Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-22 / 93. szám, szombat

12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 22. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A lakatos cég köszöni HAIKO JÓZSEF A Pozsonyhoz közeli mária- völgyi búcsújáróhely lourdes-i barlangja hálaadó táblácskáinak egyik legkülönösebbike egy biz­tonsági zárakat és ajtókat forgal­mazó cégé, mely Isten Anyjának mond köszönetét „a vállalkozás­ban elért sikerekért”. A tény, hogy a vállalkozók is szükségét érzik Istennek köszönetét mon­dani, alapjában véve rokonszen­ves és kedvező. Esetünkben azonban a szóban forgó táblács­ka egyúttal imádságra is késztet, hiszen az olyan társadalomban, ahol a biztonsági zárak és ajtók gyártóinak sikerük van, az embe­rek lényegében elveszítették biz­tonságérzetüket, és a veszélytől való félelmük ellen elmésen szerkesztett, erős és bevehetet­len ajtókkal védekeznek. Az ajtó tehát már többé nem a kapcsolat jelképe, vagy a különféle helyszínek áthidalása, sokkal inkább a legkülön­félébb veszélyforrásokkal szembeni védekezés szim­bóluma. S ezen nem cso­dálkozhatunk, hiszen a statisztika szerint hazánkban évente több mint huszonhatezer betöréses lopást és több mint há­romezer lakásbetörést követnek el. A nagyvárosokban még rosz- szabb a helyzet: Budapesten az ezredforduló utolsó öt évében minden tizedik családot kirabol­ták... Nyilvánvalónak tűnik, hogy a vacsorázóhely csukott ajtajának említése sem csak egyszerű dí­szítőeleme a történetnek, az aj­tóé, melyen - noha csukva van - Jézus az e vasárnapi evangéli­umban a tanítványai közé lép. Ugyanis a tanítványok sem vélet­lenül bújtak el a zárt ajtó mögé, ők is féltek: féltek Krisztus ellen­ségeitől, Jézus halála által bénul­tam Mintha őket is a földhöz nyomta volna az a bizonyos ke­rek kő, mely Jézus sírboltját el­zárta, mintha őket is eltemette és rabul ejtette volna. Jézus a vacsoraterembe nem a zárt ajtó ellenére lép be, hanem éppen azért, mert zárva van. Hi­szen ahol félelem van, veszélyér­zet és ebből fakadó nyomasztó tétlenség - oda neki kell belép­nie, hogy ismét béke legyen, és tettre sarkalló bátorság. A vacso­raterem leküzdött ajtaja sűrítve magában foglalja mindazt az aj­tót, kaput, falat, gátat, egyszóval valamennyi akadályt, melyet fel­támadása után le kellett küzde­nie, hogy áthozhassa fölöttük az új életet. A halála pillanatában kettészakadt templomfüggöny előrejelezte, hogy Krisztus máso­dik Adámként elsőként lépi át a mennyország csukott kapuját, hogy végre kitárja mindazok szá­mára, akik Istennel akarnak iga­zi párbeszédet folytatni. Jézus a egyes ember sorsába is belépett: a vakság, a némaság, a tehetet­lenség és a bélpoklosság bezárt kapuin lépett át, megmentve a mögöttük szenvedőket. Jézus át­lépett az előítéletek kü­szöbén is, amikor meg­ölelte a bélpoklost, vagy amikor egy asztalhoz ült a bűnösökkel és a vám­szedőkkel. Hogy közölje velük: szívének ajtaja az ő számukra is örökké nyitva áll. Csak egyetlen esetben taná­csolja Jézus kifejezetten „zárni” az ajtót, amikor ezt mondja az imádkozásról: „Te, amikor imád­kozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van” (Mt 6, 6). Ez viszont olyan ajtó­nak a zárása, mely mögött jóté­kony csend honol. Az a csend, mely a vitathatatlanul legfonto­sabb ajtót nyitja: a Mindenható­val párbeszédet folytató szív aj­taját. Bárcsak minél többen zár­nák magukra ezt az ajtót, egyút­tal kinyitva a legfontosabbat: mely az Istenhez vezet, egyúttal tehát önmagunkhoz is. Hogy szaporodjanak Máriavölgyben a hálaadó táblácskák: a megbéké­lésért, a belső nyugalomért, a kapcsolatokban való biztonsá­gért. És a szeretettel teli emberek közti biztonságérzetért. A szerző római katolikus pap Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Beiskolázási lehetőségek A kis létszámú osztályokban fejlődésük gyorsabb (Archívum) A gyógypedagógiai-pszicho­lógiai vizsgálatokon gyak­ran egészen kis gyermekek szüleinek az egyik első, fé­lő, aggódó kérdése: „Azért ugye járhat majd rendes ál­talános iskolába?” BORBÉLY-JÁSZBERÉNYl-KEDL A beiskolázási lehetőségeket ter­mészetesen elsősorban az értelmi sérülés foka határozza meg. Tekint­sük át, milyen a kínálata a speciális iskolák hálózatának! Azt, hogy mit tanulhatnak meg azokban a gyer­mekek, később részletezzük. Az enyhébb fokú értelmi problémák, sérülések, az ún. tanulási akadályozottság eseté­ben lényegében az általános iskolai tantárgyak szerkezete, óraszáma csökkentett, átcsoportosított tan­anyagban jelenik meg az értelmi­leg enyhe fokban sérültek általános iskolájában. A tanulócsoportok, osztályok létszáma alacsony. A spe­ciális iskolák általános iskolai bizo­nyítványt adnak. A tantestület tagjainál nem ritka a több szakterületen szerzett kép­zettség: gyógypedagógusok szak­tanári, általános iskolai tanítók, ta­nárok gyógypedagógusi végzett­séggel. így lehetséges, hogy a gyer­mek érzelmi és értelmi fejlődésbeli sajátosságainak fokozott figyelem- bevétele mellett jó szintű tantárgyi ismereteket is képesek nyújtani. Ezek a régebben kisegítő iskolá­nak nevezett speciális általános is­kolák természetesen nagyon kü­lönböző színvonalúak, ugyanúgy, mint az ún. „normál” iskolák is. Az általában hangsúlyozott különbsé­gek mellett azonban nem hallgat­ható el az a körülmény sem, hogy ezekbe az iskolákba gyakran jár­nak olyan gyermekek is, akiknél halmozottan hátrányos helyeztük miatt alakultak ki olyan súlyos ta­nulási nehézségek és következmé­nyes viselkedési eltérések, hogy az általános iskolában nem tudtak társaikkal együtt haladni. A kis lét­számú osztályokban biztosított, egyénre szabottabb oktatás és tö­rődés mellett fejlődésük gyorsabb ütemű lehet, mint a gondoskodó, fejlesztő családi környezetben ne­velkedő, igazán sérült gyermeke­ké. Előfordul, hogy az utóbbiak ki­szolgáltatottabbak e gyakran idő­sebb fizikailag is erősebb, sok sé­relmet elszenvedett, nehéz sorsú gyermekeknek. Ugyanakkor az ér­telmileg akadályozott, illetve a jobb képességű gyermekek kölcsö­nösen kedvező irányban is befolyá­solhatják egymást. Értelmileg sérült gyermekek oktatása lehetséges integrált for­mában, vagyis zavartalan fejlődésű gyermekek között is. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha biztosí­tottak a szükséges feltételek (az is­kola fogadókészsége, az odajáró gyermekek szüleinek egyetértése, az egyénre szabott oktatás lehető­Hasznos kézikönyv folytatásokban A Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1998-ban Bor­bély Sjoukje-Jászberényi Márta-Kedl Márta szerzőhármas tollából a Szülők könyve, mely értelmileg sérült gyermekek neveléséhez ad a szülőknek tanácsokat erejüket meghaladó munkájukhoz. A Családi Kör a Carissimi jótékonysági alap jóvoltából folytatásokban közli ezt a könyvet, hogy eljuthasson azokhoz a szlovákiai magyar szülőkhöz is, akikhez egyébként nem jutna. Mert mi is segíteni szeretnénk! ségei: alacsony osztálylétszámok, fejlesztő gyógypedagógus stb.). Ennek hiányában gyakori, hogy úgy telnek el évek, a gyermek csak ott ül az iskolában, s nem halad. Ha alkalmazkodó a viselkedése, senkit sem zavar, látszólag elfogadják, de lényegében magányos marad. Eb­ben az esetben egyre nagyobb lesz a különbség a gyermek és osztály­társai tanulási teljesítménye kö­zött. Ez az enyhe fokban sérült gyermek számára nagy értelmi és érzelmi terhet jelenthet, egyre in­kább megéli, felfogja a különbsége­ket, nehézségeket, ami könnyen szétzüálhatja az addig harmonikus személyiségfejlődést. Ugyanakkor az is igaz, hogy a speciális iskolában való elkülönített nevelést esetenként - főként a fel­sőbb osztályokban - megbélyegzés­ként élhetik meg egyes gyermekek. A középsúlyos fokban sérült gyermekek a korábban foglalkoztató iskolának nevezett ál­talános iskolában teljesítik tanköte­lezettségüket tizenhat éves koru­kig. A tanulócsoportok létszáma ál­talában alacsonyabb, mint az eny­he fokban sérültek iskoláiban, az életkori szórás is nagyobb egy-egy osztályon belül a tanulók között. A társuló sérülések gyakoribb előfor­dulása a csoportokat különösen ve­gyessé teheti. Jól beszélő, de nehe­zebben, összerendezetlenebbül mozgó, vagy alig beszélő, visszahú­zódó viselkedésű, de viszonylag jobb kézügyességű gyermek egy­aránt lehet egy-egy közösség tagja, a viselkedésbeli szélsőségek, ki­egyensúlyozatlan teljesítményszin­tek szembetűnőbbek lehetnek, mint az enyhén akadályozottak is­koláiban. Ezért a szülő nehezebben éli meg azt, ha pl. beszélni tudó gyermekét egy olyan közösségbe javasolják, ahol úgy érzi, hogy nem tud ezen a területen fejlődni. Le­hetséges azonban a jobb teljesít­mény utánzása is. Az utóbbi években ezek az isko­lák egyre több súlyos fokban sérült gyermeket is felvesznek, főként, ha nincs nevelésüket, ellátásukat ne­hezítő jelentős társuló sérülésük. (Medicina, 1998) EMBERNEVELŐ A továbbtanulási problémák MARKÓ EMIL Nincs olyan fiatal, aki ha mindeddig becsülettel helytállt a tanulásban, most egyszerre csak fütyül az egészre (Bacskódi Mária felvétele) Minden évben eljön ez az idő, amikor dönteni kell továbbtanulni szándékozó gyermekeink sorsa fe­lől. A továbbtanulással kapcsolat­ban ugyanazok a gondok jelentkez­nek, mint az iskolakezdésnél. Itt is a helyes időponttól függ a siker vagy a kudarc. Hangsúlyoznunk kell, hogy leginkább a jó adottságú- ak a veszélyeztetettek. Náluk a leg­valószínűbb, hogy intellektuális ké­pességeik miatt rosszul mérik fel érettségüket. Ezért aztán iskolai teljesítményük elmarad átlago­sabb,#de szorgalmasabb társaik tel­jesítménye mögött. A tehetsége­sebb fiatalok eleven szelleme és gazdagabb fantáziája könnyebben eltérül. Jobban foglalkoztatja őket, hogy a környezetükben előforduló összetett és érdekes jelenségeket felfedezzék, megértsék. Ezért ke­vesebb idejük marad a kötelező penzumokra, tízéves korukban még nem ízlik nekik a gimnázium határok közé szorított, szigorúan rendezett tantárgyi struktúrája (és tagoltsága). Ha tehát az ilyen gyereket a ne­gyedik általános után nyolcéves gimnáziumba íratják be, könnyen előfordul, hogy mind ő, mind a ta­nulmányi előmenetele megsínyli a döntést. Nem ritka, hogy súlyos szellemi túlterheltség tünetei je­lentkeznek, és később alig meg­szüntethető intellektuális gátlási állapot lép fel nála. Hiába a jó ka­pacitás, ha nem társul hozzá a szel­lemi munka iránti érdeklődés és a tananyagban való elmélyülés örö­me, az erőfeszítés és kitartás kész­sége. A felsőbb iskola nagyobb A jó családi nevelés meg­alapozhatja a tudásszom­jat, a kitartást és más, is­kolaérettséghez szükséges tulajdonságokat... munkatempót és tanulási készsé­get, a logikus és az absztrakt gon­dolkodás nagyobb biztonságát kí­vánja meg - és ezek olyan ténye­zők, amelyeket a szülők és az álta­lános iskolai pedagógusok gyakran alábecsülnek. Fontos tehát, hogy a gimnáziumba iratkozó fiatalban meglegyen az a pszichikai állóké­pesség, aminek birtokában fel tud nőni a felsőbb iskolai feladataihoz. Szüksége van arra is, hogy meg­szokja a szaktárgyi rendszert és a gyakran cserélődő tanárokat (utóbbiak nálunk az általános isko­la felső tagozatára is jellemzőek). De legalább ilyen fontos a jó kon­taktuskészség és az egészséges ön­bizalom, hogy feszült helyzetekben és az osztálytársak közti rivalizá­lásban is helyt tudjon állni. A túlságosan érzékeny gyerme­kek szorongásuk, gádásaik miatt nem tudnak kibontakozni. Van egy másik gyermekcsoport, ők az alko­tóképességgel megáldott gyerekek, akik tízévesen még álomvilágban élnek. Nekik nagyon nehéz az isko­lai követelményeket elfogadni, kü­lönösen nyelv tanulásakor érik őket kudarcok. Nincs olyan fiatal, aki - ha mind­eddig becsületesen helytállt a tanu­lásban, bizalmat élvezett mindenki részéről - most egyszerre csak fü­tyül az egészre, és gyűjti a rossz osztályzatokat. Éppen ellenkező­leg! Nekik a legkínosabb a megvál­tozott helyzet Ezt kellene tudniuk a szülőknek, mert az ő magatartá­sukon nagyon sok múlik. Semmi­képpen sem szabad a fiatalt iskolai sikertelensége miatt vádolni, csök­kent értékűnek tartam. Nemcsak igazságtalan az ilyen magatartás, de veszélyes rövidzárlati reakciók, tartós krízisállapotok, depresszió okozója is lehet. A bajokat általá­ban még az is tetézi, hogy teljesen rosszhiszeműen a jóakarat, az ér­deklődés hiányával, az erőfeszíté­sekre való képtelenséggel vagy te- hetségtelenséggel vádolják az ilyen gyereket, és emiatt továbbtanulás­ra alkalmatlannak nevezik. Ko­moly erőfeszítést igényel, míg en­nek ellenkezőjéről sikerül meg­győzni a családot és az iskolát. A jó családi nevelés megalapozhatja a tudásszomjat, a kitartást és más, is­kolaérettséghez szükséges tulaj­donságokat, hogy azután ne érezze túl nagyoknak az iskolai követel­ményeket. A siker titka az iskolai si­keresség szempontjából az a tény, hogy a szülő bízzon gyermeke ta­nulmányi eredményeiben. A család együtt örüljön a jó jegyeknek, a si­kertelenséget pedig közösen, hig­gadt megfontolás közepette igye­kezzenek megoldani. A nyugodt légkör hozzájárul az eredményes­ség fokozásához, mely tudjuk, a si­kerélményhez vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents