Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-13 / 87. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ A legvéresebb esztendő A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi szervezet szerint 2005 volt 1995 óta „a leggyilkosabb év” a küldetést teljesítő újságírók szempont­jából. A jelentés, amelyet teg­nap - a sajtószabadság május 3-án esedékes nemzetközi napjának közeledtével - tettek közzé, megállapítja, hogy 2005- ben 63 újságírót öltek meg, továbbá öt olyan sze­mélyt, aki a média munkáját segítette. Legalább 807 újság­írót vettek őrizetbe, támadtak meg vagy fenyegettek meg, és legalább 1006 médiumot cen­zúráztak. A párizsi központú szervezet jelentése különös hangsúlyt fektetett az ember­rablásokra, köztük Florence Aubenas-nak, a Libération című francia lap iraki tudósí­tójának és helyi kísérőjének tavaly januári elrablására. Az RSF beszámol, jó hírekről” is, például arról, hogy egyre na­gyobb szabadságot kap a sajtó Indiában, Aceh indonéz tarto­mányban és egyes latin-ame­rikai országokban is. Ami 2006- ot illeti, a szervezet hangsúlyozza, hogy az idén máris 19 médiamunkást (köz­tük 13 újságírót) öltek meg, és jelenleg 120-an vannak közü­lük börtönben. Az új válságok gyötörte Afrikát az újságírók számára veszélyes területnek ítéli meg az RSF, de a leg­veszélyesebb még mindig az amerikai kontinens, ahol öt újságírót öltek meg. Ázsiában reményteljesnek nevezi, hogy Thakszin Sinavatra thaiföldi kormányfő megbukott, és ta­lán emiatt „nyugodtabb na­pok” elé néz a helyi függeden sajtó. Az európai helyzetből azt emeli ki, hogy „továbbra is élénk vita övezi a források ti­tokvédelmét”. A jelentés hosszasan foglalkozik az új­ságírók helyzetével a volt Szovjetunió országaiban. Kü­lönösen éles bírálatot kap Fe­héroroszország, ahol Alek- szandr Lukasenko elnök gya­korlatilag lehetetlenné tette a független sajtó működését, és Üzbegisztán, ahol Iszlám Kari­mov elnök a terrorizmus elleni harc címén látott neki a meg­maradt független sajtó felszá­molásának. A Közel-Keleten az iraki helyzetet tartja az RSF a legaggasztóbbnak, mivel a há­ború három évvel ezelőtti kez­dete óta 87 újságírót öltek meg, ketten eltűntek, 38-at pe­dig elraboltak. Utóbbiak közül ötöt megöltek fogva tartóik. Jelenleg hárman vannak em­berrablók fogságában a szer­vezet adatai szerint. A 105 or­szágot érintő jelentés, amelyet az RSF internetes portálján ( www.rsf.org ) teljes egészé­ben közzétesz, külön kiemeli, hogy globális jelenséggé kezd válni a világhálón az informá­ciós cenzúra. A Riporterek Határok Nélkül a sajtószabad­ság nemzetközi napja alkal­mából közzétette a sajtósza­badság ellenségeinek eredeti­leg 37 névből álló listáját, amelyen többek között Luka­senko, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Ali Hamenei, Irán vallá­si és politikai vezetője, Fidel Castro kubai elnök, Hu Csin- tao (Hu Jintao) kínai elnök és Kim Dzsong II észak-koreai ve­zető szerepel. Ugyancsak az ünnepre jelenteti meg az RSF az 1970-ben Kambodzsában meghalt Gilles Caron legendás francia fotós albumát, (m) LEVÉL ORBÁN VIKTORNAK Dávid Ibolya nyolc pontja Dávid Ibolya, a Magyar De­mokrata Fórum elnöke teg­nap az alábbi levelet intézte Orbán Viktorhoz, a Fi- desz-Magyar Polgári Szö­vetség elnökéhez: DOKUMENTUM Tisztelt Elnök Úr! Megkaptam április 10-én kelt levelét, amelyben pártja és a Magyar Demokrata Fó­rum közötti együttműködésre szó­lít fel. A Magyar Demokrata Fórum a nemzet érdekeit tartotta és tartja mindig szem előtt. Ma a magyar nemzet érdeke, hogy legyen végre erős, hiteles, párbeszédre kész jobboldali párt, amely elvek, érté­kek mentén