Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-08 / 83. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 8. www.ujszo.com ******** Aranytükrös kávéházban KRÚDY GYULA A kenyérsütők, akik mindig nagyon szerettek a közéleti dolgokkal foglalkozni, a Terézvárosban sem fogták be a szájukat: az öreg Glasner, akinek kalácsos, jó szagú boltja a legnagyobb volt a terézvárosi pékboltok között, elégedede- nül sétált el az Andrássy úti Ra- docza kaszinóból jövet az Abbázia kávéház ablakai alatt.- Már megint ez a Vázsonyi tartja szóval a polgárokat - dörmögte magában az öreg pék, aki jó kereskedő módjára persze a szabadelvű eszmékkel szeretett barátkozni. Kiülő bikaszemeit ugyancsak haragosan szegezte az Abbázia felé Bessenyei, az Andrássy úti hentesmester, akinek abban a házban volt a boltja, amelyben a Radocza kaszinó tanyázott.- Egyebet se tudnak ezek a fiatal ügyvédek, mint a prágai sonka árára panaszkodni. Ebből áll az egész politikájuk. Hát ne egyenek prágai sonkát - vélekedett üzletzárás után a csemegés, akit különben is köny- nyen ki lehetett hozni a sodrából, ha vevői alkudozni kezdtek. De kíváncsiságból bepillantott a kávéház ablakán az öreg Brauch, a Nagymező utcai hentes, pedig ő éppen azzal szerzett magának publikumot, hogy mindent olcsóbban adott, mint más húsvágó. Ám ő is a fejét csóválgatta, amikor a kávéházban ama Cyrano-orrú fiatal ügyvédet látta, aki ifjonti hevességében az asztalt verdeste.- Megint föl fog menni a disznó ára! - gondolta magában Brauch úr. Hát valóban különös világ mutatkozott ebben a kávéházban: de csak a kávéháznak abban a részében, amely ablakaival a Teréz körút felé nyílott. Igen, csak a Nagykörútra nyíltak az ablakok, amely körútnak a lakói még műidig szokatlan érzések között fordultak be az Andrássy útra, aminthogy ebben a korban még bőven volt olyan polgár és polgárné Pesten, aki restelkedett volna a maga egyszerűségében a Váci utcán vagy a Koronaherceg utcán végigmenni. Ilyenformán az Andrássy utat is csak nehezen szokták meg a régebbi pestiek - szemfényvesztés, ami itt van, maradjunk csak a körúton. Még az se tette patriarkálisabbá az Andrássy utat, hogy az Abbázia sarokablakából R. Eötvös Károly fekete selyemsapkáját vagy göndör báránybőr süvegét lehetett szemügyre venni. Itt ült trafikra festett, csibukozó török példájára a „vajda”. Olykor savanyú bort ivott csevicés, zöld üvegből, különösen olyankor, ha vidéki vendége kedvéért tovább maradt el-a Próféta utcából. - De a kávéház Teréz körúti részében nyoma sincs eme táblabírói flegmának, céhmesteres gő- gölésnek, vidékies kaszinók anek- dotázásának. Ott úgy tombol, ágaskodik, türelmetlenkedik az élet, mintha tegnap kezdődött volna; mintha tegnap érkezett volna a regényből való fiatalember a Keleti pályaudvaron, és a flaszterre toppantva, azt mondja magában: „Ezt a várost meghódítom!” Fiatal ügyvédek itt próbálgatják ki, hogy elég szúrós-e az új szemüvegük tekintete, valamint itt tálalják fel azokat a bölcsességeket, történelmeket, tudományokat, amelyeket könyvekből, folyóiratokból magukba szedtek. Itt kiáltozzák a frakkjában szálldosó pincér után a francia és az angol újságok címeit - természetesen ügyelve arra, hogy mondanivalójukba némi elmésséget is keverjenek: így gyakran szólítják a pincért pincellérnek, pincnöknek, pincérnek, amint ez már a század eleji tréfás emberek szokása volt. - A kávéház egyik részében a báránysüveges veszprémi fiskus még mindig a Balaton körül utazgat, mikor a kávéház Nagykörút felőli oldalán már Sven Hédin ázsiai bolyongásai se keltenek különösebb feltűnőséget. Itt durrannak el, e modern firtliben azok a viccek, amelyeket a viccbarátok a főváros minden részéből ösz- szehordanak- csak a tegnapi ékekre nem kíváncsi már senki. A legtöbb kávéházi vendég e tájékon olyanformán üldögél, mintha ő tudná egyesegyedül, hogy mit gondol magában Ferenc József, ki fog győzni a közelgő képviselőválasztásokon, és ki lesz Márkus József után a polgármester. Sőt, hogy az akkoriban ébredező feminizmusról is beszéljünk valamit, egy-egy kaján, fiatal hírlapíró megérkezik mindenféle nőies pletykákkal a cikóriaszagú levegőbe. R. Eötvös Károly szűzdohány füstje már alig töri át a kávéház levegőjét, a modern eszmék harcosainak portorikói és trabukói szagosítják be az atmoszférát. Ebben a mindennap nyugtalankodó, minden estve a Nagykörút lámpásaival újraéledő, szorgalmas méhekként érkező (igaz, hogy néha bogáncsról hozták a keserű mézet), az újságok közleményeitől is köny- nyen felhevülő társaságban üldögél az a fiatalember, akit a rendezett anyagi viszonyok között éldegélő öreg polgárok aggodalmas fejcsóvá- lással nézegetnek a kávéház ablakán át, de antul inkább bizakodnak benne azok a kiskereskedők, akik a mellékutcákban a boltajtó két csengetése között csak nagyjában futhatják át az újságjukat; a fa- és szénpincék előtt a fakötegeken üldögélő boltosok, akik meg vannak győződve keserűségükben, hogy már sohasem lesz becsületes tél a világon; a suszterek, akik minden kezükbe kerülő cipőt megtalpalni is akarnak; az utcai gyümölcsárusok, akik már csak azért is szeretik az utcai felvonulásokat, mert több szilvát adnak el; és mindazok a kislakók, akik végtől végig a Terézvároson lehetőleg még kapuzárás előtt osonnak haza, mert félnek a házmestertől, aki majd átadja a háziúr goromba üzenetét... Ezek a névtelen kisemberek, akikre jóformán senkinek se volt soha szüksége a városban, legfeljebb minden tizedik újévkor a népszámlálási biztosnak: ezek kezdenek emlegetni magukban reménykedve egy nevet - Vázsonyiét. Őt emlegeti Strasszer, a részletes, aki azzal állít be vevőjéhez, hogy úgyis magyarok vagyunk, szavazzunk hát Vázso- nyira; Horváth, a sajtügynök, aki nyáridőben nem megy végig a Király utcán, mert amúgy is olyan sajtszaga van az utcának, mintha minden kereskedő évekre el volna látva sajttal; Bauer bácsi, az óbudai végrehajtó, aki azzal vigasztalja nehéz munkájában kuncsaftjait, hogy ha a demokratikus eszmék győznek, akkor a végrehajtási törvényen is enyhíteni fognak... az esemyőjavítók, akiket sohasem látni máskor a városban, csak olyankor, mikor az eső esik, és már amúgy is megázott mindenki... azok a kis szabók, akik reggeltől estig reménytelenül foltozzák a nadrágokat, mert amúgy is újra kiszakadnak azok... a kávémérések tulajdonosai, akik ráérő idejüknél fogva mindennap kiolvassák a maguk újságját... a kéményseprők, akikkel még maga Táncsics Mihály, az első magyar demokrata sem fogott kezet. Hát ezek a kisemberek kezdik a Szent Terézia utcáiban leghamarabb megtanulni a Vázsonyi nevét, és a névtulajdonost hében-korban megnézegetik a kávéházi ablakon át. Igen, ott van, ott ül, polgártársai ellenőrizhetik. Már mondtuk, hogy olyan mozgékony, nagy orra van, mint Cyranónak Pethes úr ábrázolásában, de ezenkívül külsejében semmi sem emlékezteti valamely kalandfi, gaszkonyi legényre. Szakálla sincs, mint Martinovics apát óta megszoktuk az összeesküvőket - ha jól emlékszem, fiatalkorában oldalszakállt, úgynevezett pakon- bartot viselt, mint azok a fiatal jogászgyerekek, akik majd aljegyzők vagy szolgabírák lesznek. Modorában is inkább rátarti volt a későbbi demokrata pápa, nem fogott kezet a komfortáblissal, amikor fuvarját kifizette, mint más, népszerűségre pályázók teszik ebben a korban. Leginkább fölényes, groteszk, cian- kálisan elmés volt a maga társaságában, szeretett egy vagy két szóban megjelölni eseményeket és embereket, mert bölcs ember módjára tudta, hogy a legszebb szónoklatokat elfelejtik, ha azok hosszúra nyúlnak. Nem vetette meg az utcagyerek csúfolódást, de máskor meg olyan messzi horizontokra pillantott, mint egy keleti bölcsész. A figurájában, mint Bródy Sándor mondaná, ama kövéredő emberekhez hasonlított, akik már csak azért is örökké nyugtalanok, mert az elhízástól félnek. Holott még javában nyúlánkodott, csak éppen az orra miatt látszott sokkal komolyabbnak, meglettebb embernek, mint a vele egyívásúak. Ült a kávéházban, és gyilkos szatírát mondott mindazokról, akik nem voltak hívei, vagy ellenfelei voltak. Ez az ember vagy nagyon sok ellenséget, vagy nagyon sok barátot fog szerezni magának. Csak a Radocza kaszinóban legyintettek nagy magabíztukban:- Ebben a kerületben nem sokat számítanak a szatócsok. A háziuraké itt a szó. (1926) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: április 12. mmmmmm 1. Ki készített dokumentum- filmet a Pető Intézetről? a) Pető András b) Tótfalusi István c) Groó Diana 2. Mit jelent a konduktív kifejezés? a) mozgáskorlátozást b) rávezetést c) kitartást 3. Hol nevelőnősködik jelenleg Bene Valéria? a) a sídi alapiskolában b) a füleki kisegítőiskolában c) a rimaszombati óvodában 4. Miért kellett otthon maradnia a pozsonyi hétvégeírónak? a) mert tanult b) mert veszélyeztetett terhes c) mert megbetegedett 5. Miért kellett elsietnie otthonról a brooklyni hétvégeírónak? a) mert munkába ment b) mert felvételizett c) mert utazásra indult Április 1-jei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4a, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Juhász Izolda, füleki kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY Sajtkészítés otthon Köményes sajt: Savanyútejet 27 fokra melegítünk, akkor sajtzacskóba öntjük és a sajtkosárban kipréseljük. 100 liter savanyútejből 11 kg sajtanyag lesz. Ebbe belegyúrunk 8 rész konyhasót, 1 rész szemelt köménymagot és 0,5 rész finomra őrölt borsot, azonkívül egy régi, tejben apróra tört sajtot. Ez az utóbbi, az oltóanyag, gyorsítja a sajt érését. A bors távoltartja a legyeket, és dióhoz hasonló ízt ad a sajtnak. Mikor mindent jól összedolgoztunk, 300 grammos hosz- szúkás kenyérkéket formálunk belőle és száradni deszkára tesszük. Mihelyt elég kemények hozzá, megfordítjuk őket. Kecskesajt vagy juhsajt: 20 liter tejet megmelegítünk és oltóanyag segítségével kiválasztjuk belőle a sajtanyagot, de alaposan. Több óra múlva a sajtanyagból kisebb és nagyobb kenyérkéket formálunk, a kisebbekbe sót és köményt, a nagyobbakba csak sót teszünk. Mindennap megforgatjuk őket, az esetleg mutatkozó penészt eltávolítjuk, és sót hintünk rá. Néhány nap múlva a sajtokat pihenni tesszük, míg megérnek. Minden részének tökéletesen ki kell száradni, 20 liter tejből 2 kg sajt lesz. Sajtot, hogy ne száradjon, sörrel itatott vászonba kell csavarni. Salátafélék Salátaféléket a modern konyha- technika ma már nemcsak salátákból, hanem a legkülönfélébb zöldfőzelékfélékből is készít. így pl. paradicsomból, gombából, karfiolból, spárgából, zöldbabból, zöldborsóból stb. Ezeket az újfajta salátaféléket a leleményes háziasszony a lehető legváltozatosabban készítheti el úgy, hogy azok táplálóak is legyenek. A salátaféléket ma gyakran úgy adják fel, hogy azokat hollan- daise és mayonnaise mártással leöntik. így rendkívül változatosan lehet a salátaféléket feladni. A salátaféléket aszpikolva is lehet felszolgálni, ami által nemcsak táplálóak, de szemre is igen tetszetősek. Salátapáclé készítése 1. Veszünk nagyon finom ecetet. Felhígítjuk ízlés szerint vízzel, teszünk bele kis sót, cukrot ízlés szerint. Ebbe forgatjuk bele a salátát. 2. Vizet citrommal savanyítunk és cukorral ízesítünk. 3. Cukorbetegeknek: A vízben feloldunk kis szacharint, citrommal savanyítjuk. 4. Ecetet vízzel hígítunk, cukorral édesítjük, kevés olajat is teszünk bele. Vagy az olajába forgatjuk először a salátát és azután öntjük rá az ecetes levet. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 ■ gSjsp Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilae(S)uiszo.com. tel.: 02/59 233 446. fax: 02/59 233 469
