Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-19 / 90. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 19. Civil fórum V PIACI MUSTRA -KÖVETENDŐ INTERNETES PÉLDA A SZOMSZÉDBÓL Vezeték nélküli egyetem Győrött A mobilrendszerek új jelentést adnak az adminisztratív munkáknak, az egyetem szolgáltatásainak és a távoktatásban is új lehetőségeket nyitnak (Képarchívum) Győr. A kisalföldi megye- székhely Széchenyi István Egyeteme - az ismert Intel céggel együttműködve - si­kerrel befejezte az intéz­mény laboratóriumi épület- együttesét lefedő Wi-Fi há­lózat kiépítését, amelyen keresztül az egyetem hall­gatói, oktatói, kutatói szé­lessávú kapcsolattal férhet­nek hozzá az egyetem kü­lönböző szoftvereihez, do­kumentumaihoz. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A hallgatók ezen a vezeték nél­küli hálózaton keresztül intézhetik tanulmányi ügyeiket, internetez- hetnek, olvashatnak, írhatnak elektronikus leveleket. A hálózat kapcsolódik az egyetemi, mintegy 1400 végpontból álló vezetékes há­lózathoz, és kiegészíti az aulában és az E épületben található két access-point által lefedett, már ko­rábban kiépített vezeték nélküli há­lózattal rendelkező területeket. A tudományos mérések, kutatások helyszínéül szolgáló laboratóriumi épületegyüttes vezeték nélküli há­lózata az Intel segítségével valósult meg. Az új rendszer nyújtotta lehe­tőségeknek köszönhetően egysze­rűbben, gyorsabban, ugyanakkor könnyebben végezhetőek el a kuta- tásolďioz kapcsolódó tudományos feladatok. „Győr és az egyetem jövője az in­formatikai, a digitális világban is közös” - fogalmazta meg az intéz­mény képzési felelősségét Szekeres Tamás rektor. „Egyetemünk az in­formatika oktatásában, alkalmazá­sában a nemzetközi cégek igényeit, dinamizmusát veszi alapul. Mun­kánk eredményét a város, a térség jövőbeni sikerein is mérhetjük majd” - tette hozzá. Az egyetem egy korábbi pályáza­tából két helyszínen, az aulában és az E épületben alakított ki vezeték nélküli hálózatot. A mostani bőví­tés keretében a laboratóriumi épü­let mintegy 7700 négyzetméteres területén 12 darab access-point se­gítségével teljes lefedettséget értek el. A hálózat alkalmas a 802.11g szabványú 54Mbps sebességű átvi­telre, így az eddig használt vezeték nélküli hálózati kapacitásnál jóval nagyobb sávszélesség áll az egye­tem hallgatói és dolgozói rendelke­zésére. A különféle alkalmazásokat és szolgáltatásokat, mint például az internet- és intranetelérést, a Neptun tanulmányi rendszer hasz­nálatát és az e-learning interaktív on-line rendszer elérését potenciá­lisan 6000 nappali, 1400 levelező, 1970 távoktatásos, aktív státusú hallgató, 300 oktató és 200 labora­tóriumi és adminisztrációs dolgozó használhatja majd. „A vezeték nélküli egyetemek átformálják az oktatást. A hallga­tók könnyedén végezhetnek kuta­tásokat, hozzáférhetnek az infor­mációkhoz, tanulhatnak bárhol és bármikor, s mindeközben számí­tástechnikai képességeik folyama­tosan fejlődnek. A mobilrendsze­rek új jelentést adnak az admi­nisztratív munkáknak, az egyetem szolgáltatásainak és a távoktatás­ban is új lehetőségeket nyitnak” - mondta Andy Powell, az Intel ok­tatási technológiáért felelős me­nedzsere. Az egyetem és az Intel tervei sze­rint a hallgatók és oktatók hamaro­san az épületegyüttest körülölelő parkban is használhatják majd a Wi-Fi hálózatot, (ú, winkler) Jóka, Nagyfödémes és Jánosháza kérte a belügyi tárcától a rendszám nélküli autók kivonását a forgalomból Községi járőrszolgálat alakul Jókán? Akad sikertelen pályázat is A sikeres tevékenység mellett egy sikertelen pályázatot is megemlí­tett Jóka polgármestere. „A színes tehenek projekten belül igyekez­tünk megpályázni egy támogatást a nehéz szociális helyzetben élő családok gyermekeinek családias nevelésére irányuló program meg­valósítására. A színes tehenek programja egy nemzetközi kezdemé­nyezés, amellyel - Európa több nagyvárosához hasonlóan - művészi­en festett tehénszobrokat állítottak ki Pozsony utcáin, majd a tehene­ket intézmények, szervezetek vásárolhatták meg. Az így befolyt bevé­telt pályázatok alapján rászorultak, például fogyatékkal élő gyerme­kek megsegítésére fordítják. Sajnos, a mi pályázatunkat a kuratóri­um nem fogadta el, de ez nem jelenti, hogy nem foglalkoznánk to­vábbra is a szociálisan hátrányos helyzetűekkel.” (gl) GAÁL LÁSZLÓ Jóka. A Galántai járás peremén fekvő négyezres lélekszámú nagy­községben speciális helyzetetjelent a lakosság több mint egynegyedét alkotó roma közösség. Velük kap­csolatban problémákról, de dicsé­retre méltó igyekezetről is beszél­hetünk. Bár amikor a falu életéről beszélgettünk, Farkas Imre polgár- mester ezt nem mondta ki, nyilván­való, hogy a közbiztonság javítását célzó, néhány évvel ezelőtti petíci­ót is az említett közösségbe tartozó fiatalok viselkedése váltotta ki. Három község, Jóka, Nagyfödé­mes és Jánosháza petícióban kérte A roma közösség tagjai közül is sokan nem szé­gyent hoznak a falura, ha­nem éppen ellenkezőleg: Jóka jó hírnevét öregbítik. a belügyminisztériumtól a nem megfelelő műszaki állapotú gép­kocsiknak a forgalomból való tényleges kivonását, valamint a Jókán 1996-ban megszüntetett rendőrőrs visszaállítását. Furcsá­nak tűnhet a gépkocsik forgalom­ból való kivonására vonatkozó ké­relem, ám Jókán ez nagyon is megalapozott. Évek óta nagy problémát jelent, hogy sokan olyan gépkocsikon száguldoznak a faluban és a környéken, amely­nek még rendszáma sincs. Pár ezer koronáért vásárolnak öreg, lerobbant járműveket, és azokkal addig furikáznak, amíg teljesen szét nem esnek. A rendőrök pedig tehetetlenek, mert még ha rajta­kapják is az illetőt, a vezető jogo­sítványát nem tudják bevonni, hi­szen nincs is neki. A gépkocsit pa­píron már rég kivonták a forga­lomból, elkobozni pedig nem le­het, hiszen magántulajdon. Eset­leg bírságolhatják a szabálysértőt, de attól még továbbra is ugyanúgy fog feketén furikázni, mint addig. Köztudott, hogy az ilyen gépko­csikat bűnözésre is használják. Ma­gyarán: lopni járnak vele, de a lako­sok testi épségét is veszélyeztetik az ész nélkül száguldozok. Á pohár ak­kor telt be, amikor egy ilyen gépko­csival halálra gázoltak egy roma kislányt. A szomorú eset után fogal­mazták meg a három község képvi­selői a már említett petíciót. Sajnos, a megoldás még nagyon távolinak tűnik, ugyanis ahhoz, hogy az ilyen szabálysértők ellen hatékonyan tudjanak fellépni (vagy megelőző intézkedéseket tenni), több tör­vénymódosításra is szükség lenne. Jóka polgármestere elárulta: a közbiztonság javítása érdekében egyfajta rendészeti szolgálatot sze­retnének kialakítani. Nem klasszi­kus községi rendőrségről van szó, erre a költségvetésből nem futja, hanem valamilyen, a település által megfizethető formát szeretnének kialakítani. A rendészeknek be­avatkozásijoguk nem lenne, dejár- őröznének a faluban, és az esetle­ges törvénysértést, kihágást azon­nal jelentenék a rendőrségnek. Az igazán jó megoldás persze az len­ne, ha a falubein újraindítanák a rendőrőrsöt, egyelőre azonban csak annyit sikerült elérni, hogy a közeli diószegi őrs létszámát kettő­vel növelték, így talán jobban oda tudnak majd figyelni a környező falvakra is. Persze, vannak a roma közös­ségben szép számmal olyanok, akik nem szégyent hoznak a falu­ra, hanem éppen ellenkezőleg: Jóka jó hírnevét öregbítik. Bekap­csolódnak a falu közösségi és kul­turális életébe, az önkormányzat pedig külön foglalkozik velük. Er­ről a tevékenységről a polgármes­ter is szívesebben beszélt, mint a problémákról: „A tavalyi nyári szünidő alatt a helyi művelődési házban huszonöt roma gyermek­nek biztosítottunk napközi foglal­kozást. Itt a gyerekek a nyelvüket tökéletesítették, énekeket, tánco­kat tanultak, részt vettek a járási roma fesztiválon. Ott a jókai roma gyerekek maguk is felléptek, ezen­kívül tánccal kísérték az ismert ci- gánynóta-énekes Horváth István fellépését - tájékoztatott Farkas Imre. - Tavaly szeptembertől a he­lyi kultúrházban a diószegi zeneis­kola kihelyezett tagozataként in­dult szakképzett zeneoktatás, ahol a roma gyermekek főként a saját kultúrájukhoz kötődő hangszere­ken, hegedűn és bőgőn tanulnak játszani, de a hangszeres zenén kí­vül éneket, rajzot is tanulnak. Jókán az elmúlt évtizedekben még három-négy cigányzenekar műkö­dött, sajnos mára nem maradt egy sem. Szeretnénk, ha ez a hagyo­mány újjáéledne.” Győr • e-mail: regio@vjszo.com , fox: 02/59 233 469 KÖZLEMÉNY Idős embereket fosztanak ki Galánta. A járásban a rendőrség több korábbi figyelmeztetése elle­nére is egyre gyakoribbak az olyan esetek, amikor csalók idős embe­reket fosztanak ki. A legtöbb esetben két idegen személy csönget be az előre kitippelt személyek családi házába vagy lakásába, és házaló árusokként vagy ajándékokat osztó jótékonysági szervézetek képvi­selőiként mutatkoznak be. Előfordul, hogy biztosítási ügynöknek vagy villanyóra-leolvasónak adják ki magukat, csak hogy bejussanak a sokszor teljesen gyanútlan emberek otthonaiba. Vendégszeretetü­ket, figyelmetlenségüket kihasználva ellopják a pénzüket, gyakran minden összekuporgatott vagyonuktól megfosztják őket. A járási rendőrkapitányság kéri a lakosokat, legyenek óvatosabbak a környe­zetükben felbukkanó idegenekkel szemben, és például jegyezzék fel, milyen rendszámú gépkocsival közlekednek. A valószínűleg ebben a régióban is garázdálkodó banda bukott le nemrégiben. Az alsószerdahelyi Roman Lakatoš (képünkön) azonban megszökött a rendőrségről, továbbra is körözik. Vele kapcsolat­ban a 158-as telefonszámon vagy a legközelebbi rendőrőrsön tehető bejelentés. Lakatoš cseh rend- I számú autókkal közlekedik, (gl, ú) POSTABONTÁS Április 7. - az együttérzés és a segítségnyújtás napja Ilyenkor, áprilisban szerte az or­szágban önkéntesek adományokat gyűjtenek a rákbetegek számára, mivel ezeknek az embereknek nagy szükségük van rá. Szerintem minden embernek kötelessége va­lamilyen módon segíteni, hisz egy­szer még nekik is szükségük lehet valamilyen mentőövre. Persze, az adománygyűjtés nem egyszerű feladat. Mi, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Gimnázium tanulói is szembesültünk ezzel. Kilencen vet­tünk részt a Rákellenes Liga ado­mánygyűjtésén. Reggel nyolc óra­kor összegyűltünk, hogy megbe­széljük a teendőket, a tanáraink el­láttak minket a megfelelő informá­ciókkal. Három csoportba szerve­ződtünk. Az egyik csoport az iskola területén, a másik két csoport pe­dig Nagymegyer utcáin kezdte meg az adománygyűjtést. Mindannyian nagyon lelkesen indultunk úrnak, hiszen tudtuk, nehéz, de szép fel­adat áll előttünk. Először nagyon félénkek voltunk, mivel nem volt nagy tapasztalatunk ilyen téren. Hárman az egészségügyi köz­pont felé vettük az irányt. Odaérve kicsit kínosan éreztük magunkat, de hamarosan nem várt segítséget kaptunk. A portásnő nagyon ked­vesen körbekísért bennünket, és biztatott, hogy nyugodtan kopog­junk be a rendelőkbe. Biztosra vet­te, hogy az orvosok és nővérek is szeretnének adományozni. A hölgy készségesen elkalauzolt bennünket mindenhová. Nagyon örültünk, mert alig volt olyan ember, aki ne adakozott volna - akár csak pár ko­ronát is. Ám néhány orvosnak az ügyhöz való hozzáállása felháborí­tott minket. Egyszerűen fel nem tu­dom fogni, hogy egy tanult ember - akinek ráadásul az a feladata, hogy gyógyítsa a betegeket - ilyen ellen­szenvesen viselkedjen. Az egyikük a szórólapot szinte hozzánk vágta, és gúnyosan megkérdezte, hogy a rákos betegektől szedünk-e pénzt. Majd pökhendien közölte velünk, hogy ő eleget tesz a betegekért, ele­get segít. Ezek után nagyon csaló­dottan távoztunk a rendelőből, hi­szen nem voltunk felkészülve ilyen durva magatartásra. A hölgy, aki mellénk szegődött, azzal vigasztalt minket, hogy máshol majd több szerencsével járunk. A klinikán el­töltött idő alatt odajött hozzánk egy ember, aki megkérdezte tő­lünk, hogy Valentin-nap van-e. Nem akartunk hinni a fülünknek, de amikor pénz híján egy csokor ibolyával akart fizetni a nárciszért, rádöbbentünk a szomorú igazság­ra: nem tudta, mit is takar a nár­cisznap valójában. Sajnos, valószí­nűleg ezzel nincs egyedül, ami elég szomorú. Később a hölgy a klinikáról elkí­sért bennünket a termálfürdőhöz. Itt is nagy örömmel fogadtak ben­nünket, az összes alkalmazott nagylelkűen adakozott. így aztán az előző incidens ellenére is mosoly került az arcunkra. Visszafelé meg­köszöntük kísérőnknek, amit ér­tünk tett, és a mai napig hálásak va­gyunk neki. A legkedvesebb jelenet csak ez­után következett. Egy férfi megállt mellettünk autóval, és egy na­gyobb pénzösszeget adományo­zott. Hozzátette, hogy egy ideje már városszerte keresi az ado­mánygyűjtőket. Ettől nagyon meg­hatódtunk, örültünk, hogy vannak még ennyire önzetlen emberek a világon. Néhány óra múlva vissza­indultunk az iskolába, találkoz­tunk a többiekkel. Mindenki na­gyon boldog volt, és megosztottuk egymással az élményeinket. Ami­kor összeszámoltuk az adományo­kat, meglepve tapasztaltuk, hogy egész pontosan 17 003 koronát gyűjtöttünk össze. Véleményem szerint ez nagyon szép összeg, amely remélhetőleg minél több ember gyógyulását szolgálja majd. Mindannyian elégedettek voltunk, talán jövőre is lehetőségünk nyílik hasonló jótettre. Az emberek összefogására nem­csak ezen a napon van szükség, ha­nem az év minden napján, hiszen a támogatás mindig eíkél, és rájöt­tünk, hogy segíteni jóleső dolog. Ravasz Mónika, 2. D osztályos tanuló Kereskedelmi Akadémia Nagymegyer

Next

/
Thumbnails
Contents