Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-06 / 129. szám, kedd

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 6. www.ujszo.com

METEORIT FESZTIVÁL - GUTA

13.00 Vakrepülés színjátszó Egyesület (Budapest): Black comedy (Művelődési Ház, Színházterem)

15.00 Álom-turné. Dokumentumfilm Down-kóros zenészekről (Művelődési Ház, fesztivál Klub)

18.00 Divadlo z pasáže (Besztercebánya): Amerika (Művelődési Ház, Színházterem)

20.00 L1 Független Táncművészek Társulása, Ladjánszki Márta (Budapest): a mi madre (Sportcsarnok)

21.30 Place Moscov- koncert (Művelődési Ház, Fesztivál Klub)

SAMARIA 2006 RÉGI ZENEI NAPOK - SOMORJA

19.00 Zeneiskola - Diplomahangverseny

Közreműködik: Gaál Jenő (basszus), Szabó Zsuzsanna (szoprán), Sárai Gábor (lant), Éva Salayová (zongora)

Galilei-, Kapsberger-, Caldara-, Mozart-, Dvoíák- és Kodály-művek hangzanak el.

MOZIJEGY

Az elszánt diplomata

FILMAJÁNLÓ

Észak-Kenya távoli vidékén brutális gyilkosság áldozataként találnak rá Tessa Quayle, a régió ragyogó képességű és szenvedélyes aktivistájának holttestére. A nyomok szenvedélyből fakadó, erős felin- dultságban elkövetett bűntényre utalnak. A Brit Kormány-megbízotti Hivatal tagjai úgy vélik, hogy Tessa özvegyen maradt félje, a szelíd modorú Justin Quayle, aki a Hivatal munkatársa, és így a kollégájuk, az ügyet diszkréten akaija majd kezelni, és teljesen rájuk bízza a dolgot. Nagyobbat nem is tévedhettek volna... Justin lelki egyensúlyát szétrobbantja annak a nőnek az elvesztése, akihez mély érzelmek kötötték. Házasságuk feltörő emlékei odáig viszik Justint, hogy életében - és diplomáciai karrierje során - most először döntő lépésre, cselekvésre szánja el magát: gondolkodás nélkül beleveti magát egy veszélyes és hosszú, kalandos utazásba. Justin gyors és intenzív tanulásba kezd, hogy minél többet megtudjon a gyógyszeriparról, amelynek a hátterében zajló bűntények felderítésében Tessa már csaknem célhoz ért. Hamarosan kinyílik a szeme, és egy óriási összeesküvés nyomára bukkan, egy összeesküvésre, amely már eddig is ártatlan életeket követelt - és most már az ő életét is fenyegeti... Tessa Quayle megformálásáért Rachel Weiszt a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscarral tüntették ki idén. (port.hu, ú)

Amerikai-angol fümdráma. Rendező: Fernando Meirelles. Szereplők: Ralph Fiennes (Justin Quayle), Rachel Weisz (Tessa Quayle), Hubert Koundé (Arnold Bluhm), Danny Huston (Sandy Woodrow), Daniele Harford (Miriam)

Rachel Weisz és Ralph Fiennes

(Képarchívum)

Véget ért a harmonikások seregszemléje

Hazai és lengyel siker

ÚJ SZÓ-HÍR

Dunaszerdahely. Tegnap ért véget Dunaszerdahelyen a versenynyel és mesterkurzussal egybekötött nemzetközi harmonikafesztivál, amelyet közös összefogással rendezett a pozsonyi Szőke Márta Módszertani Központ, a pozsonyi Állami Konzervatórium Alapítványa, Nagy Frigyes, Dunaszerdahely alpolgármestere, Lelkes Vince, Diósförgepatony polgármestere és a Dunaszerdahelyi Nyugdíjas Klub. Kezdeményezője és fő szervezője, Rácz Tibor harmonikaművész, a pozsonyi Konzervatórium tanára lapunknak elmondta: a versenyre hat ország 24 harmonikása nevezett be, közöttük három-négy kiemelkedő tehetség. A gyermek kategória győztese a lengyelországi Przemyslav Degorski lett, az ifjúsági kategória legjobbjának Lukács Adrient, a pozsonyi Konzervatórium harmadéves növendékét minősítette a zsűri. Elnöke a brit Raymond Bodell volt, a Nagy-britanniai Harmonikaszövetség elnöke, a Harmonikások Vüágszövetségének alelnöke.