politizálva képviseli a magyar és európai konzervativiz­must. A Magyar Demokrata Fórum április 9-én arra kapott felhatalma­zást közel háromszázezer szavazó­tól, hogy ezt az erős, jobboldali pár­tot felépítse. A tárgyalás alapja csak az lehet, mi a jó Magyarországnak, mire van szüksége Magyarországnak. A kampányban világosan megfogal­mazták a Magyar Demokrata Fó­rum politikusai, müyen feltételek­kel hajlandók tárgyalásokba bo­csátkozni. Kiinduló feltételeink, amelyek benne vannak a Normális Magyarországért programban, a következők: 1. Rendet kell tenni a költségve­tésben, mert a költségvetés hiánya, az államadósság mérete veszélyez­teti a gazdaság, az ország stabilitá­sát. A Fidesz közel 3500 milliárd fo­rintnyi felelőtlen ígérete még to­vább súlyosbítja a helyzetet. Ezért ezeket az ígéreteket vissza kell von­ni a nyilvánosság előtt. 2. Ä konzervatív, jobboldali poli­tika célja a magyar kis- és középvál­lalkozások megerősítése. A tb-járu- lék azonnali, 10 százalékpontos csökkentése és a minimálbér 100 ezer forintra emelése csődbejuttat­ná a magyar vállalkozásokat, száz­ezer embert tenne munkanélküli­vé, és válságba sodorná a költség- vetést. Kérem, hogy ezeket az ígé­reteit vonja vissza. 3. A magántulajdon szentsége és a szerződések tisztelete az európai konzervatív politika alapja. Ezért elváljuk, hogy a kampányban hasz­nált visszaállamosításra vonatkozó kijelentéseit vonja vissza. 4. Az Európai Unió fránt elköte­lezett konzervatív, jobboldali párt nem alkalmaz tőke- és idegenel­lenes kijelentéseket, nem riaszthat­ja el a külföldi befektetőket, akik magyar munkavállalók százezrei­nek adnak munkát, megélhetést. 5. A magyar egészségügyben vé­get kell vetni a hálapénz rendszeré­nek. A mi kormányunk volt az, amely privatizálta a háziorvosi pra­xist és a szakellátást. A privatizáció sikeres volt, és senkinek sem kell fi­zetnie az ellátásért. Az egészség­ügyben helye van a privatizáció­nak, a tőkebevonásnak, de ésszel és szigorú garanciák mellett. Kérem, hogy bírálja felül korábbi elutasító álláspontját. 6. Magyarországon a korrupció évente legalább 100 milliárd forint kárt okoz. Emiatt szükséges a Tisz­ta Kezek Hivatalának felállítása. Kérem, fogadja el a Magyar De­mokrata Fórum korrupcióellenes programját. 7. Jobboldali, konzervatív politi­kus elvből elutasít minden együttműködést a szélsőséges poli­tikai erőkkel, jöjjenek azok balról vagy jobbról. Ezért vállalja, hogy megszakít minden együttműkö­dést a Munkáspárttal, illetve a MI- ÉP-Jobbikkal. 8. A kampányban az Ön pártjá­nak országgyűlési képviselője meg­fenyegetett, színvallásra kényszerí- tett egy egyházi személyt is. Ez ke­resztény emberhez nem méltó cse­lekedet, amely joggal háborított fel minden hívő embert. Kérem, hogy pártja nevében kérjen elnézést az érintett plébánostól. A Fidesz nem az MDF miatt ve­szítette el a választások első fordu­lóját, hanem a saját politikája mi­att. Ha ezen a politikán hajlandó változtatni, ha valódi jobboldali, konzervatív politikát vállal fel, ami­re Magyarországnak szüksége van, ha a nyilvánosság előtt elfogadja a fenti kiinduló feltételeinket, akkor van értelme a tárgyalásnak, és kész vagyok Önnel többlépcsős tárgya­lásokat folytatni. Tisztelt Elnök Úr! Ön harcol, én küzdők. Harcolni háborúban szoktak, küzdeni nemes verseny­ben. Háborúban nincs erkölcs, versenyben van. Tiszta szívem­ből kívánom, hogy a Fidesz a kö­vetkező négy évben induljon el az erkölcsi és politikai megtisztu­lás útján. Üdvözlettel Dávid Ibolya a Magyar Demokrata Fórum elnöke TAiitad „Fegyvertelen” volt az utánfutó A Bush-kormányzat hamisan állí­totta Bagdad elfoglalása után, hogy tömegpusztító fegyvereket találtak - írta kedden este inter­netes oldalán a The Washington Post. A tekintélyes amerikai lap szerint 2003 májusában, nem sokkal az iraki főváros eleste után az amerikai haderők zsák­mányoltak két kis teherautó­pótkocsit, amelyről a Fehér Ház azt állította, hogy azok biológiai fegyverekhez szükséges mozgó laboratóriumok voltak, és ezzel bizonyítottnak tekintette, hogy a Szaddám Huszein-rendszer­nek voltak tömegpusztító fegy­verei. Közben azonban a Penta­gon titkos iraki missziója meg­állapította, hogy a két utánfutó­nak semmi köze nem volt a bio­lógiai fegyverekhez. A vizsgálat eredményét május 27-én küld­ték el Washingtonba, két nappal az elnöki nyilatkozat előtt. Az előzetes, majd a végleges, 122 oldalas jelentést félretették, közben pedig a kormány és a tit­kosszolgálat illetékesei továbbra is, még legalább egy évig hangoz­tatták a tömegpusztító fegyve­rekről szóló állításokat - írta a The Washington Post. Az ügyről az egykori misszió tagjai számol­tak be a lapnak, továbbá azok, akik közvetlenül tudtak róla, de nevüket természetesen nem ad­ták nyilatkozatukhoz. A doku­mentumot azóta is bizalmasan kezelik. A jelentéssel kapcsolat­ban a Pentagon szóvivője az amerikai Védelmi Hírszerző Ügy­nökséghez (DIA) hárította át a kérdéseket. A lap idézte a DIA egyik szóvivőjét, aki szerint a misszió jelentését belefoglalták annak a felügyelő csoportnak a dokumentumába, amely az iraki tömegpusztító fegyverek utáni keresést irányította. A csoport megállapította, hogy az utánfu­tók alkalmatlanok voltak biológi­ai fegyver gyártására, való­színűleg meteorológiai ballonok­hoz használatos hidrogén előállí­tásában volt szerepük, (m) ' KOMMENTÁR Ki nevet a végén? KISS TIBOR NOÉ Vasárnap éjszaka nem volt Dávid Ibolyánál boldogabb ember Ma­gyarországon: az MDF minden előzetes várakozást felülmúlva be­jutott a parlamentbe. Kedden viszont már életveszélyesen meg is fenyegették, azóta a Köztársasági Őrezred védelmét „élvezi”. A parlamenti választások első fordulója után szinte biztosnak lát­szik, hogy a Fidesz a Magyar Demokrata Fórum nélkül képtelen kormányt alakítani. Orbán Viktor ezért levélben kérte Dávid Ibo­lyát a tárgyalások megkezdésére - Dávid Ibolya azonban először nemet mondott, majd tegnap reggel nyolc pontban összefoglalta tárgyalási feltételeit. A Fidesz politikusai és főállású megmondó­emberei szerint a két párt megegyezése „nemzeti érdek”, ame­lyért az MDF-nek minden „sérelmét”, Dávid Ibolyának pedig min­den „hiúságát” félre kell tennie. Dávid Ibolya állásfoglalásának egyik eleme sem lehet ismeretlen a Fidesz számára: az MDF már a kampány során világosan a válasz­tók értésére adta, hogy éppen a két nagy párt demagóg, populista politikájának az alternatíváját kívánja nyújtani. Igaz, a Fidesznél erre az üzenetre nem nagyon figyeltek oda, mondván: az MDF úgysem jut be a parlamentbe. Ráadásul Dávid Ibolya leveléből egyértelműen kiolvasható, hogy a Fidesz és az MDF programjá­nak jelenleg kevés közös eleme van, azon kívül, hogy mindkét párt konzervatívnak mondja magát. A Fidesz egyelőre nem reagált Dávid Ibolya feltételeire: inkább egy mindkét pártnak megfelelő miniszterelnök-jelöltet keres. És közben pedig hol az MDF általuk vélt „érdekeire”, hol a közös rendszerváltó múltra és kormányzati tapasztalatokra, hol a magasabb rendű nem­zeti érdekekre hivatkozik. Pokomi Zoltán patetikusan emlegeti fel a Dávid Ibolyával történő közös országjárásait, Martonyi János a ki­lencvenes évek közös harcaira emlékeztet, Csintalan Sándor pedig az antalli hagyományt veszi védelmébe - kis magyar abszurd. A Fi­desz csupa olyan közös élményt és értéket kér számon Dávid Ibo­lyán, amelyet az elmúlt években az MDF-fel szembeni politikájával gyökeresen átírt, kitörölt, megszüntetett. Mert a választási kampány során a Fidesz vezető politikusai szám­talan választókerületben az MDF-re leadott szavazatok felesleges­ségét ecsetelték. Mert Kalocsán a fideszes jelölt fenyegető hangon kérte az MDF-es jelölt visszalépését - hogy a közelmúlt további ügyeit most helyhiány miatt ne soroljuk. Valljuk meg, a Fidesznek nem állt érdekében az MDF parlamentbe kerülése, amin ők lepőd­tek meg a legfeltűnőbben: mi mást jelent az „egy a tábor, egy a zászló” jelszava? Az MDF körülbelül 2500 szavazónak köszönhetően léphette át a parlamenti küszöböt, ezáltal kapott egy esélyt arra, hogy önálló politikai tényezőként számoljanak vele. A párt jelenlegi tagjai közvetlen közelről nézték végig, ahogy a Fidesz magába olvasz­totta a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat. És kevés híján az MDF-et is. Talpon maradtak, és most a Fidesz - egyelőre - őket okolja a várható választási vereségért. Azt azonban hamar elfelej­tették, hogy az MDF sikere nélkül szemernyi esélyük sem maradt volna az első forduló után. Mint ahogy azt is elfelejtették, hogy ezt a sikert éppen ők próbálták meg korábban minden erejükkel- megakadályozni. Dávid Ibolya azonban láthatóan nem felejtette el megvonni az elmúlt évek történéseinek mérlegét. A Fidesz ér­zelmi zsarolására adott válaszában gyakorlatilag a Fidesz prog­ramjának visszavonását követeli. A koalíciós politikusok közben pedig röhögnek a markukba. Egyelőre ők nevetnek, de ki nevet majd a végén? JEGYZET Mit tudnak a svájciak? KOCUR LÁSZLÓ Mindenhol jó, de legjobb ott­hon. Legalábbis eddig naiv mó­don ezt gondoltam. A Mercer Human Resource Consulting tanácsadó cég felmérése azon­ban alapjaiban rengette meg ezt a közmondás formájában már ki tudja, mióta létező, ge­nerációkat megfertőző tévkép- zetet. A legjobb ugyanis - ki nem találnák - Zürichben. Ott sokkal jobb, mint Gertiben, Kál­vin János városa kénytelen be­érni a kétszáztizenötös lista második helyével. Vancouver­ben ennél egy fokkal rosszabb. A Monarchia szíve a bronzé­remről épp hogy csak lecsú­szott, negyedik lett, bár a fel­mérés készítői bizonyosan nem vették figyelembe, hogy a ke­let-európai turisták számára egy kávé a Ringen belül majd­hogynem megfizethetetlen... Hát persze, hogy nem vették fi­gyelembe, hiszen a felmérés multinacionális vállalatok szá­mára készült. Azért, hogy a HR-menedzserek könnyebben ki tudják számolni, mennyi pénzt kell adni az anyacégtől a távol eső részlegekhez kikül­dött munkatársaknak. A rang­sort 39 tényező - egyebek mel­lett: egészségügyi, oktatási, közlekedési lehetőségek; személyes biztonság; politikai, gazdasági, kulturális tényezők és környezetvédelmi szempon­tok - figyelembevételével alakí­tották ki. Akit tehát Zürichbe, Genfbe vagy Bécsbe küldenek, azt nem kell juttatásokkal agyonkompenzálni, sőt, örül­jön, ha nem neki kell fizetnie, hogy e király jó helyek valame­lyikében élhet, hivatalból. Ah­hoz viszont, hogy rá tudjanak venni egy munkatársat, hogy Brazzavillében, Banguiban vagy Bagdadban vállaljon munkát, az alapfelszerelésnek számító páncélautón túl je­lentős motivációs csomagot is kell nyújtani. A közép-európai fővárosok az első százon belül vannak. Prága a 73., Budapest a 74., Ljubljana a 80., Vilnius a 84., Varsó a 86. A szlovák főváros csak a 102. helyen végzett. Jó lenne valami kompenzációs csomag. Elvégre élünk itt vagy félmillióan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents