Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-25 / 119. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 25. FÓKUSZBAN: A KORMÁNY NÉGY ÉVE Vili. 3 Simon Zsolt viszonylag jól vizsgázott: nem ijedt meg sem a tehenektől, sem a földművelésügyi tárcától Kipucolta Augiász istállóját Szárnyal a mezőgazdaság (Ján Krošlák felvétele) A második Dzurinda-kor- mányban teljesült a 2002- es választásokon a voksok 11,16 százalékát megszer­ző MKP követelése: magyar miniszter került a szlovák agrártárca élére. Simon Zsoltnak azonban alapos kihívást jelentett a bár­sonyszék, hiszen a kor­mány már deklarálta az EU-csatlakozás szándékát, ugyanakkor az agrárium felkészítése terén Pavel Koncoš minisztersége alatt vajmi kevés történt. ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS A rossz nyelvek azt tartják: az MKP azért kapta, kaphatta meg 2002 őszén az agrártárcát, mert koalíciós partnerei közül senki sem bízott abban, hogy a magya­roknak sikerül rendet teremteniük e felettébb problematikus ágazat­ban. A „buktát” sokan feltételez­ték, miután Bugár Béláék Simon Zsolt személyében egy, a nagypo­litikában addig teljesen ismeretlen és tapasztalatlan személyt jelöltek a miniszteri posztra. A 32 éves ma­gángazdát azonban keményebb fából faragták, bár módszerei, megnyilatkozásai - főleg a kezdeti időszakban - nem voltak mindig diplomatikusak. Sikeres nagytakarítás Simon előbb a minisztérium há­za táján kezdett nagytakarításba. Mindennap hajnalban, a portások­kal egy időben érkezett hivatalába, s rendszerint utolsóként távozott. Személyesen ellenőrizte a hivatal­nokokat, betartják-e a munkaidőt. Rövid időn belül mindenki tapasz­talhatta, hogy érkezésével a vasfe­gyelem korszaka köszöntött be. Bár 2002 őszén már nem tudott változtatni a dotációs rendszeren, az egyik első intézkedésével átlát­hatóvá tette a támogatások odaíté­lését - a tárca honlapján nyüvános­ságra hozta, hogy mely agrárvállal­kozás miért mennyi pénzt kapott. A következő években az EU-csatlako­zásig pedig azzal tette igazságosab­bá és ellenőrizhetőbbé a szűkös pénzkeret elosztását, hogy nem a pénzosztó bizottság tagjainak szubjektív elbírálása alapján tör­tént a támogatások odaítélése, ha­nem minden kérvényező részesült a támogatásból, ha a feltételeket teljesítette. Megnehezítette a bi­zottság tagjainak kívülről történő esetleges befolyásolását azzal is, hogy a pénzosztó testületek össze­tételét közvetlenül a tanácskozás előtt határozta meg. Emiatt vagy ennek köszönhetően viszonylag pozitívan alakult a tárca három és fél éves mérlege a korrupciós ügyek vonatkozásában. Nehéz menetek a pénzügyminiszterrel Simon Zsoltnak hamar rá kellett eszmélnie arra, hogy 2002 őszén már nem sok esélye maradt a Brüsszel által megállapított nemze­ti termelési kvóták változtatására, javítására, hiszen a csadakozási tárgyalások hivatalba lépése idején (sajnos) már lezárultak. Ennek el­lenére például a Dél-Szlovákiában nagy mennyiségben termesztett kukorica alapanyagú izocukor és a tejkvóta esetében mégis jelentős, pozitívan értékelhető előrelépést sikerült kieszközölnie. A miniszter­nek azonban azt is tudatosítania kellett, hogy minden „elúszhat”, ha az EU-csaüakozás napjáig nem si­kerül kiépíteni, akkreditálni és üzembe helyezni mindazokat az intézményeket, tehát az agrárkifi­zető ügynökséget és a regisztere­ket, amelyek nélkül az EU-ban egyeden eurócentet sem folyósíta­nak a mezőgazdasági termelők­nek. A Simon-csapatnak mind­össze 18 hónapja volt arra, amit más uniós országokban 4-12 évig építettek, mégis sikerrel vették ezt az akadályt is. Ennek köszön­hetően a szlovákiai gazdák már 2004-ben és 2005-ben is időben megkapták a támogatásokat. Pozi­tívan értékelendő az is, hogy küz­dött a kormányban azért, hogy a szlovákiai agrártermelők a lehető legnagyobb támogatásban része­süljenek, ezzel is megközelítve az EU-s gazdákat. Elismerés illeti a tárcavezetést az uniós élelmiszer­biztonsági előírások átvételéért, az élelmiszergyártásban történő ru­galmas bevezetéséért. Más lapra tartozik, hogy a szlovákiai élelmi­szerforgalmazók máig sokszor dur­ván megszegik az előírásokat. A miniszter a problémát felis­merve rendszeresítette és szigorí­totta a szakhatósági ellenőrzése­ket, s mert a büntetéseknek csak kevés foganatja volt, új fogyasztó- védelmi törvényt tett le az asztalra, amely magasabb bírságokat és a boltok esetíeges bezárását is le­hetővé tette volna a háromszor egymás után durván vétők eseté­ben. A törvény-előkészítési folya­mat sajnos elhúzódott, a politikai ellenfelek arra a meglátásra jutot­tak, hogy a jogszabály elfogadásá­val Simon malmára hajtanák a vi­zet a választások előtt. Szakított a megszokott gyakorlattal Simon rendszeresen látogatott a termelők közé, krétával a táblára rajzolva magyarázta, hogy mit is eredményez majd az EU-csatíako- zás az egyes őstermelőkre nézve. Tárgyalási stílusát az agrárközvéle­mény, főleg a kezdet kezdetén ne­hezen fogadta el, kijelentéseit, be­szólásait nehezen emésztette, le- nézőnek tartotta. A miniszter an­nak idején több alkalommal nyilat­kozta lapunknak azt, hogy nem sértegetni akart, csupán gondolko­dásra próbálta ösztönözni a ter­melőket. Mára lényegesen finomo­dott stílusa. Nem róható fel neki az sem, hogy elzárkózott volna a tár­gyalásoktól egy-egy problémakör­ben (terményértékesítési problé­mák, fakitermelési gondok stb.). Beletelt viszont néhány hétbe, amíg az agrárönkormányzat, a ter­melői szövetségek, érdekcsoportok stb. ráeszméltek: Simon csak akkor hajlandó tárgyalni velük, ha a meg­beszélésen az összes érdekelt fél képviselteti magát. A miniszternek sikerült szakítania az ajándékelfo­gadási hagyományokkal is. Bár Si­mon szenvedélyes vadász, kínosan ügyelt arra is, hogy minisztersége alatt ne fogadjon el meghívásokat érdekcsoportok vagy más vadász- társaságok vadászataira. Nem sike­rült viszont időben eladnia korábbi vállalkozásait, amit politikai ellen­felei időről időre felemlegetnek, legutóbb az önkormányzati válasz­tások előtt indítottak emiatt hadjá­ratot személye és pártja ellen. Az intervenciós gabonafelvásárlás fo­lyamatossá tétele terén is merültek fel hiányosságok, ezeket a tárca igaz megkésve, de próbálja orvo­solni. Gyakorlott agrártermelők szerint az ágazati operációs prog­ramok merítése terén jobban figye­lembe kellene venni az adott régió adottságait, lehetőségeit. Az Új Sző osztályzata: PLUSZOK ES MÍNUSZOK + Az agrárium felkészítése az EU-csatlakozásra + Az agrárkifizető ügynökségek felállítása + A dotációs rendszer átláthatóvá tétele + A Tokaji borvidékkel kapcsolatos magyar-szlo­vák megállapodás tető alá hozása + Megpróbálta helyreállítani a hús- és tejpiacon fel­borult egyensúlyt- Nem tudta időben eladni cégét- Korrupt hivatalnokok a tárcához tartozó intézmé­nyekben- Problémák az intervenciós felvásárlás körül- Az ágazati operációs programok nem régióspecifi­kusak A maradékelv alapján kapott pénzt a minisztérium Mostohagyerek volt ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Mostohagyerek, ma­radéktárca, ennek ellenére ki­sebb sikertörténet - tömören így jellemezhető a környezetvédel­mi minisztérium négyéves tevé­kenysége. Élén Miklós László áll, akit szakmai körökben elismer­nek, az ellenzéknek sem volt ve­le soha baja, nem próbálták le­váltani, különösebb botrányok­ba sem keveredett. A kormány a minisztériumot bizonyos szem­pontból elhanyagolta. A költség- vetésből mindig csak annyi tá­mogatás jutott, amennyi a többi ágazat anyagi igényeinek a ki­elégítése után csurrant-csöp- pent. Kevés pénzből pedig nehéz megvalósítani az egyébként jól előkészített terveket. Árvízvédelemre Miklós László minden évben többet követelt, mint amennyit végül a bü­dzséből kapott, ezért nem egy­szer úgy fogalmazott: sajnos, mi­után az árvízvédelmi koncepció megvalósítására, megelőző gát­építésre a kabinet nem ad töb­bet, nem maradt más választása, mint imádkozni, hogy ne legyen árvíz. A kormány furcsa környe­zetvédelmi politikáját jellemzi, hogy míg az árvízvédelmen spó­rol, addig az árvízkárokat min­dig szinte az utolsó fillérig téríti, pedig az előző hatékonyabb be­fektetés lenne. Miklós minden­esetre arra buzdította a falvakat: ahol a magasabb vízszint követ­keztében elterjedtek a szúnyo­gok, irtsák ki, a költségeket a kormány utólag visszafizeti. Előfordult, hogy árvízvéde­lemre a földművelésügyi minisz­térium figyelmetlenségéből ju­tott kevesebb pénz. Korábban ugyanis a vízgazdálkodási hatás­körök az agrártárcához tartoz­tak, ott dolgozták ki az ezzel kapcsolatos költségvetési fejeze­tet, ám ez átkerült Miklós László­hoz, ami egyébként nem folyt zavartalanul. Az ezzel kapcsola­tos jegyzőkönyvet csak többszöri nekifutásra fogadta el a kor­mány: a Simon Zsolt és Miklós László közötti konfliktus oldása érdekében még Csáky Pál, az MKP miniszteri klubjának elnö­ke is békítette őket. A négy év alatt becsúszott né­hány szépséghiba is: a visszavált­ható műanyag flakonokat sem si­került bevezetni. Nem Miklóson múlott, hogy a flakonokat a mai napig nem lehet visszaváltani a boltokban. A tárcavezető komoly harcot vívott ezért a kereskedőkkel és a gazdasági tárcával, s ők nyer­tek. A Föld Barátai szervezet sze­rint az illegális szemétlerakatokra vitt műanyagok képezik az összes hulladék egyharmadát. Voltak ki­sebb konfliktusok a génkezelt ku­korica kapcsán is, s a természet- védők egyéb más helyi problémák miatt is szoktak tiltakozni. Pozitívum, hogy létrejött a környezetvédelmi alap, bár nem miniszteri javaslat, hanem kép­viselői indítvány nyomán. A tár­cavezetőnek azonban így vias­kodnia kellett a pénzügyminisz­terrel, aki mindenféle alapnak ellensége, s a környezetvédelmit is ismét meg akarta szüntetni. Ha nem létezne, a 2000-nél ke­vesebb lakosú községek nem tudnák miből létrehozni csator­nahálózatukat, pedig ez a turiz­mus fejlesztése szempontjából is fontos. Az uniós alapokból pénzt szerezni csak a nagyobb közsé­geknek van esélyük. Az alap az állami költségvetéstől független, bevételei az egyes környezetvé­delmi befizetésekből származ­nak, ide vándorolnak a környe­zetszennyezésért kiszabott bün­tetések is. Miklós László kevés, a laikus polgárok számára kézzel fogha­tó, látványos eredményt tud fel­mutatni, az Európai Környezet- védelmi Ügynökség (EEA) érté­kelése szerint azonban nagyon jó az ország ökológiai helyzete, eu­rópai szinten átlagon felüli. Az ökológiai mezőgazdaság, az energiafogyasztás vagy az újra­hasznosítható energiaforrások területén még sok a tennivaló, ám az európai államok közül ná­lunk sikerült a legnagyobb mér­tékben csökkenteni az ózonréte­get károsító anyagok kibocsátá­sát. (sza) PLUSZOK ÉS MÍNUSZOK H + A Környezet- védelmi Alap létrehozása + Jó az ország ökológiai hely­zete + Az árvízkárok gyors és ha­tékony orvoslása- A műanyag flakonok körüli hercehurca - Alulfinanszí­rozottság - Az árvízmeg­előzés hiányosságai Az Új Szó osztályzata: VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: KÖZEPESEN FELHŐS ÉG; 16 - 21 FOK ELŐREJELZÉS 0RV0SMETE0R0L0GIA A Nap kel 05.04-kor - nyugszik 20.35-kor A Hold kel 03.38-kor - nyugszik 18.56-kor A Duna vízállása - Pozsony: 410, apad; Medve: 430, apad; Komárom: 400, apad; Párkány 330, változatlan. Továbbra is hi­degfronti hatás érvényesül: kele­ten a reggeli ó- rákban megnö­vekedő felhőzet­re, országszerte pedig közepesen felhős égboltra kell számítani. Nem várható jelentős mennyi­ségű csapadék, eső is csak elvétve fordul elő. Változékony észak- nyugati széllel kell számolni, ami délutánra mérséklődik. Nappal 16-21 fok, éjszaka 8-12 fok kö­rül alakulnak a hőmérsékleti ér­tékek. Holnap gomolyfelhő-kép- ződés, nyirkos idő várható. Az időjárás elsősorban a reu­matikus és moz­gásszervi megbe­tegedésben küsz- ködőket viselheti meg. Fájdalmaik az ízületek tájé­kán és a régebbi sebek helyén le­hetnek a legnagyobbak. A labilis idegzetűeknél depressziós tünetek is előfordulhatnak. Ezzel szemben a szív- és érrendszeri idős betegek időszakos javulásra számíthat­nak. A délelőtti órákban egyes lé­gúti bántalmak tünetei is jelent­kezhetnek. Holnap a maihoz ha­sonló hatásokkal számolhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents