Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-07 / 130. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. június 7., szerda 3. évfolyam, 22. szám A haza csakis alázattal szerethető „A demokráciához elsősorban demokraták kellenek" - állítja Skultéty Csaba 30. oldal It m J Jubilált a rozsnyái Búzavirág néptáncegyüttes Az előadáson ott volt mindenki, aki valaha táncolt vagy muzsikált a csoportban 31. oldal Konferencia az alternatív energiaforrásokról Szlovákia energiaszükségletének 15 százaléka állítható elő mezőgazdasági forrásokból A kisszelmencieknek nem kellett az egynapos ingyenes vízum, így inkább otthon maradtak. A „megismételt" határnyitóra csak az alapiskola alkalmazottai jöttek el. A közös ünneplés (sajnos) elmaradt A határátkelőnél ezen a hétvégén is nagy volt a forgalom. Ám nem a kisszelmenciek jöttek át mulatni Nagyszelmencre, csak a szlovákiai bevásárlóturisták hozták haza az olcsó ukrán füstölnivalót. (Szabó Bernadett felvételei) Kisszelmenc/Nagyszelmenc. Tudom, az alábbi sorok közzétételével nem nyerem majd el minden tisztelt olvasó tetszését, ám a május 28-án „megismételt” határnyitó kapcsán néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem. LECZO ZOLTÁN Először is, amint meghallottam, hogy 2006. május 28-án az Ung- vidéki községben újabb ünnepséget tartanak az itteni átkelő megnyitása alkalmából, rögtön a sosem volt hírügynökségi jelentés címe jutott az eszembe: „A nagy sikerre való tekintettel holnap újratemetik Kim ír Sent”. Az mindenki előtt ismert, hogy a hatvan éve kettészakított Kis- és Nagyszelmenc között 2005 decemberében végre megnyílt a határátkelő. A lap olvasói arról is tudomást szerezhettek, hogy a sebtében megtartott ünnepségen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes azonnal javasolta az ittenieknek, az idén rendezzenek közös falunapot, amelyre az összes hazai és külföldi politikust, civil szervezetet és magánszemélyt meghívják, aki a szelmenci átkelő megnyitásáért tevékenykedett. Erre a célra Csáky Pál 100 ezer koronát ajánlott fel. Én már akkor sem értettem, mi értelme „reciklált ünnepségeket” rendezni, ám nem akartam beleszólni a nagyok dolgába. Megjegyzem, a hét évvel ezelőtt lezajlott lakodalmamra most már én is sok mindenkit meghívnék, de az istennek sem tudom rábírni a feleségemet, hogy újra az oltár elé álljon. Pardon! Lehet, hogy eltértem a tárgytól. Amúgy meg tényleg nem az volt a májusi szelmenci ünnepségek legnagyobb hibája, hogy kétszer ünnepelték meg ugyanazt. A helyzetet a szervezők is kényelmedennek érezhették kissé, mert a meghívó szerint 2006. május 28-án Nagy- szelmencen nem határnyitás volt, hanem „népművészeti fesztivál” zajlott. Gondoltam, nem baj! Az a lényeg, hogy a két község polgárai legalább együtt mulathatnak egy kicsit. Ám a helyszínre érkezve azt kellett látnom, a közös ünneplés elmaradt. A kisszelmenciek közül ugyanis nagyon kevesen vettek részt a nagyszelmenci fesztiválon. A rendezvényre mindössze az ottani alapiskola alkalmazottai és néhány helybéli jött el. A kisszelmend polgármester pedig merő szolidaritásból maradt távol. Mint később kiderült, azért mert a határ túloldalán élők nem tartották méltányosnak, hogy az ünnepségek idejére csak egynapos, ingyenes vízumot kaphatnak. Ők három, illetve hat hónapra szóló passzust igényeltek. Azt hagyjuk, hogy a jelenlegi szlovákiai törvények értelmében turistaútra ilyen okmány nem adható ki, s mélyüljünk el jobban a témában. Hogy a közös ünnepléssel baj lesz, már a két község 85 év után először megtartott közös ön- kormányzati tanácskozásán éreztem. Ott ugyanis Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere felajánlotta a kisszelmencieknek, állítsanak össze egy listát, amelyen feltüntetik az összes olyan személy nevét, aki részt szeretne venni a májusi rendezvényen. A többi formalitást pedig majd Berényi József, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumának politikai államtitkára elintézi. Senldnek sem kell majd Ung- várra menni a vízumért, az pedig törvényileg garantált, hogy mindenki ingyen utazhat be az országba az ünnepségek idején. És lássanak csodát, rögtön jöttek az ellenérvek. Illár József, Kisszelmenc polgármestere elmondta, nem jó az egynapos, ingyenes vízum, mert az egy teljes lapot(!) vesz el a drága útlevélből, meg amúgy is hogy néz az ki, hogy megkülönböztetik a kárpátaljai magyarokat. Ha Ukrajna mindenkor ingyen engedi be a szlovákiaiakat az országba, akkor minek ez a vacakolás?! Néztem, mint a moziban. Nemrégiben ugyanis szemtanúja voltam annak az esetnek, amikor egyik barátommal vámnyilatkozatot töltettek ki az ukrajnai vámosok, pedig neki csupán egy árva esernyő volt az összes elvámolnivalója. Barátom egyébként csak azután jutott be a nagy Ukrajna területére, miután húsz szlovák koronával rábírta a határőröket, hogy tegyék ezt lehetővé számára. A baksis megfizetésére mellesleg egy ukrán egyenruhát viselő hatósági személy szólította fel... Szóval, nem lepett meg, hogy bajok adódtak a közös ünnepléssel. Tagadhatatlan, hogy műiden magyarnak joga van ápolni a családi és baráti kapcsolatait, s az is elvitathatatlan, hogy a kisszelmenciek mindenkor szívesen látott vendégek Nagyszelmencen. Na, de kedves ukrajnai barátaim! Tessenek figyelembe venni, hogy Önök jelenleg az Európa Unió határain kívül élnek, s hogy Szlovákiában érvényben vannak bizonyos törvények, amelyek a beutazás feltételeit szabályozzák. Ezeket, sajnos - vagy hál’ istennek - még egy államtitkár sem tudja felülbírálni, bármennyire szeretné is. Én holnap például Magyarországra utazom, amely ugyanúgy, mint Szlovákia, uniós tagország. S higgyék el nekem, nem fogok elégededenkedni amiatt, hogy a sátoraljaújhelyi határátkelőt kell használnom. Persze átmehetnék a kertek alatt is, de lehet, hogy szétrúgnák a hátsómat a magyar határőrök. Csak azért, mert ez a törvény. Örömömre szolgál, hogy kárpátaljai testvéreim is úgy gondolják, egyre tágulnak a lehetőségeik határai. Ám figyelmükbe ajánlanám Popper Péter örök érvényű sorait: „Mindent szabad nekem, csak nem minden válik hasznomra.” Mindössze ennyit szerettem volna a szelmenci ünnepségekhez hozzáfűzni. Meg még egy kérdést: Nem ért volna meg a kisszelmencieknek egy ingyenes oldalt az údevelükben, hogy hatvan év után újra elborozgathassa- nak a nagyszelmenci véreikkel? Törvényesen, türelmesen, magyar emberhez méltón... A májusi „reciklált" határnyitó ünnepségen Szelmenc főutcáját Kom- lóssy Józsefről nevezték el BALLAGÁSI EMLEK A Nagykaposi Mezőgazdasági Szakközépiskola IV. B osztálya A gutái Nagyboldogasszony Magyar Tannyelvű 8 éves Egyházi Gimnázium 4. osztálya
