Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-16 / 111. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 16. Fókuszban: a kormány négy éve i. 3 A kompromisszumok helyett inkább ad hoc érdekszövetségeseket keresett céljai eléréséhez Fejébe szállt a választási siker Megkezdjük sorozatunkat a kormány négyéves tevékenységéről. Az első részben a kabinet egészét, és magát a kormányfőt értékeljük. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mikuláš Dzurinda második kormányát gazdasági elemzők Szlovákia eddigi legsikeresebb megbízatási időszakának, politológusok pedig valóságos csodának tartják: nehéz reformokat valósított meg, s a sok botrány ellenére kisebbségben is képes volt végig kibírni. Egyesek szerint az SDKÜ elnöke gátiástalan varázsló, aki rehabilitálta a HZDS-t. Mikuláš Dzurinda a valamikori SDK szóvivőjeként, a Vladimír Mečiar ellen szövetkezett pártok vezetőjeként még 1998-ban megígérte: az összes kényes ügyet kivizsgálják, s a Le- xa-, Martinka-, Rezeš-félék elnyerik méltó büntetésüket. Nagy ígéretek A „nagy ügyeket” azonban nem sikerült megoldani, amire nem sokkal a 2002-es választások előtt Dzurinda így reagált: „Akkora felelősséget érzek Szlovákia fejlődéséért, amekkora megfelel az alkotmány által rám ruházott hatásköröknek.” Amikor pedig a szemére vetették, hogy a Mečiar-kormány idején elkövetett jogsértések tisz- tázadansága megrendítheti a szlovákiai és az uniós polgárok Szlovákia jogállamiságába vetett hitét, azt válaszolta: „Mintha még mindig nem akarnánk látni a demokrácia valódi arcát, hogy a jogkörök megoszlanak, és hogy a bírói hatalom független.” Mindenesetre 2002-ben hirtelen előkerült Ivan Lexa külföldi rejtekhelyéről, s az akkori koalíció ismét azzal hitegetett: a Lexa-félék most már tényleg elnyerik büntetésüket. Ezután a Dzurinda-kabinet - egyesek szerint csodával határos módon - másodszor is bizalmat kapott a polgároktól. A régi-új kormány 2002-ben színvonalas politikai kultúrát, valamint az előző korszakban elmaradt reformok megvalósítását ígérte. Az utóbbit ki- sebb-nagyobb hibákkal lényegében sikerült teljesíteni, Szlovákiát külföldön tátrai tigrisként emlegetik. Az országot felvették az Európai Unióba és a NATO-ba, reformjait csodálják, az adórendszer vonzza a befektetőket. A politikai kultúra azonban inkább romlott, mint javult. A 2002- es váratlan választási siker a miniszterelnök fejébe szállt: kezdettől fogva túlságosan magabiztos, már-már gátlástalan politikát folytatott. A kompromisszumok helyett inkább ad hoc érdekszövetségeseket keresett céljai eléréséhez. Nem zavarta, hogy közben megromlott a viszony a koalíciós partnerek között, a kormány pedig - az ő hibájából - már 2003 őszén kisebbségbe került. Még fél év sem telt el a kormányalakítástól, amikor Bugár Béla, az MKP elnöke a következőket nyilatkozta: „Szinte havonta van egy komolyabb konfliktus. Nem árt elgondolkodni a kormányfő módszerein. A mostani miniszterelnök nem ugyanaz, akihez mi hozzászoktunk. Mikuláš Dzurinda azelőtt igyekezett integrációs szerepet vállalni a kormánykoalíción belül, ha feszültség alakult ki, aktívan kereste a megoldást. Most más a helyzet. Gondoljunk a státustörvényre: velünk egyeztetett, miközben a hátunk mögött összehívta a két pártot, és hárman megegyeztek. Dzurinda azt akaija eljátszani, hogy ő van mindig a központban, a többiek pedig veszekednek.” A státustörvény miatt olyannyira romlott az MKP és az SDKÚ viszonya, hogy Bugár azóta nem hajlandó négyszemközt tárgyalni Dzurindával. Az SDKÚ ellentörvényen is dolgozott. Út a válság felé 2003 augusztusában a miniszterelnök bizarr játékba kezdett, elindította a csoportocskaügyet, mely Ján Mojžiš, az NBÚ előző igazgatójának leváltásában csúcsosodott ki. Dzurinda még védelmi miniszterét, Ivan Šimkót is feláldozta, aki ezen megsértődve töb- bedmagával kilépett az SDKÚ-ból. Az egész odáig fajult, hogy 2004 elején Bugár közvetve lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. Miután véglegesen kisebbségbe került a kormány, gyakran napirenden voltak a veszekedések. Maguk a partnerek is kételkedtek abban, hogy a független képviselők támogatásával kibírhatják a megbízatási időszak végéig. Egyre gyakrabban merült fel a parlamenti szavazatvásárlás és a korrupció gyanúja. A választások közeledtével éleződtek a személyes ellentétek is. Problémát okozott a környezetvédelmi alap, az egyházi vagyon összeírása, a lelknsmereti szabadság, a megyei szinteken a magyarok ellen alakuló nagy szlovák koalíció stb. Az ANO és a KDH közötti konfliktus minden témára rányomta bélyegét, a legsúlyosabb válság azonban Pavol Rusko váltóügye kapcsán alakult ki. Az ANO-t szinte szó szerint kitúrták a kormányból, a liberális párt kettészakadt, s a koalíció 2005 kora őszén együttműködési szerződést írt alá az úgynevezett Iintner-frakcióval. Az ellenzéknek ez nem tetszett, napokig blokkolta a parlamenti munkát - ekkor merült fel először, hogy az egyedüli megoldás az előrehozott választások kiírása lenne. Dzurinda ezt a problémát is megoldotta: csodával határos módon a sorsdöntő pillanatokban mindig akadt kellő számú szavazat a parlamentben. Ezek után úgy tűnt, a koalíció tényleg kibírja 2006 őszéig. A partnerek januárban megegyeztek, összeállítanak egy listát, mit lehet még megvalósítani a megbízatási időszak végéig. A KDH egyik prioritása a lelkiismereti szabadságról szóló szerződés volt, ám a kormányfő megmakacsolta magát, s úgy döntött, nem terjeszti elő. Dzurindát is meglepte, hogy a dolgok ezúttal nem úgy alakultak, ahogyan ő tervezte: a kereszténydemokraták beváltották fenyegetésüket, s kiléptek a kormányból. Ebből a helyzetből már nem volt más kiút, mint az előrehozott parlamenti választások kiírása. Noha elemzők szerint az idő előtti „vég” elsősorban Dzurindának köszönhető, a miniszterelnök a megbízatási időszak megkurtításáról szóló alkotmánytörvény indoklásába foglalta, hogy mindezért a KDH felelős. Mečiarral vagy nélküle? Az SDKÚ elnökének sokan a szemére vetik, hogy rehabilitálta Vladimír Mečiart. Nyolc évvel ezelőtt széles koalíció jött létre a HZDS ellen, jelenleg pedig már csak a KDH és MKP bírálja a mozgalmat a korábbi jogtiprásokért. Miután a Dzurinda-kabinet kisebbségbe került, a háttérben egyre gyakrabban emlegettek valamiféle titkos egyezséget az SDKÚ és a HZDS között. A pártelnökök ezt végig tagadták, ugyanakkor Dzurinda volt az első, aki módosított viszonyulásán Vladimír Mečiarhoz, amikor 2004-ben köszönetét mondott neki, amiért a HZDS is támogatta az uniós csatlakozást. Egy tévéműsorban pedig a közelmúltban arra a kérdésre, együttműködne-e Mečiarral a választások után, diplomatikus választ adott, mely szerint a HZDS elnökével nem ülne egy kormányban, de ez nem jelenti azt, hogy egy koalíciót nem alkothatnak. Iveta Radičová, az SDKÚ új frontembere pedig néhány napja azt mondta, nem a pártvezérek, hanem a programok a mérvadóak. (sza, p) PLUSZOK ES MÍNUSZOK + Szlovákiát felvették a NATO-ba és az Európai Unióba. + Bevezették az egykulcsos adót, a kormányprogram gazdasági részéből szinte minden teljesült; Szlovákia vonzza a befektetőket. + Több fontos reform megvalósult, folytatódott a közigazgatási reform. + Létrejött a magyar egyetem, elfogadták a restitúciót és a földtörvényt. + Módosult a választójogi törvény. + Megdőlt néhány tabu: magyar nemzetiségű személy áll a szlovák parlament élén, az oktatási miniszter is magyar; ma már senki sem csodálkozik azon, hogy az MKP kormánytag. + Az amerikai elnök a szlovák miniszterelnököt barátjának tartja, Szlovákiában szervezték a Bush-Putyin találkozót. + Szlovákia pozíciója a világban megerősödött. • Romlott a politikai kultúra, a parlamentben elszaporodtak a független képviselők, felmerült a szavazatvásárlás gyanúja.- A jogharmonizáció nem zajlott zökkenőmentesen, a hiányzó törvények miatt fennállhat a veszély, hogy Szlovákiát az európai bíróságra adják.- Rehabilitálták a HZDS-t, ismét van koalíciós potenciálja.- A Mečiar-korszak „nagy ügyeinek” főszereplőit a mai napig nem büntették meg.- A kormányprogramból sok mindent nem sikerült teljesíteni: maradt az egy választókerület; nem szűkítették a honatyák mentelmi jogát; nem fogadták el a kisebbségek jogállásáról és a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényt; a nyelvi charta rendelkezései nem épültek a hazai jogrendbe.- A szegényebb rétegek nem érzik a reformok pozitív hatását.- Még mindig magas a munkanélküliség.- A magyar kártyát szükség esetén még mindig elő merik húzni, s a romakérdést sem sikerült orvosolni, (sza) Noha az elmúlt négy évben rengeteg botrány volt, feltilnézetből a politikai civódások és a korrupciós vádak eltörpülnek a gazdasági reformok és amellett, hogy a második Dzurinda-kabinet idején vált Szlovákia nemzetközileg elismert demokráciává - pedig három évig kisebbségben volt a kormány. A történelemkönyvekbe is ez kerül majd be, nem a koalíciós válságok és a parlamenti adok-kapok. Ebből kiindulva az SDKÚ elnöke a legjobb osztályzatot érdemli. Erkölcsi szempontból azonban a politikai kultúra nagyon mélyre süllyedt, s nyilvánvalóvá vált: hatalomvágyból még a HZDS-t is rehabilitálták. Összesítve az Uj Szó osztályzata: SZUBJEKTÍV Egy kamikaze nyugalmával Mikuláš Dzurinda Szlovákia történetének leghosszabb ideig tisztségben levő miniszterelnöke. Egyben a legönteltebb, legrátartibb is. (A legarrogánsabbat pusztán azért nem írhatjuk, mert az elődje abban világbajnok volt.) Egyik politikus sem veszi ennyire palira az újságírókat, s ezáltal választóit. Egyetlen politikus sem enged meg magának olyan mértékű semmitmondást, mint ő. Senki sem képes Dzurin- dánál okosabban ellentéteket szítani, s azokat aztán nagystílűén megoldani. Senki nem tud hozzá hasonlóan pálfordulni, s aztán vissza, s megint... Szóval, barátnak kutyaütő, kellene a francnak. De egy kamikaze nyugalmával képes a legkényelmetlenebb helyzetekbe is belevágni, s úgy veszítem, hogy a végén megint nyertes legyen. Képes meghonosítani a képviselő-lízingelés trükkjét, ha éppen elkopik a parlamenti klubja. Olyan reformokba képes belefogni, amelyek csak népszerűtlenséget hozhatnak, s amelyek eredménye csak évek múlva látszik meg - egy politikus számára ez eleve rémálom. Bevezeti az országot az EU-ba, a NATO-ba meg az ERM-II-be, BT-tag lesz Szlovákia, s odakintről mindenki irigykedve tekint ránk, a rút kiskacsára. Hát értékelje nyugodt szívvel az ember az ilyet. Pluszok, mínuszok jobbra balra, a közepesnél azért egy kicsit jobb. (-m-) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: SOK FELHŐ, NÉHOL ESŐ; 22 - 27 FOK A Nap kel 05.13-kor - nyugszik 20.24-kor A Hold kel — nyugszik 06.51-kor A Duna vízállása - Pozsony: 425, árad; Medve: 405, apad; Komárom: 350, apad; Párkány 270, apad. ELŐREJELZÉS Jobbára borult lesz az égbolt az egész ország felett, délután nyugati hányból fokozatosan tovább szaporodhatnak a felhők. Ezért helyenként zápor, zivatar is kialakulhat, a legmagasabb nappali hőmérséklet 22 és 27 fok között várható. Mérsékelt marad a déli-délnyugati kánjai szél, a hegyekben legfeljebb 11 fokra számíthatunk. Éjszaka 14 és 18 fok között váltakozik a levegő hőmérséklete, holnap szintén sok lesz a felhő, egyes régiókban csapadék várható. 0RV0SMETE0R0L0GIA A nap kezdetén az időjárás kedvező hatással lesz a szervezetre, mindössze az alacsony vérnyomással küszködök számolhatnak szédüléssel, fejfájással. A délutáni órákban nő a szívre és az érrendszerre, valamint a légzőszervekre háruló nyomás, csökken a szervezet fájdalomtűrő képessége is. Nehézségekre számíthatnak a mozgásszervi megbetegedésekkel, fejfájással, valamint a reumával küszködök is. Holnap tovább fokozódik a fronttevékenység. (TASR-felvétel) Titkos szövetségesek után kellett kutatnia?
