Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-26 / 96. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com RÖVIDEN ' Zeneszerzők tisztelegnek Bartók előtt Tizenhárom ország harminchárom zeneszerzője tiszteleg művével Bartók Béla születésének 125. évfordulója előtt - a kompozíciók a Magyar Rádió Hommage a Bartók című élő, nyilvános koncertsorozatában hangzanak el. 2006-ban, Bartók születésének 125. évfordulóján, a Magyar Rádió felhívással fordult magyar és külföldi zeneszerzőkhöz, hogy rövid darabbal tisztelegjenek a zeneszerző emléke előtt. Örményországból, Szingapúrból, Hongkongból, Írországból, a Fülöp-szigetekről, Litvániából, Görögországból, Ciprusról, Angliából, Olaszországból, Ausztriából, Spanyolországból és tizenhat magyar zeneszerzőtől érkeztek művek, valamint vallomások. A kompozíciók az öt koncertből álló Hommage a Bartók című élő, nyüvános koncertsorozaton hangzanak fel, amelyeken felolvassák a szerzők vallomását is. A koncertekre május 3-án, 10-én, 17-én, 24-én, valamint június 2-án kerül sor a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. (MTI) A botrányfilmet annak idején egy hónapig vetítették Teljes Casanova, 50 év után MTl-PANORÁMA Még megtekinthető Janiga József életmű-kiállítása a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában Megcsonkolt füzek mementója Janiga József egyike azoknak, akik megteremtették és újrafogalmazták Csallóköz festői karakterét Milánó. Ötven év után megjelent DVD-n az egykori olasz botrányfilm, a Casanova kalandjai eredeti, teljes változata. A Steno által 1955-ben rendezett filmet egy hónapos forgalmazás után Olaszországban levették a mozik műsoráról, mivel - noha a film átment minden cenzori vizsgálaton - „szemérmetlennek, a közerkölcsöt és az illemet sétőnek” találtatott. Az 50-es évek gyakorlata szerint a producereknek előzetesen be kellett mutatniuk a témát és a forgatókönyvet az olasz műsorfőigazgatóságnak, amely engedélyezte a francia-olasz koprodukciót, igaz, azzal a feltétellel, hogy 22 jelenetet kivágnak belőle, és a Casanova kalandjai és szerelmei címet is szolidabbra kellett venni. A filmet megtekintette a filmesek Öncenzúra Bizottsága is, az utolsó, legdöntőbb állomás pedig a korPozsony. A kortárs holland film- művészetből kínál válogatást holnaptól a Mladosť mozi. A három nap alatt hat játékfilm és egy rövidfilm látható. A filmnapok a Holland Királyság pozsonyi nagykövetsége és a Komenský Egyetem Néderlan- disztika Tanszékének együttműködésében valósulnak meg. Holnap 20.30-kor a Narancsszín- ben című mozgókép nyitja a programot. A történet főszereplője a foci és Remco, aki a helyéért harcol a nemzeti tizenegyben. A filmet Marco van Basten és Johan Cruijff, a hollandok két híres labdarúgójának élete ihlette. Április 28-án 18 órától a Kis szőke halál látható, amely Boudewijn Büch önéletrajzi regénye nyomán született. Apagyerek kapcsolat a témája a 20 órakor kezdődő Marakuja című alkotásnak: amikor a történet főszereplője megtudja, hogy nem ő a vér szerinti apja 14 éves fiának, szembe kell néznie a saját identitása elveszmány cenzúrabizottsága volt. A filmnek ez szabad utat adott azzal a kikötéssel, hogy 16 éven aluliak nem nézhetik meg - írta a Corriere della Sera című olasz napüap. A film egy hónapig volt műsoron, amikor a trevisói Azione Cat- tolica tiltakozó levele eljutott a kormány illetékeseihez, akik egy 1923- as, tehát Mussolini korából származó dekrétum alapján betiltatták. A DVD elkészítőinek nem volt könnyű dolguk, míg összeszedték a 98 perces film kivágott részeit. Ezenkívül meglepetést is tartogattak. Csatolták azokat a jeleneteket, amelyek eleve a francia közönség számára készültek annak idején. Az ottani cenzúra ugyanis megengedőbb volt az olasznál. A néző ezek alapján összehasonlíthatja az olasz verziókkal. Láthatja például a főhőst alakító Gabriele Ferzettit, Marina Vladyt és Ursula Andresst ruhátlanul is, továbbá komikus fehérneműkbe és fátylakba burkolva. tése miatt rátörő krízissel. Április 29-én két gyerekfilmet vetítenek: a 10 órakor kezdődő Kruimeltje egy rotterdami árva kisfiúról szól, akit a nevelője mindennap az utcára küld pénzt keresni. A haldokló nevelőtől a gyerek egy medaliont kap, amely a szülei fényképét rejti. „Gyerek Rómeó és Júlia” - röviden így foglalható össze a 12.30-kor kezdődő Polleke története: a 11 éves Polleke beleszeret szomszédjába, a marokkói származású Mi- moenba, ám kiderül, hogy a fiúnak a szülők marokkói menyasszonyt szánnak. Április 29-én 15 órától a nagy holland festőről, Rembrandtról 15 perces dokumentumfilmet vetítenek, majd 15.30-tól a Simon című film látható. Simon drogot árul, és a lányokat fűzi, egy napon azonban összehozza a sors a homoszexuális Camiellel. Különös barátság szövődik köztük, amely akkor is kiállja a próbát, amikor kiderül: Simon halálos beteg. A filmeket eredeti nyelven, angol felirattal vetítik. A belépés díjtalan, (e) Negyven évet összefogó, mintegy száz művet felvonultató életmű-kiállítással emlékeztek meg a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában Janiga József festőművész meg nem ért hatvanadik születésnapjáról. Grafikák, akvarellek, illusztrációk, vázlatok és olajképek mutatják be festői és témabeli fejlődését. TALLÓSl BÉLA Kezdve a konstruktív képektől, a figurális és zsánerképeken keresztül, amelyeken az aratók vagy a szőlőművelők is ott vannak a tájban, egészen a legismertebb témáját, a csallóközi tájat ábrázoló festményekig. „Janiga József egyike azoknak, akik megteremtették és újrafogalmazták Csallóköz festői karakterét - mondta Farkas Veronika művészettörténész, a komáromi kiállítás kurátora. - Sajátos módon közeledik a tájhoz, mivelhogy az ő számára rendkívül fontos az együttlét, a lebomlás a táj előtt.” Ebből a lebomlásból, valamint abból, hogy benne élt a tájban, nap mint nap járta a természetet, ismerkedett vele, egyre közelebb és közelebb került hozzá, megtalálta a sík végtelennek azt a karakteres jellegét, amelyből ecsetje nyomán kibukkantak a csallóközi táj festői Rovatunkban már többször is írtunk arról, egy-egy idegen (esetünkben szlovák) szó magyar megfelelőjének megállapításakor ügyelnünk kell arra, nehogy a forma hatása alá kerüljünk. Ezt a „csapdát” nem tudták elkerülni alábbi, szlovákiai magyar lapokból származó idézeteink szerzői vagy fordítói: „Amennyiben valaki a gépjármű-tulajdonos nevében jár el, szükséges a jegyző vagy az anyakönyvi hivatal által hitelesítettfelhatalmazás” [rendszámtábla cseréjekor]; [Használt autó vásárlásakor] ,/í szerződést jegyzőnél hitelesítsük”; [A személyi jövedelemadó 1%-ára igényt tartó szervezet] „feliratkozottájegyzők kamarája által vezetett központi listára”. Nyilvánvaló, hogy ezekben a mondatokban a szlovák notár szó megfelelője kíván lenni a jegyző. Amint majd látni fogjuk, mind a notár, mind a jegyző több jelentésben is használatos volt, ebben a konkrét esetben azonban a „portréi”. Azt nyüatkozta ugyanis ötvenévesen, amikor megkerestem őt egy interjúra, hogy: „Nekem a táj olyan, mint az ember. Létező, élő tartomány. Tisztelem, és meghatódom tőle. S mi a legérdekesebb az emberben? Az arca, a portréja, nem? Én úgy nézek a tájra, mint egy portréra, amelyben előbb fel kell ismernem, majd ábrázolnom, kiemelnem a megkülönböztető lényeget. /.../ Én a képemen azt is szeretném megmutatni, hogy minotár szót magyarra a közjegyő szóval fordítjuk. A szlovák notár és a régi magyar nótárius szó a ’jegyző, írnok’ jelentésű késő latin nótárius szóból ered. A jegyzők eredetileg a király szolgálatában álló írnokok, íródeákok voltak, oklevelek kiállításával foglalkoztak, illetve különböző ügyintézési feladatokat láttak el a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Ahogyan a közigazgatásban egyre nagyobb teret nyert az írásbeliség, a városokban és később a falvakban is megjelentek a jegyzők: ők feleltek az elöljáróságon az ügyvitelért, iratokat állítottak ki, jegyzőkönyvet vezettek stb. Az ún. községi jegyzők jogállását először az 1871. évi XVIII. törvény rendezte; eszerint az elöljáróság tagja a jegyző (rendezett tanácsú városokban a főjegyző, több kisebb település esetében a körjegyző), aki választással nyerte el hivatalát, de az állás betöltését vizsgához (szigorlathoz) kötötték, és megbízatása élethosszig szólt. A közigazlyen a viszonyom a tájhoz, tehát az érzéseimet is.” Ismétlem, ebből a lebomlásból és ebből a meghatódottságból születtek meg a csallóközi táj karakterét, lényegét sajátosan, különleges viUódzó vibrálással visszaadó végtelen búzatáblák, a nagy égboltok, a magas horizontok. És a szimbólumokkal kiáltó tájrészletek, vagyis a drámát magában rejtő-hordozó táj. A megcsonkolt fűzfában ugyanis ott van az árvíz veszélyének lehetősége, a lángoló-égő tájban a kiszáradás és a savasodás lehetősége. Egy olyan drámai állapot képe csillan meg ezeken a festményeken, amikor olyanná válnak a fák, mint egy mementó. Felkiáltanak. Azt mondta ötvenévesen, hogy: „... Elsősorban magamnak festek, de amikor látom, hogy másnak is élményt, örömet szereztem a képemmel, az nagy erőt tud adni. Ezért is mondhatom, hogy nekem a táj egy biztos kapocs az élethez.” Kapocs maradt számára az élethez, akkor is, amikor nagybaj érte. Amikor odafigyelő orvosai, ápolói törődésével és felesége, Éva asszony segítségével, a gondoskodó társ hitének és szeretetének erejétől felépült az agyvérzésből, és hatalmas akaraterővel megtanult újra festeni. Bal kézzel. (Az is egy csoda, ahogy újra megszólalt és megtagatás mellett azonban az igazságszolgáltatásban is tevékenykedtek jegyzők, akik a bírósági fogalmazói karba tartozó közhivatalnokok voltak, és feladatuk különböző okiratok kiadása, hitelesítése stb. volt. Ebből a tisztségből alakult ki a közjegyzőség intézménye. Az 1874. évi XXXV. törvény a közjegyzők feladat- és hatáskörét szinte a mostani kollégákéihoz hasonlóan fogalmazta meg: közokiratok, végrendelkezések felvétele, tanúsítványok kiállítása, okiratok és „értékneműek őrizete”, hagyatéki ügyek intézése stb. Az első vüágháború után mind Csehszlovákiában, mind Magyar- országon fennmaradt mindkét intézmény, a második világháború után azonban a települési önkormányzatok felszámolásával egyidejűleg a jegyzői tisztséget is megszüntették. Áz 1989-as rendszer- váltás után Magyarországon viszont újból bevezették ezt a hivatalt, jelenleg a jegyző (körjegyző, főjegyző) a települési önkormányzati képviselő-testület hivatalának nult beszélni. Egy este Éva asszony az ágya mellett ülve a szemébe nézett, s mivel hiába beszélt hozzá, elkezdte, hogy: „Este van este van: ki-ki nyugalomba!”... s ő szólásra nyitotta a száját, és folytatta: „Feketén bólingat az eperfa lombja.” Aztán végigmondták a verset.) Az életmű kiállított darabjain kívül még valami mutatja Janiga Józsefet: fotográfiák, amelyek a találkozásait örökítették meg. S bőven voltak „nagy találkozásai”, mivelhogy sokan szerették. Mélyen tisztelte a hazai művészeket, akikre felnézett. És alázattal fordult mindenki felé, aki őszinte és igaz gesztussal közelített hozzá. A kiállítás megnyitóján nemcsak az ismerősök, barátok és tisztelői jöttek el feleleveníteni az életművet, hanem a szakma is. Janiga Józsefet bántotta, hogy voltak dolgok, amelyeken nem tudott segíteni. Ezekkel kapcsolatban így vélekedett az ötvenedik születésnapja alkalmából készített beszélgetésben: „Ha én lennék a mindenható, akkor csak intenék az ujjammal, és meg lenne oldva. De mert nem én vagyok, a magam kis eszközeivel próbálhatok segítem. A munkámmal, a festéssel. Egyszer azt mondtam, hogy én a színek napszámosa vagyok. Nem a földön, hanem a képek mezején szántogatok.” igazgatásszervezői vagy jogi végzettséggel rendelkező vezetője, aki részben hasonló feladatokat lát el, mint nálunk a városi, községi hivatal irodavezetője (nálunk rendszerint elöljáró-nák nevezik). A települési jegyző-ve 1 szemben a közjegyző jogi szolgáltatást nyújtó, hagyatéki ügyeket intéző jogász. Régebben a szlovákban a kétfajta notár-1 jelzővel különböztették meg: a községi elöljáróság tagját az obecný notár (a köijegyző-t obvodný notár) néven nevezték, a jogi szolgáltatást nyújtó személyt pedig így: verejný notár (az első világháború után pedig štátny notár). Mivel nálunk a települési önkormányzatokkal kapcsolatban nem vezették be újra a jegyzőség intézményét, s csak a közjegyzőség intézménye maradt fenn, a szlovákban nem volt szükség arra, hogy a notár szóhoz megkülönböztetőjelzőt kapcsoljanak. A fenti okok miatt azonban a magyarban a közjegyző és a jegyző szavakat nem lehet egymással felcserélni. www.gramma.sk A Kruimeltje az utóbbi idők egyik legsikeresebb holland gyerekfilmje (Képarchívum) Április 27-től 29-éig a pozsonyi Mladosť moziban Holland filmnapok ELŐZETES Ismert önarcképe is látható a kiállításon (Somogyi Tibor felvételei) OTTHONUNK A NYELV Jegyző és közjegyző SZABOM1HALY GIZELLA
