Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-29 / 99. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY Közép-Európa kicsi és nyitott gazdaságai - mint amilyen a cseh, a magyar vagy a szlovák is - nem engedhetik meg ma­guknak a gazdasági naciona­lizmust - állítja elemzésében a cseh lap. Orbán Viktor veresé­ge azt mutatja, a gazdasági na­cionalizmus bizonyos mérték­ben csak az olyan nagy álla­mokban lehet sikeres, mint amilyen a régióban Lengyelor­szág. A magyar gazdaságban, amely leginkább a szolgáltatá­sokra összpontosít, nem pedig az ipari termelésre, mint Szlo­vákia vagy Csehország, erre nem befogadóak sem a válasz­tók, sem a beruházók. A vá­lasztást megnyerő Gyurcsány Ferenc gazdasági programját a brit munkáspártiak harmadik utas programja alapján hatá­rozta meg. (kj) Valójában „a tunya arisztokrácia" hívta életre a hatalmas felvonulások ősét több évszázaddal ezelőtt Május elseje régen és mostanság A béketáborral együtt letűnt az a korszak is, ami­kor tömegek hömpölyögtek a nagyvárosok díszterei felé május elsején, hogy de­monstrálják az uralkodó osztály hatalmas létszámát és erejét. A munka megíté­lésében is eltérnek az állás­pontok, a munkavállalók pedig inkább szolidaritásu­kat, mint erejüket fitogtat­ják az ünnepen. MTl-HÁTTÉR Zenés ébresztő, felvonulás, dísz­tribün, szónokok, jelszavak, majá­lis, sörsátor, virsli, vattacukor, lég­gömbök - megannyi szinonimája május elsejének, a már nem ser­dülőkornak emlékezetében. A hó­kezdő nap ma felvonulás nélkül is piros betűs ünnep a naptárban: a munka ünnepe. A nemzetközi munkásmozga­lom ünnepe túlélte ugyan a szoci­alizmus építésének évtizedeit, ám mára egyszerű majálissá szelí­dült. Van, akinek hiányzik leglát­ványosabb eleme, a felvonulás, és van, aki deresedő hajjal, keser­nyés mosollyal idézi fel magában a hajdani május elsejei felvonulá­sokat, amelyek idején az osztály­harc hevében efféle mondanivaló- jú karikatúrák jelentek meg még néhány évtizede is: „A tunya arisztokrácia elborzadva rezzen össze május 1-jén, mert a munka hadának a lépte dobog!” Valójában „a tunya arisztokrá­cia” hívta életre a felvonulások ősét, igaz, több évszázaddal eze­lőtt. Az egyik legjelesebb ilyen lát­ványosság a városból való kivonu­lásként nyújtott egész napos bá­mészkodni valót a népnek. A Szé­kesfehérvárról menetelő sorok úti célja Csór község volt, 1476. de­cember 9-én. Mátyás ezen a téli na­pon, menyasszonya közeledésének hírére, fél mérföldnyire ment Beat­rix elé udvari kíséretével, a község környékére, ahol az első találkozás megrendezésére már korábban egy tábort állítottak fel. A menyasszo­nyára várakozó király a korban még ritkaságnak számító tűzfegy­verek működésének és egy kopjatö- réses lovagi tornának megtekinté­sével múlatta az időt, s mindeme látványosságok élvezetét az egy­szerű néptől sem tagadta meg. Május elseje mindenképpen kel­lemesebb időszak az efféle vonulá­sokra, szabadtéri látványosságok­ra, mint a több mint fél évezreddel ezelőtti december. A tavasz teljes győzelmének örömünnepén a falu­si legények az erdőbe sereglettek májusfának valót vágni (hosszú törzsű, szép leveles, ágas fátvágtak ki, és annak a lánynak az ablaka alá állították, aki valamelyiküknek tet­szett, ezzel mutatták ld az udvarlás szándékát). De a városlakók is az erdőbe vonultak mulatozni, pihen­ni - így alakult ki a majálisok, a sza­badtéri bálok szokása. Szervezett munkások, kétkezi dolgozók csak 1890 óta tüntettek, vonultak fel május elsején - elsőként a tengerentúlon. 1886. május elsején rendőrök verték szét a chicagói munkások tömeggyűlé­sét és tüntetését, melyet a nyolcó­rás munkanap bevezetésének sür­getése végett szerveztek. De a munkások május negyedikén újra összegyűltek a Haymarket téren, hogy tiltakozzanak a rendőrterror ellen. Ezen a gyűlésen provokáto­rok bombát hajítottak a tömegbe, halottak és sebesültek hevertek az utcakövön. A rendőrség a munká­sok nyolc vezetőjét őrizetbe vette, s négyüket - koholt vádak alapján - kivégezték. Három esztendővel ké­sőbb, a II. Internacionálé 1889-es alakuló kongresszusán, Párizsban, Lavigne, a francia küldött javasla­tára május elsejét jelölték ki „a nyolcórás munkanapért vívott harc ünnepi napjául”, s egyúttal a chica­gói vérengzést követő munkásper négy mártíijának emléknapjául. Úgy döntöttek: először 1890-ben lesz május elsejei munkásünnep. Ám az ünnep fő tartalma még sokáig politikai jellegű maradt. Voltak véres és vértelen május el­sejék, szétvert felvonulások és bé­kés majálisok egyaránt. Újabban - a múlt század utolsó évtizedétől kezdődően - már inkább a mun­kavállalók szolidaritási napjának nevezik május elsejét. A minden­kori hatalom természetétől függ, mennyire látja be, hogy az utcai zenés felvonulások éppúgy az em­berek lelki felemelkedését szol­gálják, mint az ősi módon, sza­badtűzön, bográcsban főzött éte­lek, mint a majálisok hangulatá­hoz elválaszthatatlanul hozzátar­tozó birkapörkölt, gulyás vagy ha­lászlé. Kommunista kellék volt az úttörő (Képarchívum) KÉT¥ÉG(R)E Kedves londoni barátom! Igen jó dolgom van itt ebben az állami hivatalban, örülök, hogy pár éve sikerült az állást megsze­reznem. Dolgoznunk nem nagyon kell, fizetésünk kitűnő. Reggelen­te jó sok kávét főzünk, elcseve­günk, megbeszéljük a világ ügye­it. Aztán leülünk a számítógép­hez, e-maileket írogatunk, háló­zatijátékokat játszunk, a múlt hé­ten például pasziánszverseny volt, sajnos, csak a harmadik let­tem, pedig naponta legalább más­fél órát gyakoroltam. Képzeld, nemrég volt itt egy angol fickó a NATO-ból, állítólag valami számí­tógépes biztonsági szakértő, egész napos agytágítást kellett volna tartania a hálózati bizton­ságról. Emlékszem, nem sokan mentek el, mert pont akkor volt a pasziánszverseny döntője is, sze­rencsére van egy jó nagy digitális kivetítőnk, így a többség azt nézte a másik teremben. Aztán később az előadás anyagát az illető el­küldte ezen az úgynevezett póver- pointos prezentáción is, de tudod, kinek van kedve ilyeneket néze­getni, amikor most találtam egy újabb weboldalt egy csomó új já­tékkal. Jó lenne, ha hoznál abból az igen jó agyserkentő tablettá­ból, amivel múltkor is megdobtál. Addig használom a régi jelszava­mat, tudod, hogy el ne felejtsem, egyszerű is, praktikus is, divatos is, mert utal arra, hogy hol dolgo­zik az ember. NBUSR123. Ezt nem is én találtam ki, hanem a há­lózati rendszergazdánk, mivel ő még feledékenyebb, egy nagy papírra ráírta, felragasztotta a gé­pe fölé, ott láttam a múltkor. Ja, azt még nem is meséltem neked, hogy nemrég valami kek­kerek vagy micsodák feltörték a weboldalunkat, aztán mindenféle macákat raktak fel helyette. Meg­vallom, nekem ez az új dizájn sok- kaljobban tetszett, mint a régi, de aztán mégsem ez maradt. De most már lassan be kell fejeznem, mert ma még egyetlen zenei fájlt sem húztam le az internetről, képzeld, egész szép kis gyűjte­ményt sikerült létrehoznom. Bár mostanában mintha egy kicsit las­sabban menne a rendszerünk. A kolléganőm iskolás kisfia valami olyanokat mondott, hogy az ilye­nek hálózati betöréskor meg adat­lopás során szoktak megjelenni, meg amikor a routert valaki átál­lítja, de mivel senki sem értette, miről beszél a kölök, az anya a biztonság kedvéért inkább adott neki egy máriást, hátha káromko­dott. Ölellek, csókollak, aztán írj, amint munkád engedi, én egész nap a gépem előtt vagyok. András, NBÚ, Pozsony KOMMENTÁR ______ Kam erát a koporsónkba! MOLNÁR IVÁN A cégek az egyre élesebb konkurenciaharc miatt világszerte őrültebbnél őrültebb reklámkampányokba fognak, amelyek egyedüli célja az ügyfelek elbolondítása. Alapfilozófiájuk, hogy az emberek többsége nem hajlandó több időt szánni a cé­gek fantasztikus ajánlataira, és hajlamos bedőlni a színes rek­lámkatalógusok csábításának. Példákért nem kell messzire mennünk. A Shell benzinkútháló­zata például a napokban juttatta el az ügyfelek ezrei számára a legfrissebb Smart katalógusát. Ehhez tudni kell, hogy a Shell töltőállomásokon kapható összes termék és szolgáltatás vásár­lása után pontok gyűjthetők, ha kiváltjuk az ehhez szükséges csipkártyát. Ha ez megtörtént, akkor minden standard üzem­anyag literje után egy pontot kapunk. Az összegyűjtött ponto­kat a katalógusban feltüntetett árukra válthatjuk. A legfrissebb katalógus legvonzóbb terméke egy Samsung digitális kamera, amelyhez 46 559 pont összegyűjtése, vagyis 46 559 liternyi benzin tankolása után juthatunk hozzá. A Shell kutakon jelen­leg a legkeresettebb Natural 95-ös benzin literje 41,10 koroná­ba kerül, vagyis ha a cég által felkínált kamerára fáj a fogunk, akkor 1 913 575 koronáért kell tankolnunk. Jelenleg egy átla­gos család havonta nagyjából 3 ezer koronát költ a benzinre, vagyis valamivel több, mint 53 évnyi tankolás után hozzájutha­tunk az addigra halálosan elavult kamerához. Mit ajánlhatunk azoknak a fanatikusoknak, akik ennek ellenére a benzinre félretett pénzükkel szeretnének hozzájutni a műsza­ki csodához? Nos, csak annyit, hogy válasszanak olcsóbb ben­zinkutat. A minőségi szempontból kifogástalan, ám a Shellnél olcsóbb bevásárló-központi kutaknál például már 39,90-ért bárki hozzájuthat a benzin literjéhez, ami literenként 1,20 ko­ronás megtakarításnak számít. Ugyanekkor a kamerát 8990 ko­ronáért megvehetjük az üzletekben. Kis számítással bárki meg­állapíthatja: a fent említett feltételek mellett a Shellnél 53 év­nyi tankolásra van szükség az áhított kamerához, az utóbbi esetben „csak” 8,5 évre. Hogy mindkét esetben a lehetetlenre vállalkozunk, hiszen az említett kamera nemcsak 53, hanem már 8 év múlva is kimegy a divatból? Természetesen! Ez azonban csak azokat a cégeket minősíti, amelyek szó szerint „őrülten” csábító ötletekkel pró­bálják meg elbolondítani az embereket, hogy az általuk kínált termékekből a lehető legtöbbet vásárolják, ahelyett hogy ala­csonyabb árakat kínálnának. Akik a „kameravásárlásnak” mégis ezt a módját választják, azoknak sírig tartó türelmet, az ilyen módszerekkel élő cégeknek pedig a lehető legtöbb, számolni nem tudó ügyfelet kívánjuk. JEGYZET Új szavakat tanulunk TALLÓSl BÉLA Filmeken sem szeretem. Kerü­löm ezt a műfajt. Itt-ott azért becsúszik egy, mint legutóbb a nagymester, Spielberg Világok harca című nagyopusa, de borzongok az ilyen világvége- vízióktól. Valamiféle félelmet ébreszt bennem, mert minek az ördögöt a falra festeni. Ugyanis rendkívül babonás vagyok, mi van, ha a valós életben, mindennapjainkban adódik valami olyan helyzet, amely a vásznon befolyásolta- előidézte a világ pusztulását, vagy legalábbis hozzájárult. Ezeregy pszichológus sem tudna meggyőzni arról, hogy bennem a hiba, mert beteges képzelgő vagyok, nem kell baljós jelként tekinteni vala­mire, ami nem az. Én biztos lennék benne, hogy araszo­lunk a vég felé. De vannak, akik szeretik az ilyesmit. Érdemes lenne fel­mérni, vonzott-e már annyi turistát a magyar főváros, mint a hetekkel ezelőtti Duna-ártetőzés. Bárki meg­tudhatta, hova érdemes men­ni, honnan lehet a legi­jesztőbb fotókat készíteni, ugyanis katasztrófatérképet is kitettek a megáradt folyó partjára. Igen, a rettenet kí­váncsivá teszi az embert, de hogy ebben még az eligazo­dást is elősegítjük, ez szá­momra minimum furcsa. Katasztrófatérkép! Olyan nyelvújító kifejezésekkel szembesül az ember az utóbbi pár esztendőben, hogy még szegény Kazinczynak is bele­törne a bicskája. Ám van a katasztrófatérképnél jobb is. Extrém turizmus! A csernobili katasztrófa huszadik évfordu­lójának kapcsán felmerült, hogy extrém turizmust fejlesz­tenének a tiltott zónába. Az extrém turizmus kedvelői előre kijelölt útvonalat bejár­va szembesülhetnének a ka­tasztrófa körülményeivel. Fotókat, videofelvételeket ké­szíthetnének a magára ha­gyott környezet pusztulásáról. Ez állítólag azért hasznos, mert ez az extrém vagy ka­tasztrófakaland elgondolkod­tat bennünket a következmé­nyekről. Biztos izgi lehetne egyet ext­rém kirándulni, látni a holt vi­déket, elképzelni, hogyan építhették egykor a beton­teknőt, hogyan evakuálhatták annak idején a megrémült embereket, s azok hogyan cseréltek szívet, akik kénytele­nek voltak hazát cserélni. És egy életre szóló élmény lenne találkozni a túlélőkkel, azok­kal a falusi nénikékkel, bácsi- kákkal, akik visszalopakodtak vagy el se mentek. Maradtak az otthonukban, s tengődtek a legnehezebb körülmények között. Mert nem akarták el­hagyni a gyümölcsfákat, amelyeket ültettek, nem akar­tak kivonulni a konyhakert­jükből, amelybe minden ta­vasszal életet vetettek. Ott akartak meghalni, ahol szület­tek. Van ilyen. A tiltott zóná­ban és másutt is.

Next

/
Thumbnails
Contents