Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-29 / 99. szám, szombat

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 29. www.ujszo.com

A tánc világnapján: Maja Pliszeckaja. Münchenben él, litván állampolgár, de szívügye az orosz kultúra

Az abszolút hattyú

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Werther szombat 19 Traviata vasárnap 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stratégiák és hóbortok sz., v. 19

KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: A szabin nők elrablása sz. 19

MOZI

POZSONY

MLADOSŤ: Bizonyítás (am.) hétfő 18.15, 20.1521.20 PÓLUS - ISTROPOLIS CINEMA CENTER: Egy gésa emlékiratai (am.) sz., v., h. 15.20,18, 20.40 Fűrész 2 (am.) sz., v., h. 16.30,18.20 Csajozós film (am.) sz., v., h. 16, 17.40, 20.50 Bizonyítás (am.) sz., v., h. 16.40,19.30 Isten után az első (or.) sz., v., h. 16.20 Fegyvernepper (am.) sz., v., h. 19.20,21.35 A belső ember (am.) sz., v., h. 20.10 Túl a barátságon - Brokeback Mountain (am.) sz., v., h. 17.50, 21.15 Büszkeség és babtélet (am.) sz., v., h. 18.30 Univerzális takarítónő (ang.) sz., v., h. 17.20 Raftingolók (cseh) sz., v., h. 15.45,20.30

KASSA

DRUŽBA: Bizonyítás (am.) sz., v., h. 17.30,19.30 CAPITOL: Jégkorszak 2. - Az olvadás (am.) sz., v., h. 16,17.45 Fűrész 2 (am.) sz., v., h. 19.45 ÚSMEV: Csajozós film (am.) sz., v., h. 16,17.45,19.30

DÉL-SZLOVÁK1A

SZENC - MIER: Nyócker! (magy.) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: Motel (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHEĽY - LUX: Hervadó virágok (am.) sz. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Jégkorszak 2. - Az olvadás (am.) sz., v., h. 17,19.30 VÁGSELĽYE - VMK: Bőrnyakúak (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Szűz fiú mit sem ér (cseh) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Dick és Jane trükkjei (am.) sz., v., h. 16.30 Végső állomás 3. (am.) sz., v., h. 18.30

GYŐR

PLAZA: Anyám nyakán (am.) sz., v., h. 18.30, 20.30 A belső ember (am.) sz., v., h. 20 Csajozós film (am.) sz., v., h. 17.30 Egy gésa emlékiratai (am.) sz., v., h. 19.30 Fegyvernepper (am.) sz., v., h. 15.15 Horrorra akadva 4. (am.) sz., v., h. 16,18,20 Jégkorszak 2. - Az olvadás (am.) sz., v., h. 17.45,19.45 Süent Hill - A halott város (jap.-am.-fr.) sz., v., h. 17.15,19.45 Tűzfal (am.) sz., v., h. 18 Underworld: Evolúció (am.) sz., v., h. 16.15,18.15, 20.15 Vadkaland (am.) sz., v., h. 18.15

A Pátria rádió háromnapi kínálatából válogathatnak

Hétvégi programok

(TASR/AFP-felvétel)

MŰSORAJÁNLÓ

Szombaton 7 órakor kezdődik a Hétről hétre. A műsorban nyilatkozik Glatz Ferenc akadémikus, történész, és összeállításban számolunk be a Jogfosztó dekrétumok Csehszlovákiában 1944-1949 c. kiadvány pozsonyi bemutatójáról.

11.30-kor a Délidő vendége Ladányi Lajos parlamenti képviselő, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója lesz. 13 órakor a Téka irodalmi magazinban szó lesz az AB-ART és a lilium Aurum Kiadó új kiadványából, beszélgetés hangzik el Cselényi Lászlóval tervezett könyvéből, és megszólal Németh Gábor, akinek könyvét szlovák fordításban most jelentette meg a Kalligram Kiadó. 13.30-kor a Kaszinói estékben bemutatjuk a Schiese Pipe pozsonyi férfi asztal- társaságot. 15 órától közvetítjük egyházi magazinunkat, az Élő reménységet. 15.40-től francia sanzonok hangzanak el.

Vasárnap 7.50-kor Napjaink - Miklósi Péter olvassa fel jegyzetét. 8.05-től a Vüágosság református félórájában Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 9 órakor hbek, sporthbek, majd Randevú, melyben folytatjuk Bambi gyermekeinek történetét, és rövid hangulatjelentést adunk a Tompa Mihály Örszágos Vers- és Prózamondó Versenyről. Az ifjúsági civü szervezeteket bemutató rovatunkban Szpisák Gyulával, a nyitrai Egyetemi Mozgalom elnökével beszélgetünk. 13 órától a Térerő témája a magyarországi parlamenti választások visszhangja a Kárpátmedencében. 14.05-kor Kaleidoszkóp: a komáromi Etnológiai Központ legújabb évkönyvéről és terveiről kérdezzük a központ vezetőjét, dr. Liszka József néprajzkutatót; hírt adunk a Szímőn sorra kerülő Jedlik Emlékünnepségről; bemutatjuk Koppelmann József hegedűművészt, aki három évtizede Ungvárról települt át Pozsonyba, végül Hotján Viktor színészt kérdezzük szerepebői és tervéből. 15 órakor Életpályák: Kozsár Juliannával, a kassai ipari középiskola kollégiumának volt igazgatójával, jelenlegi nevelőnőjével, a Felvidéki Magyar Pedagógusdíj kitüntetettjével beszélgetünk. 15.30-tól néprajzi összeállításunkban a tréfás verbuválás szokását mutatjuk be Bód- vavendégiből Király József segítségével. 16 órakor hbek, majd Köszöntő, 17.30-kor Napzárta.

Május 1-jén 8.30-kor kezdődő riportműsorunkban, a Sorsokban bemutatjuk Takács Borbála üveg- hátlap-festőművészt, aki megalkotta az Árpád-házi királyok és szentek üvegképcsamokát. Fél 11-től Majális. Zenés bodalmi összeállításunkban régebbi századokba és a közelmúltba kalauzoljuk el a hallgatót, megtudhatjuk, néhány száz évvel ezelőtt hová jártak kbándul- ni, majálist ünnepelni a pestiek, de az is ldderül, milyen volt nagyapáink májusfaállításának szokása. 13 órától Dráfi Mátyás színművésszel beszélgetünk. A 15 órai hbek után kezdődő Pulzusban sok szó esik majd a munkáról, különös tekintettel a munkanélküliségre. Beszélgetőpartnerünk Bauer Edit, az Európai Parlament képviselője. Szerelem, népi szokások, pajzán régi históriák - ezekről a néprajzkutatót, Méry Margitot kérdezzük. A Pozsonyi Casinó vendége volt nemrég Petrőczi Éva versbó, irodalomtör- ténész, őt is felkértük egy beszélgetésre. Végül az Ismerős Arcok rockegyüttest hallhatják. (MoL)

Nincs ebben semmi ellentmondás: napjaink legidősebb aktív táncosnője a világ legifjabb balerinája. Nyolcvanegy éves kora ellenére ugyanis Maja Pliszeckaja még mindig úgy hajlik, mint a nád, testében továbbra is egy rakoncátlan szilfíd lakozik, lélekben pedig megkérdőjelezhetetlenül fiatal. Ritka természeti tünemény, a szó legteljesebb értelmében. Ilyenből még a Nagy Orosz Anyácska ölében sincs több.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Kétszer láttam őt élőben táncolni: egyszer a Vörös téren, a csillagos ég alatt, másodszor pedig a Kreml falai között. Főhadiszállásán, a Bolsojban már a nyolcvanas években is inkább csak gálavendég volt. A szovjet rendszer kulturális vezetői, akik még a moszkvai balett fellegvárában is villogtatták hatalmukat, nem tartoztak Pliszeckaja népes rajongótáborába. Ott nehezítették az életét, ahol csak tudták. A Bolsojban például azzal, hogy kevesebb fellépési lehetőséget biztosítottak számára. Magyarul: megpróbálták távoltartani szeretett közönségétől. Maradt a Kreml színpada és a Lenin-mauzóleum közelében felépített szabadtéri színpad, ahol a párt központi csillaga erősebb fénnyel ragyogott, mint a Göncölszekér rúdja. Ebben pedig volt valami dermesztő. De bárhol tűnt is fel Pliszeckaja, az isteni Maja, az alatt a tízegynéhány perc alatt, amíg Saint-Sans csodálatos zenéjére A haldokló hattyút táncolta, szülte lélegzetvisszafojtva figyelte a közönség. Ezeket a perceket ő szentesítette. Páradan tudásával, erős kisugárzásával, egyéniségének utánozhatadan varázsával. A hattyú minden egyes alkalommal áttáncolt a mennyei vizekre, ám a következő alkalommal már ismét remegő szárnyakkal, csontta- lan testtel, hófehér toliakba öltözött madárkirálynőként kápráztatta el a vüágot. Arra a rövid Ids időre az egész teste hattyúvá változott. Szemfényvesztő produkciója végén már az sem lett volna csoda, ha „úgy marad”.

Maja Pliszeckaja a XX. század egyik legnagyobb, de az is lehet, hogy a legnagyobb balerinája, és

JUHÁSZ KATALIN

Oj, bisztyu, ezt imádnák a szlovákok! Már ha valahogy bekeverednének az Ifjú Szivek legújabb műsorára. Persze biztos sokan látták, nem tudhatom azt én itt keleten. Csak azt tudom, hogy a lusta kassai magyar közönség bizony alig-alig vett tudomást arról, hogy a pozsonyi táncosok háromszáz kilométert utaztak a kedvükért.

A Thália Színházban diszkrét félház várta a Felföldi levelek című műsort, dacára annak, hogy Márai Sándor neve is ott virított a plakátokon, hogy tudniillik ez nem csak a táncról, hanem egy kicsit az egyes tájegységek bemutatásáról is szól, egy felvidéki road-movie, ha úgy tetszik.

Nos, ne váljanak mélyre ható szakmai elemzést, mert képtelen vagyok megkülönböztetni az ugrást a csárdástól. Két szóban össze tudom foglalni a látottakat: felejtmost már az is marad. Végérvényesen. Rendkívüli kifinomultság és kecsesség, a legfinomabb ihletett- ség és a legmélyebb érzelmek jellemezték minden alakítását. Páratlan nőiességet és hatalmas szenvedélyt, élet és halál nagy játékát közvetíti hosszú évtizedek óta. De bárhol táncolt is, a szovjet titkos- rendőrség szemét mindig magán érezte. Hazája vezetőire tett éles, ám igaz megjegyzései miatt többször is megalázták, elkeserítették. Hruscsovról és Brezsnyevről ugyanolyan lesújtó véleménnyel volt, mint Bulganyinról vagy Miko- janról. Apját „a nép ellenségeként”

heteden élmény. Egyszer egy kutyakiállításról kellett írnom, és mivel nem értek a kutyákhoz, fogalmam sem volt, hogyan kerekítek szakszerű dolgozatot a látottakból. Végül az a kutyus győzött, akire én is tippeltem. Ami szép, az laikus szemmel is szép - vontam le a következtetést, és azóta ez ad bátorságot, hogy véleményt formáljak általam kevésbé ismert dolgokról, szigorúan empirikus alapon. „Hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zene és tánc Szlovákiából”. Ez a műsor alcíme. És valóban. Elindulnak Nádszegről, és szépen végigtáncolnak a régi vármegyéken Nyitrától Sárosig, Zólyo- mon át Abaújig, majd tovább Eperjesre, Kassára és Magyarbődre. A magyar falvak táncai mellett olyan természetességgel fémek meg az egyes régiók szlovák dalai, táncai, amilyen magától értetődően éltek egymás mellett a nemzetiségek. Erre céloztam az elején. A nagyócsai

1937-ben latartóztatták, nem sokkal később halálra ítélték, és kivégezték. Édesanyját - a szovjet némafilmek egykori csillagát - hét hónapos terhesen börtönbe vetették, majd Szibériába száműzték. Apai nagybátyja Amerikába szökött, és Kennedy tanácsadói körének tagja lett. Maját egyik nagynénje, a Bolsoj táncosnője nevelte, ő irányította a balettművészet felé. Az ő könyörgésére, közbenjárására helyezték át az édesanyját a Gulág börtöneiből az egy fokkal jobb kazahsztáni száműzetésbe, ahonnan 1941-ben térhetett haza. Tizenhat éves lányát akkor már ígéretes nöcifrovačky-t vagy a kriványi pásztorjátékot ennyi szeretettel és humorral előadni csak azok képesek, akik nem kizárólag piros-fehér- zöldben látják a világot. A „kettes sídlisko” városi cigányairól pedig azonnal a kassai Luník IX. jutott eszembe, ott is láttam már foci- dresszes rajkókat spontánul mozogni az ablakból kiszűrődő cigány folklórra.

