Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-30 / 123. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 30. Vélemény és háttér 7 , FIGYELŐ Az USA globális szankciókat akar Washington globális szankci­ókra akarja rávenni az EU-t és Japánt Irán ellen a The Washington Post szerint ab­ban az esetben, ha a diplomá­cia kudarcot vall Irán nukleá­ris programja ügyében. Szank­ciókat vezetne be minden iráni tisztségviselővel szemben, korlátozná Teherán hozzáfér­hetőségét a külföldi fizetőesz­közökhöz és a világpiachoz, megszűntémé tengerentúli bankszámláit, befagyasztaná európai és ázsiai számláit is. Ám a globális szankcióknak csak úgy lenne hatása, hogy egyúttal sértené az USA egyes szövetségeseinek érdekeit. A The New York Times ugyanak­kor azt írta, hogy Irán látható­an csökkentette nukleáris fű­tőanyag-termelését azután, hogy bejelentette: „csatlako­zott a nuldeáris klubhoz”. Jy * . VÉ 1 ^ V. ONAANO Szőke, \ ■ 11 ’—•v''" ...y szép szemű, fiatal, mutatós jelölteket jfc keresünk választási : \ # plakátainkra. í v Politikai karrier \ /C biztosítva! (Gyenes Gábor karikatúrája) Fodor Gábor és Kovács Kálmán „taktikázta vissza" Persányit a kormányba Vége a Kuncze-korszaknak Az SZDSZ történetében jövő tavasszal lezárul a Kuncze Gábor nevével fémjelzett korszak - ez a liberálisok va­sárnapi küldöttgyűlésének legfontosabb fejleménye amellett, hogy a várakozá­soknak megfelelően a kül­döttek rábólintottak a szoci­alistákkal kötendő koalíció­ra. Az elmúlt évek meghatá­rozó liberális politikusai kö­zül többen elbuktak az el­múlt napok helyosztóján. GAVRA GÁBOR, KOSA ANDRÁS A tegnapi küldöttgyűlés tanul­ságai szerint nem szűnt még meg az SZDSZ-ben a „tényleg jó-e ne­künk a koalíció” dilemmája. Nem arról van persze szó, hogy a libe­rálisok bármelyik fajsúlyos politi­kusa megkérdőjelezné a szer­ződéses együttműködés szüksé­gességét a választások után, in­kább amiatt aggódnak néhányan, hogy a jelen politikai konstelláci­óban fel tudja-e építeni magát a párt annyira, hogy négy év múlva ne kelljen menetrendszerűen a kieséstől félni. Mint arról már korábban is ír­tunk, a választások óta téma a pártban, hogy az eddiginél határo­zottabb politizálásra van szükség ahhoz, hogy megerősödjön a párt támogatottsága. Az SZDSZ vezetői szerint a legfontosabb kérdések­ben érvényesültek szempontjaik a kormányprogram összeállításakor. Kuncze Gábor tegnap ezzel kap­csolatban azt mondta az MTI sze­rint a küldöttgyűlés után, hogy „vállalható kompromisszumokkal” lépnek koalícióra. Jobb indulás Az új kormány összetétele arról tanúskodik, hogy 2002-höz ké­pest az SZDSZ következeteseb­ben és eredményesebben képvi­selte a tárgyalásokon azon elkép­zeléseit, amelyekkel előzőleg kampányolt (a 2002-es liberális kampány a mostanihoz hasonló­an “az egészségügy rendbetéte­léről” szólt; a koalíciós tárgyalá­sok kulcskérdése az SZDSZ ré­széről mégis Magyar Bálint okta­tási minisztersége lett). Molnár Lajos mostani jelölése - még akkor is, ha 2007 végéig függőben marad a többbiztosítós modell kérdése - ugyanúgy ezt jel­zi, mint az a tény, hogy Kóka János nem csupán megtartotta a gazda­sági tárcát, de a jelek szerint sike­rült elejét venni minisztériuma az elmúlt ciklusban (főleg Csillag Ist­ván idejében) a szocialisták által sürgetett szétdarabolásának is. Bár Magyar Bálint nem lesz mi­niszter, úgy tudjuk, az oktatási re­form nagyrészt az ő elképzeléseit viszi tovább. Ráadásul kormány- megbízottként Magyar továbbra is ott lesz a kormányban, méghoz­zá „tűzközelben”, az uniós pén­zekkel foglalkozó fejlesztési kabi­netben. Egyelőre lekerült viszont a napirendről az egykulcsos adó kérdése a liberálisoknál. Taktikusok, stratégák Annál nagyobb kérdés viszont, hogy mit keres továbbra is a Med- gyessy Péter által 2003-ban az SZDSZ-re oktrojált Persányi Mik­lós a környezetvédelmi tárca élén. A választ több, egymástól függet­len forrásunk szerint két bukott szabaddemokrata (ex)miniszter, Fodor Gábor és Kovács Kálmán hi­bás taktikázásában kell keresni, akik mindketten szerettek volna környezetvédelmi miniszterek lenni, ha már az oktatás, illetve az informatika területén nem alkot­tak maradandót. Az ő szavazatuk is kellett ahhoz, hogy az ügyvivői testület a héten egyetlen szava­zattal feladja az SZDSZ-nek fela­jánlott (és Eörsi Mátyás, valamint a 2004-es Strasbourgba távozása óta a hazai belpolitikában teljes passzivitást mutató Szent-Iványi István által megcélzott) külügyi tárcát a környezetvédelemért cse­rébe; hogy aztán Fodor és Kovács támogatói megosztottságának kö­szönhetően “nevető ötödikként” ismét Persányi fusson be erre a posztra. Reformátorok Az SZDSZ a kampányban a szük­séges államreform garanciájaként jelenítette meg magát, nyüvánvaló, hogy a párt számára a ciklusban ez lesz a legfőbb identitásképző erő. Kuncze Gábor szintén azt mondta tegnap, hogy „a küldöttek szerint az SZDSZ-nek kell a garanciának lenni arra, hogy a programba fog­lalt reformok meg is valósuljanak”. Megint vesztes: Fodor Gábor A jelek szerint az SZDSZ-ből most hiányzik a pártot 1996 és 1998 között, valamint 2002-2003- ban megbénító szekértábor-pszi- chózisfa koalíció egész cikluson át történő fennmaradását a reformok folytatásához kötik. Eszerint egy­általán nem kizárt, hogy az SZDSZ egy-két év múlva kiléphet a koalí­cióból, és addigra akár az MDF is beléphet majd a helyükre. Egyes szabaddemokraták ráadá­sul kevéssé lelkesednek a formáló­dó kormányzati struktúráért, amelyben egyikük szerint „min­dent Gyurcsány Ferenc és Szüvásy György dönt majd el, a miniszterek csak afféle kommunikátorok lesz­nek”. Márpedig (az idézett szabad- demokrata vezető szerint) „ekkora hatalma még Orbán Viktornak sem volt” - fogalmazott forrásunk. Az SZDSZ-ben jövő tavasszal korszak- váltás zajlik le: Kuncze Gábor a zárt küldöttgyűlésen megerősítette, hogy a következő tisztújításkor hat év után visszavonul a pártelnöki posztról. Az 1993 óta a liberálisok legmeghatározóbb vezetői közé tartozó Kuncze távozásával márci­usban biztosan új elnöke lesz az SZDSZ-nek. ( www.hirszerzo.hu ) „Benedek, avagy a pápa, aki lengyellé lett" - ünnepli a varsói sajtó a katolikus egyházfőt A pápa végbevitte a lengyel-német megbékélést MT1-F1GYELŐ A hétfői lengyel sajtó értékelése szerint XVI. Benedek lengyelor­szági lelkipásztori látogatása so­rán maga is „lengyellé vált”, és végbevitte „a német-lengyel meg­békélés csodáját” elődje, II. János Pál szülőhazájában. A lapok a pápalátogatás „leg- megrendítőbb” mozzanataként méltatták az egyházfő látogatá­sát az auschwitz-birkenaui egy­kori náci koncentrációs tábor­ban. „Lenyűgöző volt megfigyelni, ahogy napról napra mi is, ő is változtunk, mindinkább meg­nyíltunk egymás felé. A program előrehaladásával a pápa és a hí­vek kapcsolata mind szorosabbá, szívélyesebbé vált. Ez szinte szár­nyakat adott XVI. Benedeknek, aki talán a hívekkel lezajlott ed­digi találkozóinak egyikén sem sugárzott annyira az örömtől és boldogságtól. Meggyőződött ar­ról, hogy ő is képes kapcsolatot teremteni a hívek seregével, és a nyelvi korlátoknak nincs