„Dunaszerdahely ideális színhely, mind az egészségügyi szakközépiskolában, mind a városi zeneiskolában kitűnő adottságok mellett tudtunk dolgozni, mindkét intézmény lelkes támogatója fesztiválunknak, remek vendéglátók, mindenre gondolnak” - hangsúlyozta Rácz Tibor

A tizenhatodik alkalommal megrendezett fesztiválon nagy sikerrel szerepelt az alsó-ausztriai Pitten- taler Stubenmusi népzenei együttes, amely vasárnap a nyugdíjas klub vendége volt. Ovációkkal ért véget a berlini Dmitrij Sosztakovics Zeneiskola 33 tagú Harmonie harmonika-zenekarának népes közönség előtt zajló koncertje, ők a fesztivál alatt elrándultak Pöstyénbe is, ahol a hagyományos nyári zenei fesztivál nyitó hangversenyén működtek közre. A kamarahangversenyeken lengyel és cseh művészek léptek fel. (vojtek)

Beszélgetés Békés Pál író, drámaíró, műfordítóval a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében

Az irodalom dzsungelében

Békés Pált Juhász Katalin faggatta (Somogyi Tibor felvétele)

Békés Pál sokoldalú alkotó: (mese)regényeket, novellákat, színműveket, hangjátékokat, filmforgatókönyveket és tévéjátékokat ír. Magyar nyelvre ültette Vlagyimir Nabokovot, Anthony Burgesst, Woody Allent. Az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar szekciójának elnöke, és nem utolsósorban ő „importálta” Magyarországra A Nagy Könyv című, olvasást népszerűsítő műsort.

MISLAY EDIT

A József Attüa-díjas író pozsonyi látogatásának egyik apropóját az adta, hogy a kassai Thália Színház a szlovák fővárosban vendégszerepeit A dzsungel könyve című musicallel, amelynek színpadi adaptációja is az ő munkája. Mivel Békés Pál a kassai, nagy sikerű premierre nem jutott el, a színház pozsonyi vendégszereplését már nem hagyta ki. A Hviezdoslav Színházban telt ház volt, ellentétben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában megrendezett író-olvasó találkozóval, amelyen családias hangulatban, szűk körben faggatta az írót Juhász Katalin. Sok mindent sikerült már Nyugatról importálnunk az elmúlt évek-évti- zedek alatt, azt azonban még nem, hogy az üyen rendezvényeken a fiatal, a közép- és az idősebb generáció tagjai egyaránt nagyobb számban felbukkanjanak. Ami nagy kár, mert ezúttal is egy kellemes és érdekes beszélgetésről maradtak le azok, akik otthon maradtak.

Az est égjük témája természetesen A dzsungel könyvének Thália- beli változata volt, amelyet Békés Pál az általa látott előadások között a két legjobb közé sorolt. „Igazi meglepetés volt számomra, mert olyan színek és ízek voltak benne,

amelyek a korábbi előadásokban nem fordultak elő.” Ez nem kis szó, hiszen a Békés Pál - Dés László - Geszti Péter által jegyzett „dzsun- gelmusicalt” 1996-os megszületése óta tizenkét színházban vitték színpadra. Az író elmondta: annak idején, amikor a színpadi változat elkészítésére Hegedűs D. Gézától, a kiváló színész-rendezőtől felkérést kapott, meg sem fordult a fejében, hogy ekkora sikerszériát fog befutni a darab, amelyet csak a Vígszínházban már több mint hatszázszor adták elő.

Békés Pál tapasztalatai szerint a mai gyerekek közt alig akad olyan, aki Kipling művét olvasta volna, és nem tudják azt sem, hogy a Disney- féle rajzfilmmel ellentétben a könyv bizony elég komor. Az általa készített adaptáció ugyan „nem egy komor színdarab, de benne vannak az eredeti A dzsungel könyve eléggé karcos részei, amelyek életről, halálról, győzelemről és a vezérkultuszról szólnak”. A kassai előadás azért is nagyon tetszett neki, mert ezek a motívumok megjelentek benne. A dzsungel könyve komor hangulatú története kapcsán szóba került az is, nevezhető-e egyáltalán Kipling műve gyerekkönyvnek, az író azonban úgy véli, nehezen határozható meg, és egy könyvtárnyi választ igényelne a kérdés, mi való a gyerekeknek. Példaként a Grimm-meséket hozta fel, amelyen valamennyien felnőttünk: „Volt egy sokkoló élményem. A Grimm-összest magyar nyelvre először 1989-ben fordították le. Végigolvastam. Ajánlom a figyelmükbe, hogy mi az, amiről mi úgy tudjuk, gyermekeknek való, kedves mese, és mi a valóság, amit Jacob és Wilhelm Grimm Németországban összegyűjtött, és aminek alapján az európai kultúrtörténet egyik legnagyobb hatású mesegyűjteménye napvüágot látott. Miközben a kötet címe Gyermek- és családi mesék. Az, hogy manapság mit gondolunk arról, hogy mi való a gyereknek, és hogy valójában ezek az alapmesék miről szólnak, ez két külön világ. A gyerekeknek szóló irodalom, amit tételesen ezzel a céllal írnak, 150

éve létezik. Előtte hírét nem hallották. Ez egy újmódi fejlemény a vüág kultúrájában.”

A jelenlévők képet kaphattak az IBBY munkájáról, céljairól is, arról, müyen típusú gyermekkönyveknek van sikerük napjainkban külföldön. Békés Pál elmondta, ma már a mesés történetek helyett inkább azok iránt van érdeklődés, amelyek a való világgal ismertetik meg a kicsiket. A legutóbbi bolognai nemzetközi gyermekkönyvvásáron például egy olyan francia kötetet díjaztak, amely a halált magyarázza meg a gyerekeknek. Szólt arról is, hogy a gyermekkönyvek kiadásának, a későbbi felnőtt olvasók kinevelésének mekkora fontosságot tulajdonítanak Nyugat-Európában, és hogy melyek azok a magyar gyerekkönyvek, amelyeknek esélyük van a külföldi sikerre. A „felnőtt irodalomra” is jutott némi idő: Békés Pál Bélyeggyűjtemény című kötetének bélyegnyi terjedelmű novelláiból (melyet Hemingway „vignettái” és Örkény egypercesei is ihlettek) Czuczor Nóra olvasott fel.

Találkozások Ligeti Györggyel címmel jelent meg Eckhardt Roelcke beszélgetőkönyvének magyar változata

„Maga színesben vagy fekete-fehérben álmodik?”

CSEHY ZOLTÁN

Úgy tűnik, a beszélgetőkönyvek korát éljük, a közvetlen kapcsolat vagy annak látszata ma mindennél fontosabb. A magyar könyvpiacon is szép számmal jelentek meg e műfaj reprezentánsai az utóbbi időben. Elég Kertész Imre regény- nyé nemesülő legutóbbi kötetére gondolni (K-dosszié), vagy például a Pedro Almodóvarral készített intetjük gyűjteményes kiadására. E kötetek sorába tartozik Eckhardt Roelcke könyvének magyar változata, a Találkozások Ligeti György- gyel c. beszélgetőkönyv. Ligeti György a kortárs komolyzene élő klasszikusa, elég olyan korszakos zeneműveire gondolni, mint a Glissandi, az Atmosphéres, a Volumina, a sokat játszott Hat bagatell vagy az operairodalmat is radikálisan megújító Le Gran Macabre. (Aki bővebben akar tájékozódni, szerezze be a Teldec Kiadó Ligeti Project elnevezésű sorozatát.) Kevesen tudják, hogy Ligeti zenéje ott van a populáris regiszterben is, hiszen Stanley Kubrick a Requiem- ből, a Lux aetemából és az Átmos- phéres-ből is felhasznált részleteket Űrodüsszeia c. filmjéhez, noha, mint ahogy ez a kötetből is kiderül, a zeneszerző engedélye nélkül. E recenzió természetszerűleg nem térhet ki egy zeneszerzői életpálya változatos és kalandos alakulástörténetére, mely korántsem a romantikus sémát követve mutat be egy életívet Kolozsvártól a világhírig, hanem mindig a szakmáról vallva halad előre, és kíméletlen őszinteséggel számol le az illúziókkal, veszi számba a tévedéseket. Ligeti György radikális beszélgetőtárs, megfogalmazásai rendszerint tömörek, lényegre törőek és bámulatosan manírmentesek: nincs alakoskodás, művész ego és lila köd - konkrét, jól irányzott mondatok vannak, melyek, ha kell, sebeznek. Az Atmosphéres dmű munka egyik lemezéről például így nyüatkozik Ligeti: „Sajnos készült egy lemez az úgynevezett ősbemutatóról, ami úgy, ahogy van, selejt. Mindez Josef Häusler miatt.” A kortárs filozófiai gondolkodás egy francia nyomvonalával kapcsolatban is meglehetősen radikálisan fogalmaz: ,Julia Kristeva, Paul Virilio, Gilles Deleu- ze: mind üres fecsegők.” A nyűt véleményformálás tisztessége és merészsége szokatlan: a beszélgetőkönyvek zöme ugyanis kizárólag mítoszteremtésről és énformálási játékokról szól, s céljuk nem más, mint hogy ráhangolódjanak a médiakultúra intellektuális álarcban tetszelgő beszédmódjára. Az egyéni teljesítményt Ligeti mindennemű élősködésnél többre tartja, s már e terminus is jelzi, milyen radikálisan foglal állást bizonyos posztmodem klisékkel szemben. „Én minden további nélkül meg tudok írni egy Mozart-szimfóniáť - jelenti ki magabiztosan, s a könyvet végigolvasva efelől semmi kétségünk sem marad. Ligeti a kommersz, az „igényesebb” populáris kultúráról is világosan fogalmaz: „Én a világzene ellensége vagyok, és a kultúrák elegyítésének a barátja. A világzene a nagyáruházak lemezrészlegébe ülő kommersz kifejezés.” A zeneszerző önmaga munkáit sem kíméli: „Ismeri maga a román koncertemet? Giccses darab. Meg fogja ismerni, mert felveszik CD-re. Ez a darab fogja tönkretenni a hírnevemet.” Ligeti nyüatkbzataiból talán mégsem ezek a magyar beszélgetőkönyvektől nagyrészt idegen megnyüvánulások a legérdekesebbek, hanem zeneelméleti és zeneEckhard Roelcke Találkozások Ligeti Györggyel BeszcIgttókópyV

történeti fejtegetései, melyek a legtöbbször bravúros mikroelemzések vagy kisebb-nagyobb poétikus foszlányok. A zeneszerző és minden művész egyetlen lehetséges alapállása Ligeti szerint a szabadság, a teljes kötedenség, a szakmai tudás. Az avantgárd koncepcióját a zenében kudarcnak ítéli, részletekbe menően fejtegeti a dúr-moll- tonalitás és a funkcionális tonalitás továbbfejleszthetőségének lehetetlenségét, egyes iskolák és zeneszerzők (Cage, Xenakis, Nono, Stockhausen stb.) zeneelméleti és ideológiai koncepcióit, miközben ragyogó bevezetőt kínál a kortárs komolyzenébe, majd tarka tablót készít a kortárs zenei életről. Ligeti sosem magyarázza munkáit, mindig csak a feszültségről beszél, melynek az adott mű köszönhető, mindig csak körüljár, vizsgálódik és a legtöbbször kifejező metaforát keres. Ez a keresés gyakran a visz- szakérdezés radikalizmusában nyüvánul meg, ezek a beszélgetések izzó csomópontjai, amikor a közlés szenvedélye retorikaüag is átsüt a szövegen. Ilyen visszakérdezések: „Maga színesben vagy fekete-fehérben álmodik?” „Túdja, hogy néz ki a klorofil kémiai szerkezete?” „Látta már az NDK-határ kivüágítását Göttingentől délre, Würzburg hányában?” Természetesen e „költői” kérdések vezetik fel a könyv legszebb válaszait. (Osiris, Budapest, 2005)