A táncok szüneteiben Kodály, Bartók, Petőfi Sándor és Márai írásaiból, leveleiből hallunk részleteket. „Ha kritikusok nem volnának, a vüágon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal el a tejfölöstorma. Ettől reszketek, ha valahova hívnak ebédre, mi Eperjesen - s áltáljában egész utam közben - gyakran megesetť’ - úja Petőfi. A népdalgyűjtő Kodály pedig bevallja, hogy: „Úgy iszom és kurjongatok, mint a falusi legények: van is eddig dalom már szávendékként kezelték a moszkvai balettintézetben, két évvel később pedig nagy reményekre jogosított szólistaként szerződtette a Bolsoj vezérkara. Első komoly feladatát a Diótörőben kapta, mint Mása, pályája pedig onnantól kezdve gyorsan ívelt a magasba. Mindent eltáncolt, amit egy primabaleriná- nak el kell táncolnia. Odette-Odüi- át, Carment, Júliát, Nyina Zarecs- naját, a Sirályt, saját koreográfiájában Csehov asszonyát, A kutyás hölgyet, Zarémát, Kittit, Lauren- ciát, Anna Karenmát. Dolgozott Alberto Alonsóval és Roland Petitvei, Isadora, Léda és Kurozuka című koreográfiáját az ő testére komponálta Maurice Béjart, „repült” Vlagyimir Vaszüjewel és Alakszandr Godunowal, Patrick Dupont-nal, a francia balett sztárjával. Rogyion Scsedrin (aki 1958- tól a félje) az ő vérmérsékletére alkotta nem egy művét, Pierre Cardin, a híres francia divattervező több darabjához készített pompás jelmezeket. Táncolt törött ujjal, be- csípődött idegszállal és ízületi fájdalmakkal, táncolt akkor is, ha orvosai nem engedték. Fellépést nem mondott le soha, előadás miatta nem maradt el sem otthon, sem külföldön. Nyugatra először 1959- ben utazhatott, fergeteges New York-i sikere után már nem tudták eldugni a világ szeme elől. De ha utazhatott is, mindig szigorú kísérettel. A KGB nem tágított. Örökké a nyomában járt. Rudolf Nurejev és Mihaü Barisnyikov bátrabbak voltak, mint ő. Ők disszidáltak. Maja Pliszeckaját a puszta félelem tartotta vissza. Mindig attól tartott: a szovjet titkosszolgálat mindenre elszánt emberei játszi köny- nyedséggel végeznének vele. Persze volt egy másik visszatartó erő is az életében: az orosz kultúra. Ahhoz is sokáig ragaszkodott. 1983 és 1985 között a római Opera balettigazgatója volt, 1987-től 1990-ig pedig a madridi Teatro Li- rico Nációnál balettegyüttesét vezette. A peresztrojka éveit követően rétjével együtt Münchenben telepedett le, majd a nagy szovjet államtól végérvényesen elszakadva felvette a litván állampolgárságot. Nagyapja, Mihaü Messerer ugyanis onnan származott.

Maja Pliszeckaja „hattyúbőre” ott lóg a szekrényében. Bármikor képes belebújni, hiszen tudja: ez a fentről kapott szerep még most sem fog ki rajta.

Csak az évei száma sok. Kora nincs.

zon felül”. És egy újabb idézet, talán kitalálják, kitől: ,Á város őrizte titkát. Mi volt ez a titok? Az a természetes rokonérzés, mellyel a város egyszerre fordult a magyarság és Európa felé. Kassa tudta, hogy magyarnak lenni nem etnográfiai állapot, hanem rang is, nemcsak nyelvi és faji örökség, hanem hivatás és feladat is.”

Hégli Dusán koreográfus-rendező a Tánciskola után ismét meg tudta lepni a közönséget valami váratlannal, szívbe markolóval és tanulságossal. A gumüabdaként pattogó fiúkat és kecsesen lejtő lányokat látni kell, írni felesleges róluk. Végre nekünk is van egy profi, európai színvonalat képviselő magyar táncegyüttesünk, gondoltam büszkén, pedig nekem még a „bérházi lépegetős” se megy hiba nélkül. Kár, hogy a kassai polgárok valahogy nem érzik magukénak az Ifjú Szíveket. Ki tudja, mi ment aznap a tévében? Utána kellene nézni...

Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes legújabb műsora olyan, mint egy felvidéki road-movie

Európai színvonal a kassai deszkákon