je­lentőségük” - írta a konzervatív Rzeczpospolita. Az egyházi részről is sokat bí­rált, fundamentalista katolikus Radio Maryja rádióhoz kötődő Nasz Dziennik című napilap azt írta, hogy a lengyelek úgy fogad­ták a pápát, „mint apjukat, ve­zetőjüket, mint olyan tekintélyt, akinek az útmutatása iránt biza­lommal kell lenni”. „A német nyelv megszűnt a haj­dani megszállók nyelve lenni” - ír­ta a Zycie Warszawy című fővárosi napilap. ,A megbékélés csodája” című cikkében az újság emlékezte­tett, hogy a hívek németül skandál­ták a pápa előtt, amit egykor elődje, a lengyel II. János Pál szülőföldjén tett zarándoklatain lengyelül kiáltoztak a pápa felé: „Wir lieben Dich” (Szeretünk té­ged). A Superexpress című bulvárlap, mely egy teljes mellékletet szentelt a pápalátogatásnak, ezt a címet adta összeállításának: „Benedek, avagy a pápa, aki lengyellé lett”. A liberális Gazeta Wyborcza szerint XVI. Benedek programjá­nak legmegrendítőbb része az auschwitzi lágerben tett látogatás volt. „Imájának pillanatában szi­várvány tűnt fel a krematórium kéménye fölött. Ez a megújított szövetségkötés jele, amelyet senki sem törhet meg többé” - írta kom­mentárjában az újság. KOMMENTÁR Latrokkal is paktálunk? BARAK LÁSZLÓ A gyanú, hogy Robert Fico egyik pártbeli kollégája vélhetően alvilági kapcsolatokkal rendelkezik, önmagában nem sokat jelent. Volt itt ugye, egy olyan Mečiar-kabmet, amely messziről bűzlött az alvüági csürhe szagától. Ha konkrét maffiózókkal nem is paktált volna, hata­lomgyakorlási módszerei szinte egy az egyben a bűnszövetkezetek működési rendjét idézték. Lásd a fél ország vagy talán az egész gát­lástalan lenyúlását. Amely cselekménysort sajnos, napi szinten tarkí­tották köztörvényes és politikai színezetű bűntettek. Hogy a végkifej­letben aztán a keresztapasággal alaposan gyanúsítható delikvens, Vladimír Meüar a saját magának ajándékozott vonatkozó amneszti- arendeletekkel kössön bokrétát mindarra, ami történt. Annak sem volt, s bárminő fájdalom, nincs a mai napig sem különösebb hírérté­ke, hogy a politikai notabilitások bizony hellyel-közzel azóta is rajta- kaphatóak (voltak) számos olyan ún. VIP-rendezvényen - különféle sport- és kulturális banzájok, rongyrázó fogadások, csúcsvadászatok -, amelyeken a legkülönfélébb, rosszarcú gazemberek ejtőztek velük együtt. A helyzet egyébként akkor sem megnyugtató, ha most már nem is divat politikai körökben ilyesmivel tüntetni. Hiszen Fico szó­ban forgó kollégája, ez a bizonyos Martin Glvač, akit Dániel Lipšic (KDH), volt igazságügyi miniszter azzal vádolt meg, hogy alvüági elemekkel találkozik, történetesen - és nem biztos, hogy véletlenül - az igazságügyi tárca várományosa! Már, ha a Smer győzne a válasz­tásokon. Glvač állítólag azzal a Jozef Svobodával ápolt rendszeres kapcsolatot, akit pár éve egy pozsonyi útkereszteződésben, fényes nappal végeztek ki riválisai... A híradások egyelőre nem tértek ki ar­ra, hogy akadnak-e Fico udvartartásában további, latrokkal is paktá- ló politikusok. Ami tulajdonképpen azért nem érdekes, mert ha va- laki egyszer már közösséget vállalt akár egyetlen üyen emberrel, an­nak mindenképpen megkérdőjelezhetőek minimum a politikai am­bíciói, hogy az erkölcseiről ne is beszéljünk. Egy szó mint száz, a köz­szereplőknek, nem utolsósorban a választóknak, egyszer s minden­korra le kellene már számolniuk azzal az időszakkal, amelyben köz­törvényes bűnözők osztották a lapot akár kormánytagoknak is. S ak­kor még komolyabban ki sem tértünk az egyre intenzívebben teijedő fáma szerint immár egyre vészterhesebben önjáróvá és öntörvényű­vé avanzsált állami titkosszolgálat (SIS) bizonyos ügynökeinek viselt dolgaira. Amelyek a most már egyre gyakrabban felmerülő gyanú szerint semmivel nem különbek, mint holmi védelmi pénzekre uta­zó gengszterinasok cselekményei. Minősíthető-e vajon másként, hogy állami fizetésen tartott ügynökök rendszeresen hamis, célirá­nyosan elferdített vagy éppen ellenőrizetlen információkkal igyekez­nek kompromittálni a közélet szereplőit, gazdasági vezetőket, sőt ál­lami intézmények hivatalnokait is? Miközben a szervezet konkrét vezetőinek haja szála sem görbül... Persze, vüágos, hogy választási kampány van, s olyan nagy a közéleti színtéren a helyezkedés, hogy szinte egymást tapossák agyon az érintettek. Vüágos, hogy most már senki senkit nem mer kirúgni... A választónak azonban eleve más a teendője. Ő most akárkit kirúghat a pályáról. Csupán jó érzékkel és hideg fejjel keü szelektálnia a rázúduló információkat. Hogy aztán ne legyen kénytelen megbánni június 17-i döntését. JEGYZET Próféták a huzatban KÖVESDl KÁROLY Nem győzök csodálkozni s oly­kor kuncogni Mikuláš Dzurinda miniszterelnök (bár funkcióját egyre inkább múlt időben keüe- ne használni) önbizalmán és legújabb aranyköpésein. A múlt héten ismét kidüllesztette a mel­lét, és sommás kijelentéseket tett. Szerinte Mečiar bűnöző, Fi­co meg bolsevik, ezért nem óhajt velük egy tálból cseresz- nyézni a választások után. Pedig június közepén, amikor urnajá­tékok lesznek Szlovákiában, ja­vában a cseresznyeszezon köze­pében fogunk tobzódni. Igaz, a cseresznye ára évek óta nem tud népi szintre leereszkedni, és a sok esőtől kukacból is túlkínálat lesz. De nekünk, egyszerű fo­gyasztóknak szerencsére korlát­lan a mozgásterünk: vagy ve­szünk helyette méregdrága ep­ret, szamócát, vagy kimegyünk a rétre, és sóskát legelünk, mert az ingyen van. Nem úgy Dzurinda. Ő nem válogathat, bárhogy is veri a meüét. Mozgástere köny- nyen behatárolható. Hogy mennyire, az a kijelentései tük­rében szinte elképesztő. Tulaj­donképpen nem lesz partnere, ha mindenki komolyan veszi a sértegetéseit. A Szabad Fórum képviselői azért hagyták ott, mert elegük lett politikai stílusá­ból, ezért nem valószínű, hogy ismét a keblükre ölelnék egy­mást. A KDH azért lépett ki á kormányból, mert ugyanabból a stílusból és a sok köpönyegfor­gatásból lett elege (a lelkiisme­reti törvény csak ürügy volt). Az MKP-t többször hátba támadta, s legutóbb etnikai pártnak nevez­te. Az SNS és Ján Slota finoman szólva nem eurokonform, ezért szóba sem jöhet. Ugyanez érvé­nyes a kommunistákra. Most pe­dig kiderült, hogyVladimír Me- äar bűnöző, Robert Fico pedig bolsevik. A kör bezárult, Dzurin­da magára maradt. Feltéve, hogy bárki is komolyan veszi ezeket a lózungokat, és Dzurin­da is ad magára valamelyest. Mi­előtt azonban sietve ujjongani kezdenénk, hogy jó hír ez Szlo­vákiának, tanúsítsunk önmér­sékletet, és vegyük figyelembe, hogy mifelénk nem szokás ko­molyan venni a nagy elvi kijelen­téseket. A politikai gyakorlat mindig átfesti a szürke valósá­got, és nincs az a szivárvány, amely képes lenne annyi szín­ben játszani, mint a mi politikai palettánk és a próféták arcszíne. Már előre élvezhetjük a válasz­tások utáni nagy egyezkedése­ket, farolásokat és a kabátok gombolgatása közben kavargó huzatot. Teli lesz a szemünk por­ral. Még szerencse, hogy akkori­ban lesz a foci-vb, így tartalma­sabb szórakozása is lesz a szlo­vákiai halandónak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents