Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-21 / 92. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 21. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ BL1C A szerb hatóságok újabb két személyt fogtak el, alak segítették a bujkálásban Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnokot. A következő lépés a hágai Nemzetközi Törvényszék által a legsúlyosabb háborús bűntényekkel. vádolt, a srebrenicai népirtás fő felelősének tartott MÍadics letartóztatása lesz. A Blic nem részletezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a Mladics elleni hajtóvadászat során a hatóságok a belgrádi városi bíróság elé állították Stanko Ris- tics ezredest, és a fiát. Ezzel „teljesen összeszorult a hurok” Mladics körül. Engedett mindkét fél, emelkednek a bérek, de racionalizálni kell a működést, elbocsátások várhatók Van-e igazság az egészségügyben? Véget ér az egészségügyi dolgozók első - „legvalódibb” - sztrájkja Szlovákiában, vagy még lesz folytatása? Szerdán olyan megegyezés született a béremelésről, mely megfelel az alkalmazottaknak, de nem megy tül a kórházak anyagi lehetőségein. LAJOS P. JÁNOS Engedett mindkét fél, emelkednek a bérek, de a kórházaknak racionalizálniuk kell működésüket, hogy a szükséges anyagiakat elő tudják teremteni, vagyis csökkenteniük kell az alkalmazottak számát. Az Orvosi Szakszervezet (LOZ) ugyan sztrájkkészültségben marad, sőt azzal fenyegetőzik, hogy jövő héttől nem vállalnak ügyeletet az orvosok, kérdéses azonban, hogy hányán maradnak a sztrájkolok. A bérmegállapodás azonban egyelőre csak a legnagyobb, többségében a megyei székhelyeken lévő egyetemi kórházakra vonatkozik, melyek még mindig az egészségügyi minisztérium hatáskörében vannak. A megegyezést a nagyobbik, országos lefedettséggel rendelkező érdekvédelmi szerv, az Egészségügyben és a Szociális Szolgáltatásokban Dolgozók Szak- szervezete (SÓZ) kötötte a nagy kórházak szervezetével, a Szlovákiai Egyetemi Kórházak Szövetségével (AFNS). A megegyezés szerint ebben az évben, két részletben, mintegy 20 százalékkal emelkedik az alkalmazottak bére. Az első emelés május elsejétől érvényes, 7 százalékkal nő az alapbér és 3 százalékkal - a teljesítmény arányában - a mozgó bér. A második része a megállapodásnak december elsejétől lép érvénybe, ekkor 6 százalékkal nő az alapbér és 4 százalék jut a mozgó bérre. A kisebb kórházak szövetségével - Szlovákiai Kórházak Szövetsége (ANS) - még mindig tárgyal a SÓZ, igaz ezek alkalmazottai - egy-két kivételtől eltekintve nem sztrájkoltak. A megállapodást nem tartja elfogadhatónak a sztrájkot meghirdető, szervező szakszervezet, a LOZ. Ez - legalábbis a sztrájk előtt - csak a nagy kórházakban rendelkezett némi befolyással, vagyis tagságának zöme innét került ki. A kisebb kórházakban „nem is hallottak” róluk, nincs alapszervezetük. Ez volt a „legvalódibb” sztrájk, vagyis az alkalmazottak most álltak legközelebb a teljes munkabeszüntetéshez. A LOZ által meghirdetett feltételek szerint csak a ha- laszthatadan kezeléseket végezték el, a tervezett műtéteket a sztrájkban résztvevők orvosok nem végezték el a munkabeszüntetés idején. Ebben mutatkozott meg a sztrájk „valódisága”, ugyanis az egyszerű halandó, aki súlyos vagy kevésbé súlyos betegséggel érkezett az intézménybe, csak a SZTRÁJK feliratú kitűzőről vette észre, hogy az őt operáló orvos tulajdonképpen nem dolgozik. A tervezett műtéteket azonban valóban későbbre halasztották, Katarína Sedláková, a Pozsonyi Egyetemi Kórház gyógykezelésért felelős igazgatóhelyettese szerint az ambuláns kezelések száma 50, az elvégzett műtétek és a kórházi kezelésre érkezett betegek száma 30 százalékkal csökkent. Mik (voltak) a követelések? Ugyan a sztrájk vége felé a LOZ szerette volna elhitetni - a sztrájkotokkal is -, hogy „nemesebb” célokért küzdenek, mint a piszkos anyagiak, de valójában az alapkövetelés a béremelés volt. Ehhez társult aztán felépítményként az egyetemi kórházak részvénytársaságokká való átalakításának megtiltása, a közalkalmazotti státus visszaállítása a kórházak alkalmazottai számára és a mindig közkedvelt jelszó: Több pénzt az egészségügybe! A bérek Az alapbérek valóban nyomorúságosak, kevés olyan egyetemi szak van, melyek abszolvensei elfogadhatónak tartanák, hogy első havi fizetésük kevesebb legyen, mint 10 ezer korona. Az orvosi szak - még ha elég hihetetlen is - ilyennek számít. A kezdő orvosok bruttó bére alig haladja meg a tízezer koronát, és még néhány évet tanulniuk kell, hogy önállóan dolgozhassanak. Az évekkel és a szakvizsgákkal emelkednek a bérek is, de egy 20 éves praxissal és több szakvizsgával rendelkező orvos bruttó alapbére is csak a 25 ezer korona körül mozog. Ez még kiegészül a vállalt ügyeletekért járó fizetéssel, így elérheti a 30-35 ezer koronát is. A nővérek bére ennél is rosszabb, bruttóban átlagosan alig éri el a 13-15 ezer koronát. Ebben már benne van az ügyeletekért kapott pénz is. Ehhez kapcsolódik az a követelés is, hogy az orvosok, ápolónővérek újra közalkalmazotti státusba szeremének kerülni. Ezzel ugyanis biztosítanák maguknak az éves - ugyan szerény, 5-6 százalékos - béremelést, mely azért mégis valami. Ez azonban elég furcsa helyzetet idézne elő abból a szempontból, hogy a kórházak többsége nem a kormány hatáskörébe tartozik, és nem túl etikus dolog központilag megszabni, hogy mennyi legyen a béremelés ott, ahol nem az állam osztja a pénzt. A bérezésnél nem lehet megkerülni a hálapénz problémáját sem. Egyes becslések szerint további milliárdokat juttat a lakosság közvedenül az orvosok zsebébe, vagyis azt mondhatnánk, hogy az orvosok fizetéséhez ezt is hozzá kellene számítani. Ezzel csak az a gond, hogy a hálapénz nem egyenletesen oszlik meg, és természetesen ebből is azoknak csurran a legkevesebb, akiknek legalacsonyabb a fizetésük. Nem akarunk részvénytársaságokat! ... mondják a sztrájkolok, mert azok csak kizsákmányolnak bennünket, és a nyereséget a tulajdonosok teszik zsebre. Az egészség- ügyi reform egyik alapelve, hogy tiszta helyzetet kell teremtem, vagyis meg kell mutatni, hogy melyik a rosszul működő, veszteséges, és melyik a jól működő, nyereséges intézmény. Ezt Rudolf Zajac egészségügyi miniszter - és más gazdasági szakemberek - szerint a leghatékonyabban a részvénytársasági vállalati forma tudja megmutatni. A nyereség egy gazdasági mutató, mely jelzi, mi működik jól, mi rosz- szul. A korábbi vállalati forma rendre oda vezetett, hogy az intézmény hatalmas veszteséggel zárta az évet, és a hiányt a fenntartóval fizettette meg. A nagy kórházak esetében az állam a fenntartó még ma is, így a veszteséget az adóból kellett előteremteni. Az átalakításnak még egy haszna van (lenne): végre elkészül egy pontos leltár, sok esetben ugyanis az sem világos, hogy mekkora vagyonnal rendelkeznek az intézmények. Szó sincs arról - legalábbis egyelőre -, hogy a részvénytársasággá alakult kórház magánkézbe vándorol. A tulajdonos marad az állam, sőt a törvény azt is kimondja, hogy a részvények 51 százalékának állami tulajdonban is kell maradnia. Vagyis ha egyszer nyereséget is termel majd véledenül valamelyik intézmény, akkor az az állami költségvetésbe kerül. Kell-e több pénz? Az egészségügyben uralkodó pénzhiányt a rendszerben dolgozók általában a kevés pénz számlájára írják. Mondják alig éri el a GDP 6 százalékát, ami összehasonlítva a fejlett államokkal, ahol ez az érték 10 százalékot is eléri, tarthatadan, ennyiből nem lehet kijönni. Ennek kissé ellentmond, hogy Németországban is sztrájkolnak az orvosok, ahol pedig a költségvetés jóval bőkezűbb, mint Szlovákiában. Ne feledjük, hogy évente mintegy 100 milliárd korona jut az egészségügyre, ami az éves állami költségvetéshez mérve jelentős összeg. Ennek csak egy része származik közvedenül az állami költségvetésből - mintegy 25 milliárd korona - a többit egészségbiztosítási járulékként és egyéb térítési címeken - térítési díj a gyógyszerekért, receptdíj, kezelési díj stb. - a biztosítottak és a páciensek fizetik. Szakértők úgy látják, hogy a jelenlegi rendszer még mindig pazarló. Persze nem a fizetésekre szólja el a pénzt, hanem azzal, hogy túl sok kórház működik. Az egészségügy drága ágazat, a műszerek gyakran milliókba kerülnek, az épületek fenntartása sem olcsó. Áz illetékeseknek fel kellene vállalniuk, hogy néhány kórházat be kell majd zárni. Erre utal az egészségügyi miniszternek az a tegnapi, az Általános Egészségbiztosítóhoz intézett felhívása, hogy csak a leghatékonyabban működő kórházakkal kössenek szerződést. Az a kórház pedig, mellyel ez a biztosító nem szerződik; megszűnik. Több pénz juthat a bérekre és a kórházak felszerelésére is, ha kevesebb kórház lesz, kevesebb ággyal. Eltekintve a bérköveteléstől, erősen megkérdőjelezhető a másik három követelés szempontjából a sztrájk időzítése. Ha több pénzt akartak volna juttatni az egész rendszerbe, akkor legkésőbb a költségvetés tavalyi elfogadásakor kellett volna sztrájkolniuk. Ugyanez vonatkozik a közalkalmazotti státusra. A kórházak átalakítására vonatkozó követelésüket pedig gyakorlatilag teljesítette a kormány azzal, hogy az egyetemi kórházak transzformációs anyagának tárgyalását levette a napirendről. Ha tehát a bérmegállapodás ellenére is folytatják a sztrájkot, akkor könnyen az ellenzék politikai eszközévé válhatnak, nem beszélve arról, hogy ezzel a lépéssel elveszíthetik a közvélemény - ma még létező - támogatását. Kinyer? Adódik a kérdés, hogy jelenleg milyen az állás. A minisztérium kötötte az ebet a karóhoz, és nem ült le tárgyalni a sztrájkolok követeléseiről, mondván a bérek a kórház- igazgatók hatáskörében vannak. Egyelőre nyerésben van, a nagyobbik szakszervezet ugyanis megegyezett a kórházakkal - igaz egyelőre csak a legnagyobbakkal. Ha tető alá hozzák a megállapodást a kisebb kórházakkal is, akkor a SÓZ megszünteti a sztrájkkészültséget. Nyernek azonban az egészségügyi alkalmazottak is, mivel a 20 százalékos béremelés jelentős, még ha két részletben valósul is meg. KOMMENTÁR , .■ • • ■> --.tvWWWifrWíMti»'! r-ii,"'-' r-. Hihetetlen kamatok MOLNÁR IVÁN Építkezni szeretnénk, esedeg új bútor kellene a lakásba? Nyáron tenger mellett töltenénk a szabadságunkat, vagy egy új autóra fáj a fogunk? Ha ezen kérdések valamelyikére igennel válaszolunk, ám nincs egy fillérünk sem, nincs más hátra, hitelt kell felvennünk. Mosolygó, boldog családok, hancúrozó gyerekek, drága lakások, márkás autók, csábítóan alacsony hitelkamatok - a bankok reklámfilm- jeinek a világa. Azonban ha felpattanunk a tévé mellől, és még a reklámfilmek hatása alatt elrohanunk a legközelebbi bankba, a hidegzuhany egész biztosan nem marad el. A bankkisasszonyok jó esetben ugyan valóban úgy mosolyognak ránk, mint a reklámfilmekben, az általuk felajánlott hitelkamatok azonban már nem épp ugyanazok, mint amit ígérték. A reklámokban unos-untalan ismételt kamatokkal ugyanis csak néhány kiemelt ügyfélnek nyújtanak hitelt, míg nekünk, egyszerű ügyfeleknek ezekhez pár százalékot hozzá kell adnunk. Ha például jelzáloghiteit szeretnénk igényelni, a bank által a reklámokban feltüntetett kamathoz 0,5-1,5 százalékpontot számolhatunk hozzá, vagyis míg az éves kamat a piacon 4 százaléknál kezdődik, addig egyszerű ügyfélként nem számíthatunk 5 százaléknál alacsonyabb kamatra. Még rosszabb a helyzet a fogyasztói hitelekkel, hiszen ezek a bankok számára nagyobb kockázatot jelentenek. Ha ilyen kölcsönhöz folyamodunk, tudnunk kell, hogy a bankok ugyan már 7-8 százalékos kamattal is kínálnak ilyeneket, ám egyszerű ügyfélként erről csak álmodhatunk, és persze 3-4 százalékpontot nyugodtan hozzászámolhatunk. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy a bankok reklámfilmjeiben ajánlott kamatokkal jussunk hozzá a hitelekhez? A recept „egyszerű”. Legyen egy biztos, kiemelten jól fizető állásunk, a bankban pedig, amelytől hitelt kérünk, a lehető legtöbb pénzünk. Nem árt persze, ha a hitelért egy ingatiannal kezeskedünk, és a kölcsön értéke nem haladja meg a zálogba helyezett ingadan értékének a 70 százalékát. Leegyszerűsítve elmondható, hogy olcsó hitelről csak akkor álmodhatunk, ha már eleve gazdagok vagyunk. Nekünk, többieknek pedig még a bank felkeresése előtt tudatosítanunk kellene, hogy a reklámfilmek nem rólunk szólnak. JEGYZET Öreg néne nyereménye PUHA JÓZSEF Amióta az eszemet tudom, Öreg néne mindig velem fordíttatta le szlovák nyelvű leveleit. A napokban is felkeresett, kezében egy furcsa küldeménnyel. Egyből tudatosítottam, hogy állítólagos szerencséjére én fizethetek rá, ezért azt mondtam neki, semmi különös, csak reklámlevél, holott az állt benne, hogy 500 ezer koronát nyert, ehhez csak fel kell hívnia a megadott telefonszámot. Eszembe jutott ismerősöm naiv rokonának története. Ugyanilyen levelet kapott, és rögtön tárcsázott is, fülig erő mosollyal. Tizenöt percig beszéltették, számos kérdésre kellett válaszolnia, például, hogy kivel utazna el Párizsba. Merthogy a pénznyeremény időközben párizsi kirándulásra változott, és a feltételes mód is előjött, tehát az sem volt tuti, de azt mondták, az esély rendkívül nagy. Abban maradtak, hogy majd értesítik. Újabb levél mindmáig nem jött, csak a telefon- számla, amelyen a szokásos havi ötszáz korona körüli összeg helyett közel ötszöröse szerepelt. A nyeremény iránti érdeklődés nem volt olcsó mulatság: percenként 89 koronát szippantott ki a zsebből, s ehhez még jött az adó. Öreg nénének azonban nem hozakodhattam elő a történettel. Minden hájjal megkent, számára ismerősöm rokona nem létező személy, mivel nem a szomszédban lakik. Ha elárulom, mi áll a levélben, vérszemet kap. Azt hangoztatja, hogy öt fillérből hatot szétoszt a gyermekei között, ám ez nem fedi a valóságot, életénél jobban csak a vagyonát félti. Addig nem hagyott volna békén, amíg nem beszélek a feladóval - mert nemcsak fordítok, hanem telefonos ügyeit is velem intézted. Eleinte mindig megkérdezte, mennyit fizet, mire én udvariasságból legyintettem egyet, így az utóbbi időben elintézi az „isten fizesse meg” mondattal, ami - bevallom - már jól jönne, mert az évek során jelentős összeget költöttem rá. Ráadásul nem értette volna meg, milyen az emelt díjas hívás, ez miért kerül többe, mint a többi. Nem hitte volna el azt sem, hogy a nyeremény kamu. Pedig egyértelmű. A levélről hiányzik a feladó, nincs feltüntetve, milyen apropóból nyert, honnan tudják a címét, és hogyan került neve mellé az a hatjegyű szám, amit kisorsoltak. A többsoros gratuláció mellett csupán a telefonszámot és a hívás költségét tüntették fel. Hajói láttam, Zágrábban adták postára, de ezt sem lehet pontosan megállapítani. Gondolom, egyre kevesebben dőlnek be az ilyen leveleknek. Mégis rendkívül veszélyesek. Beültetik az agyba a kisördögöt, aki addig-addig szajkózza: mi van, ha ezúttal tényleg Fortuna áll a háttérben, hogy sokan észre sem veszik, és máris tárcsáznak. FIGYELŐ OR1GO - áll az Amnesty International jogvédő szervezet közleményé- A halálbüntetést övező titoktar- ben. A rendelkezésre álló adatok tás miatt több országban egyál- szerint jelenleg világszerte 20 talán nem tudni, hogy összesen ezer ember várja halálos ítéleté- hány embert végeznek ki évente nek végrehajtását.
