Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-02 / 100. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 2. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Bevándorlók nélküli nap Az amerikai gazdaságban jelentős szerepet játszó bevándorlókkal való szolidaritás jeleként tegnapra országos bojkottot hirdettek az Egyesült Államokban. A bevándorló munkások arra kérik támogatóikat, hogy ne vegyenek igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyeket bevándorlók végeznek. Az USA-ban élő bevándorlók felszólították a külföldi származású munkásokat, hogy ne menjenek be dolgozni, és egy napra ne küldjék iskolába gyermekeiket. A napot akkor hirdették meg, amikor az amerikai kongresszus a bevándorlási törvények módosításán vitázik. A tiltakozás célja, hogy jelezzék: mennyit számít a bevándorlók munkája. Az USA- ban több mint 11 millió, illegális munkavállaló dolgozik, legtöbbjük Mexikóból vagy Mexikón keresztül érkezett. A legtöbb ülegális és legális bevándorló is latin-amerikai, és jelentős részük a mezőgazdaságban, az építőiparban és a vendéglátóiparban dolgozik. Kaliforniában, ahol az országban a legtöbb nem regisztrált külföldi dolgozik, az állam szenátusa is kiállt az akció mellett. Az amerikai társadalom azonban nem támogatja egyértelműen a tiltakozást. Egyes iskolák levelet küldtek a szülőknek, amelyben azt írták, nem tűrik el a hiányzást. A bevándorlást ellenzők szerint pedig túl sok szó esik arról, hogy az illegális bevándorlók esetleg állampolgárságot kaphatnak, és kevesebb szó esik a hatályos törvények betartásáról. (BBC) Jugoszláv állampolgárság Szabadkán a kommunista szövetség május elsejei kiáltványt adott ki, melyet a volt jugoszláv tagköztársaságok pártvezetői is aláírtak. A vajdasági városban már négy éve a volt Jugoszláviára is emlékeznek az egykori kommunista vezetők május 1-jén. Egy magánbirtokot ki is kiáltottak Jugoszláviának, ahova még állampolgárságot is kaphat, aki ezt igényli. A volt tag- köztársaságok egykori politikusai és pártvezetői ilyenkor Szabadkára látogatnak, s a munkásosztály nehéz helyzete miatt tiltakozó felvonulást tartanak. (InfoRádió) (Gyenes Gábor karikatúrája) Š eve elvtárs, a KSS elnöke SZAJÚZ NYERUSÍMIJ, RESZPÚBLIK SZVABÓDNU, DADÁ-DA, DADÁ... 2020-ban az egy nyugdíjasra eső dolgozó eltartók száma már csak két fő lesz Kritikus évtized előtt áll Magyarország Egyetlen fejlett ipari állam sem nézett még szembe egyszerre olyan kedvezőtlen államadósság-helyzettel és olyan drámai demográfiai kilátásokkal, mint Magyarország. Ezt a politikai vezetésnek minél hamarabb fel kell ismernie, és drákói megszorítások kellenek annak elkerüléséhez, hogy a magyar adósságot a BBB-kategó- riába minősítsék le a nemzetközi hitelminősítők. portfolio.hu Az elismert amerikai hitelelemző cég, a CreditSights közelmúltban megjelent összefoglalója fogalmaz így Magyarországgal kapcsolatban. Az elkövetkező 7-8 év különösen kedvezőtlen lesz, ugyanis amellett, hogy a munkaképes korú lakosság folyamatosan és gyorsuló ütemben csökken, a nyugdíjas- korú réteg létszám-növekedési üteme robbanás előtt áll. Mindez óriási kihívást jelent a költségvetés számára. A választások után a kormány most dolgozza ki az átfogónak ígért közigazgatási reform részleteit, mely az államháztartási hiány csökkentését szolgálná. A reformokban fontos lenne figyelembe venni az igencsak szorító demográfiai kereteket is, és a nyugdíjrendszer átalakításán is elgondolkodni. Másrészt a váAz egy nyugdíjasra eső eltartók száma (20 és 60 év közöttiek) 1980-ban még kb. 3,2 fő volt, tavaly már csak 2,8. lasztási kampányban a nyugdíjas réteget érintő különféle - és az alábbiak alapján, költségvetési szempontból igencsak veszélyes - ígéretek hangzottak el, ezek átgondolása is szükséges lenne. A CreditSights elemzése szerint a munkaképes korú (besorolása szerint 20 és 59 év közötti) magyar lakosság létszáma az elmúlt 3 évben összesen 0,5%-kal csökkent, az elkövetkezendő 5 évben összesen további 2%-os csökkenés várható. 2011 és 2016 között további 4%-os visszaesésre lehet számítani. Gyorsul tehát e réteg létszámcsökkenése, ami értelemszerűen az állam felé teljesített adóbefizetésekben is komolyan megmutatkozik. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjaskorú lakosság létszáma az elmúlt néhány évben évente csakmen 1%-kal nőtt. A létszámnövekedési ütem az elkövetkezendő években tovább gyorsul, és az elemzés szerint 2013-ban 2,5% körül éri el csúcspontját. A két folyamat alapján értelemszerűen egyre csökken az egy nyugdíjasra eső eltartók száma (2ft és 60 év közöttiek). Ez 1980- ban még kb. 3,2 fő volt, míg tavaly 2,8 fő körüli; 2020-ban azonban már csak mintegy 2 fő lesz. Az ezredforduló óta egyre inkább romlik a magyar demográfiai helyzet: a munkaképes korú lakosság létszáma fokozatosan csökken, ennél azonban gyorsabb ütemben nő a nyugdíjasok tábora. 2008 körül a két, már önmagában is kedvezőtlen folyamat jelentősen felerősödik, és 2013-2014-ig rendkívül kedvezőtlen évek jönnek. Ezt követően lassul a nyugdíjasok létszámának növekedése, az aktív népesség létszámcsökkenése pedig nem gyorsul tovább. Például Ausztráliában és Belgiumban kötelező a szavazás, a távol maradót magas pénzbírsággal sújtják A választási részvétel kötelezővé tételét sürgetik MTl-ELEMZÉS A választási részvétel kötelezővé tételét szorgalmazza egy vezető brit politikai-társadalmi elemzőközpont tanulmánya, amely szerint a folyamatosan hanyatló részvételi hajlandóság a demokrácia egyik alappillérét, az általános választójog elvét ássa alá. Az Institute for Public Policy Research (IPPR) Londonban közzétett elemzése szerint kilenc évtizede nem volt olyan alacsony a részvételi hajlandóság a brit választópolgárok körében, mint most. A legutóbbi két parlamenti választáson a szavazásra jogosultak megjelenési aránya 59, illetve 61 százalék volt, 1918 óta a legalacsonyabb. Az 1990- es helyhatósági választásokon Londonban 48 százalékos volt a részvétel, 2002-ben már csak 32 százalék. Az elemző műhely tanulmánya szerint a választói érdektelenség különösen erős a fiatal nemzedék körében. Az eddigi tapasztalatok szerint azokban az először választó korcsoportokban, amelyekben kezdettől alacsony volt a választási hajlandóság, nemhogy erősödne, hanem tovább csökken, ráadásul gyorsabban, mint az idősebb generációké. A felmérés szerint 1992-ben a húszas éveikben járó választók 70 százaléka adta le szavazatát; 2001-ben ugyanennek az akkor már harmincas választói korcsoportnak kevesebb mint 40 százaléka ment el voksolni. Ausztráliában és Belgiumban - ahol kötelező a szavazás - az elmúlt évtizedekben 90 százalék feletti részvételi arányokat mértek. Az elemzés szerint a voksolás kötelezővé tétele egyben eltünteti az egyes kor- és vagyoni csoportok között mutatkozó, Nagy-Britanniában egyre mélyülő, részvételi arányban mutatkozó különbségeket. Az IPPR elemzői szerint a politikai osztálynak szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy csak a választási kötelezettség állíthatja meg a csökkenést. A megjelenési kötelezettség nem jelent szavazási kötelezettséget: a szavazólapot el is lehet rontani, illetve a lap tartalmazhat „a fentiek közül egyiket sem” hangzatú választási lehetőséget. Az intézet szerint a társadalom nem kifogásol olyan általános kötelezettségeket, mint az esküdtszéki tagság - ez Nagy-Britanniában majdnem olyan erejű állampolgári kötelem a kijelöltek számára, mint máshol a sorkatonai szolgálat -, vagy a kötelező iskolalátogatás. A demokrácia nyilvánvalóan van olyan értékes, hogy hasonló támogatottságot érdemeljen ki - áll a tanulmányban, amelyet a brit kormány több tagja is támogat. KOMMENTÁR Fico orbáni librettója BARAK LÁSZLÓ Közhely, hogy a közvélemény-kutatók által évek óta a legnépszerűbbnek mért szlovákiai ellenzéki párt, a baloldali Smer elnöke, Robert Fico, folyamatosan Orbán Viktor kottájából játszik. A szóban forgó jobboldali „koldusopera-librettó” viszont épp a minap bukott meg a szomszédban. Mégpedig egy baloldali „vígoperával” szemben. A szlovákiai választási kampány végkimenetele sajnos ennek ellenére sem borítékolható. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a szlovákiai népesség sem adja majd be a derekát annak a depressziókeltésnek, amelyre Fico építi kampányát. Holott a Smer kampánygurujai egyszer már belebuktak abba, hogy anno, meglehetősen ízléstelenül, országszerte meztelen seggeket mutogattak óriásplakátjaikon - holmi látens tömegnyomor rémképét idézendő. Ezért is érthetetlen, hogy máig nem változott a fieói kampányeszköztár. Amelyet azóta is állandó búsongás, légből kapott „statisztikákra” épülő gazdasági és népjóléti katasztrófavíziók jellemeznek. Eközben a felbérelt vagy éppen megvezetett hasbeszélők folyamatosan az itt már előrehaladott állapotú, tehát lassan beérő gazdasági reformokra terhelik a vélt vagy valós munkanélküliségi mutatókat csakúgy, mint a korrupció - egyébként emberemlékezet óta létező - intézményét. A tragikus mérvű életszínvonal-romlás rémképét szuggerálva a népiélekbe. Van közben mézesmadzag itt is, amelyről természetesen az állami reprivatizáció, a nyakló nélküli állami gondoskodás, a bár köztudottan közpénzfaló, ám polgárkényeztető, ingyenes egészségügyi ellátás és az örökké tandíjmentes oktatásügy délibábos látomása csöpög. Nyilván ennek tulajdonítható az idézett népszerűségi index folyamatos szárnyalása. Már ha hihetünk a közvélemény-kutatók adatainak. Szerintük ugyanis, alig fél éve még a Duna túloldalán is úgy nézett ki, hogy csont nélkül győz a Fidesz. S mi lett végül? Orbán Viktor immár ott lóg a maga preparálta mézesmadzagon... Ami persze logikus, hiszen a népjóléti kényeztetés tekintetében, elsősorban a baloldali Medgyesi-kormány nyakló nélküli kincstári osztogatásának köszönhetően, Magyarország tényleg sokkal jobban el volt, van eresztve, mint Szlovákia. Ezért volt ott nehezebb feladat hülyére venni a népet. Minálunk viszont azért jobbak az életszínvonal lassú, de biztos javulását illető kilátások, mert megtörténtek azok az elkerülhetetlen reformlépések - bár bizonyos társadalmi rétegek számára valóban fájdalmasak voltak s máig azok -, amelyekről csak most kezdtek vitatkozni a régi-új magyar- országi kormánypártok. Míg szinte kezelhetetlen paradoxon, hogy Szlovákiának egyszersmind rosszabbak is a választási kilátásai. Itt ugyanis épp a Ficóék által démoni- zált reformok miatt kecsegtet nagyobb sikerrel egy mégoly légből kapott „koldusopera” műsoron tartása is, mint Magyar- országon... JEGYZET Sztártúlzások PUHA JÓZSEF Idejét sem tudom, mikor barangoltam utoljára az interneten a bulvárhírek között, így hát körülnéztem, mi újság az ismert emberek magánéletében. Rögtön megfogott az első hír címe: Szakított Magyarország sztárpárja. Beindult az agyam. Vajon kik? Természetesen rákattintottam a hírre, mivel egyáltalán nem mindegy, kik intettek búcsút egymásnak. Mi van, ha szívemhez közel állók? Vagy egyenesen példaképek! Kinyílt az oldal: Bálint Antónia és Hajdú Péter szakított. Ja, csak ők? Há’ dögöljek meg, azt sem tudtam, hogy együtt voltak. Ha betilthatnék egy szót, a „sztár” szót mellőzném örökre a magyar nyelvből. Most is megtévesztett. Nem elég, hogy ők a sztárpár, Hajdú urat sztárműsorvezetőnek nevezik. Én eddig a műsorvezetőt sem fedeztem fel benne, nála unalmasabb személyt nem ismerek a szakmában. A szakítás másik főszereplője: a szépségkirálynő, modell, műsorvezető, színésznő és énekesnő, vagyis sztárantónia nálam jobb mutatókkal rendelkezik, már többször lekötötte a figyelmemet. Mindannyiszor a nyuszis magazinban. Miután magamévá tettem a hírt, visszamentem a kezdőoldalra. Ámultam és bámultam tovább. Az ország sztárpárja nyugodtan lehetne Kiszel Tünde és Győzike is. Az összes többi hír a másik (első számú) sztárműsorvezetőről és a tévébohócról szólt. A várakozásnak megfelelően pár perc leforgása alatt hatalmas információbomba zúdult rám. Tündikénk teherbe esett, elvetélt, és most azon gqn- dolkodik, hogy örökbe fogad egy szerencsétlen árvát - mindez néhány nap leforgása alatt történt vele. Kérdem én, van ember, aki még hisz neki? Meggyőződésem, hogy a bulvár hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Ilyen súlyos témákkal azonban nem szabad viccelődni, kérem! Amíg néhány éve csak legyintettem az aktuális műsztárok kitalált problémáin, addig ma már dühítenek. Jóval veszélyesebbek lettek, túlmennek minden határon. Én egyre agresszívebben reagálok rájuk. Ha meglátom Tünde Lugosi Bélára emlékeztető műbarátját, kinyílik a bicska a zsebemben. Pedig kolléga, újságíró, igaz, senki sem tudja, hol. Mit mondjak, ver bennünket, magyarokat a jóisten, alaposan! Jobban belegondolva, nem is ő, saját magunkat verjük. A jóisten csak kívülállóként figyel, és biztos jókat nevetgél rajtunk.
