Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-25 / 95. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 25. Riport - hirdetés 11 Bár nem szeretnék politizálni a témát, a változtatáshoz politikai akarat kell Sztrájk, hamis felhangok A sztrájk köztudomásúlag szervezett, csoportos munkabeszüntetést jelent. Amit az egészségügyi dolgozók az elmúlt hetekben véghez- vittek, sem szervezett, sem csoportos nem volt, munka- beszüntetés meg végképp. Azaz egy kicsit mégis: ha Zajac úr részéről alábbhagyott a fenyegetés, itt is, ott is „tüntetgettek”. Csak úgy, a demokrácia látszatának megőrzése végett... LŐRINCZ ADRIÁN „Sztrájkolok! Már hogyne sztrájkolnék!” - lihegi a telefonba a főváros talán legnagyobb kórházában, a ružinovi közegészség- ügyi intézményben tökösnővérként (magyarul: szanitéc) dolgozó ismerősöm, és bokros teendőire hivatkozva le is teszi a kagylót. Épp egy beteget kísér az ötödikre, kivizsgálás céljából, s ha nem volna sztrájk, nem is sietne annyira... De így, hogy direkt figyelik, ki követ el ezekben a vészterhes időkben munkafegyelemsértést vagy mulasztást, többet kell dolgoznia, mint amúgy. Azt már a délutáni üdítő mellett meséli, hogy megvan ám ennek is a varázsa, mert többet dolgozik, de bért, azt nem kap. Aki sztrájkol, annak nem jár. Hogyne járna, rep- likázok, csak épp a szakszervezetnek kellene fizetnie; erre úgy néz rám, mintha azt kérdezné: orvos már látott? Látott, nem is egy; a téma kapcsán több gyógyásszal is beszéltem. Ahány ember, annyi vélemény, sommázom, mert az egyik úgy vélekedett: a jelenlegi fizetések mellett nem engedheti meg magának, hogy sztrájkba lépjen. Egy másik hajlandó kitartani a sztrájkban akár az előrehozott választásokig, az egészségügyi reform, illetve az állami kórházak ellehetetlenítése ellen ágálva. A célkitűzések homályosak, hiányzik az egység - az azonban érezhető, hogy a háttérben a Zajac módszereivel való szembenállás húzódik meg. „Igaz, hogy elindított egy folyamatot, mely az egészségügy javát szolgálja - mondta egyikük -, de előbb pénzt kellett volna bevinnie a rendszerbe; úgy, ahogy a bankszféra talpra állítása idején tették.” Még egy fontos mozzanat: valamennyi megkérdezett ódzkodott attól, hogy nevét közöljem; ez az egész ügynek egyfajta „békebeli” hangulatot kölcsönöz. A vonal, melyet túllépve a kritika már a tekintély aláásásának minősül, (még mindig) meg van vonva. Mondom: mint a boldog békeidőkben... Hol szorít a cipő? „Kétségtelen, hogy baj van a bérezéssel - szövögeti a végtelennek tűnő történet szálait pozsonyi orvos ismerősöm -, de a szakszervezet követelései nem kellőképp megalapozottak. Azt, hogy egy orvos mennyi pénzt keres havonta, számos tényező befolyásolja. Nem tartom viszont helyesnek, hogy az orvosokkal egy kalap alá veszik az egészség- ügyi nővéreket, illetve a kisegítő és műszaki személyzetet, mert keresetük messze elmarad az orvosokétól. Erről kevesebbet beszélünk, egy orvos sem meri felvállalni a problémakör feszegeté- sét, mert szakmai körökben esetleg népszerűtlenné válna. A szakszervezet vezetői is megmaradnak inkább a populista frázisok puffogtatásánál, mert többségük politikai babérokra vágyik. Hitelüket veszített alakok - tisztelet a kivételnek, ha van.” A ružinovi kórház előtt nem egész két hete lezajlott tiltakozó akcióra emlékezve, megjegyzése helyénvalónak találtatik. „Azt akarjuk, hogy a reform ez irányban folytatódjon? Változást akarunk? Harcolni fogunk? Kitartunk? Bekeményítünk?” - heccel- te akkor a néhány tucatnyi egészségügyi dolgozót Marián Kollár szakszervezeti vezető, aki 2002- ben még a Gäšparovič-féle HZD színeiben készült elfoglalni helyét a parlamentben. A látszat megőrzése végett mégis visszautasították a Smer által felkínált jogászok segítségét, s az április 19-i, Hviezdoslav téri megmozduláson sem engedték a pódiumra Ivan Hopta kommunista képviselőt, pedig biztos lett volna mondanivalója. „Polgári jogainkért harcolunk, és elutasítjuk a téma politizálását” - harsogta akkor a szónok, és Saktor, Machyna, valamint Škultéty úr - kipróbált „szakszervezeti boss” mindannyi - egyetértőn bólogatott. De visszatérve ahhoz a bizonyos történethez és fonálhoz... „A gond nem az egészségügyi reformmal, hanem annak hátterével van - mondja informátorom. - A miniszter úr, illetve reformkormányunk célba vette a rendszer átalakítását, de nem teremtették meg annak anyagi hátterét. Az önkormányzatokkal szembeni arrogancia netovábbja volt, hogy ilyen állapotban adták át az egészségügyi intézményeket a városoknak, megyéknek. Számos példa bizonyítja, hogy ezek jól működő részlegei a harácsolok, a »vadprivatizőrök« martalékául estek, a maradékkal meg bajlódjon az önkormányzat. Béremelést akarunk? Az ország kórházaiban található fekvőhelyek körülbelül egyharmada kihasználatlanul áll, ám fenntartásuk komoly összegeket emészt fel. Számoljuk fel a veszteséget termelő ágazatokat, vonjunk össze részlegeket, s akkor lesz miből kigazdálkodni a béremelést! Nem az államtól kell várni a megoldást.” Igaza lehet; bár a részlegek összevonása, a korszerűsítés óhatatlanul elbocsátásokkal járna. Néhány másik oldal A bérezés mellett pedig volna az egészségügyben orvosolandó baj épp elég. Például a mérhetetlen korrupció, mely a rendszert olyannyira átszövi, hogy a tisztességes orvosról képesek vagyunk azt hinni, „nem rendes”. Tudja például a kedves Olvasó, miként kell látványosan egészségessé tenni a lakosságot? A Zajac- bankók - azaz az orvosi látogatás címén kifizetett húszas - bevezetése csak egy, a beteget elriasztó módszerek közül. De meg lehet tenni például azt is, hogy a korábban munkaképtelennek, csökkentett munkaképességűnek nyilvánított polgárt beidézik felülvizsgálatra, s kimutatják: született rendellenessége, mely miatt nyugdíjazták, hirtelenszerűen javult. Mint egyik, szintén neve elhallgatását kérő ismerősöm esetében, akit - bár csípőficamához az évtizedek során csontkopás, szívás érrendszeri betegségek, egyensúlyzavar társult - az orvosi bizottság munkaképesnek talált. A bíróság, mely a határozatot felülvizsgálta, anélkül ítélkezett, hogy felülvizsgálta volna az orvosi látleleteket - tehát látatlanban döntött. Ismerőseim köréből többen jártak így, megkockáztathatom tehát, hogy több száz, eseüeg ezer ember „gyógyult meg” csodával határos módon országszerte, a Zajac-reformok hatására. Megjegyzem: a reformcsomagot a kormány és a parlament fogadta el, tehát az orvosok valamennyi szakszervezete is kevés ahhoz, hogy felfüggessze, módosítsa. Ahhoz politikai akarat kell, az pedig a választásokig nincs. Érezhető, hogy a háttérben a Zajac módszereivel való szembenállás húzódik meg (Somogyi Tibor felvétele) Rendelje meg a leggyorsabb mobil internetet! Tegyen szert az állam által támogatott Gyors Internet (Rýchly Internet) szolgáltatásra, most havonta csak 399 Sk (áfa nélkül). A 2 évre garantált havidíj 2 GB-nyi adat lehúzását teszi lehetővé. Csatlakozzon az internetre személyi számítógéphez kapcsolható modemmel vagy laptopba való adatkártyával, és szörfözzön a térerőn belül ott, ahol csak akar! A Gyors Internet szolgáltatást a 0800 800 999-es ingyenes vonalon is megrendelheti. Laptopba való adatkártya. Személyi számítógéphez kapcsolható modem. A Gyors Internet szolgáltatás aktivációs díja 299 Sk (áfa nélkül). A 399 koronás (áfa nélkül) havidíj azokra az ügyfelekre vonatkozik, akik teljesítik az állami támogatás elnyerésének a www.t-mobíle.sk honlapon közzétett feltételeit, és aláírják a 24 hónapra szóló, szerződéséhez csatolt függeléket. Állami támogatást egy megyén belül legfeljebb 5000 személy kaphat. Ügyfélszolgálati vonal: 12345 ■ www.t-mobile.sk T ■ -Mobile * ■ ■ Pre váš lepší svet. BP-6-11782
