Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-09 / 105. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Radikális kúra előtt állnak Radikális kúra előtt áll Magyarország, a térség még mindig vonzó befektetési célpontja, az Európai Unió országai között a legnagyobb deficithalmozó - írta tegnap a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A cikkben megszólaltatott Inotai András, az MTA Világgazdasági Intézetének igazgatója arra számít, hogy a GDP-arányos államháztartásai deficitet 2008-ra az előírt maximum három százalékra vissza lehet szorítani. A német cikk írója szakelemzőkre hivatkozva megkockáztatja azt a feltevést, hogy az euró bevezetésére Magyarországon 2012 előtt valószínűleg nem kerül sor. (MTI) Miklós—Fico tévévita (Gyenes Gábor rajza mmnmrwmmmHmmmmnmmmmmmi' i nmmmmmw i í iinníiiwiiimi'iwwiii i m mm—im i hím——min mn—n r~ í (maca hazudik, merť\ / HAZUDIK! 16 000 000 > > > iß 000 000 % 150 J20 \ 500 000 000%+ 10 000 000 0 9 000 000 000 v----- " ' T Szakér tők szerint Magyarország napjainkra felélte jövőjét, most mindenki a költségvetési kiigazításra vár Se nem csoda, se nem csőd Mi kell egy költségvetéshez? Pénz, pénz, pénz! (Képarchívum) Emelkedő áfa, megemelt egyszerűsített vállalkozói adó, 5%-kal megkurtított minisztériumi kiadások, befagyasztott béremelési keret, csökkentett gyógyszerár-támogatás - ezek a most forgó ötletek egy magyar költségvetési megszorító csomaghoz. A Gyurcsány- kormány 300-350 milliárdos lefaragásra készül, és további 1100-1200 milliárd forintos kiigazításra van szükség 2008-ig. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországon most mindenki a gyors költségvetési kiigazításra számít. Az új kormánynak valamiféle jelzést kellene adnia arra, hogy komolyan gondolja az állam- háztartási deficit lefaragását, és megpróbálja tartani az idei terveket. A jelzés egy több 100 milliárd forintos csomag volna. A Népszabadság információja szerint kormányzati körökben most 300-350 milliárd forintos megtakarítási terv készül - a spórolási forgató- könyvből több tucat forog, és nem biztos, hogy mind hiteles. A legtöbbet emlegetett elképzelés a középső, 15%-os áfakulcs felemelése. A 20%-os egykulcsos áfarendszer (amelyben a most 5%-os körben lévő cikkek általános forgalmi adója változatlan maradna) számítások szerint fél év alatt 150 milliárd forintot hozna a költség- vetésnek, és idén alig emelné az inflációt. Igaz: az élelmiszerek, a fűtőanyagok, a busz-, vonat- és villamosjegyek, a gyógyászati segédeszközök és gyógyhatású készítmények, valamint a kábeltévészolgáltatás árának emelkedése a jövő évi árindexet már kicsit jobban megdobná. Adóemelésként elképzelhető még az egyszerűsített vállalkozói adó növelése, a jelenlegi 15%-os szintről 20%-ra. Ezzel az intézkedéssel további 30 milliárdos többletre tehet szert az állam. Emellett kiadáscsökkentés részeként szóba jöhet a gyógyszerár-támogatások csökkentése: több, kiemelten dotált, most ingyenes vagy „nagyon olcsón” beszerezhető (100, illetve 90%-ban támogatott) készítmény fogyasztói ára emelkedne. A spórolás egyszerűbb módja a költségvetési lefaragás. Az elképzelés szerint a központi költségvetési szervezetek és intézmények kiadásaiból csippentenének le 5%-ot, és befagyasztanák a köztisztviselők béremelésére létrehozott alapot is. Ezzel együtt könnyen, gyorsan spórolható meg 130 milliárd forint. E megszorítás ráadásul alig elkerülhető: június végén a deficit a prognózis szerint az éves terv 83%-át éri majd el. A Világgazdaság szerint viszont nem reális az idei 300-350 milliárd forintos megtakarítási terv. Valójában csak 140-150 milliárd forinttal apasztható az államháztartási hiány. Valószínűnek tűnik a középső, 15%-os áfakulcs megszüntetése úgy, hogy a most ez alapján adóztatott termékeket és szolgáltatásokat átsorolnák a 20%-os normál kulcs alá. Mivel a 15%-os kulcs alá tartozó termékek, szolgáltatások adják a forgalom harmadát, az áfabevételeknek pedig körülbelül 30%-át, a lap számításai szerint így a kulcs feljebb srófolása éves szinten 160- 170 milliárd forint pluszbevételt hozna a büdzsének. Figyelembe kell venni, az áfaemelés nemcsak a lakosság és a vállalkozások, hanem az állami intézmények kiadásait is megdobja, így államháztartási szinten az intézkedés csak 140-150 milliárddal apasztaná a hiányt - írja az újság. Londoni piaci elemzők szerint jó hányba tett lépés lenne a magyar kormány által a hűek szerint tervezett idei, 300-350 milliárd forintos költségvetési kiigazítás, bár abban bizonytalanok voltak a vélemények, hogy egy ilyen méretű csomag egészen az októberi önkormányzati választásokig megnyugtatná-e a hitelminősítőket. Olivier Desbarres, a Crédit Suisse befektetési csoport londoni részlegének egyik vezetője elmondta: az piaci szempontból mindenképpen olyan pozitív fejlemény, amellyel a Gyur- csány-kormány időt nyert. Desbarres szerint a bruttó hazai össztermék (GDP) több mint 0,5%-ával egyenértékű csomagról lenne szó 350 milliárd forintos megtakarítás esetén, és ez elég lenne az idei költségvetés „sínen tartásához”. A Crédit Suisse vezető elemzője szerint viszont ez csak abban az esetben igaz, „ha nem tűnnek fel újabb lyukak” a költségvetésen. Persze, a 2006-ra tervezett 300- 350 milliárdos takarékossági csomag csak tűzoltásnak számít, mivel összesen 1100-1200 milliárd forintos kügazításra van szükség 2008- ig ahhoz, hogy elkerülhető legyen a válság és tartósan 4-5 százalékkal növekedjen a magyar gazdaság. A nemzetközi tapasztalok szerint a kiigazítás akkor fékezi kevésbé a gazdaságot, ha a kiadásokat csökkentik, ezért ez lenne a kívánatos módszer - jelentette ki Orbán Krisztián, a Central European Management Intelligence (CEMI) ügyvezető igazgatója, hozzátéve: az államháztartás hiánya idén megközelítheti a GDP 9-10%-át, amit 5-5,5%-kal szükséges csökkenteni; ez 1100-1200 milliárd forintot jelent. A CEMI javaslata szerint az állami szektor bértömegének két évre szóló befagyasztása 190-225 milliárd, 90 ezer állami alkalmazott leépítése további 130- 175 milliárd forint megtakarítást hozna, a vizitdíj bevezetése és a gyógyszerkiadások fékezése pedig 130-180 milliárdot. Sem csoda, sem csőd nem jellemzi a magyar gazdaságot - úja négy ismert közgazdász (Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter) az Élet és Irodalomban. További szakmai vitákat gerjesztően azonnali stabilizációt és erre épülve átfogó reformot javasolnak az új kormánynak. „Hazánk ma nem pannon puma, hanem egy messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű gazdasággal és társadalommal bíró, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő, zömmel jövőfelélő szemléletű politikai osztállyal terhelt közösség” - írják közös cikkükben. A szerzők emlékeztetnek rá, hogy Magyarország az ezredforduló tájékán letért az egyensúlyőrző, ezért fenntartható, beruházások által fűtött, magas színvonalú gazdasági növekedés útjáról. „Ez történelmi hiba volt. Az újabb stabilizációra most azért van szükség, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából” - állapítják meg a szerzők. Ez nem csupán a költségvetési hiány némi lefaragását igényli, hanem az államháztartás reformját. A 3200 önkormányzatot 260 járási szintű alapegységbe kell összefogni, s folytatni kell a privatizációt. (Vg.hu, Portfolio.hu, InfoRa- dio.hu, MTI, NSZ, VG) VÉLEMÉNYEK ♦ Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kijelentette: sem a társadalom, sem az állami szféra nincs felkészülve a szükséges reformokra, amelyeket kár lenne csak a politikusokra bízni. Véleménye szerint a korrupció elterjedtsége miatt igen nehéz lesz keresztülvinni a reformokat, melyekre azonban minél hamarabb szükség lenne. Magyarország felélte a jövőjét, mert „adósságból osztogatás folyt”, aminek következtében az elmúlt négy évben az ország „hat évet távolodott az euró bevezetésétől”. ♦ Komoly reformokat és konszenzust sürgetett Demján Sándor nagyvállalkozó szerint a pártok közös érdeke, hogy gyökeres változások történjenek, mert Magyarország „hihetetlen” versenyhátrányba került. Ha nem lesznek változások, Magyarország „kiürül”, elmennek a fiatalok, csak a szociálisan rászorulók maradnak. Ha nem születik meg egy hiteles konvergenciaprogram szeptemberig, félő, hogy kivonják a forró pénzt az állampapírokból, összeomlik a gazdaság, az euró ára a 400-500 forintot is KOMMENTÁR Itt az új (h)idegháború? JARÁBIK BALÁZS Vilniusban, a litván fővárosban mindenki azt a pillanatot várta, amikor Dick Cheney amerikai alelnök beszélni kezd. A bennfentesek tudták, miért. Á többi összetrombitált szakértő pedig fokozatosan vált izgatottá a litván és lengyel elnök által a Balti- és a Fekete-tenger melléki országok vezetői számára gründolt konferencián. Cheney beszéde - és a gyorsan érkező orosz reakció - után valóban volt mit elemezni. Egymás idézeteire rálicitálva szakértők és újságírók hada gyorsan eljutott Winston Churchill fultoni beszédéhez - heuréka, itt az új hidegháború! Miközben a helyszínen nem tudtam szabadulni két gondolattól: Churchill fultoni beszéde egészen biztosan spontánabb volt, és nem biztos, hogy az amerikai olajbiznisz valamikori ko- ronázadan királya, Cheney szájába illik a demokrácia szó amiatt, hogy az oroszok politikai célokra használják az energiabizniszt. Tény: az Egyesült Államok és Oroszország viszonya soha nem volt ennyire hűvös. Ez a viszony egyre inkább emlékeztet egy valamikori mentor (USA) és diák (Oroszország) viszonyára. Oroszország az olajárrobbanás után nem tud mihez kezdem iszonyatos bevételével, az energiaimportra szorítkozó USA pedig első számú nagyhatalmi pozícióját látja veszélyeztetve az új orosz - expanziós - külpolitika által. Moszkva szerint az USA a demokráciát használja harci eszközként, ám a valódi ok az energiáért való küzdelem. Míg ezt az érvet nehéz figyelmen kívül hagyni, érdemes megjegyezni, hogy van egy óriási különbség Oroszország és a világ legfejlettebb országait tömörítő G-8 többi tagja között: Oroszország nem liberális demokrácia. A fő probléma az, hogy egyre inkább úgy tűnik, nem is akar az lenni. Putyin elnök és olajdollárokkal felpumpált csapata már félelem nélkül dolgozik a keleti „Orosz Unión”, egyfajta modern, az EU-hoz hasonlóan gazdasági integráción alapuló modern Szovjetunió kimunkálásán. Ennek az új csoportosulásnak a pillére persze orosz találmány: a menedzselt demokrácia. Putyin minden lehetséges eszközzel igyekszik bizonyítani, hogy a menedzselt demokrácia nem azonos Belarusszal, és ez a demokrácia felé vezető, keleti rögös út, nem pedig az onnan való letérés. Miközben Putyin valóban igyekszik liberális politikusokat az orosz kormányban tartani, az állami tulajdonba és főleg az orosz energiaiparban monopolhelyzetbe visszajutatott Gazprom esete inkább erősíti az erősödő nyugati kételyeket. A mostani idegháborúban Bush elnök neokonzervatív gurujai fontosnak tartották egy fultoni deja vuvel figyelmeztetni az orosz vezetést a júliusi, éppen Szentpétervárott tartandó G-8-as csúcstalálkozó előtt: a kemény szóváltást akár egy tényleges hidegháború is követheti. JEGYZET Tudom, kit választok! KOCUR LÁSZLÓ Nagy Testvéreink figyelnek bennünket. Persze, csak a gazdagabb pártokból valók, mert például a Baloldali Blokknak, a kot- lebásodott Szlovák Néppártnak vagy a Szlovákia Prosperitásáért Mozgalomnak nem futja óriásplakátokra. De ha futná, akkor sem tudnának meggyőzni, hogy rájuk adjam voksomat a születésnapomat követő szombaton (ha egyáltalán - népes baráti körömmel karöltve - sikerül kijózanodni umazárásig). Bár hivatalosan csak nemrég kezdődött a kampány, nekem már most tele van a hócipőm azzal, hogy mindenhonnan „ezek” figyelnek rám. Az ígéretcunamival (a kifejezés megalkotásáért éppúgy hálásnak kell lennünk Kuncze Gábor SZDSZ-elnöknek, mint Kövér Lászlónak a „feketeöves kommunistáért”) fenyegető plakátok között egyelőre nem akad vaskos vagy otromba, mint Fico csupasz seggei voltak nemrég; vagy negatív technikával operáló, mint az ugyancsak a feketeöves kommunistából lett szociáldemokrata elnök kutyái négy éve. Szellemes, frappáns vagy meglepő sincs közöttük. Az egyiken azért, mi tagadás, meglepődtem. A Ján Slotáén. Azt mondják, hogy ha egy férfiember lényegesen fiatalabb hölgyhöz köti életét, az valamelyest őt magát is megfiatalítja. Lehet valami a dologban, mert a csikófogait már régen elhányó, lassan a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nemzeti vezér hihetetlenmód megfiatalodott egyetemista felesége mellett. Olyannyira, hogy a pozsonyi autóbusz-pályaudvaron látható nemzeti párti plakáton először fel sem ismertem őt. Bár lehet, hogy csak a mellette található MKP-s plakát csökkenti karizmatikus kisugárzását. A magyar politikusok ezúttal retrósra vették a figurát barna tónusú képeikkel. Az óriásplakátokon látható - a többi párténál lényegesen kevésbé retusált - arcokat elnézve szüntelen kísért egy kérdés: vajon melyik politikus szerepel a bünti- Sen levő Duray Miklós helyett? És ha netán elkészültek már a durays plakátok, akkor azokat bezúzták vagy csak simán átragasztották? A szerkesztőségből hazafelé vezető úton több szakasz is van, melyet végig plakátok szegélyeznek. Az egyiken Zuzana Marti- náková kínál rendes életet egy üdítőskupakkal. A másikon a köztársasági elnökkel az összes lehetséges módon kampányoló szomorú munkásőrdalárda buzdít, hogy higgyek nekik, ha hiszek az elnöknek. Nos, az én voksomat biztosan elbukták, mert én mérsékelten hiszek az elnöknek, így ha ennél többet nem tudnak kínálni, akkor... És ott van persze PaVol Rusko háreme, minden mennyiségben. Beáta Brestenská a Vatikáni Szerződést utasítja el, a František Mikloškóval kokettáló Aneta Pa- rišková pedig kötelező angolt ígér. Kettejük közé szorult egy utazási iroda reklámja, rajta egy mutatós, valószínűleg nem retusált, bikinis hölgy. Sajnos, az ő plakátján, a többitől eltérően, nincs szám. Nem tudja véletlenül valaki a számát vagy legalább a telefonszámát? Én őt választanám...
