Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-12 / 108. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 12. Kertészkedő 17 A sikeres paprikatermesztés alapfeltétele a kiváló talajszerkezet, a jó víz- és tápanyagmegtartó képesség, valamint a levegőzöttség Az étkezési paprika talaj- és tápanyagigénye (Fotó: Képarchívum) Régiónk a szabadföldi pap­rikatermesztés északi hatá­rán van. Ezért termesztése kockázatos, a piaci elvárá­soknak igazán csak a hajta­tott paprika képes megfelel­ni. A paprika tápanyagok­ban jól ellátott talajon, jó talajszerkezet mellett kell termeszteni. Ha a talajvi­szonyok romlanak, a ter­més mennyisége nagymér­tékben csökken. TERBE ISTVÁN Az étkezési paprika talajigényére vonatkozó szakirodalom és a ter­mesztői tapasztalatok több vonat­kozásban is meglehetősen egysége­sek. A kiváló talajszerkezet, a jó víz- és tápanyagmegtartó képesség, a levegőzöttség, a sikeres paprikater­mesztés alapfeltételeinek tartják. Abban is egységes a vélemény, hogy a hajtatásban a gyorsabban felmelegedő homok, ill. homokos vályogtalajokat kell előnyben ré­szesíteni, míg a szabadföldi ter­mesztésben a nagyobb termesztés­biztonság miatt a középkötött tala­jok jönnek elsősorban számításba. A talaj szervesanyag-tartalma elsősorban a termesztés bizton­sága miatt fontos, mivel a magas humusztartalmú talajok lényege­sen jobb víz- és tápanyag-gazdálko­dással rendelkeznek. Akkor, ami­kor a szakkönyvek a szervesanyag­tartalom vagy a szervestrágyázás jelentőségét hangsúlyozzák, az nem azért történik, mert a szerves trágya pótolhatatlan tápanyagokat tartalmaz, hanem a jobb víz- és tápanyag-hasznosítás miatt van. Talajkémhatás-igény tekintetében a paprika nem különbözik a többi zöldségfélétől, a semleges, enyhén savanyú talajokat kedveli. Intenzív termesztési viszonyok között a ta­lajok ellúgosodása figyelhető meg, ezért a tápoldatozásnál minden­képpen célszerű a savazás alkalma­zása. Szénsavas mésztartalom te­kintetében az 1-5% közötti érték tekinthető optimálisnak, ennél ma­gasabb mésztartalom esetén kloró- zis léphet fel, ill. alacsonyabb érték esetén a mészhiánybetegségek megjelenése várható. A paprika, különösen a nálunk termesztett fehér termésű tölteni- való fajták a talaj sótartalmára kü­lönösen érzékenyek, ezért termesz­tésénél a szikesedésre hajlamos te­rületeket kerülni kell, és az öntözé­séhez is csak jó minőségű, alacsony EC-értékű vizet szabad választani. A növények más-más energiá­val, de eltérő oldhatóságú táp­anyagformákat képesek hasznosí­tani. Szélsőséges esetekben egyes tápanyagokból az ellátás a talajol­dat kizárásával, kontakt ioncsere útján is biztosítható. Ha a tápanya­gok nagyobb része a legkönnyeb­ben hasznosítható, vízoldható for­mában van a talajban', akkor a nö­vény tápanyag-ellátásában első­sorban az vesz részt. Az intenzív paprikatermesztés olyan esetnek tekinthető, ahol a legkönnyebben oldódó tápanyagok jelentős arány­ban vannak jelen, így a talajvizsgá­latok során a vízben oldódó táp­anyagokat kell a talaj tápanyag-el­látottságának megítélésénél figye­lembe venni. A paprika tápanyagigénye A paprikanövény egyes szervei­nek tápelem-összetétele a külön­böző környezeti tényezőktől függő­en, de mindenek előtt az eltérő táp­anyag-ellátás következtében je­lentős ingadozást mutat. Az egyes szervekben mért N-, P- és K-szintet a talaj tápanyag-ellátottsága nagy, de szervenként változó mértékben befolyásolta. A legkisebb ingado­zás a paprikabogyóban mérhető, bogyók tápanyag-ellátottsága jó, viszonylag állandó. Ugyanakkor a lombozat tápanyag-tartalma - szemben a termésével - az egyes