Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-26 / 96. szám, szerda
32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com A többség a saját képzeletére hagyatkozott (A szerző felvételei) A régió hagyományőrzői közösen várták a tavaszt Tavaszváró - ősi erők szépsége Léva. A Kersék János Kör és a Városi Művelődési Központ idén is szövetkezett, és a tavalyi nagyszabású Elődeink nyomában című rendezvény sikere után jó hangulatú Tavaszvárót szerveztek közösen. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Cúth Lászlónak, a művelődési központ munkatársának az a legfontosabb, hogy a hagyományok, ősi értékek fennmaradjanak. Göbő Sándornak, a Kersék János Kör elnökének pedig az, hogy a népi kultúra élő közösségi élmény legyen mindenkinek. A Družba kultúrház esztrádtermében, április 8-án Ladányi Lajos, az MKP parlamenti képviselője is köszöntötte az egybegyűlteket és elmondta, mindig boldog, ha akadnak olyanok, akik nemcsak beszélnek a kultúráról, de tesznek is érte. Szavai szerint azt is jó látni, hogy generációk nőttek fel a néphagyományokon, a tegnapi lelkes fiataloknak ma már a gyermekeik is a színpadon állnak. A zselízi Juhász házaspár, Sándor és Eszter már egy évtizede vezeti a Kincső néptáncegyüttest, egy éve megalakították az óvodás és kisiskolás korosztály tánccsoportját is, az Iciripicirit. A Kincső Zselíz városának kulturális nagykövetévé vált, tavaly 47 alkalommal lépett fel a csapat, legtöbbször külföldön. A tavaszt a szatmári tájegység táncaival várták, majd a stilizált táncszínháznak nevezhető Moldvai vásárban című összeállítással. Saját nevelésű zenészek húzták a talpaláva- lót, a gereben együttes tagjai az óbudai népzenei iskolában tanulnak. Fellépett a szintén Juhász Eszter által alapított, de két valahai lelkes táncos, a Zsiga Magdolna és Duba Katalin vezette lévai Virgonc néptánccsoport. A lévai Garant Menti Népi Együttes szintén nagyon lelkes fiatal csapat. A fiúk Széki legényesben virtuskodhattak, a párok a szatmári táj táncait varázsolták a terembe. Kis kitérőként a Juhász Gyula Alapiskola színjátszói előadásában, Lészkó Katalin rendezésében Auguszta, a farsangi liba keserédes történetével ismerkedhettek meg a nézők. Fontos része volt ennek a délutánnak a kézműves-foglalkozás. Négy asztalból háromnál a lévai magyar óvoda óvónői oktatták az ügyes kezűeket, kíváncsiskodókat. Göbő Judit, aki két éve a budapesti Hagyományok Házában tanul csuhé-, gyékény- és szalmakötő kézművességet, a csuhényuszik, -csibék, és -lepkék elkészítésének rejtélyeibe vezette be növendékeit. A húsvét jegyében születtek a kis remekművek, barkabolondítónak, ünnepi asztal díszének egyaránt alkalmasak a kis figurák. Bár a lepke volt a legnehezebb, a legtöbben mégis ennek elkészítésére vállalkoztak. Halasi Katalin gyöngyöt fűzni hívta a kicsiket és a nagyokat, tavaszi virágok, kisemberkék, állatfigurák születtek az asztalon a sok apró színes gyöngyből. Aki akart, adott minták szerint dolgozhatott, de a többség a saját képzeletére hagyatkozott, egész virágoskert született egy délután alatt. Szabó Ildikó régóta a népi mesterségek szerelmese, vallja, hogy nemcsak munkafázisokat kell elsajátítani, de azt is tudni kell, hogy az egyes motívumok, tárgyak, szokások mit jelentenek. Egy ősi módszerre, a tojásírásra tanította meg az érdeklődőket. Baran Ivett, az alapiskola nevelőnője szalvétatechnikára oktatott. Kissé szabadkozott, hogy nem elég ősi ez a technika, de szép, mutatós cserepeket lehet készíteni ezen a módon, (fm) A táncosok a Juhász házaspár növendékei Az önzetlen és segítőkész hétköznapi hősök mellett a régióhoz kötődő személyiségekre is lehetett szavazni Idén nem csak a jótetteket jutalmazták Dušan Peter, a lévai hajléktalanok segítője pártfogoltjai körében (A szerző felvétele) FORGÁCS MIKLÓS Léva. „Az év emberi cselekedete 2005” címmel már második évfolyamába lépett a Pohronie (Ga- ramvölgye) regionális hetilap, a Szlovák Humanitárius Tanács és a Szlovák Vöröskereszt lévai területi egyesületének közös rendezvénye. Olga Prekopová, a Pohronie fő- szerkesztője szerint egyre több a jó az életünkben, keresni kell és elismerni azokat az embereket, akik teszik és átadják a jót, kiknek az „emberséges tett” nem különleges alkalom, de mindennapjaik része. Idén nemcsak a jótetteket jutalmazták a szervezők, de szavazni lehetett a régió személyiségeire is, Trencsényi Csák Máté feudális kiskirálytól Marián Paksi nagyvállalkozóig, történelmi személyiségen át, sportolón pedagóguson keresztül, közéleti személyiségig, hűséges régiólakótól régen elszármazottig. Húsz jelölt közül kerültek ki a győztesek. A lévai Marcel Sasko nyitrai főiskolás egy tizenéves focista életét mentette meg. Sasko Zsemberen (Žemberovce) vezetett egy ifimeccset, mikor egy kemény lefejelés után az egyik fiú elveszítette az eszméletét, és a torkába csúszott a nyelve, a bíró azonnal a fiú segítségére sietett. Katarína Katarína Medňanská a lévai Szent Vince Egyesület tagjaként már évek óta segít elesett embereknek. Medňanská a lévai Szent Vince Egyesület tagjaként már évek óta segít elesett embereknek, rossz anyagi helyzetben lévő családoknak. Egy győrödi (Veľký Ďúr) családdal például már évek óta tartja a kapcsolatot, az anya betegeskedése miatt nagyon nehezen élnek, de vannak szülők, akik helyett az óvodadíjat fizeti ki, másoknak az ünnepek idején segít, hála neki van ajándék a karácsonyfa alatt, ünnepi ebéd kerül az asztalra. Két barsendrédi egészségügyi nővér, Mária Juhászová és Katarína Ivanová, 2005 december 30-án, a nagy hóviharok idején segített a kis Jožko Karvai megszületésénél. A járhatatlan utak miatt a mentőautó a kicsi világra jötte után két perccel ért a helyszínre, a nővérkék egy orvosnővel tartották a kapcsolatot mobütelefonon, a szülést a szükséges eszközök és kellő tapasztalat híján is biztonságban levezették. Dušan Peter a Ježiš pre každého (Jézus mindenkiért) ökumenikus vallási egyesület koordinátoraként kapta meg a díjat. Peter a hajléktalanok leglelkesebb és odaadó pártfogója Léván, 2004 őszétől az egyesület minden hétköznap meleg ételt ad a rászorulóknak, naponta ötven adag fogy el, ruhákat osztanak, ő tette lehetővé a Nota Bene folyóirat lévai árusítását, s január végén, a városi hivatal kérésére öt óra leforgása alatt megszervezte munkatársaival az ideiglenes hajléktalanszállót, és három hónapon keresztül délután öt órától reggel hétig felügyeletet biztosítottak, szinte együtt éltek az elesettekkel. Oľga Szalmová, a lévai Vöröskereszt igazgatója szervezőből díjazott lett, hiszen többéves odaadó munkájával támogatja az elesetteket, részt vesz a Nyújts kezet, ember! nemzetközi projektben, s különösen hálásak neki a nyugdíjasok, amiért a Vöröskereszt városi központjában étkezhetnek. Ezeket a díjakat azok kapták, akik emberéletet mentettek, vagy nehéz helyzetben segítettek embertársaiknak. Az állatokon segítők külön kategóriában kaptak díjat, idén a Lévai Városi Rendőrség kapta meg az elismerést, hiszen mostanáig 140 kóbor kutyát fogtak be, s szinte állatmenhelyként működött időnként a rendőrség, gondoskodtak az állatokról, és új otthont is találtak nekik. Tavaly még egy eltévedt gémet is pátyolgattak átmenetileg. A természetvédelemért járó harmadik kategóriában a járásban működő egyeden vadász- és természetvédő szakkör tanára, Ján Palafka és két diákja, Nikoleta Dubová és Radovan Uškrt kapta meg a díjat. A Garamvölgye, az Alsó-Garam mente személyiségére is lehetett szavazni. Az első helyen hárman végeztek. Magda Paveleková, a humor nagyasszonya, az imádott komédiás, aki 1931-ben Léván született, lánykori neve Lőrincz, édesMagda Paveleková, a humor nagyasszonya, az imádott komédiás 1931- ben Léván született, lánykori neve Lőrincz. anyja szülésznőként dolgozott a városban, Magda magyar gimnazista volt, és sokat szavalt iskolai rendezvényeken. Andrej Chudoba kiskereskényi (a mai Krškany része) fiúból lett a háború után újjáéledő tanítóképző diákja, majd neves író. Bakabányán él, s egyik legismertebb könyve a Csoda a világ végén című regénye, éppen a II. világháború utáni Léva krónikája, fölismerhető helyszínekkel a legendás tanítóképzővel a középpontban. Jozef Melicher pedig Garamkelecsényben született, de Léván gyerekeskedett, s jelenleg Nyitrán él. Nevéhez fűződik a Barsi, a Honfi és a Zsitvavölgyi tájegységek mondáinak földolgozása, helytörténészként és publicistaként is szolgálta a régiót. Szimpátia-díjas lett Rikkoň Richárd, aki a Superstar nevű tehetségkutató tévéshow által lett igazán híressé Szlovákiában, de klasszikus zenét játszó zongoristaként is hírnevet szerzett. Tizennégy éve Pozsonyban él, de mint megjegyezte, ebben a díjban éppen az a legfontosabb, hogy Léván kapta a lévaiaiktól, hiszen ő bárhol jár, büszkén mondja: ebben a városban született. Rikkoň Richárd a napokban veszi át második CD-je után a platinalemezt. A történelmi személyiségek közül Andrej Kmet’et választotta a régió személyiségének a zsűri, Tesák Péter, a lévai levéltár vezetője, Katarína Holbová, a Barsi Múzeum néprajzkutatója és Jozef Výboch zselízi helytörténész. Kmeť tevékenysége, mint ez a 19. századi nemzetébresztőkhöz illett, nagyon sokrétű volt, a Szlovák Múzeumi Egyesület, a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Matica slovenská alapítója, de tagja a magyar Természettudományi Társaságnak is. Az első régészeti kutatásokban is részt vett, ő tárta föl a besei (Besa) mamutleletet, kutatta a selmeci hegyeket, foglalkozott a honti hímzésekkel, főleg a tárgyi néprajz érdekelte. Második helyezett a hontvarsányi (Kalinčiakovo) születésű Imricz Karvaš lett. Rá a bankszakma és a közgazdaságtantörténet büszke. A Tiso-féle Szlovákia gazdasági prosperitásának megteremtője, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke, eközben pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés segítője és zsidók bújtatója. Már abban a korban a decentralizáció, az ökonómiai regionalizmus foglalkoztatta. Harmadik idősebb Koháry István, Hont vármegye főispánja, az alsó-magyarországi bányavárosok főkapitánya, aki 1664. július 19-én esett el a lévai csatában. Léván a szabadságharc kudarcának okait keresték, Nagysallón az építés fontosságát hangsúlyozták. Emlékezés a győzelmes hadjáratokra Nagy Kálmán, az utolsó élő huszár ezredes a rendezvényen találkozott volt katonájával, a nyolcvanöt éves rimaszombati Vályi Gyulával (A szerző felvétele) FORGÁCS MIKLÓS Nagysalló/Léva. A győzelmes tavaszi hadjárat, de az egész 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legdicsőbb, s egyben legvéresebb csatájára emlékeztek április 23-án”. A győzelmes csata 157. évfordulóján Tóth Gábor, a helyi alapiskola tanára hívott mindenkit „átgondolni elődeink tetteid’. Tizenkét szervezet képviselői helyezték el koszorúikat az emlékmű tövében. Ajócskán küencvenen túli Nagy Kálmán, az utolsó élő huszár ezredes a rendezvényen találkozott több évtized után volt katonájával, a nyolcvanöt éves rima- szombati Vályi Gyulával. Az ünneplők megkoszorúzták a nagysal- lói csatában elesettek tömegsúját is, a sír fölé 1905-ben állíttatott sírkövet a község legendás és tekintélyes tanára, Vida János. Léván Újváry László köszöntőjében párhuzamot vont az 1956-os és az 1848-49-es szabadságharc eszményei között. Ress Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa, Kelet-Európa szakértő, levéltáros, egyetemi tanár emlékezett megrendültén a magyar nép történelmének dicső pillanataira. Elmondta, néhány napig Léván volt az alig harmincéves főparancsnok, Görgey Artúr és a seregek főhadiszállása, valamint a tábori kórház. A nagysallói csata vezetett el Komárom fölszabadításáig. Ress viszont figyelmeztetett, ne a hadtörténet részleteibe merüljünk el, hiszen a háború nem természetes állapot, fontos megállapítani, hogy „ez egy törvényeken alapuló jogkiteijesztő forradalom volt”, „a múltat nem akarták végképp eltörölni”, mint a francia jakobinusok vagy az orosz bolsevikek, csak a jogfosztást szerették volna megszüntetni. Valamennyi nemzet XX. századi szociális forradalmát felülmúlta erkölcsi nagyságában az 1848-49-es eseménysor. Ress Imre rámutatott, a bukás azért volt elkerülhetetlen, mivel a homogén nemzetállam eszménye alkalmatlan volt a Brassótól Prágáig és egészen Milánóig terjeszkedő birodalom nemzetiségeinek összetartására. Az egymást kizáró nemzeti törekvések buktatták meg a szabadságharcot. Mégsem vesztette el a magyar nemzet a méltóságát. Tizenegy szervezet koszorúzott Léván is, az emlékmű előtt tisztelgett Lakner Ede ezredes, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének véderő attaséja. A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
