Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-27 / 121. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 27.- Annyi a választási ígéret, mint a szúnyog... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Gesztusok és gusztusok KOMMENTÁR A Potyomkin-legó BALIA D. KÁROLY Távolabbi barátaim nem értik, miért szűntem meg közösségi embernek lenni. Kínos, hogy ezt olyanokkal kell megértetnem, akik jóindulattal vannak dolgaink iránt, épp csak nem ismerik belső viszonyainkat. Nehéz meggyőzően érzékeltetnem, hogy hiába akadnak, akik jó szándékkal próbálnak valamit tenni a közösségünkért, ha eközben ügyeink elótvarosodnak, és a magyarságszolgálat egyre inkább a megélhetési politizálás fedőtevékenységévé válik. Ezt felismerve hagytam el azt az aklot, amelynek melegében és bűzében egyaránt osztozva évtizedeken át vezettem alkotócsoportot, szerkesztettem lapot, alapítottam kiadót, működtettem alapítványt; voltam választmányi tag és társelnök, szerveztem könyvfesztivált, irodalmi szalont - és sorba mindent meg kellett szüntetnem, mindenből ki kellett lépnem, mert elfogadhatadanná vált számomra az a politikai, anyagi és morális erőtér, amely mindezeket uralni kezdte. Meg kellett értenem, hogy ebben a rendszerben kölcsönös függőségben áll egymással a legkisebb és a legnagyobb, az egyed, a sejt, a szervek és organizmus, a helyi magyar fantomszervezet fantomtagja a számtalan közbülső szinten át egészen a támogató minisztériumokig, főhivatalokig és közalapítványokig. Mindenki egy- egy eleme a nagy magyar-magyar Potyomkin-legónak. A rendszer látszatokra épül, mert nem teljesítményorientált és nem színvonalcentrikus. Zengnek a szólamok, készülnek a kerekded beszámolók és a tipp-topp elszámolások, kéz mos kezet, egymásból remekül él támogató és támogatott. Csak az ügyek vannak dögrováson. Ráadásul az önérdekűség még álszent is, magasztos célokról szól, de alantas eszközökből profitál. Az ember olyanokat lát, hall és tapasztal, hogy először nem akarja elhinni, aztán elhiszi, mert beleverik az orrát, mint tudatlan kiskutyáét a piszkába: te csináltad, mert te is csak egy vagy közülünk, te is ebben élsz, ebből élsz. Ezt a barátok mondják, akik régi eszményeiket feladva maguk is szemek lettek a támogatások táplálkozási láncában, szimbiózisban élnek a megalkuvással. És hiábajut nekik ettől több cseresznye, nem tudják elviselni azokat, akik elhúzódnak a táltól. A kritikáról meg az a véleményük, hogy nem az a vétkes, aki hibát ejt, hanem aki szóvá teszi. Bő tíz évem volt rá, hogy megfigyeljem, miként fordulnak a szép célok önmaguk ellentétébe, hogyan kezdi ki a kisszerűség a nagy célokat, miként telepszik rá a legtágabb közérdekre a legszűkebb csoportérdek. Persze: lehet a sötét foltok helyett a szerény eredményekre fókuszálni a figyelmet, fel lehet mutatni a vívmányokat, dicsekedni a fejlődéssel. Ám látni kell, hogy a kicsi jó csak jelenség, a nagy rossz pedig tendencia. Kedvezőtlen helyzet, hibás döntések, demoralizált végrehajtók. A bajok saját gyarlóságunkból hajtanak ki, de azokban politikai és adminisztratív körökben borulnak lombba, amelyek bulivá tették a missziót. És akkor még nem is említettem végletes belső megosztottságunkat. Hogyan magyarázzam el mindezt barátaimnak, akik a távolból új és újabb erőfeszítésekre ösztönöznek, és nem értik, miért hagytam eluralkodni magamon az erkölcsi szkepszist és a közéleti szepszist. Ahelyett, hogy magam is legóznék boldogan. A szerző kárpátaljai közíró FIGYELŐ _____ TALLÓZÓ Paroubek-próba kommunistákkal Jirí Paroubek szociáldemokrata cseh miniszterelnök a jövőben a kommunistákat is bevonná a hatalomba, hogy megmutathassák, lehet-e velük számolni kormányzati szinten, vagy sem. A Hospo- dárské noviny című gazdasági és politikai napilap tegnapi kiadásában megjelent interjújában a kormányfő leszögezte: a mostani júniusi képviselőházi választás után, ha a szociáldemokrácia nyerne, még semmiképpen sem jöhet számításba a koalíció a kommunistákkal, de a következő időszakban már számolni kell a helyzet megváltozásával. „A kommunistáknak el kell fogadniuk, hogy ez a (szociáldemokrata) kormány jobb számukra, mint bármilyen más kabinet. És ők ezt így is veszik. Ugyanakkor ez a helyzet megmutatja jövőbeni képességeiket is, hogy négy vagy nyolc év múlva valóban együtt lehet-e velük működni, s modern baloldali párttá válnak-e” - magyarázta a miniszterelnök. Majd hozzátette: „Kedvem lenne bevonni őket teljes mértékben a rendszerbe. A jobb-bal kormányokat e- gyértelműen baloldali vagy jobboldali kormányokra kell változtatni.” Paroubek elmondta, milyenek a szociáldemokraták feltételei ahhoz, hogy a kommunisták koalíciós partnerként elfogadhatóak legyenek számukra. „Először is el kell ítélniük a kommunista rendszer bűntetteit. Másodszor egyértelműen vállalniuk kell az ország tagságát az Európai Unióban és a NATO-ban. Harmadszor: költségvetési fegyelem. Negyedszer a vagyonjogi viszonyok megváltoztatha- tatlansága - mondta Paroubek, s leszögezte: - Ha erre a kommunisták igent mondanak, akkor számomra olyan párttá válnak, amely nem rendszeridegen, s beszélni tudok velük az együttműködésről. Egyelőre ez még nincs így.” A kormányfő az inteijú- ban úgy vélte, hogy hosszú ideig már nem lehet ijesztgetni a kommunistákkal, mert a felmérések szerint a lakosság fele számára már most is elfogadható kormányzati partnerek. Annak sem látja semmi akadályát, hogy a kommunisták, akik szerinte a választásokon 15-20 százalékot szereznek, a választások u- tán fontos ellenőrző posztokat töltsenek be az állam- igazgatásban. A cseh kommunista pártot az 1989-es rendszerváltás után az újonnan létrejött erők elszigetelték, de miután 2002-ben az ország harmadik legbefolyásosabb pártja lett, fokozatosan kitör az elszigeteltségből, és képviselői különféle állami posztokra kerültek. Paroubek az utóbbi időben egyre inkább együttműködik a kommunistákkal, s mérlegeli jövőbeni bevonásukat a kormányzatba is. A jobboldaliak ezért élesen bírálják a szociáldemokratákat, holott alsóbb szinten ők is együttműködtek-együtt- működnek a kommunistákkal. Köztudott, hogy Václav Klaust is a kommunisták segítségével választották meg államfővé, (kj) Nem tudom, látják-e lelki szemeikkel, ahogy négyezer ember tombol, Csáky Pál áll a színpadon, elhomályosítja az Omegát. Végül is Kóbor János jól járt, meg is koszo- rúzhatta volna a miniszterelnök-helyettes. Vagy felavathatta volna. MOLNÁR NORBERT Nem akartam én a szlovák-magyar idegenvezető-konfliktusról írni, de annyira felturbózta az agyamat az a mérhetetlen taplóság, ami szlovák oldalról szivárog, hogy kénytelen vagyok. Mondjuk, az se kutya, ahogy magyar részről egy külügyminisztériumi helyettes államtitkár (értsd osztályvezető) üzenget Pozsonynak, de az eltörpül a szlovák tétlenség mellett. Aztán csodálkozunk, hogy Csáky kénytelen elüvölteni egy bocsit egy rockkoncerten, amit bárhonnan is szemlélünk, minimum hiteltelen, főleg így kampányérában. Visszatérve: Pozsony nem és nem hajlandó bocsánatot kérni a három magyar állampolgártól, akiket hétKéretik abbahagyni TALLÓSl BÉLA Diáknak lenni kiszolgáltatott dolog. Ezt éreztem mindig. Dehogy hittem én az oktatóimnak, akik bőszen hajtogatták, hogy visszasírjátok ti még az iskolát, s lennétek inkább diákok. Hát nem, egy percre se sírtam vissza soha, és diák se lennék, mi több, még csak nosztalgiával sem gondolok az iskolára. Igaz, én nagyon rossz korban koptattam az alma materek padjait, amikor a diáknak hallgass volt a neve, nem nyilváníthatott véleményt. Ha pedig nem tudott, akkor nyaklevest, kormost, tenyerest kapott. Attól egyenesen irtóztam, ha számon kérve megkérdezték: tanultál? Tanultam, nyögtem ki nehezen. És tényleg tanultam. Ám megkaptam már századszor, ezredszer a bölcseletet: nem tanulni kell, hanem tudni. S ilyenkor az osztály hahotázott, én meg meghúzva magam, égtem a megszégyenítés miatt. Volt ennél rosszabb is. Amikor a középisnyolc-kilenc órán (a nem kívánt törlendő, forrása válogatja, meddig élvezték a rendőrök vendéglátó szeretetét) tartottak fogva. De mi miatt is? És itt eljutunk a kül- ügytől a belügyig, mert miért kérjen elnézést a külügy, ha a belügy nem tudja megmondani, hogy mi a fészkes fene alapján vitték el a három magyar állampolgárt. Mert ugye, az elején nagy büszkén bejelentették, hogy tiltott idegenvezetés a gyanú, ám mikor kiderült, hogy üyen rendelet nincs, hirtelen lökdösődés lett a vád, meg tanúkihallgatássá vált az ok. Érdekes, azt az embert, aki a bejelentést tette, nem hallgatták ki, az már nem volt érdekes. El tudja képzelni a kedves olvasó, hogy felhívja a rendőrséget, azt mondja, engem meglöktek az utcán, s erre kijön két rendőr, s bekíséri a rendőrségre azt a két embert, akire ön, a bejelentő rámutat! ? Én nem, és senki sem, aki egy kicsit is normálisan gondolkodik. Az egyik kolléganőmet kirabolták a buszon, felhívta a rendőröket, hogy látja a rablót, ott van a buszon mellette, mire a zsaruk azt mondták, menjen el a következő rendőrőrsre, ott kola második osztályában rám szállt az oktatásomra friss diplomával felvértezett pedagógusom. Csak mert merészeltem megjegyezni, hogy mi az előző, idősebb tanárunknál, akit nagyon szerettünk, és sajnáltuk, hogy elment más iskolába, nem úgy szoktunk levezetni egyfajta példát, ahogy ő kéri tőlünk. Majd mostantól így szokjuk, jött a válasz (mentségére legyen mondva, nem magyar szakos volt). Na, ettől kezdve nem volt nyugtom. Megtanultam, hogy változnak az idők, változnak a metódusok, és én diákként csak egyet tehetek, összeszorított fogakkal elviselem. Mint ahogy azt is, hogy az apróságok, akikhez ilyen-olyan rokoni szálak fűznek, vagy csak ismerősök csemetéi, olykor-olykor igencsak elkeseredve jönnek haza az iskolából. Elviseltem azt az esetet is, amikor az édesanya olyan édességeket csomagolt útra csemetéjének, amilyeneket az imád, ám a tanító néni „államosította”, összegyűjtötte egy nagy táskába, mondván, majd szépen beosztjuk, hogy mindenki kapjon belőle a kirándulás során. Azt is elviselem, hogy a tegyen bejelentést, blablabla. Szóval, ki veszi be a rendőrségi maszlagot? Ők maguk, de ők nem tehetnek magukról. Arról van szó ugyanis, hogy a rendőrök nem ismerik a törvényt. Ez a bőrzakós vezető idegenvezető és revizor - aki mellesleg egy félre(idegen)ve- zető, mert olyan brosúrákat osztogat, hogy tilos feketén idegenvezetni, miközben ez nem is igaz - beadott nekik egy mesét, hogy létezik egy ilyen rendelet, mire a zsernyákok fejjel a falnak. Most meg nem tudják megmagyarázni, hogy mi a jó büdös francot csinálnak. Például diplomáciai bonyodalmat. Mondjuk, ha lenne a kü- lügyben egy szemernyi diplomáciai érzék, már különféle csatornákon legalább kacsinthattak volna Budapest felé, de nem teszik. Inkább mindkét fél élvezi a bonyodalmat, s oda került az ügy, ahol semmi keresnivalója. Pedig csak egy snassz rendőri túlkapásról van szó, némi magyarfóbiával fűszerezve. Számomra egyetlen tanúsága van az ügynek, s nem biztos, hogy az, ami másoknak is: nem véledenül születnek a rendőrviccek. S váijuk a revizorvicceket. gyerkőcnek, aki jófejű és intelligens, kettes magaviseletét ígérnek. Igen, persze hogy nem hibátlan a gyerek, hiszen semmi és senki sem tökéletes. Virgonc, ficánkoló, bőbeszédű, kíváncsi, sedre, hebrencs... És természetesen valamiféleképpen visszafogni, fenyíteni is kell. Felállítani, odamondogatni neki, megszidni. Ez az alsó tagozatos gyerkőc is kapta csőstül. Merthogy így meg úgy, ezt nem illik, ilyet nem szokás, azt nem szabad... és csak folyt és folyt a szentbeszéd. A gyerkőc meg unta. Mivelhogy ő egyetlen szóból is megérti. így van nevelve. Egyetlen mondat miatt magába fordul, elgondolkodik, és elismeri, ha hibázott. És megbánja. De csak dőlt és dőlt a litánia, a kioktatás, a leszidás... ő meg nem bírta. „Kérem, tessék már abbahagyni!” - fakadt ki. Ennyit tett, nem többet. S jött a megrovó, és valószínű nem ússza meg kettes magaviselet nélkül. Diáknak lenni kiszolgáltatott dolog. Én úgy éreztem mindig, mondtam a gyerkőcnek, s enyhe vigasztalásul (vagy éppen elkeserítésképpen) hozzátettem, nem csak diáknak. Felnőttnek is. Bűnösnek talált Enron-vezetők Az amerikai történelem eddigi legnagyobb céges visszaélési botrányában számos fő vádpontban bűnösnek találták az Enron Corporation energianagykereskedő vállalat két volt főnökét, Kenneth Lay cégalapítót, egykori cégvezetőt, valamint a korábbi vezérigazgatót, Jeffrey Skillinget. A büntetés mértékéről később döntenek, de mindkét vádlottnak esélye van, hogy élete hátralevő részét börtönben töltse. A 64 éves Layt és az 52 éves Skillinget mindenekelőtt értékpapírcsalásban történő összejátszásban ítélték bűnösnek. Layt mind a hat ellene felhozott vádpontban bűnösnek találták, Skillinget 28-ból 19- ben. Lay és Skilling 2004júliusában adta fel magát a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) illetékeseinek, miután ellenük is vádat emeltek a céget csődbe juttató pénzügyi visszaélések miatt. A texasi székhelyű, 1985-ben alapított Enron 2001 decemberében jelentett csődöt, aminek következtében nem csupán több ezer állás szűnt meg, hanem semmivé foszlottak az alkalmazottak Enron-részvényekben tartott nyugdíjcélú megtakarításai is. Az összeomlás azért következett be, mert a cég üzleti mérlegéből sokáig nem tűntek ki azok az egyre halmozódó adósságok, amelyek a veszteségesnek bizonyult „partnerségi megállapodásokból” - adóparadicsomokban bejegyzett offshore cégekhez történt tőkekihelyezésekből - keletkeztek. (MTI) Bűnös! Bűnös! (Reuters) _________._____________________JEGYZET_____________