talajtulajdonságokra (pl. talaj táp­anyag-ellátottság) érzékenyen rea­gál. A paprika fajlagos tápanyag­igénye az alábbiak szerint alakul: ♦ nitrogén (N): 2,4 kg/t termés ♦ foszfor (P2O5): 0,9 kg/t ter­més ♦ kálium (K2O): 3,5 kg/t termés Ez azt jelenti, hogy 1 tonna ter­més előállításához a fenn jelzett tápanyag-mennyiségre van szük­ség. Az egyes tápelemek átmeneti hi­ánya a legkorszerűbb termesztési körülmények között is előfordul, időbeni felismerésükkel jelentős terméskiesés előzhető meg. A nitrogénhiány gyakran tapasztalható a ter­mesztésben, a legintenzívebb haj- tatási formában a vízkultúrás ter­mesztésben is előfordul. Az első tü­netek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony ma­rad, az alsó levelekről a klorózis át­terjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős levele­ken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő nö­vény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt. A nitrogén túladagolása - ha elegendő ned­vességgel is párosul - erős lombo­zatot, vastag szárképződést ered­ményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bo­gyók aprók, a fajtára kevésbé jel­lemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik. A N-túladagolás vízhiány esetében a sókártétel jellegzetes tüneteit mu­tatja (vékony szár, sötétzöld leve­lek, barna gyökérzet). A foszforhiány a tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor - tőzegkultú­rában -, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellép­ni. Az ilyen paprika növekedés­ben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökér­zetet fejleszt. Későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnászöld, vöröseszöld elszíneződés tapasztalható. A kálium a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytü­net között, hogy a nitrogén eseté­ben az egész levélzet kisárgul (az erek is), a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levél­szövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás min­dig a levél hegyén kezdődik és a le­vélnyél irányába halad. A súlyos káliumhiány ugyan csökkenti a termésmennyiséget, az optimális káliumellátás elsősorban a növény beltartalmi és fiziológiai tulajdon­ságaira van kedvező hatással (ja­vítja a növények hidegtűrő képes­ségét; növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet; fo­kozza a szárazságtűrő képességet; elősegíti az aroma-, az íz- és a szín­anyagok kialakulását; fokozza a fotoszintézist és az enzimreakció­kat, ezáltal magasabb a termés cu­kor-, fehéije- és vitamintartalma; javítja a termés külső megjelené­sét, a piacosságát azáltal, hogy fo­kozza a színanyagok képződését; növeli a termés szárazanyag-tar­talmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a pulton-tarthatóságot). A kénhiány paprikán a termesztési gyakor­latban csak a vízkultúrás termesz­tésben fordul elő, a szántóföldi ter­mesztésben nagyon ritkán talál­kozhatunk vele annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből vi­szonylag sokat épít be a szerveze­tébe. Ez elsősorban azzal magya­rázható, hogy számos műtrágyá­ban a kén, mint kísérőanyag előfordul és a szerves trágyák is - amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá - jelentős mennyiséget tartalmaznak. A kén­hiányban szenvedő növények nö­vekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől. A kloró­zis, ami hasonlít a nitrogénhiány­hoz, nem az alsó, hanem a fiata­labb leveleken kezdődik. A kalciumhiány termesztésben a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátással összefüggő élettani betegség. Leg­többször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutüizálható - a növényen belül nem átépíthető - tápelem, a hiány­tünetek először a fiatalabb levele­ken klorózis formájában jelentkez­nek. Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező kloró­zis a jellemző tünet, a paprikán, de a paradicsomon és a tojásgyümöl­csön is leggyakrabban az ún. csúcs­rothadás betegség formájában ala­kul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felöli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A mag­ház és a bogyó kocsány felöli oldala egészséges. A fajták közötti érzé­kenység mértéke nagyon eltérő, is­mertek olyan paprikafajták, ame­lyeken gyakorlatilag nem fordul­nak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szö­veti szerkezetüknél fogva igen haj­lamosak a betegségre. A kalciumhi­ány kialakulásának a leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztar­talma, hanem a Ca felvehetetlensé- gét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az io- nantagonizmus (pl. magas kálium- , ammónia- és nátriumtartalom). A vas átmenetet képez a makro- és a mikrotápelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemekhez tartozik. Általá­ban a talajaink a növények fejlődé­séhez szükséges vasmennyiséget tartalmazzák, a hiánytünetet leg­többször a tápelem akadályozott felvehetősége okozza, ami rendsze­rint valamilyen talajhibára vezet­hető vissza (pl. magas pH, ion-an- tagonizmus, talaj-levegődenség stb.). A hiány először a fiatal levele­ken, hajtásokon jelenik meg, majd idővel áthúzódik a középső levél­szintre. Kezdetben a levélerek kö­zötti szövetek halványodnak ki, majd az újból fejlődő hajtásokon egyre világosabb, fehérebb szöve­tek képződnek. A hiány előrehalad­tával nemcsak az érközötti mező, hanem a vékony erek is kifakulnak. A paprikatermesztésben leggyak­rabban a tömődött, levegődén ta­laj, a helytelenül elvégzett mesze- zés és a túlöntözés okoz vashiányt. Magnéziumhiány tünetei az utóbbi években a támrendsze- res paprikahajtatás kapcsán egyre gyakrabban megfigyelhetők. A tá­pelem hiánya nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken ered­ményez érközötti sárgulást. A káli­umhiánnyal könnyen összetéveszt­hető, tekintettel arra, hogy a kloró­zis csak az érközötti szövetekre ter­jed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél hegyén kezdődik. A növény tápanyagigénye és kora A növény tápanyag-igénye nemcsak a fajtától, a termésmennyi­ségtől és a környezeti tényezőktől függően változik, abban jelentős szerepet játszik a növény kora is. Foszforból a csírázást követően és a virágzás idején a testtömegéhez képest viszonylag sokat halmoz fel a növény. A nitrogénfelvétel dinamikája ettől eltér, legintenzí­vebb a lombnövekedés időszakában és a termésképzés kezdetén. A káliumfelvétel is többnyire a nitrogénfelvétel ütemét követi, de a te- nyészidő végére erősen lecsökken. Az intenzív szabadföldi és hajtatott paprikakultúrák esetében a fejtrágyázás tápoldatozás formájában történik, a lombtrágyázás csak kiegészítő megoldás Mikor, mivel és hányszor trágyázzuk a növényt? TERBE ISTVÁN A paprika sótűrő képessége a fejlődése folyamán változik (Fotó: Képarchívum) A tápoldatos termesztés kap­csán a 90-es évektől az ammóni- umnitrát és mészammon-salét- rom mellett gyors ütemben kezd­tek elterjedni a különböző, víz­ben tökéletesen oldódó nitrátok (magnéziumnitrát, káliumnitrát, kalciumnitrát), amelyek haszná­lata jelentős technikai színvonal­növekedést is feltételezett a gaz­daságok részéről. Míg korábban a foszfort szinte kizárólag szuper­foszfát formájában adták, addig napjainkban ezen a téren jelentős változás tapasztalható. Ä tápol- datozó komplex műtrágyák elter­jedésével, jelentősen csökkent az alaptrágya formájában adott foszfor, sok esetben teljesen el is hagyták, helyette tenyészidőben megosztva, vízben tökéletesen oldódó komplexek formájában juttatták ki. A kálium esetében a termesztők tisztában vannak a paprika kló­rérzékenységével, mégis a magas költségek miatt alaptrágyának a 40, ill. a 60%-os kálisót használ­ják. Ugyanakkor fejtrágyának szinte kizárólag a vízben tökélete­sen oldódó káliumnitrát kerül al­kalmazásra. Napjainkban az intenzív sza­badföldi és hajtatott paprikakul­túrák esetében a fejtrágyázás tá­poldatozás formájában történik. A fehérpaprika trágyázására a szaktanácsadók és műtrágyagyár­tók meglehetősen eltérő összeté­telű tápoldatot javasolnak, azon­ban a javasolt receptúrákból né­hány szabály általánosítható:- tápelem-arány tekintetében 4 fenológiai fázist különítenek el (I. kiültetés utáni két hét, a begyöke- resedés szakasza; II. a kiültetést követő 3-5 hét az első virágok nyílása és kötődése; III. első tér- mések szedése 6-8. hét; IV. folya­matos szedés időszaka),- kezdetben a gyökeresedés elősegítése érdekében (az ültetést követő 2 hét alatt) a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas P- arányú tápoldatot javasolnak,- a kiültetést követő 8-9 hétben (I—III. szakasz) jelentősen válto­zik a paprikanövény tápelema- rány-igénye,- a szedések idején az N : K arányt lényegesen nem változtat­ják,- a fényviszonyoktól függően a IV. szakaszban az N : K arány 1 : 2 között változik, télen magasabb a K-arány, nyáron kisebb. A műtrágyaadagok tekinteté­ben a sóérzékenység miatt a gya­koribb, de kisebb adagú fejtrágyá­zás javasolható. Az ilyen trágyá- zási technológiával megvalósítha­tó a termesztésben gyakran emle­getett „etetés” paprikatermesztés, amely során a gyakran, kis ada­gokban adott fejtrágya-adagok hatására kiegyenlített a talaj táp­anyag-tartalma és egyenletes a növény tápanyag-ellátása is. Léte­zik technológiai javaslat, amely­ben a víz helyett állandó híg tá- poldatozást javasol, és a perzselé- si károk elkerülése érdekében a tápoldat töménységét 0,1%-ban, azaz a 2,5 EC-ben határozza meg. Minél nagyobb egy zöldség fajla­gos tápanyag-igénye, minél na­gyobb a várható termés nagyságá­ból számított trágyaadag, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell adni. Ez különösen indokolt az olyan sóérzékeny fa­joknál, mint a paprika, ahol az egyszerre kiadható tápanyag­mennyiség lényegesen kisebb, mint a sóra kevésbé érzékenyek esetében. A paprika sótűrő képessége a fejlődése folyamán változik, azaz változik a műtrágyaadagok mennyiségével szembeni érzé­kenysége. Tapasztalatok és kísér­letek alapján mondható, hogy a paprika a csírázás, a gyökerese­dés, a virágzás vagy a terméskö­tés idején, ill. a palántakorban fokozott mértékben érzékenyek a közeg EC értékére. A paprikatermesztésben a levé­len keresztüli tápanyag-ellátás­nak elsősorban akkor van je­lentősége, amikor a talajok táp­anyag-tartalmát kedvezőtlen kör­nyezeti vagy belső (növényi) té­nyezők miatt a növények nem, részben vagy csak lassan tudják hasznosítani. Minden ilyen eset­ben elsődleges cél a tápanyag-el­látást akadályozó tényezők meg­szüntetése, a lombtrágyázás csak átmeneti vagy kiegészítő megol­dás, ugyanakkor a termesztés technológiának fontos, eseten­ként elengedhetetlen része. A paprika lombtrágyázásának na­gyobb jelentősége a makroelemek közül a kalciumnál, a foszfornál, az ún. mezolemek közül a vasnál és a magnéziumnál, a mikroele­mek esetében a bornál van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents