Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-05 / 80. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 5. Vélemény és háttér 7- Na, az érettségi után találkozunk a munkaügyi hivatalban... (Peter Gossányi rajza) Felmérés: szorgalmukra, intelligenciájukra és műveltségükre a legbüszkébbek Magyarország a románok első számú közellensége FIGYELŐ Együttműködési túljelentkezés Kilencszeres a támogatási igény a Magyarország-Szlová- kia-Ukrajna Interreg Program második pályázati fordulóján - közölte a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai (Váti) Kht. A Magyarország- Szlovákia-Ukrajna Szomszéd- sági Program 2005. december 1-jén meghirdetett második pályázati körében a határrégióból 461 pályázat érkezett 12,5 milliárd forint igénnyel, ami a 1,34 milliárd forint támogatási keret több mint kilencszerese. Magyarország - a közös magyar-szlovák pályázatokkal együtt - 313 pályázatban érintett. A Váti tájékoztatása szerint a beérkezett pályázatok értékelése jelenleg zajlik, az érintett országok képviselőiből álló Közös Irányító Bizottság döntését követően az eredményhirdetés 2006 júniusában várható. A Magyarország-Szlovákia-Uk- rajna Szomszédsági Program fő célkitűzése a három ország közös határvidékeinek jövő- orientált gazdasági térséggé és lakóhellyé történő fejlesztésének elősegítése. Az első fordulóban a három országból összesen 314 pályázat érkezett. A 47 nyertes pályázat közül 32 magyarországi részvételű. A Magyarország számára felhasználható támogatási keret 2004-2006-ban összesen 4,2 milliárd forint, ebből a 2005. március 10-én meghirdetett első pályázati fordulóban csaknem 2,9 milliárd forintot kötöttek le. A programban érintett országok közül a legtöbb pályázatot Magyarországról nyújtották be. A legnagyobb érdeklődés a határon átnyúló üzleti együttműködés támogatására, valamint az intézményi együttműködésre volt. Adtak be pályázatot a helyi közösségek kapcsolatépítésére, környezetvédelmi politikák és kapcsolódó kis léptékű beruházások határon átnyúló koordinációjára, a határon átnyúló természetvédelmi együttműködésre, kis léptékű közlekedési és távközlési infrastruktúra kiépítésére. (MTI) Magyarországban véli felfedezni Románia első számú ellenségét a román állampolgárok relatív többsége a chisinaui székhelyű CÍVIS közvélemény-kutató intézet adatai szerint. MTI-ÖSSZE FOGLALÓ A romániai magyar sajtó által tegnap ismertetett, március végén készült rendhagyó - és egy moldovai székhelyű intézet által készített - felmérés során egyebek között azt tudakolták a kérdezőbiztosok, milyennek látják a romániai polgárok a bukaresti kormány külpolitikáját, az ország nemzetközi megítélését, a külföldi politikusokat és a „testvérállamnak” számító Moldovai Köztársasághoz fűződő viszonyt. Az adatokból kiderül: a románok 29 százaléka szerint Magyarország áll az élen az „ellenséges államok” képzelt rangsorában, megelőzve Oroszországot (26 százalék), Irakot (25) és Ukrajnát (22). A területi lebontás azt mutatja, hogy a dél-romániai lakosok (35 százalék) tartanak elsősorban Budapesttől. A „baráti országok” listáján messze az Egyesült Államok vezet (26 százalék), második helyre szorítva a hagyományos barátot, Franciaországot (18). E rangsorban a Moldovai Köztársaság (8) csak harmadik, így nem meglepő, hogy Románia és Moldova egyesülését a megkérdezetteknek csupán kis hányada (5 százalék) sürgeti, a kilencvenes évek elején mért 80-90 százalékról mára már 51 százalékra csökkent az egyesüléspártiak aránya. A franciákhoz fűződő hazai szimpátiát bizonyítja, hogy jelenleg Jacques Chirac államfő (69 százalék) a legnépszerűbb külföldi politikus Romániában, aki azonban csak két százalékkal előzi meg George W. Bush amerikai elnököt. Ezzel szemben negatívan vélekedik a megkérdezettek 39 százaléka Vlagyimir Putyin orosz elnökről és Viktor Juscsen- ko (29) ukrán államfőről. A felmérés kitér az alanyok „nemzeti önértékelésére” is. Eszerint a románok a szorgalmukra (55 százalék), az intelligenciájukra (41), a műveltségükre (23) a legbüszkébbek, 85 százalékuk pedig büszke vagy nagyon büszke arra, hogy románnak született. A közvélemény-kutatás 1200 személy megkérdezésével készült. Silvio Berlusconi miniszterelnök választási „szenzációját" taglalja az olaszországi sajtó és közélet is Döntetlen vagy kiütés az utolsó tévévitában? MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Olaszországban is a hét végén választanak a polgárok, s hétfőn este tartották a két fő rivális, személyeskedésektől sem mentes tévévitáját. Az olasz lapok szenzációként tárgyalják Silvio Berlusconi kormányfő „meglepetését”, az újonnan épült házak utáni ingatlanadó eltörlésének ígéretét, ami ugyanakkor éles vitát váltott ki a közszereplők között. Ötletét Berlusconi a baloldali ellenzék vezetőjével, Romano Prodival hétfőn este vívott utolsó televíziós vitájában dobta be. A legnagyobb példányszámú olasz napilap, a milánói Corriere della Sera, amely a párbajt „döntetlenre” hozta ki, úgy véli, hogy Berlusconi „populista elkötelezettséget vállalt”, kérdés, lesz-e ennek hatása a választókra. A baloldali liberális római La Repubblica szerint Prodi már nyerésben volt, amikor Berlusconi az utolsó pillanatban „megadta neki a kegyelemdöfést”. „A kormányfő ajánlata csábító, mivel majdnem 20 millió olasznak van új háza, és nem lehet, hogy ne tetsszen az a lehetőség, hogy nem kell évente és családonként átlagosan több mint 500 eurós adót kifizetni” - írja a lap, s arra is felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a javaslat megrémisztheti az önkormányzatokat, amelyek így jelentős bevételi forrástól esnének el. A torinói polgári La'Stampa is úgy látja, hogy Prodi „fejhosszal” vezetett, amikor Berlusconinak ígéretével sikerült kiegyenlítenie hátrányát. A római II Messaggero szerint Berlusconi a „meglepetéshatásra” játszott egy alaposan kidolgozott húzással, de a miniszterelnöknek meg kell találnia azt a 2,3 milliárd eurót, amelyet így elvesz az önkormányzatoktól. Berlusconi a vita után pártja, a Forza Italia fiataljai előtt kijelentette: „Ha teniszmeccs lett volna, 6:0; 6:0-ra győztem volna.” Romano Prodi szerint sikeres volt a vita; ami pedig az ingatlanadót illeti, mint mondta, várja a „Cdl-polgármes- terek véleményét”. A baloldali kormányfőjelölt megjegyezte: az önkormányzatok hiányzó pénzét Berlusconi „legfeljebb papírpénz nyomtatásával” teremtheti elő. Piero Fassino, a baloldali demokraták vezetője Prodi „tiszta győzelméről” beszél. „Prodinak programja van Olaszország mozgásba hozására, míg Berlusconi képtelen túllépni az üres, hiteltelen propagandán” - mondja. Francesco Rutelli, a balközép Marghe- rita vezetője úgy látja, Berlusconi nevetséges bejelentése az önkormányzatok csődjét jelentené. Amedeo Ciccanti baloldali szenáKézjáték a képernyőn tor szerint „nem lehet választást nyerni azzal, hogy az egyik fél nagyobbat lő az ellenfelénél”, s Berlusconi javaslatát öngólnak minősítette. Nem késett a polgár- mesterek válasza sem. Leonardo Domenici, az olasz önkormányzatok szövetségének elnöke szerint az ingatlanadó nélkül „lehúzhatják a rolót”, és követeli: Berlusconi azonnal mondja meg, miként kárpótolja őket, emlékeztetve arra, hogy az önkormányzatok saját forrásainak 75 százalékát adja az ingatlanadó. (CTK/AP-felvétel) KOMMENTÁR Reménytelen miniszter GRENDEL GÁBOR Ivan Gašparovič ma leváltja a kulturális minisztert. Megint díszbe öltözik az elnöki palota. Előkerül a piros szőnyeg, vigyázzba áll az államfői kancellária apraja-nagyja, a protokollfőnök, a díszőrség stb. És várnak. Reszketve. Egy gyenge pillanatban még talán a térdük is megremeg az izgalomtól. A rettegés oka: vajon felismeri-e a főnök František Tóthot. Vagy megint azon röhög a fél ország, hogy a leköszönő minisztert Winston Churchillnek, Lech Walesának, esetleg VII. Gergely pápának nézi. Igaz, ez még mindig kevésbé lenne kínos, mintha szenvedélyes kézcsókokkal Thatcher asszonyt búcsúztatná. Hatvanhatezer levelet kellett Tóthnak elküldenie ahhoz, hogy a kormányfő azt mondja: le vele! Belegondolni is rossz, meddig tartott kinyomtatni, borítékolni és postázni ennyi papírt. Hatvanhatezer oldal, hatvanhatezer boríték, hatvanhatezer bélyeg, hatvanhatezer pecsét, és ki tudja, mennyi nyomdafesték. Még szerencse, hogy évente csak egyszer van tanítók napja. A minisztercsere ettől eltekintve is jogos. Közeledik húsvét, pünkösd, anyák napja, gyermeknap... Ki tudja, ki mindenkivel levelezett volna még Tóth a választásokig annak reményében, hogy sikerül új szavazókat toboroznia pártjának. A menesztésnél már csak egy súlyosabb büntetés érhette volna. Ha a következő kormányülés után a miniszterelnök utasítására hatvan- hatezerszer kellett volna hibátlanul leírnia: a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma, mert a szóban forgó levélben kulturális miniszter létére figyelmen kívül hagyta a szlovák helyesírás egyik alapvető szabályát. Talán ezért is megy Tóth. És ha az államfő nem akadékoskodik, Rudolf Chmel jön (vissza) a helyére. Bár a kereszténydemokraták távozása óta az volt a szokás, hogy a megüresedett miniszteri posztokat az államtitkárok vették át, ki tudja, milyen hangulatot váltott volna ki, ha a koalíció Biró Ágnest jelöli a tárca élére. Az SNS-nek biztos kapóra jött volna ez a téma két hónappal a választások előtt. Bár ilyen szempontból Chmelt is kikezdhetik. Néhány éve Budapesten volt (ráadásul csehszlovák) nagykövet. JEGYZET Cipőriadó MISLAY EDIT Európa dpőügyben (is) ébredezik. Rájött, hogy az olcsó ázsiai termékek veszélyeztetik a saját termelését, ezért lépnie kell. De nem ázsiai gyártmányú cipőben. Inkább sajátkészítésűben. És főleg - a drágább vámmal - azoknak a bütykére lépni, akik az olcsó importáruval tönkreteszik kontinensünk cipőiparát. Mi tagadás, elég sokáig tartott, míg felfedezték a konkurenciát. Már bocsánat, de lassan húsz éve árasztja el Szlovákiát is az olcsó ázsiai mindenféle. És hogyhogy csak a lábbeli zavarja az európai illetékeseket? A ruhaféle miért nem? Azt is olcsóbban adják, mint a hasonló hazai árut. Vagy azzal talán, úgy érzik, fel tudják venni a versenyt? De visszatérve a cipőre. Azt hiszem, nem szorul túl sok magyarázatra, és senki számára nem okozhat túl nagy gondot megfejteni a rejtélyt, hogy mi az olcsó ázsiai lábbeli kelendőségének az oka. Egyrészt műiden bizonnyal az, hogy bár a mondás szerint a szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsó dolgokat vásároljon, nálunk mégis jó részük rászorul. (Dacára annak, hogy az Eurobarome- ter legutóbbi felmérése szerint Szlovákia lakosságának 9 százaléka nagyon elégedett, 55 százaléka pedig inkább elégedett az életével és az életminőségével. Mert ugye még műidig ott van a fennmaradó 36 százalék, amelyik inkább elégedetlen, vagy nagyon is az.) De hogy teljesen megvilágítsam a problematika lényegét, a nagybátyámat idézem, akivel a minap erről a témáról folytattunk eszmecserét, és aki felettébb a dolgok mélyére lát: „Nézd meg ezt a cipőt a lábamon. A kínai piacon vettem háromszáz koronáért. Nem azt mondom, hogy valami jó minőség, mert két hónap után elkezdett szakadozni a varrás mentén. Sokat már nem bír ki, az igaz. A múltkor vásároltam magamnak egy hasonló párat, de nem a kínai piacon, hanem rendes cipőboltban. Jóval ezer koronán felül volt az ára. Nem kellett hozzá sok idő, az is elkezdett szakadozni. Szóval ugyanott vagyok. Akkor inkább megveszem az olcsóbbat, mert ha hamar tönkre is megy, legalább nem sajnálom, hogy annyi pénzt -dobtam ki érte.” TALLÓZÓ VEDOMOSZTY1 A Gazprom orosz állami gázipari monopólium kiterjesztheti médiaérdekeltségét, ha megszerzi a Kommerszant című lapot - olvasható a Vedomosztyi tegnapi számában. A lap a helyzetet ismerő, meg nem nevezett illetékesekre hivatkozva közli, a Gazprom tárgyalásokat folytat Badri Patarkacsisvilivel, a Kom- merszant grúz kiadójával a vásárlásról. Borisz Berezovszkij, a Londonban élő orosz mágnás, aki Putyin elnök ismert kritikusa, februárban jelentette be, hogy a Kommerszantban lévő érdekeltségének felét eladja Patar- kacsisvilinek, így ez utóbbi a lap egészének tulajdonosa. Ha a Gazprom vásárlása megvalósul, a Kreml ellenőrzése alá kerülhet az utolsó független orosz lap - írja a Reuters. A Gazprom tavaly felvásárolta az Izvesztyiját amellett, hogy ellenőrzi az NTV televíziós csatornát és az Ekho Moszkvi rádiót, amelyről még úgy tudják, őrzi függetlenségét. Putyin elnök ellenlábasai úgy ítélik meg, a Kreml médiabefolyásának kiterjesztésével visszatérhet a szovjet stüusú sajtó, ami nehezíti az ország demokratikus átalakulását, (m)
