Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-27 / 97. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 27. www.ujszo.com Egységesen jó színvonal a kassai országos döntőn Szép magyar beszéd KOZSÁR ZSUZSANNA Nem elég a műsorfüzetben leírni, mit gondol ez vagy az a szereplő, annak a színpadon kellene kiderülnie Don Juan mint kocsmatöltelék Roman Novitzky (Don Juan) és Viktória Šimončíková (Elvira) a balett egyik jelenetében (Fotó: SND) Kassa. Tegnap Zárult a Szép magyar beszéd verseny országos döntője, melyen 15 alapiskolás és 19 középiskolás diák vett részt az ország különböző iskoláiból. A rendezvénynek idén is a kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola adott otthont. A középiskolás versenykategóri­ák zsűrielnöki tisztét Vörös Ottó, a pozsonyi Comenius Egyetem Böl­csésztudományi Karának vendég­tanára látta el. Szavai szerint már tavaly is kialakult egy egységesen jó színvonal, mely az idei verseny­re is jellemző volt. Örvendetes ten­dencia, hogy a tanulók által vá­lasztott versenyszövegek között sok új szerző is felbukkant, és Kosztolányi nyelvművelő szövege­iből már kevesebbet kellett a zsűri­nek végighallgatnia. Domináltak azonban az anyanyelv szépségéről szóló írások, holott más témájú esszéjellegű szövegek is „kihango- síthatók” ezen a versenyen. A diá­kok egységesen jó szintű felké­szültsége pedig arra engedett kö­vetkeztetni, hogy a szép magyar beszéd „tantárggyá növi ki magát az iskolákban, bár csak egy szűk diákréteget érint”. A versenyzők alapos felkészültségéért minden­esetre elismerés és köszönet illeti tanáraikat, ám ezt könyvjutalmak Rimaszombat. Ma kezdődik és április 29-ig tart Gömör szívében a vers ünnepe, a Tompa Mihály Or­szágos Vers- és Prózamondó Ver­seny 15. évfolyama. Annyi bizo­nyos, ez a versmondó verseny Kár­pát-medencei viszonylatokban is az egyik legnagyobb tömeget, a legtöbb versenyzőt megmozgató vetélkedés. Egyes elemzések sze­rint évente legkevesebb négyezer versmondó készül, iskolai, körzeti, járási, kerületi fordulókon meg­mérve tudását, hogy közülük a legjobb közel 250 versenyző az or­szágos döntőbe juthasson. Idén is gazdag program váija az ér­kezőket. Ma 16 órától már a kul- túrházban fogadják az érkezőket, 17 órától, a hagyományokhoz hí­ven Tompa Mihály köztéri szobrá­nak megkoszorúzásával kezdődik a rendezvény. Ünnepi beszédet mond B. Kovács István, köz­reműködnek Balázs István miskol­ci előadóművész, Zsapka Attila és Zsapka Gábor előadóművészek, a Sobotienka fúvószenekar és a he­lyi Relax Szabadidőközpont ma- zsorett tánccsoportja. 18 órától a debreceni Spektrum Galéria kiállí­tását nyitják meg, 19 órakor pedig az ünnepi megnyitóra váiják a vendégeket. Tompa Mihály verseit Licsko Péter zeneszerző megzené­sítésében Gyürki Etelka adja elő, ünnepi beszédet mond Cifruš Ist­révén csak a helyezettek felké­szítői érezhették meg. Az alapiskolás kategória zsűri­elnöke, Vörös Ferenc, a nyitrai Konstantin Egyetem vendégtaná­ra meglepetten vette tudomásul, hogy a versenyző fiatalok között egyetlen fiú sincs. A teljesítmé­nyek színvonalával elégedett volt, csupán azt nehezményezte, hogy a szabadon választott szövegek némelyike túlságosan lírai volt, és a verseny követelményeihez ké­pest a tanulók ezt negatívan ol­dották meg. A fogalmazási felada­tokban a leggyakrabban válasz­tott téma a könyvismertetés volt, melynek keretében többen a Harry Potter valamelyik része ál­tal kiváltott élményeiket osztották meg a hallgatósággal. Az alapiskolások közül a pálmát Horváth Viktória (Komárom) vitte el, a második, illetve harmadik he­lyezést Garay Annamária duna- szerdahelyi és Bartal Edina szőgyéni tanuló kapta. Különdíj- ban részesült a kassai Szűcs Éva, a „legszebben beszélő versenyző”. A négyéves középiskolák versenyé­ben a dunaszerdahelyi Kiss Helga előzte meg a nagymegyeri Ger­hardt Bernadettet és a pozsonyi Kozmér Mónikát, a szakmunkás- képzős négy versenyző közül pe­dig helyezett lett Holocsy Viktor, Púchovský Krisztián és Révay Éva. ván, Rimaszombat polgármestere. Tompa Mihályra emlékeznek műsorukkal a róla elnevezett re­formátus gimnázium tanulói, to­vábbá fellép a tavalyi győztes Ar- dea együttes és a Four Faters ének- együttes. Holnap kora délelőttől a Városi Művelődési Központ terme­iben az elődöntők folynak. Dél­előtt 10 órától az Ardea együttes a város Fő terén koncertezik, 14 órá­tól a veszprémi Pelikán Színház előadásában a Vérehulló madár cí­mű mesejátékot lehet megtekinte­ni, 19.30-kor pedig a Magyar Inté­zet jóvoltából Kun Attila koreográ- fusi estjén táncszínházi élmény­ben lesz részük a nézőknek. 21 órakor az elmaradhatatlan feszti­válklubba várják még a kitartókat. Április 29-én 8 órától délig a szín­házteremben lehet végigizgulni a döntőt. 10 órakor ismét a város Fő terén a megzenésített versek kate­góriájának versenyzői adnak nyil­vános koncertet. 13.30-tól Han- ván, Tompa Mihály egykori temp­lomában ünnepi istentiszteletre és megemlékezésre várják a részt­vevőket. Idén sajnos elmarad a Pó- sa Lajos Irodalmi és Közművelődé­si Kávéház rendezvénye, a meghí­vott vendég, Kalász Márton, a Ma­gyar írószövetség elnökének be­tegsége miatt. 19 órakor kezdődik majd a gála és a díjkiosztó ünnep­ség a színházteremben, amit záró­akkordként a pozsonyi Affodité szalonzenekar koncertje követ. Aki sokat markol, keveset fog - így sommázható az április 21-én bemutatott legújabb szlovák balett, a Don Juan, amely tele van mélynek szánt pszichologi- zálással, de csak lapos köz­helyekig jut el. VOJTEK KATALIN Az egész pedig úgy unalmas, ahogy van, annak ellenére, hogy az alkotók belegyömöszöltek mindent, amit valaha láttak, és megtetszett nekik. Van rossz fiúk és rossz lányok tánca á la West Si­de Story, zsidó folklór, a zárda kertészlegényének molesztálása nimfomániás apácák által, mint Pasolini Dekameronjában, oszlás­nak indult hullák tánca, mint Mi­chael Jackson Thrillerében, pár­baj Jánošík hegyi legényeinek modorában, Hattyúk tava-per- sziflázs, nemi erőszak, szerelem és halál, tehát színes a paletta, csak az egész nem áll össze egysé­ges, értelmes egésszé, és kevés köze van Don Jüanhoz. Mert igaz ugyan, hogy a gátlás­talan nőcsábász alakja 17. századi felbukkanása óta koronként válto­zik, volt már istentagadó liberti- nus és romantikus lázadó, az elér­hetetlen nőideál után sóvárgó megszállott és a szerelem áldoza­ta, de - már csak sorsának szimbo­likus jelentősége miatt is - mindig nagy formátumú figura, nem pe­dig rossz társaságba keveredett, kis stílű kocsmatöltelék, mint a mostani pozsonyi változatban. Az alkotók, Nikita Slovák szö­vegkönyvíró, Igor Holováč koreog­ráfus és rendező maguk is érezhet­ték művük hézagait, mert két man­kót is használtak: egy narrátort és a műsorfüzetet. A narrátor egy ha­talmas vetítővásznon jelent meg minden jelenetváltás közben, hogy elmondja moralizáló szövegét, amely azonban kevés fogódzót nyújtott a cselekményhez. A mű­sorfüzet pedig egy más történetet tartalmaz, nem azt, amely a szín­padon látható. A balett cselekmé­nyének ismertetése az alkotói in­tenciók vagy inkább jámbor óha­jok gyűjteményének tekinthető, ha sikerült volna megvalósítani a leír­takat, talán érdekesebb produkció születik. „A balett és Don Juan” c. ĎURICA KATALIN A Magyar Intézet és a Diákháló­zat szervezésében mutatták be kedden este Fésős András rende­zésében a Macbethet a pozsonyi Stoka Színház épületében. Shakespeare története a skót nagyúrról, aki enged pusztító erejű hatalomvágyának. Felesége, Lady Macbeth unszolására meggyilkolja Duncan skót királyt, s ő kerül a trónra. Ők ketten egy furcsa pilla­natban rosszul döntenek, és bein­dul a gépezet. Macbeth, hogy elke­rülje megjövendölt bukását, to­vább süllyed a gyilkosság és az er­kölcsi züllés fergetegében. Lady Macbethet egyre inkább hatalmá­ba keríti a bűntudat okozta őrület. Időtálló történet férfi és nő kap­csolatáról, szerelemről, hatalom­vágyról, melyet előszeretettel vesznek elő poros klasszikusokat játszó kőszínházak. Fésős András Macbethje más. Már maga a helyszín is. A Stoka raktárépületre hasonlító, bontás­ra váró színházi épülete. A Merko­fejezetében a műsorfüzet minden külföldi Don Juan balettet felemlít, csak az 1780-ban Pozsonyban be­mutatottat nem, de nem tud a két 20. századi pozsonyi Don Juan- előadásról sem: a Richard Strauss zenéjére készült Fodor-koreográfia bemutatásáról a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének 1976-os pozsonyi vendégszereplé­se alkalmával és Ladislav Lejko ko­reográfiájáról, amely 1956-ban egy vizsgaelőadás keretében a Re­dutban került színre. A cikk szerzői gyanánt a következő triász szere­pel: Alfred de Musset - Nikita Slo­vák - Emil T. Bartko. Arra, hogy miért került a kusza librettó szer­zőjének és megbízójának, a balett­együttes igazgatójának neve a vi­lágirodalmi nagyságnak számító francia romantikusé mellé, nincs magyarázat. Talán a szerénység okán. A produkcióról készült fotók alatt viszont egyetlen táncos neve sem szerepel. Mire is, nem kell őket elkaparni. Pedig az, hogy nem füttykon­vits Bea tervezte világítás és a színtér már első látásra nagyon tetszetős: ablakkeret, óriási tükör, aluljáróra emlékeztető kosz és ká­osz, falfirkák. A rendező fontosnak találta, hogy a nézőkhöz minél közelebb hozza a darabot. A tér nincs szín­padra és nézőtérre osztva: a cse­lekmény a teljes térben játszódik, a színészek és a nézők is folyama­tosan mozgásban vannak. A tér különböző pontjain játszódnak a jelenetek, ezáltal a néző részese az előadásnak, a szó szoros értel­mében benne van a jelenetben. A darab kulcsmondata: „vedd el, ha nem félsz vágyni rá”, és Fésős nem fél. Az általa elképzelt Macbeth, Szabó Győző alakításá­ban, kemény férfi módjára üt, vág, asztalt tör, asszonyt zúz. Ön­tépő indulatossága, durvasága, szenvedélyessége teret kap Takáts Andrea (Lady Macbeth) magába fojtott őrülete, bizonytalansága, kételkedése mellett. Szabó Győző színészi játéka le­hengerlő. Hitelesen lesz szen­certbe vagy tapstalan csöndbe fulladt az előadás, egyedül és ki­zárólag a táncosoknak köszön­hető. A címszerepet táncoló Ro­man Novitzky remek technikája és színészi kvalitásai még ebbe a vértelen figurába is képesek vol­tak némi életet vinni. Ugyanez mondható el az Elvirát táncoló lé­gies, szép mozgású Viktória Ši- mončekováról, a Don Juan apját alakító, markáns Juraj Vasilenkó- ról, az anya szerepét játszó Kve- toslava Štefekováról, Andrej Sza­bó Komtúrjáról, Katarína Kaano- vá bájos Conchitájáról, a két könnyűvérű hölgyről, Natália Né- methováról és Veronika Holláról, valamint František Šulek bamba Petríčekjérôl. Andrej Kremznek alig akadt táncolnivalója Sgana- rel szerepében, az utolsó jelenet­ben csak unatkozva téblábolt, ami nagy kár, mert a koreográfus egy nagyon jó táncost kényszerített üresjáratokra. Nagyon jó Pavol Andraško pu­ritán, funkcionális díszlete, a kel­vedélyes hatalomhajhászból bi­zonytalan királygyilkos, akit miu­tán teljesen elhagy a lelkiismere­te, agresszívvá, tolókocsiból, mint trónból üvöltő zsarnokká válik. Karaktere a cselekmény kibonta­kozásával bravúrosan változik egészen bukásáig, s lesz halk, ma­gába forduló, akinek a végső pil­lanatban bátorsága visszatér ugyan, de már semmit sem tehet végzete elkerülése ellen. lékek kevésbé, így például telje­sen oda nem illő Don Juan apjá­nak óriási fényképe. Persze, ért­jük, mit kíván érzékeltetni: a mindent és mindenkit ellenőrzé­se alatt tartó házi zsarnokot, aki elviselhetetlen lényének egész súlyával nehezedik rá szegény családjára, de ezt azért jobb lett volna inkább eltáncoltatni, elvég­re balettról van szó. A műsorfüzet szerint Don Juan anyja szeren­csétlen mártír, akinek tirannus félje mellett merő szenvedés az élete. A színpadon viszont ez a jobb sorsra érdemes hölgy akko­rát lök a férjén, amikor felfedezi fia szökését, hogy az majd a lábát töri. A szende Elvira is lökdösni, taszigálni kezdi Don Jüant, ami­kor rálel a kocsmában (furcsa módon az egyre szemtelenebbül tapizó Sganarellel szemben már nem ilyen határozott). Mindkét esetben a nők a támadók, nem a zsarnoki apa vagy a „démoni” Don Juan, aki csak a műsorfüzet szerint az, a színpadon a démoni- ságnak semmi jelét sem mutatja. Nem elég a műsorfüzetben leírni, milyen és mit gondol ez vagy az a szereplő, ennek a színpadon kel­lene kiderülnie, azok számára is, akik a műsorfüzetet nem olvas­sák. Úgy tűnik, mintha a pozso­nyi Don Juan alkotói nem hinné­nek a tánc egyetemes kifejező erejében. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy miért épp ezt a műfajt választották. Mirko Krajci Gluck Don Jüanjának motívumai­Cgy tűnik, mintha a pozsonyi Don Juan alkotói nem hinnének a tánc egyetemes kifejező erejében. ra írt muzsikája jellegtelen, hiá­ba, Gluckkal nem könnyű ver­senyre kelni. A Don Juan a nagy történelmi személyiségeket bemutató erede­ti szlovák balettek sorában a har­madik a Caligula és a Raszputyin után. A projekt utolsó darabja, amely Andy Warholról szól majd, az ötletgazda és inspirátor Emil Bartko szerint 2007-ben kerül be­mutatásra. Ha olyan lesz, mint a már bemutatott három mű, van mitől félni. A színészek Breckl János sötét, motorosokra emlékeztető jelme­zeiben, bőrkabátjaiban, koszos cipőiben válnak maivá. A kiváló csapatmunka össz­hangja valódi színházi élményt nyújt. Ajánlom mindenkinek, aki ma este gondolkodva szeretne szórakozni. A második pozsonyi bemutató este 21 órakor kezdődik a volt Stoka Színházi épületében. A belépés díjtalan! Május 4-én mutatják be a hazai mozik Ben Younger Első szerelem című filmjét Az angol vígjáték főszereplője egy 37 éves nő, aki beleszeret egy 23 éves fiúba. Kapcsolatukat pszichológusnővel beszéli meg, akiről ki­derül: a kiszemelt fiú édesanyja. Felvételünkön a pszichológusnő (Meryl Streep) és a szerelmes hölgy (Urna Thurman). (Képarchívum) Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Másfél évtizedes versünnep SZÁSZl ZOLTÁN Fésős András fontosnak találta, hogy a nézőkhöz minél közelebb hozza az újszerű Shakespeare-feldolgozást Ma este ismét Macbeth A két főszereplő, Szabó Győző és Takáts Andrea (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents