Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-29 / 99. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 29. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Felhőben és tűzben ÉDES ÁRPÁD Ige: „Amikor a hajlékot fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát. Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról elindultak Izrael fiai. ..Azúr parancsa szerint indultak el és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. ” (Mózes 4. könyve 9,15-18.) Petőfi Sándor A XIX. század költői című versében azt úja: „Újabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak renddé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé.” A szabadság- harc lánglelkű költője így látta a maga küldetését az adott történelmi korban. De honnan is származik ez a kifejezés? Mi volt valójában ez a tűzoszlop? Sok hívő, s talán még több kíváncsi kétkedő tette már föl magának ezt a kérdést, és próbált meg rá a maga módján válaszolni. Sokan vélték, hogy valamüyen vulkanikus jelenség lehetett. Mások a mocsári lidérc- fényhez hasonlónak tartják, de megnyugtató választ eddig senki nem adott a „milyen” kérdésre. Még a Szentírás sem mond konkrétumot vele kapcsolatban, hisz a felhő eleve megfoghatadan, a tűzről is azt mondja, hogy olyan, „ami tűznek látszik”. Talán éppen azért, mert ebben az esetben nem is annyira a milyen a fontos, hanem a miért. Az Isten így védi az ő népét, amelyik még csak éppen elindult a Kánaánba vezető úton, attól a sok veszedelemtől, amit a környezet és néha ők magukjelentenek a pusztai vándorlás során. Védelem volt a szó szoros értelmében mindjárt az út kezdetén, amikor az egyiptomiak üldözőbe vették őket. Ekkor azt olvassuk, hogy a felhőoszlop, amely addig előttük haladt, föl- emelkedett, és mögéjük ment odaállva a nép és a fáraó seregei közé. De védelem volt ez önmagukkal szemben is, hogy ne a saját fejük után menve eseüeg zsákutcába fussanak. Az Úr adott jelt az indulásra, és Ő jelezte a megállást is. Ő mutatta az hányt is, hiszen az ilyen út tele van veszélyekkel és csábító kísértésekkel. Egy-egy kívánatosnak látszó oázis vagy messziről hívogató hegycsúcs az esetek legtöbbjében valamilyen pogány bálványisten tiszteletének helye volt, ahol a nép könnyen lépre mehetett volna a buja termékenységi kultusz csábításai következtében. A puszta, a sivatag meg a démonok lakhelye, ami rettentő lett volna az Isten vezetése és jelenléte nélkül. így is estek kétségbe, zúgolódtak türelmede- nül, és lettek csábító kívánságok áldozataivá. Mert ez a jelenlét Isten kegyelmének a jelenvalóságát is mutatta, amely az emberi esendőség vagy gyarlóság ellenére is eléri célját. Müyen jó lenne - gondoljuk sokszor -, ha ma is ilyen felhő- és tűzoszlop jelezné nekünk az utat, vagy legalább az Isten jelenlétét! Vagy Petőfinek van igaza, és Isten „rendelé a költőket, hogy ők vezessék a népet”? Kétségkívül a mai kornak is megvannak a maga üstökösei, „sztárjai”, akik új trendeket, divatokat, hóbortokat hoznak. Ilyen válasz- tásos időkben a politikusok válnak nagyon populárissá, akiket a nép szava és szavazata sokszor istenekké tesz, de legtöbbször hamar kiderül, hogy a nép szava azért nem az Isten szava. A kisistenekként tisztelt politikusoknak is eltorzul a képük, amikor ki kell kanalazniuk fenékig mindazt, amit megfőztek. Az istenadta népnek is nehéz lenyelni a keserű pirulát, a rossz választás következményeit. Mert hamis istenek, önjelölt megváltók és kéreden próféták ma éppúgy vannak, mint régen, s nem kell nagy jövőbe látónak lenni ahhoz, hogy bizton állíthassuk: holnap is lesznek. Hogy ismerhetem meg akkor valóban az Isten szavát? Ad-e még ma is vezetést, ahogy ezt régen a pusztában tette? Álljanak itt most Ady Endre szavai Az Úr érkezése című verséből: „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váraüanul / Átölelt az Isten. / Nem harsonával, / hanem jött néma, igaz öleléssel”. Jézusnak a keresztfán a vüágra kitárt karja volt ez az ölelés. Az Ő szavában az Ige szól hozzánk, aki testté lett, akiről a zsoltáros az mondja, hogy „mécses lábam előtt és ösvényem világossága”. Ő tanítványainak azt mondta: ,Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9.) A szerző református lelkész Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Minden fogyatékosság más, és másképpen hat a családra Nem képesek elfogadni gyermeküket, akivel tekintet útján nem tudnak kapcsolatot teremteni (Archívum) „Aránylag hamar megvigasztalódtunk. Ebben sokat segített a család.” „Egyre többen elmaradtak azok a családok, akik hasonló korúak voltak, mint mi, és hasonló korú gyermekeik voltak. A mi családunk »más« volt.” BORBÉLY-JÁSZBERÉNYl-KEDL „Az egész napi bezártság, a társaság hiánya, a sikertelenség, a saját és gyermekem betegsége nagyon leverné tett, ennek következménye egy házassági válság lett. Ezt még betetőzte, hogy közben építkeztünk, és így anyagilag is padlón voltunk.” Családi problémák Egy sérült gyermek születése, illetve a fejlődési zavar egyre erősödő gyanúja, majd a keserű felismerés, az ingadozás kétségbeesés és remény között, továbbá a sérült gyermek másságából és az ehhez való alkalmazkodásból adódó gyakorlati nehézségek műiden fogyatékossági típus esetén jelentősen befolyásolják az egész család életét. A helyzet valamennyi családtag számára megterhelő, bár különböző mértékben és ideig. Ebből a szempontból lényeges, hogy menynyire vehetők igénybe a hivatásos (gyógypedagógusok, szociális munkások, pszichológusok stb.) és nem hivatásos (tágabb család, barátok, szomszédok, önsegítő csoportok) segítők. Magyarországon az előbbiek elérhetősége nagyon különböző, megfelelő hálózat hiányában vidéken, kis településeken a legnehezebb. A nem hivatásos segítők igénybevételének lehetősége viszont még leginkább e helyeken adott, bár ezt itt is jelentősen akadályozzák a fogyatékosságokkal kapcsolatos előítéletek. A „csak” mozgássérült gyermek az, akivel a legköny- nyebb kommunikálni, s akit emiatt - fogyatékossága ellenére - a legkönnyebben és a legszívesebben integrálnak normál óvodába, iskolába. Ön is ismer talán olyan családot, amelyben mozgáskorlátozott gyermekkel való kapcsolattartás közvetetten nehezített; nem azért nehéz vele, mert nem hall, lát vagy ért meg minket, hanem azért, mert kiszolgáltatott, sok helyzetben várja sorsának megoldását mástól, minden pillanatban megéli másságát. Az ő léte is számos gyakorlati és lelki probléma elé állítja a szülőket, mégis tapasztalataink szerint a szülők, testvérek és a fogyatékos A legjobban odafigyelő családokban is előfordulhat, hogy a gyermek féléves kora körül merül csak fel a halláskárosodás gyanúja. gyermek között az ő esetében alakul a legjobban a kapcsolat, gyermekkorában a legkevésbé az ő családja ambivalens érzelmileg. Ez a jobb érzelmi helyzet a serdülőkor kezdetéig tarthat. Amikor egy család azzal a problémával szembesül, hogy gyermekük elveszíti látását (ez pl. a koraszülött gyermek kórházi kezelésének, az oxigénadásnak lehet következménye), a legdrámaibban alakul az érzelmi helyzet és a gyermek szocializációja is. A szülők egyrészt nem tudják elfogadni gyermeküket, azt a valakit, akivel tekintet útján nem tudnak kapcsolatot teremteni, aki a szemük láttára válik látványosan fogyatékossá: megváltozik a külseje, másképpen mozog, másképpen tájékozódik. Másrészt igen nehezen tudják megértem azt, hogy a gyermek eltérő viselkedése hogyan függ össze vakságával. A korai fejlesztés, korai gyógypedagógiai és pszichológiai megsegítés szükségessége talán az ő esetükben a legkifejezettebb. Az, hogy a gyermek nem hall, illetve súlyosan hallássérült, általában egészen másképpen derül ki, műit a vakság: nem hirtelen traumaként, hanem lassan, fokozódó gyanúként. Hiszen a kezdetben a siket gyermek is ugyanúgy gőgi- csél, mosolyog és mozog, mint a többi csecsemő. A legjobban odafigyelő családokban is előfordulhat, hogy csak a gyermek féléves kora körül merül fel a halláskárosodás gyanúja. A korai fejlesztés és gondozás hazánkban a hallássérült kisgyermekek vonatkozásában a legjobban megoldott. Bármilyen furcsán hangzik is, talán az ún. értelmileg sérült gyermek helyzete lesz a legjobb: ő integrálható idővel a legjobban saját családjába. Gondolatai könnyebben kiismerhetők, mint érzékszervi fogyatékos társaié; szeretetteljes légkörben ő nem szenved úgy, mint pl. egy mozgás- fogyatékos gyermek, aki a többi ép értelmű, de sérült gyermekkel együtt legkésőbb serdülőkorában realizálja sorsát, ti. azt, hogy soha nem fog olyan életet élni, mint kortársai, ép testvérei. Ha az Ön értelmileg sérült gyermeke nem szenved kifejezett magatartászavarban, idővel kiismerhetővé válik; ha elfogadják, kritikátlanabb, gyermekes, védtelen magatartása szervesen beépülhet a családi struktúrába. A többiek körbevehe- tik őt, léte a családban fontossá válhat, kiszolgáltatottsága szorosabban összekovácsolhatja a többieket. Ez természetesen „ideális” helyzet, amely annál inkább lehetséges, minél kevesebb egyéb gond terheli a családot, minél több családtag között oszlik el a közös feladat. (Medicina, 1998) KOPEŠ AJANDEKOTLETEK Kosár ibolyával Anyagszükséglet: * joghurtosdoboz, * gyurma, ♦ rajzlap, * színes papír, * olló, ♦ ragasztó, ♦ hurkapálcika, ♦ zöld krepp-papír. Elkészítés: A joghurtosdobozt vágjuk el 3 centiméter nagyságúra, majd az aljára tegyünk gyurmát, melybe majd beleszürküljük a vüágokat. A sablon alapján készítsük el a papű- sávokat, amelyekkel a jughurtos- dobozt körberagasztjuk. A pálcikákat 8 centiméteres darabokra vágjuk és valamennyit betekeijük zöld krepp-papírral. Kinyírjuk az ibolyák szümait, leveleit, és felragasztjuk a zölddel bevont pálcikákra. Az ibolyaszirmok közepére narancs- sárga pöttyöt ragasztunk, végül az ibolyákat elhelyezzük a kosárkában. (Bene Valéria)
