Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-19 / 90. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ GAZ ETA WYBORCZA A Jog és Igazságosság (PiS) lengyel kormánypárt erősíte­ni akaija az együttműködést a rokonpártokkal, s e célból létre kívánja hozni a kelet-kö- zép-európai jobbközép pár­tok állandó titkárságát Varsó­ban -jelentette a lengyel lap. A lengyel parlament külügyi bizottságának elnöke, Pawel Zalewski szerint a kelet-kö- zép-európai jobboldalnak össze kell fognia, hogy közö­sen védelmezzék országaik érdekeiket mind az Európai Unión belül, mind pedig Oroszországgal szemben. A PiS Magyarországról a Fi­desz, Szlovákiából a KDH és az SDKÚ, Csehországból az ODS csatlakozására számít. Jirí Paroubek miniszterelnök pisztolyt küldött legfőbb riválisának, Miroslav Topoláneknek Humor a cseh kampányban Bár a választási kampány­ban a cseh politikusok sem mennek a szomszédba egy kis keménységért, sőt dur­vaságért, de azért Švejk né­pe többségében mégis úgy véli: a politikai ellenfél nem ellenség, s ezért az idegtépő választási kampányt mindig ildomos fűszerezni egy kis vidámsággal, szórakozta­tással. S nyilván az sem mellékes, hogy éppen így lehet leginkább a televízió képernyőjére, vagy a lapok címoldalaira kerülni. KOKES JÁNOS Nyilván így gondolta Jirí Paro­ubek szociáldemokrata kormány­fő is, amikor húsvét előtt két régi pisztolyt vásárolt, majd lovas hin­tóba ültette huszárnak öltözött segédeit, s a fegyvereket ajándék­ként elküldte legnagyobb riváli­sának, Miroslav Topoláneknek, az ellenzéki Polgári Demokrati­kus Párt elnökének és kormány- főjelöltjének. A jelképes ajándék „szópárbajra” való Idhívás volt. Bár Topolánek először nem értet­te, hogy a segédek egyike - Jaros­lav Tvrdík, volt védelmi minisz­ter, a szocdemek kampányfőnöke - miért is dobott a lába elé fehér kesztyűt, de amikor kapcsolt, fel­vette, s visszavágott: állok a vita elébe, de mint párbajra kihívott fél élek azzal a jogommal, hogy a helyszínt és időpontot én válasz­tom meg. A parádés kihívást ter­mészetesen minden televízió többször levetítette. „Az embereknek joguk van tud­ni, mit gondolunk az ország dol­gairól” - indokolta kezdeménye­zését Paroubek. A hírek szerint a két politikus a választásokig hátra lévő másfél hónapban legalább egy tucatszor vitázik majd, s az utolsó három szópárbajt a három országos televízió is közvetíti. Csehországi hagyomány szerint szabad, kötetlen, heves vita lesz, amelyet nem korlátoznak olyan merev szabályok, mint a magyar kormányfőjelöltek vitáját. Ugyancsak a figyelem közép­pontjába került a cseh politikai életet több mint egy évtizede pa­rodizáló Balbín Poétikus Pártja kezdeményezése. Óriásplakáto­kon hívta fel a figyelmet arra, hogy Miroslav Kaloušek, a kor­mánypárti Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt elnö­ke „Csehország legtisztessége­sebb polgára”. Balbínék pártja, amelyet avantgárd cseh művé­szek, értelmiségiek és fiatalok a- lakííottak polgárpukkasztó szán­dékkal, kampányával a cseh ke­reszténydemokraták kétszínűsé­gére mutat rá. A keresztényde­mokrata párt ugyanis az egyet­len, amely a rendszerváltás után - bár a választásokon sosem szer­zett még tíz százalékot se - min­den cseh kormánynak tagja volt, legyen akár bal-, akár jobboldali. Vezető politikusai gyakran be­szélnek arról, hogy a magasabb erkölcsöt képviselik. A csehek többsége viszont nem kedveli, ál­szentnek tartja őket. Talán ennek a humoros kampánynak is része van abban, hogy a keresztényde­mokraták népszerűsége most az ötszázalékos parlamenti küszöb körül mozog. Hasonló célpont volt néhány éve Stanislav Gross, akkoriban a kormányzó szociáldemokraták első embere, aki óriásplakátokon hirdette választási jelszavát „Ő- szintén gondolom”. Nem sok idő telt el, s országszerte számtalan kétes személyiség arcmása alatt jelent meg a népszerűvé vált, gú­nyosan értelmezett felirat. Más plakátok pedig fennen hirdették: Lapátot a politikusoknak!, termé­szetesen az „Őszintén gondolom” aláírással. Rómában olyan nevekkel illették őt, mint „páncélos bíboros“, „Isten rottweilere", de rácáfolt a jelzőkre Egy éve lépett Szent Péter trónusára XVI. Benedek MTl-HÁTTÉR Korábbi tisztségeire és vatikáni hírére rácáfolva őskonzervatív he­lyett fontolva haladó óvatos refor­mer benyomását keltette eddig Jo­seph Ratzinger, aki XVI. Benedek néven egy évvel ezelőtt lépett Szent Péter trónusára, hogy átve­gye a világ egymilliárd katolikus hívőjének a vezetését. A Bajorországban született Rat­zinger évtizedeken át volt a Vatikán hittani kongregációjának (az egy­kori Szent inkvizíció jogutódának) a prefektusa. Rómában többnyire csak olyan nevekkel illették őt, mint „páncélos bíboros“, „Isten rottweilere”, a „hit őskonzervatív őrzője”. Hogy ezek a jelzők téve­sek, de legalábbis idejétmúltak, azt az új egyházfő már négy hónappal , megválasztása után megmutatta. Augusztusban Kölnbe utazott, hogy részt vegyen a katolikus ifjú­ság vüágtalálkozóján, ahol félén­ken és alázatosan mutatott be sza­badtéri szentmisét több százezer fi­atal előtt. A kölni rendezvénnyel a valóságban is demonstrálta azt, amit megválasztásakor hangsúlyo­zott: a katolikus egyház él, az egy­ház fiatal! Hogy számára nem lé­teznek dogmatikus korlátok, azt azzal bizonyította, hogy szeptem­berben többórás magánkihallgatá­son fogadta hivatalában a Vatikán egyik legélesebb hangú bírálóját, a svájci Hans Küngöt. A hitoktatástól még II. János Pál által eltiltott sváj­ci teológus - akivel Ratzinger an­nak idején együtt tanított a tiibin- geni teológiai akadémián - a közös vacsora után kijelentette: a pápa „nyitott az új gondolatokra“. Első enciklikájával, amelyet 2006 januáijában adott közre, s amely a Deus caritas est (Isten a szeretet) címet viseli, XVI. Benedek még azokat is képes volt meggyőz­ni, akik úgy vélik, hogy a papi nőtlenséghez ragaszkodó katolikus egyház nem illetékes az emberek közötti kapcsolatok dolgában. Az enciklikában a pápa - holmi tilal­mak helyett - a szeretet és az oda­adás pozitív üzenetére helyezte a hangsúlyt. Egyúttal célzott a testi szerelem vallási jelentőségére, és hangsúlyozta az Isten iránti és a fe­lebaráti szeretet közötti szoros összefüggést. Az intrikák fészkének tartott római kúriában - a vatikáni „kor­mányban“ - ugyanazzal a távol­ságtartó csodálkozással fogadták egy évvel ezelőtt Ratzinger beik­tatását, mint amilyen általában „a németeket“ kíséri olasz földön. „Végre egy német pápa: na, az majd rendet tesz itt!“ - idézte fel a tavaly áprilisi hangulatot egy nevének elhallgatását kérő prelá- tus a Spiegel Online hasábjain. Ám XVI. Benedek nem kapkodta el a dolgokat: háromnegyed év is eltelt, mire megszülettek első személyi intézkedései és reform­lépései. Január óta viszont felgyorsultak a dolgok. Megszületett és napvilá­got látott az első enciklika, amely a mai napig másfél millió példány­ban kelt el. A kúria reformja immár eldöntött kérdés. A pápai tanácso­sok száma csökkenni fog; a kúria egy magas rangú tagját nunciusi minőségben Egyiptomba küldte az egyházfő. Aki ráadásul nemrég 15 új bíborost kreált, és közülük - az egyházi állam tisztviselőinek a megdöbbenésére - csak hárman tagjai a kúriának. XVI. Benedek a katolikus egyház keleti politikájában is újítani akar, szívügyének tekintve az ortodox egyházhoz fűződő viszony javítá­sát. E célból .jégtörőként“ nemrég Moszkvába küldte a konklávé egy olyan tagját, aki egy évvel ezelőtt aligha tartozott a hívei közé: Wal­ter Kasper bíborost, Stuttgart-Rot- tenburg egykori püspökét, aki 2001 óta az ökumenizmus kérdéseiért és a keresztények egységéért felelős pápai tanács elnöke. Változások várhatók a Vatikán és Kína kapcsolataiban is. „Az eny­hülés időszakát éljük“ - állítja egy vatikáni diplomata, aki rendszere­sen megfordul Pekingben. Szavai szerint „a kínai kormány nem tart a jelenlegi pápától, ami nagy vál­tozás az elődjéhez viszonyítva“. II. János Pálra ugyanis mindvégig úgy tekintettek Pekingben, mint aki személyesen felelős a kelet-eu­rópai kommunista rezsimek buká­sáért. A Szentszék nyilvánvalóan azt mérlegeli, hogy a pápai nunci- atúrát (nagykövetséget) még a 2008. évi nyári olimpia előtt Taj- pejből Pekingbe helyezze át. Emellett továbbra sem nevezne ki bíborosokat Kínában a pekingi kormánnyal való nem hivatalos egyeztetés nélkül. A modus viven­di javításának a szándékát jelzi a másik fél részéről, hogy Peking ér­demi ellenállás vagy zajosabb til­takozás nélkül „lenyelte“, amikor a pápa márciusban bíborosi rang­ra emelte Hongkong püspökét - azt a Joseph Cent (Zen), aki rend­szeresen bírálja a pekingi kor­mány lépéseit. A közeledés tényét megerősíti Cen bíboros március végén tett nyilatkozata is. Ebben nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Kínának érdekében áll hiva­talos kapcsolatokat létesítem a Szentszékkel. Szavai szerint Taj­van „megértené“, ha a Vatikán úgy döntene, hogy megszakítja a hiva­talos kapcsolatokat a szigetállam­mal, és elismeri a Kínai Népköz- társaságot. „Ha garanciákat kapna arra, hogy a katolikus egyház sza­badon tevékenykedhet Kínában, akkor Tajvan kormánya és népe el­fogadná a szentatya döntését“ - fogalmazott a bíboros. KOMMENTÁR Ki alkalmazkodik kihez? i NAGY ANDRÁS Érdekes közvélemény-kutatást jelentetett meg az MVK kutatóinté­zet, melyben azt vizsgálta, hogy az egyes pártok szavazói mely más pártokkal lámák szívesen sajátjukat a kormányban. Bár jelenleg egyetlen szakember sem merne biztosat mondani a leendő kor­mánykoalíció összetételéről, mintha a szavazók egy kicsit tisztábban lámának, mint választottjaik. A szavazók mintegy egyharmada a kommunistákkal nem látná szívesen saját pártját egy kormányban, kivéve a Smer szavazóit, akik a párt vezetőivel azonos véleményen lehetnek, hiszen különösebben nem elutasítóak senkivel sem. Ficóék a hatalomban való részvételért gyakorlatilag hajlandóak lennének mindenkivel szövetkezni, s ez érvényes szavazóikra is. Érdekes módon az MKP-val szemben a szlovák pártok szavazóinak egy része továbbra is tartózkodó, ami a pártok vezetőhői már nem mondható el, hiszen az SNS-en kívül egyelőre senki sem zárkózott el a magyarokkal való együttműködéstől. Ugyanígy a HZDS is már egyre elfogadhatóbbá válik a szavazók szemében is, egyértelműen csak a kereszténydemokraták hívei nem kívánnak együttműködni vele. Egyre közelebb kerültek így egymáshoz a HZDS és az SDKÚ szavazói, Dzurindáék támogatóit sokkal jobban irritálná a Smerrel és az ANO-val való együttműködés, mint Vladimír Mečiarral. Az SDKÚ vezetői konkrétan Mečiart még elutasítják, de apártjával való együttműködéstől már senki sem zárkózik el. Az SDKU és a Zuzana Martináková vezette Szabad Fórum jövőbeni együttműködése is ér­dekes lehet, mivel Martináková számára Mikulás Dzurinda maga az Antikrisztus, pártjának szavazói mégis inkább az SDKÚ-val, mint bármelyik más párttal fognának össze egy leendő kormányalakítás során. Hasonló a tényállás a KDH szavazóinál is, akik legszívesebben szintén a Dzurinda vezette SDKÚ-val alakítanának kormányt, a párt vezetői viszont biztosan nem lépnének be újra egy olyan kormány­ba, melynek feje Mikuláš Dzurinda lenne. Bár a szavazók másodla­gos szimpátiájának nincs közvetlen befolyása a pártok koalíciókötés­sel kapcsolatos döntésére, néha azért érdemes ilyen felméréseket is készíteni, hogy a politikusoknak is legyen némi elképzelésük arról, szavazóik milyen kormányt szeremének. Érdekes lesz figyelni az el­következendő pár hónapot, hogy a pártok alkalmazkodnak-e szava­zóik akaratához, avagy fordítva. JEGYZET Hogy a csuda vigye el! RÁCZ VINCE Bizonyára önökhöz is eljutott a napokban a hír, hogy Jézus iga­zából jégen járhatott, nem pedig csapdosó hullámokon, ahogy a bibliai történet állítja, mely sze­rint a messiás a tanítványai Ge- nezáret-tavon ringatózó halász­csónakjához vezető legrövidebb utat vízen száraz lábbal tette meg. Egy amerikai professzor elképzelhetőnek tartja, a Föld­közi-tenger partvidékén a múlt­ban néha cudar hideg volt, akár a Genezáret-tó is befagyhatott, ajég pedig elbírhatta egy ember súlyát. A tudós szerint Jézus idejében éppen egy ilyen hideg időszak köszöntött be a térség­ben. Szó sincs tehát csodaté­telről, a názáreti egy jégtáblán szörfözött. Higgyék el, nem vallásos meg­győződésből okvetetlenkedem a floridai oceanológus tabu­döntögető álláspontja miatt, már csak azért sem, mert szé­gyen, nem szégyen, nekem nincs olyan. Sokkal inkább va­gyok a hamis hit pogánya, mintsem buzgó, templomba, mecsetbe vagy zsinagógába já­ró hívő, mégis úgy gondolom, jó tudni, történhettek a múlt­ban csodák, ha manapság már nem is. Nem kell feltétlenül mindent megmagyarázni, mert mi lesz, ha következetesen le­számolunk minden illúziónk­kal? Én legalábbis nem szeret­nék olyan világban élni, ahon­nét kitiltottak minden csodát. Mióta világ a világ, időről időre felbukkan egy-egy okostojás, hogy leleplezzen valamilyen csodát. Pedig csodák és illúziók híján csak mi leszünk szegé­nyebbek. A hitre, legyen bármi­lyen jellegű, minden embernek szüksége van, még a magamfaj­ta ateistának is. A természettu­dományos magyarázatok is egy­fajta hiten alapulnak, mégpedig azon, hogy a tudomány minden­re magyarázatot adhat. Mik- száthnál olvastam legutóbb: „hanem azért még soha egy könnyet se szárított fel a bölcses­ség. Bizony gyenge portéka az a fájdalommal szemben.“ Vala­hogy így. Büntetlenül nem vehe­tik el senkitől sem a hitét, előbb- utóbb sztrájkba kezdenek a hí­vők, ha nem történhetnek cso­dák, így hát nyájas olvasó, le­gyen hited szerint. ______________________FIGYELŐ Orb án utolsó fellépése A Fidesz előrelátható választási veresége Orbán Viktor politikai karrieijének végét jelenti - írta az Evenimentul Zilei. A függet­len román napilap szerint Ma­gyarország a választások máso­dik fordulójára készül, de a bu­dapesti elemzők nem számíta­nak csodára. Ilyen csoda lenne, ha a Fidesz győzne. Ez a kudarc a volt miniszterelnök politikai kar­rieijének utolsó fellépése lesz. A kommentátor úgy fogalmaz: a Fidesz az elmúlt négy évben megpróbálta tönkretenni az MDF-et, és elfoglalni a politikai paletta jobboldalát. A szerző sze­rint az MDF kampánya során sokkal inkább volt Fidesz-ellen- es, mint MSZP-ellenes, és azzal vádolta Orbán pártját, hogy cse­lekedeteiben inkább a szélső- jobboldalt képviselte, semmint az európai jobboldalt.

Next

/
Thumbnails
Contents