy sem tudták lebeszélni, autóval vitték, ameddig járható volt az út, ott aztán az unokájával a Kis-Dunára tették a ladikot, és szépen hazaeveztek. Amikor afelől érdeklődtünk, emlékszik-e Franci néni, hogy eddigi hosszú élete során volt-e hasonló árvíz a környéken, egy 66 évvel ezelőtti eseményt elevenített fel: „Éppen húszéves voltam 1940- ben, amikor még deszkahíd volt itt a Kis-Dunán. Be volt a Duna fagyva, megáradt, nekiment a hídnak, kicsavarta, és elvitte. Akkor akartam menni Pestre szolgálni, de Nádszegről visszajöttem, mert nem mentek a buszok. A földeken keresztül jöttem, és csak imitt- amott volt olyan száraz hely, hogy be tudtam jönni, de a házban még akkor sem volt víz.” Franci néni fiatal kora óta egyedül küzd az élettel, a férjétől nagyon rövid idő után különvált. Van négy unokája, de egyikhez sem tudna elköltözni, nem tudná itt hagyni a házat, amelyben csaknem nyolc évtizede él. Neki ez jelenti a világot, és innét még az árvíz sem tudja kiűzni.
