Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-31 / 124. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 31. www.ujszo.com Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Lovas Lajos Agydobás című könyvének bemutatója lesz holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A regény ötvözi magában a kalandregény, a sci-fi és a szatíra elemeit. Cselekménye ugyan a jövőben játszódik, 2022-ben, a bonyodalom pedig a Mesterséges Intelligencia köré szerveződik, mégsem klasz- szikus tudományos-fantasztikus regény. Sokkal inkább egy pörgő, olvasmányos kalandregénnyel találkozik lapjain az olvasó. Köny- nyen olvasható, szatirikus hangvételű alkotás, fordulatos cselekménnyel, amely ugyanakkor a szépirodalmi igényesség követelményeinek is eleget tesz. A könyvet a szerző, Lovas Lajos mutatja be, közreműködik: Rácz Tibor harmonikán, (ú) Tündérkert off: mesterkurzus Magyar Éva és Czajlik József tart színházi mesterkurzust a dunaszerdahelyi Tündérkert fesztiválon június 21-től 23-ig délelőtt 8-tól 13 óráig. Hogy van az, hogy némely színészt bármeddig elnéznénk, mert egyenesen a szívünkhöz szól, más előadásokon pedig már az első 10 perc után csak arra tudunk gondolni, mit fogunk rendelni a büfében. Mi az a színészi szándék, honnan ered, hogyan valósítható meg? Műhelymunka mindenkinek, akit magával ragad a színház varázsa. A kurzusra a 0905/989757-es telefonszámon lehet jelentkezni. Repülés Patrik Kovačovskýval Somorja. Repülés (Prelet) a címe Patrik Kovačovský kiállításának, amelynek megnyitóját holnap 18.30-kor tartják a zsinagógában. A fiatal szlovák képzőművész 2001-ben ugyanitt készített közös installációt cseh pályatársával, Petr Nikiiéi. A mostani kiállítás folytatása Kovačovský 1998 óta született nagyobb projektjeinek, amelyek objektek és az új médiák társítására épülnek. A repülés (lebegés) a művész visszatérő témája, 1998-ban a nagyszombati zsinagógában Blimp (Léghajó) című installációja volt látható. Az At Home Galleryben holnap nyíló kiállítás kapcsán elmondta: számára a repülésnek több értelme van, egyrészt magát a műszaki jellegű tevékenységet jelenti, másrészt egyfajta elszakadást a valóságtól, vágyódást valami új, ismeretlen iránt, (m) A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Somogyi Tibor felvétele) A legjobb kulturális épület a Művészetek Palotája Az átfogó minőség díja MTl-HÍR Bangkok. A budapesti Millenniumi Városközpontban fekvő Művészetek Palotája nyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix ďExcellence 2006. évi díját - jelentették be hétfőn a Bangkokban tartott ünnepélyes gálán. A díjat a világ egyik legtekintélyesebb napüapja, az amerikai The Wall Street Journal és a FIABCI alapította. A FIABCI Prix ďExcellence az építészeti csúcsteljesítményeket ismeri el. Maga az FIABCI a legnagyobb és legátfogóbb, 52 éves múltra visszatekintő nemzetközi ingadan szakmai szövetség, amelynek világszerte 50 országban van tagozata. A zsűri tagjai nemzetközüeg elismert kimagasló ingaüanszakértők. A FIABCI Prix ďExcellence az átfogó minőséget és a működtetés színvonalát ismeri el, s nem csupán az esztétikai, méretbeli vagy funkcionális tulajdonságokat. A Lágymányosi híd pesti oldalánál fekvő 70 ezer négyzetméteres Művészetek Palotájának építése 2002 márciusában kezdődött, és 2005. március 14-én volt a megnyitója. Benne kapott helyet egyebek közt a Ludwig Kortárs Múzeum és a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny- terem. A palota egyszerre 4500 látogatót képes fogadni. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő körülményeket teremt a zenei műfajok számára. A terem 25 méter magas, 25 méter széles, és 52 méter hosz- szú, olyan méretű, mint egy gótikus katedrális. XXXI. Duna Menti Tavasz: Dunaszerdahely városát birtokba tegnap vették a gyermekszínjátszók „Légy, ami voltál, légy színész!” „Ideje lenne már gatyába rázni a mozgalmat, főleg a gyermekszínjátszókat” - mondta Kamenár Éva, a XXXI. Duna Menti Tavasz (DMT) egyik főszervezője a tegnapi utolsó előadás után. Ha valaki, akkor ő igazán tudja, hiszen betéve ismeri a mozgalom egész történetét. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az idén ötvenhárom csoport nevezett be a versenybe, nagy többségük el is készült a produkciójával a május elején megtartott válogatókig, amelyet nyolc helyszínen tartottak. A válogató zsűri tagja Kamenár Éva, Szikhart Zsuzsa és Kecskés Marika volt. Ők döntöttek végül úgy, hogy 12 gyermekszínjátszó csoport, 11 bábcsoport és 4 népi játékot bemutató csoportnak adnak bemutatkozási lehetőséget az idei DMT-n. A művelődési ház előtti téren, talán a betondzsungelt ellensúlyozandó, igazi gyerekváros épül Néder Norbert tervei alapján. A fából készült impozáns épületegyütteshez a délelőtt folyamán csatlakozik még az elmaradhatatlan Szarvasos és Kosaras körhinta, de áll már a légvárcsúszda, sőt megjelentek a mézeskalácsosok és fogat nyüvő törökmézet is kínálnak az élelmes vándorárusok. Csak az annyira áhított jó idő hiányzik. Kovács Frigyes alpolgármester átadja a játszóknak a város kulcsát, s a Csemadok képviseletében Bárdos Gyula köszönti a fesztivál résztvevőit. A seregszemle a kiemelt országos rendezvények közé tartozik, a főtámogató, az SZK Kulturális Minisztériuma nyolcszázezer koronával támogatta, s a lelkes támogatók közé tartozik a város is. De ahogy Huszár László főszervezőtől megtudom, anyagüag még így is ráfizetéses a vállalkozás. A képzeletbeli tribünön megjelenik Héger Károly is, ő az egyetlen, aki mind a harminc évfolyamot abszolválta eddig. Az első két nap a gyerekszínjátszóké, a nagymegyeri Megyer- kőcök Színjátszó Csoport kezdi a sort, s ez a döntés a szervezők részéről nem tűnik túl szerencsésnek. Az egyik zsűritag csendesen meg is jegyzi: „Uraim, volt itt előzetes válogatás?” (A zsűriben egyébként négyen ülnek: Szikhart Zsuzsa, az alistáli Csipcsirip vezetője, ő a zsűri elnöke, Tóth Miklós rendező, aki annak idején egyebek mellett a Csongor és Tündét rendezte Komáromban, Gál Tamás színművész és Zsélyi (Kiss Gábor felvétele) A nyárasdi Tekergők A legyek urát állították színpadra Katalin drámapedagógus.) A csoport Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét olvasta újra, s egy helyi iskolai pályázat történetét meséli el. Ács Attila és Boka Gábor csapata verseng az iskolai rádió használati jogáért, s ahogy az lenni szokott, sehogy sem tudnak megegyezni. Kölcsönös intrikák, bimbódzó szerelmek tárulnának elénk, ha... A legnagyobb gond, hogy az egész ígéretesen induló történet elakad a napi közhelyek szintjén, s azon, hogy az előadás nagyobbik része teljesen érthetetlen. Ä közönség nem is veszi a lapot, mindössze a hellyel- közzel felbukkanó kereskedelmi adókon futó tévéműsorok címére kapja fel a fejét, de mindez nagyon kevés. S hogy én is éljek az egyikkel: ez bizony nem az ő napjuk volt. Szerencsére őket egy fergeteges előadás követi. Egy év kihagyás után ismét itt a dunaszerdahelyi Fókusz. Jarábik Gabriella igen vegyes társasággal dolgozott együtt, hiszen van a csapatban elsős és kilencedikes is. Az eredmény bizonyos pillanatokban mégis lélegzetelállító. A csoport bejátssza a teret, s az előző előadáson hangoskodó közönség együtt él a játékkal. A csoportban két olyan gyerek is játszik, aki nemrég Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen a legjobbak között végzett, s mindketten remekül épülnek be a csapatba. A játékot három Mátyás-mese alkotja, közülük az első és a harmadik (Az okos lány és a címadó Mátyás király lustái) az, amelyik viszi az előadást, a középső néha-néha megzökken. De könnyű kritikusnak lenni egy ilyen előadás kommentálásánál, ahol az előadás tele van ötlettel, s lerí róluk, hogy övék itt a tér. Még a közönséget is van bátorságuk bevonni a játékba, s látom, ahogy a nézők behúzzák a nyakukat, amikor a játszók a környék leglustábbját keresik: „Te jó ég, csak nehogy engem szúrjanak ki!” A nyárasdi Tekergők tavaly papírgyűjtési akció leple alatt vitte színre a Toldit nagy szakmai és közönségsikerrel, idén ágyneműk közé helyezték Golding A legyek ura c. rémdrámájának cselekményét (rendezte: Nagy Irén és Magyar Gaál Lívia) A A művelődési ház előtt, talán a betondzsungelt ellensúlyozandó, igazi gyerekváros épül Néder Norbert tervei alapján. történet egy hajótörést szenvedett gyerekcsoportról szól, akik a túlélésért folytatott küzdelemben maguk is levedlik rájuk erőltetett civilizációs gátlásaikat, s öldöklő vadállatokká válnak. Nagyon szép, tiszta előadást láthattunk, igen ötletes kezdőképpel és a tömegből kiemelkedő három főszereplővel. Mindannyian azt érezzük a végén, hogy ez bizony velünk is megtörténhetne. Túlságosan is leredukálták a komáromi Mákvirágok N. Tóth Anikó Ala- cindruska c. meséjét, ezért csak a szándékot lehet dicsérni, az ötletes jelmezeket, valamint a kihasználatlan öttagú élő zenekart. Külön fejezetet érdemel a nagykéri alapiskola Bastriguli csoportja, amely 1994 óta szerepel szlovák országos rendezvényeken. Ezt az előadást is szlovák nyelven készítették, s ezért mindenképpen értékelendő, hogy eljöttek a DMT-re is. A J. Navrátil játéka nyomán készített verbális-kinesztetikus játék időnként túlságosan is infantilissá válik, néhány perc után a játék unalmassá lesz, s a gesztusok, a szavak és a mozdulatok önismétlőnek tűnnek. De legalább a kiejtésük kedvesen megmosolyogtató. A nap versenyprogramját a komáromi Eötvös Alapiskola és a VMK közös csoportja zárja, A helység kalapácsának igen öntörvényű változatát adja elő sajátos humorral és Petőfi-versekkel megspékelve. A két rendező (Kiss Péntek József és Kovács Tünde) pontosan ismeri a csoport képességeit, erre építenek, de talán túlságosan is megbíznak egyes szereplőkben. Jó ötlet a néptánccsoport beépítése az előadásba, viszont ahogy a nagymegyerieknél, itt is igen nagy a gond egyesek kiejtésével. Ez utóbbi két előadást a délelőttiekkel ellentétben már alig félház látja, s bizony nem könnyű üres székek előtt játszani. (Mintha a versenyző csoportok sem lettek volna kíváncsiak egymásra.) De még ne legyünk elégedetlenek. Ma újabb mesék és újabb kalandok várnak ránk. Addig is vár a légvárcsúszda, és már a kezemben a helyi olvasnivaló is, a Bárány János által szerkesztett Fürge Irka első száma. Yuri Dojč szlovákiai származású kanadai fotóművész kiállítása a kassai Kelet-szlovákiai Galériában A holokauszt emlekei KOZSAR ZSUZSANNA Kassa. Május 26-án nyílt meg és július 2-ig tekinthető meg a Kelet-szlovákiai Galériában az a fotókiállítás, mely a holokausztra emlékezik. A fotók alkotója Yuri Dojč szlovákiai származású kanadai fotóművész. Yuri Dojč 1968-ban diákként emigrált, először Nagy-Britanniá- ban, majd Kanadában telepedett le, ahol ma is él. Saját fotóstúdióját 1975-ben alakította ki, és több hírügynökség számára is dolgozik világszerte. A sajtófotókon kívül művészi fotókkal is foglalkozik. Nagy elismerést szerzett az aktfotók területén, Kanadában azonban leginkább a második világháborúban részt vett kanadai katonák portréival vált ismertté. Dojč a Photosensitive kanadai fényképész-társaság tagja, mely szociális témájú fotoprojektekkel foglalkozik, például a hajléktalanok, szegénység vagy az AIDS elleni harc megörökítésével. Az elmúlt hét év folyamán Yuri Dojč azokat a szlovák zsidókat örökítette meg, akik túlélték a holokausztot. Saját bevallása szerint először véletlenszerűen csinált néhány képet. Csak édesapja halála után érezte kötelességének, hogy a témát részletesen feldolgozza. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy apja könyvet írt a szlovákiai zsidók történetéről. A holokauszt témájának szenEmberi sorsok egy-egy képkockában (Robert Sándor felvétele) telt kiállítás 2001-ben a washing- nagykövetség védnöksége alatt az toni szlovák nagykövetségen volt Egyesült Államok több városában látható, egy évvel később pedig a is, Mi, akik túléltük címmel.
