Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-06 / 104. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Megnyitják az írótársaság irodáját Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága május 10- én, szerdán 14.30-kor tartja új irodájának ünnepélyes megnyitóját az Erzsébet tér 1. szám alatt. A vendégeket Hodossy Gyula, a Szlo­vákiai Magyar írók Társaságának elnöke köszönti. Az ünnepségen köszöntőt mond Csáky Pál miniszterelnök-helyettes. A megnyitón az együttműködő intézmények képviselői is részt vesznek, (ú) Bemutató a pozsonyi Hviezdoslav Színházban Idegenek az ágy alatt JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Dosztojevszkijjel záija az évadot a pozsonyi Szlovák Nemzeti Szín­ház prózai társulata. Azt nem mondhatnánk, hogy a társulat elké­nyeztette volna a nagy orosz író ra­jongóit, hisz az elmúlt 80 év alatt mindössze öt bemutatót tartott, igaz; szinte az összes nagyregénye dramatizált változatát bemutatta Pavol Haspra rendezésében. Itt és most Vladimír Strnisko rendező és Peter Pavlac dramaturg a Két férfi az ágy alatt c. prózáját vették ala­pul, amit megspékeltek egyéb, rövi- debb Dosztojevszkij-írásokkal. A történet hőse Ivan Andrejevics Sab- rin, a nevetséges ember, aki így mu­tatkozik be: „Boldogan közölném Önökkel, hogy én voltam a nevetsé­ges ember. Igen, voltam. De most is­mét szeretnék az lenni”. Ivan And­rejevics állami hivatalnok, nős em­ber. Felesége, a nála jóval fiatalabb Glafira kikapós menyecske, de hő­sünk hiába látja a saját szemével a nej hűtlenségét, hiába kénytelen a hazaérkező félj elől tévedésből egy vadidegen családi ágy alá bújni, amelyen még osztozni is kénytelen az igazi hódítóval és egy fehér pin­csikutyával, a nej mindig be tudja bizonyítani az ártatlanságát. Vladi­mír Strnisko a szinte teljesen lecsu­paszított, fehér hátsó fallal, kihúz­ható ággyal felvértezett díszletben (Peter Canecky munkája) élvezetes színházi előadást rendezett, amely­nek erőssége a pontosan kidolgo­zott színészi alakításokban rejlik. Robert Roth túlzott karikírozás nél­kül is kellően nevetséges Sabrinja olykor azért még szánnivaló is, ahogy méltó párja Monika Hilme- rová rafináltan kikapós asszonykája és Emil Horváth nem is annyira bu­ta, a valós viszonyokat józanul fel­mérő öregura, akinek a nála évtize­dekkel fiatalabb neje (Andrea Királ’ová) szintén másoknál keresi a testi gyönyört. Az est vesztese az a Tvorogov (Tomás Mastalír), akinél hiába a leküzdhetetlen nemi vágy, itt is, ott is az ágy alatt végzi. Az elő­adásban a cselédlány szerepében mutatkozik be egy elsőéves színmű- vészetis magyar növendék, Tóth Krisztina. Bemutató ma este a Hviezdoslav Színházban. Robert Roth, Monika Hilmerová és Tomás Mastalír (Fotó: SND) A Pátria rádió háromnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton 7 órától fél 12-ig Hétről hétre című zenés, publicisz­tikai magazinunkat hallhatják. Miklósi Péter Délidő c. műsorának vendége Miklós László környezet- védelmi miniszter lesz, akivel a 20 évvel ezelőtti csernobili atomerő­mű-szerencsétlenségről és a Föl­dön tapasztalható klímaváltozás­ról beszélget a szerkesztő 11.30- tól. Téka c. irodalmi magazinunk­ban 13 órától megemlékezünk a 230 éve született Berzsenyi Dániel­ről, Benyovszky Krisztián irodalmi terveiről beszél, Hodossy Gyula pedig a Szlovákiai Magyar írók Társasága napokban megnyíló iro­dájának ünnepélyes megnyitójáról nyilatkozik. Vasárnap 8.05-kor a Világosság katolikus kiadásában Koller Gyula pápai prelátus homüiája hangzik el. 9.10-kor indul a Randevú. Süsü, a sárkány kalandjai után beszámo­lunk a XV. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen történtekről. E heti sztárvendé­günk a Ladánybene 27.13 órakor a Térerőben beszélgetés hangzik el Boros Lóránd etnológussal, aki ide­genvezetőként Egyiptomban dol­gozik. 14.05-kor Kaleidoszkóp, melyben a komáromi honvédorvo­sokról beszél dr. Kiss László or­vostörténész, és bemutatjuk a Pro Pátria Honismereti Szövetség Pát­ria díjának nyertesét, a tornaijai Borziné Bódi Irén helytörténészt. 15 órakor megismételjük az Életpá­lyák 2005. júliusi adását: Korpás Pál ipolysági nyugalmazott tanár­ral Tóth Erika beszélget. Hazai tája­kon c. néprajzi műsorunkban a somodi pereckészítést mutatjuk be, Rédvay János segítségével. Hétfőn 8.30-tól Sorsok c. műso­runkban Gáforné Magyar Ilonka, Bartók Béla utolsó élő tanítványa emlékezik többek között a világhí­rű zeneszerzőhöz fűződő kapcsola­tára. 9.10-től a Kicsi Hang Duó Ki viszi át a szerelmet c. CD-jét hall­hatják. 10 órától a 88 éves Szórád János visszaemlékezéseit közvetít­jük, Muzslától Bayreuth-ig - rendőr voltam a háborúban címmel. Ma­lom a Duna közepén címmel 13 órától az érsekújvári Kruzliak Béla emlékezik családi tulajdonukra, a ma már nem létező dunaradványi vízimalomra. 14.05-kor Kívánság- műsor, 15.05-kor Pulzus. (Nyit.) Takács András koreográfus, néprajzkutató mesélt életéről, pályájáról a Múzeumi Szalonban Örül annak, amit az élettől kapott Miklósi Péter és Takács András (Somogyi Tibor felvétele) Takács András néptáncos, koreográfus, néprajzkuta­tó, sokak Bandi bácsija, a hazai folklórmozgalom út­törője, fáradhatatlan min­denese volt a legutóbbi ven­dége a Múzeumi Szalon­nak, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendez­vényének a pozsonyi Brámer-kúriában. MISLAY EDIT A találkozás apropójául szolgált az a szép jubileum is, amelyet idén ünnepeit Takács András: január­ban töltötte be 75. életévét. Kora azonban korántsem gátolja abban, hogy továbbra is a munkájának, a hivatásának éljen - most például a hazai népművészeti fesztiválok történetének feldolgozásával fog­lalkozik. Emellett a fiatalokat is megszégyenítő érdeklődéssel kí­séri figyelemmel mindazt, ami a kultúra egyéb területein is törté­nik - magas kora ellenére gyakran találkozom vele a közönség sorai­ban a különböző kulturális ren­dezvényeken, így a Múzeumi Sza­lon estjein is. Most azonban ő volt az, aki helyet foglalt a karosszék­ben, és válaszolt a házigazda, Mik­lósi Péter kérdéseire. Bandi bácsi­nak pedig volt miről mesélnie, hi­szen mozgalmas és tevékeny élet áll mögötte. Ő úgy fogalmazott, hogy élete a mesebeli legkisebb fiú vándorlásához hasonlít. Az út­ja pedig egy apró gömöri faluból, Sajótibából indult, amely „olyan kicsi, mint a kisunokám a felnőt­tek között”, s amelynek jó termő­földjéről, dolgos lakóiról nagy sze­retettel beszélt. Csakúgy, mint Amerikát megjárt édesapjáról, aki „paraszt létére Detroit valamelyik vasgyárában dolgozott”, s az ott megtakarított pénzén otthon föl­det vásárolt. „A módosabb gazdák közé tartozott, de nagyon sokat kellett érte dolgoznia.” (Megje­gyezte, később lett is baja abból, hogy egy jobb módú parasztgazda csemetéje.) A földművelő munká­ból persze a három Takács gyerek­nek is korán ki kellett vennie a ré­szét, ezért gondolta úgy akkoriban Bandi bácsi, hogy inkább asztalos lesz. Kijutott neki a „frontélmé- nyekből” is, szülőfaluja környékén ugyanis három hétig állt a front 44 telén. Iskoláséveinek egy része a háború utáni jogfosztottság idejé­re esett, így előbb a bátyja, majd ő is a zöldhatáron át járt Miskolcra, hogy anyanyelvén tanulhasson. Élete meghatározó élménye volt, hogy népi kollégistává váít, mint mondta, „a NÉKOSZ nemcsak en­ni adott, hanem nevelt is”, és itt került a néptánc, a néprajz bűvkö­rébe, amely később élethivatásává vált. Miután a magyar iskolák megnyitása után hazatért, 1950- ben a komáromi gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol a Miskolcon kapott szellemi útrava- ló birtokában rögvest megalapí­totta az iskola tánccsoportját, és műsorukkal a környéket járták. Takács András meghatottan idézte fel, hogy ógyallai előadásuk után a közönség sírva köszönte meg a magyar táncokat, dalokat. Komá­romban azonban nem sok időt tölthetett: mivel úgy érezte, nem terhelheti meg akkor már idős édesapját azzal, hogy a tanulmá­nyai költségeit állja, ezért hogy pénzt keressen, beállt táncosnak a Szlovák Állami Népművészeti Együttesbe. 1951. december 1-jén belépett a Csemadokba, és szinte alig megmelegedve december 27- én már indult is első néprajzi gyűj- tőútjára, amely a Zoboraljára ve­zetett. Megosztotta a közönséggel „vérfagyasztó” nagykaposi gyűjtő- útjának élményét is - Ág Tiborral együtt inkább a munkára szeret­tek volna összpontosítani, és hú­zódoztak attól, hogy a házigazdá­val, akinek két lányát és feleségét illendően meglocsolták, borozza­nak. A gazda ezt nagy sértésnek vette, és nemtetszése jeléül bizony beleállította a bicskát az asztalba. Végül persze minden jól sült el, volt borozgatás is, és jó barátság­ban váltak el. Bandi bácsi elmondta, hogy pá­lyája során nagyon sokszor kellett vállalnia az „első fecske”, a kezde­ményező szerepét. Az ő nevéhez fűződik például az első szlovákiai magyar népművészeti seregszem­le, amelyet 1952-ben a pozsonyi vár szabadtéri színpadán tartottak, és amely nagy visszhangot váltott ki. 1953-ban egyike volt az első hi­vatásos népművészeti együttes, a NÉPES megalakítóinak, és ugyan­csak ott találjuk az I. Országos Dal- és Táncünnepély, majd a zselízi és a gombaszögi fesztiválok indulásá­nál, 1957-ben az Ifjú Szivek meg­alapításánál bábáskodott. Ugyan­csak részese volt az első filmezéssel egybekötött hazai magyar néptánc­gyűjtésnek, az ő nevéhez fűződik az első, felvidéki magyar néptánc­gyűjtéseket közreadó könyv is, a Mátyusföldi népi táncok, és ő volt az eíső elnöke az 1992-ben alakult Felvidéki Magyar Folklórszövetség­nek is. Az „elsőségek listája” termé­szetesen nem teljes, és még nem is szóltunk a további néprajzi köny­vekről, kiadványokról, amelyeknek szerzője vagy társszerzője. Miklósi Péter azon kérdésére, okosan sáfárkodunk-e a saját érté­keinkkel, Takács András nemmel válaszolt, mert „egy társadalmi szervezet tudományos, értékmeg­őrző szempontból soha nem ké­pes helyettesíteni egy állami in­tézményt. Ki van téve annak a há- nyatottságnak, viszontagságnak, amelynek ki volt téve a Csemadok is.” S hogy 75 évesen nem bánta-e meg, hogy nem asztalos? „Nem. Úgy érzem, hogy az az élet, amely mögöttem van, számomra elfogad­ható. Örülök, hogy ezt éltem meg.” Az est vendégelőadója Écsi Gyöngyi volt, aki szépséges gömöri dallamokat, gyógyító imádságot és népmesét hozott ajándékba - szug- gesztív erejű, élményszámba menő előadásával igazi éke volt a Múzeu­mi Szalonnak. A szlovák színház többmenetes birkózása a mai drámával hat napon át - Új Dráma 2006 fesztivál Ne féljünk a kortárs drámától FORGÁCS MIKLÓS Hat napon át 11 helyszínen, hat város 14 színházának 20 előadását láthatja a nagyérdemű, találkozhat, beszélgethet az alkotókkal, és emel­lett járulékos rendezvényekre is sor kerül. Ez az Új Dráma 2006 feszti­vál, melynek II. évfolyamát tartják Pozsonyban, május 9-től 14-ig. A kortárs dráma ünnepét társszerve­zőkkel a pozsonyi Színházi Intézet rendezi. Az első évfolyam csak szemle volt, idén már versengenek az előadások. A fesztivál május 9- én, este hétkor kezdődik, a Kis Szín­pad Bengt Ahlfors Az utolsó szivar című darabját játssza egy idős lel­kész szerelmi életéről, sármosan és elegánsan tálalva a pikáns témát. Május 10-én, négy órától a Kassai Állami Színház az egyik legjelentő­sebb ma élő szlovák drámaszerző, Karol Horák Visszapillantótükör cí­mű darabjával mesél egy kelet-szlo­vákiai nőről, aki dohányarató ven­dégmunkásnak szegődik Olaszor­szágba. Hat órától a Nobel-díjas Elfriede Jelinek Motorest, avagy mindenki csinálja című darabját mutatja be a Nagyszombati Ján Palárik Színház. Este héttől egy­szerre játsszák a pozsonyi Színmű­vészeti Főiskola hallgatói Urs Widmer munkanélküli munkamá­niás topmenedzserek lelki bajait szellemesen ecsetelő Top Dogsát, valamint a Kassai Állami Színház színészei a kortárs ír dráma sztáijá- nak, Malcolm McDonagh-nak Lee- nane szépe című fekete humorral fűszerezett melodrámáját. A csütör­tök a nyitrai Régi Színház meséjé­vel, a Kővaíjúval kezdődik délelőtt 11 órakor, majd az Astorka Korzo ’90 Trezorjában látható a „színmű- vészetisek” előadásában Zuzana Ferenczová és Anton Medowits Szóbeszéd című szexuál-lélektani szondája, arról, mi van „előtte” és „utána”. A Radosini Naiv Színház házi szerzője, Stanislav Stepka szö­vegének segítségével fordítja le a mindennapi élet történéseinek nyelvére a Tízparancsolatot. Az Aréna Színházban ezalatt Rastislav Ballek idézi meg a tabunak kikiál­tott történelmi személyiség, Tisó alakját; az ellentmondásos, de megkerülheteden figurát Marián Labuda játssza. Pénteken az Aréna Színházban délután négytől meg­tudhatjuk, hogy Isten egy DJ; Marián Amsler rendezésében egy tv-bemondónő és egy DJ érzelmi vi­harainak lehetnek tanúi a nézők. A nyitrai Andrej Bagar Színház Tas- nádi István Közellenségét játssza, a darab érdekessége, hogy Kleist ro­mantikusan vadzseniális elbeszélé­séből, a csodálatos Kolhaas Mihály- ból Sütő András is írt drámát Egy ló­csiszár virágvasárnapja címmel. A reformáció idején játszódó, erköl­csöt és forradalmat vizsgáló törté­net most a konfliktust kirobbantó lovak szemszögéből ismerhető meg. Ezzel egy időben, szintén este héttől Thomas Bernhard monomá- niásan beszélő vagy hallgató fruszt­rált „hőseit” idézik meg az Astorka Korzo ’90 Színház színészei a Nyug­díj előtt című, régi titkokat feszege­tő szövegen keresztül. Este nyolctól a pozsonyi Skrat Színház játssza a Halj meg, múlj ki, dögölj meg című előadását, széteső futballcsapatok­ról, a gyengéket megvető Istenről, a szlovák tantráról, szerelemről és mazochizmusról. Péteken és szom­baton is a Duna mellett felállított sá­torban játssza a Teatro Tatro Tade- usz Slobodzianek megrázó erejű, nyelvileg leleményes és szuggesz- tív szövegét, az Ilja prófétát, mely­ben egy Isten háta mögötti faluban ismét lezajlik a jézusi megváltás­történet. A turócszentmártoni Szlovák Kamaraszínház és a Bácsky Petrovec-i Vajdasági Szlo­vák Színház koprodukciójában egy szerb drámaíró, Neboja Romcse- vics Bűn című kamaradarabját lát­hatja a közönség. Lesz még Laco Kerata-féle improvizatív szerzői színház, kortárs spanyol darabnak a konceptuális és a minimalista művészetből kiinduló színpadra állítása, több, még soha be nem mutatott kortárs szlovák szöveg felolvasó-színházi előadása. Vasár­nap Roman Polák Gorkij Nyaralók- jának Play Gorkij című átiratát mu­tatja be az Astorka Korzo ’90 Szín­ház, majd a Prímási palotában adják át a fesztiváldíjakat. Jelenet a Bagar Színház Közellenség c. előadásából (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents