Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-06 / 81. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Jörge Semprún lesz a díszvendég Budapest. Világirodalmi vizitek alkalma is a budapesti könyv- fesztivál. Két évvel ezelőtt Günter Grass dedikált a tavaszi könyvün­nepen, 2005-ben Paulo Coelho brazil író volt a díszvendég, idén pe­dig Jorge Semprún lesz. Az április 20-tól 23-ig tartó XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra számos német, lengyel szerző is érke­zik, ám a díszvendég-ország ezúttal Spanyolország. A kortárs hispá- niai literatúra képviseletében Magyarországra látogat többek között Julio Llamazares, Nuria Amat, Jaume Cabré és Santiago Pajares, va­lamint Javier Salinas. (MTI) Koncz Zsuzsa online bemutatója Budapest Koncz Zsuzsa az Egyszerű ez... című új verslemezéről - még a hó végi megjelenés előtt - ingyenesen letölthetővé tett egy dalt a Fotexnet Kft. által üzemeltetett weboldalán. Az új album a Hunga­rotonnál jelenik meg, és a lemezről Závodi Gábor - Kányádi Sándor Április hónapja című dala lesz mindenki számára ingyen hozzáférhe­tő MP3 formátumban április 19-ig a www.konczzsuzsa.hu címen. Az új verslemez zeneszerzői közt van Tolcsvay László, Bródy János, Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Lerch István. (MTI) KÖNYVEKRŐL KÖNNYEDÉN IillVWilinHBMMaBBWMWNMMIBflIffWlliV 'úf 'liiii'iri■iTrrvihjii^ Hiszen csak dugás? GAZDAG JÓZSEF Jó könyv alapján rossz filmet ké­szíteni alighanem könnyebb, mint rossz könyv alapján jó filmet. Hogy csak a kortárs világirodalomból említsünk példát: Bret Easton Ellis Amerikai Psychoja mérföldkövet jelent a regénypoétikában, film­adaptációja viszont nézheteden, csakúgy, mint a Robert Coover zse­niális elbeszéléséből (A pótmama) készült, szoft-pomóra hajazó alko­tás (The Babysitter), de említhet­nénk Shirley Jackson hidegleléses novelláját is (Az autóbusz), amely­ből Janisch Attila készített felejthe­tő filmet, Törőcsik Marival a fősze­repben (.Hosszú alkony). Az azon­ban meglehetősen ritka, hogy egy közepesnek is alig nevezhető re­gényből (Hanif Kureishi: Intimitás; 1998) katartikus film készüljön (Patrice Chéreau: Intimitás; 2001). A pornográfia a maga módján megőriz valamit az emberi drámá­ból - írta Susan Sontag. Mély em­beri drámával találkozunk az Inti­mitásban is, pedig a dm ellenére a filmből hiányzik a meghittség. Egy elvált férfi szerdánként találkozik egy nővel. Semmit sem tudnak a másikról, nincsenek elvárásaik a másikkal szemben, nem beszélget­nek, nem becézik egymást. Szeret­keznek. Gyorsan, ügyetienül és kapkodva: még az óvszer felhúzása sem megy könnyen. A gyönyört ke­resik? Vagy inkább csak őszinteség­re vágynak, jobb híján testi őszinte­ségre? Milyen lehet az a hiány, az a „mélyvilági kín”, az a kínzó ma­gány, ami elől ilyen zilált tízperces aktusokba menekülnek? „Édes istenem, taníts nemtörő­dömségre” - mondja a könyv férfi­elbeszélője, aki tíz év után elhagyja családját, és megpróbálja megtalál­ni helyét a világban. Nem megy könnyen, hiába győzködik barátai, hogy nem kell olyan nagy felhajtást csapni a hűdenség körül, ,dúszen csak dugás”. A feszes ritmusú film után kiáb­rándító élmény elolvasni az alapjá­ul szolgáló regényt. Ami a forgató­könyvből jó érzékkel kimaradt, az a könyvben az olvasóra van zúdítva, szűrő nélkül: közhelyszerű eszme- futtatások a testi szerelemről, kultúrklisékkel tarkítva. Az olvasó számára az egyetien kihívást a for­dító vagy a .játékos kedvű” szer­kesztő által a szövegben hagyott hi­bák (nevezzük feladványoknak) ki­szűrése jelend, bár a regény egyéb hiányosságai mellett talán már szó­ra sem érdemes, hogy William Styron regényének (Sophie’s Choi­ce) magyar címe nem Sophie vá­lasztása, vagy hogy mit is jelente­nek az olyan szókapcsolatok, mint kulturáladan időpont, politikus vi­selkedés stb. Megtudható viszont, hogy a „vágy rettentően felzaklató”, s hogy „a gyötrelem és a konfliktus az élet velejárója”. Forradalmi gondola­tok, Kureishi tudhat valamit az életről, ez kétségtelen. Mégis jó lenne azt hinni a sok bárgyú élet­bölcsességet és banális mondatot olvasva, hogy a szerző ironizál. Saj­nos nem. .Asztal alatt kekszre ácsingózó kutya vagyok” - mondja egy he­lyütt az elbeszélő. Na igen. Én meg egy lépre csalt olvasó, aki két órát elpazarolt egy minősítheteden „bestsellerre”. (Hanif Kureishi: Intimitás; Ulpius-ház, Budapest, 2001; 132 oldal) Hanif Kureishi (1954) Angli­ában született, pakisztáni apa és angol anya gyermekeként, írói pályája elején Antonia French néven pornográf regé­nyeket írt, majd a Royal Court Theatre-ben dolgozott jegy­szedőként (később a színház házi szerzője lett). Nevét a mozi szerelmesei is ismerhe­tik: ő rendezte a London megöl engem c. filmet, s a regénye alapján készült Intimitás pe­dig elnyerte a Berlini Filmfesz­tivál Aranymedve díját. Ma hatvanéves Gágyor Péter, a kassai Szép Szó és a Thália Színház egykori rendezője A színház száműzöttje (Dömötör Ede felvétele) Kassán ismertem meg 1974 kora őszén. A Kovács utcai Csemadok-székház egyik első emeleti irodájá­ban ült az asztalfőn, és a Szép Szó ifjúsági színpad­ba jelentkezett tinédzserek bemutatkozó versmondá­sát figyelte összevont szemöldökkel. Gágyor Péter ma hatvanéves. H1ZSNYAI ZOLTÁN Én is ott toporogtam a produkci­óra váró ifjoncok között, és valami­képp azonnal rendkívül fontosnak tűnt számomra, hogy annak a jól megtermett, ismeretien embernek a homlokáról majd az én versmon­dásom hatására simuljanak ki a ráncok. Ez akkor még nem sikerült. Később is csak ritkán. Mégis, vala­milyen megmagyarázhatadan ok­ból annak a magas homloknak a si- masága-derűje továbbra is kulcs­kérdés maradt számomra. Nem is annyira a közönségnek kívántam megfelelni, mert hát a közönség valós igényeiről a vers­mondónak ugyanúgy nincsenek tényleges ismeretei, mint magának az igen tisztelt publikumnak. A né­ző helyet foglal, és még jó esetben is csupán arra vár, hogy csináljanak vele valamit. Vele, az utcáról betop­pant civillel pedig egyedül úgy le­hetséges valamit elkövetni, csak úgy lehet érzelmileg felkavarni, in­tellektuálisan érdekeltté és érintet­té tenni, vagyis azonosulásra ösztö­nözni, ha az átélés a színpadon is maradéktalanul megvalósul. Rá­adásul ahhoz, hogy a magas hőfo­kú átélés, ez a szertelenségre hajla­mos belső izzás jó hatásfokkal érvé­nyesüljön, bizonyos technikai esz­közök birtoklása is szükséges. Nem elég izzani, izzónak is kell látszani. Kell tehát egy külső szemlélő, vala­ki, aki mindkét tekintetben útmu­tatást ad, és lenyesegeti a fölösle­ges, csupán a figyelem megosztásá­ra alkalmas oldalhajtásokat, az ügyedenül tekergő kacsokat. Vala­ki, akinek a véleménye még a kö­zönség pillanatnyi reakciójánál is fontosabb - merthogy a nézőtéren estéről estére mások foglalnak he­lyet, az alakítás viszont szervesen, folyamatában épül fel az ember­ben. Talán erre éreztem rá, amikor arra a mindegyre ráncolódó hom­lokra figyeltem. Amikor egyszeri­ben semmi sem volt fontosabb, mint hogy az a homlok kisimuljon. Tizenöt éves voltam akkor, ő pe­dig - ahogy most utánaszámolok - huszonnyolc. Fiatalember tehát, és máris száműzött. Nekem a kitörés első lehetősége volt Kassa, számára azonban már - és legalábbis 74- ben: még - a belső emigráció váro­sa. Később, amikor a Szép Szó törzsgárdája és baráti köre kiala­kult, és már szép sikereket tudha­tott maga mögött, talán ő is jobban érezte magát a városban, ahova a ’68 utáni tisztogatások sodorták, és ahol - a fővárosi Nő és Új Szó után - közel egy évtizedig egy szlovák nyelvű üzemi lap szerkesztőjeként dolgozott. Gágyor Péter valószínűleg leg­nagyobb színházi sikerének, a Thália Don Quijote-előadásának, sajnos, nem lehettem részese, mert éppen a kommunista vívmá­nyok fölött voltam kénytelen őr­ködni a vadregényes Šumava vidé­kén, játszottam azonban a Szélkö­tő Kalamonában, amelynek Gá­gyor nem csupán rendezője, ha­nem szerzője is volt. De aztán nemsokára a Tháliából is távoznia kelleti, és elsősorban éppen a leg­nagyobb szakmai sikert hozó előadás kissé diktatúraellenes vég­kicsengése miatt. Ha hivatásos rendező akart maradni, át kellett települnie Magyarországra. És ő persze az akart maradni. így tehát valójában újból száműzetésbe kényszerült. Jött Kecskemét, majd Győr... - és néhány év múlva egy újabb emigráció. Gágyor színháza még a nyolcvanas évek második fe­lének magyarországi viszonyai kö­zött is elfogadhatadannak bizo­nyult. Vagyis egy idő után nem ka­pott munkát, és megint szedhette a sátorfáját. Németországban tele­pedett le, és ha nem következik be a rendszerváltás, színházi karrier­je valószínűleg végleg megszakad, így azonban néhány éve a jobbára Dél-Szlovákiában turnézó SZE­VASZ rendezőjét tisztelhetjük ben­ne, sőt azóta drámáit is kötetbe rendezte, és egy életrajzi ihletésű regénye is hamarosan megjelenik. Reméljük, most már velünk ma­radhat, és itthon ráncolhatja a homlokát. És azt is, hogy ez a hom­lok egyre gyakrabban lesz derűs... Isten éltesse! A szombathelyi együttes zeneileg változatos, de egységes mondanivalóval bíró nagylemezzel rukkolt elő Anima Sound System: We Strike! PUHA JÓZSEF Eredetileg az elmúlt héten akar­tam bemutatni az Anima új albu­mát, aztán úgy döntöttem, várok egy hetet, hogy tökéletesen meg­emészthessem, mivel rendkívül összetett zenei élményt nyújtott. Az Anima Sound System a legis­mertebb és legnépszerűbb magyar elektronikus együttes. A Prieger testvérpár: Szabolcs és Zsolt alapí­totta meg ’93-ban, majd Németh Gergely érkezésével alakult ki a 2004 őszéig együtt dolgozó törzs. A zenekar egyedülálló módon öt­vözi a közép-kelet-európai népze­nei elemeket: a magyar, roma és zsidó hagyományokat a modern zenei formákkal: hip-hop, dub, dancehall és drum and bass ele­mekkel, valamint a jamaikai és ka­ribi zenei kultúrával. A stílusok ha­tárainak figyelmen kívül hagyása sokszor meglepő, néha egyenesen meghökkentő megoldásokat, hangszerelési furcsaságokat ered­ményez. Az új stúdiólemez Ma­gyarországgal párhuzamosan több európai országban is napvilágot lá­tott. A zenészek próbálják minél szélesebb körben teijeszteni néze­teiket, és erre az angol a legmegfe­lelőbb, magyar felvétel ezúttal nincs is az albumon, az angol mel­lett a roma a másik nyelv. A korong minden perce azt sugallja, hogy ki­zárólag saját maguknak akartak megfelelni, figyelmen kívül hagy­va még a rajongókat is. Most már elmondhatjuk, 2004 nem okozott ANIMA UOIINO üfaltH törést az együttes életében: Sza­bolcs távozott, megalapította a Pop Art Market nevű formációját (de gitárosként azért közreműkö­dik a lemezen), és énekesnőcsere is történt, Németh Juci helyére Ká­sa Juli érkezett, ennek ellenére a kitaposott úton mennek tovább. Még mielőtt rátérnénk a tarta­lomra, álljon itt Prieger Zsolt nyilatkozata. „Nem akarunk politi­kai szónokok lenni, csak kételyt szeretnénk ébreszteni az emberek­ben, hogy gondolkodjanak, ami­kor a tévé előtt ülnek, vagy újságot olvasnak, de akkor is, ha minket hallgatnak” - mondta. A We Strike! az eddigi legradikálisabb albumuk, változatos, színes zenei világgal és egységes mondanivaló­val. Vendégszereplők egész sora működik közre rajta: többek kö­zött a világhírű amerikai nyelvész és antiglohalista filozófus, Noam tartott JC001, Alison Boston kanadai költőnő, Heidi Levő énekesnő, az Asian Dub Foundation, romazenészek vagy épp Ferenczy György szájharmoni- kás. A lemez ezúttal is számos ínyencséggel, rendhagyó megol­dással szolgál, például jól megfér egymás mellett a cimbalom és a dübörgő hip-hop. A korábbi albu­mukhoz képest keményebb hip- hop és dancehall alapok, erőtelje­sebb roma hatás jellemzi. A válto­zatosság még a dalokon belül is óriási, akárhogyan is indulnak, nem lehet tudni, hogyan folytatód­nak, s közben milyen hangszer­park és stíluselemek bukkannak fel bennük. A lemez sava-borsát már a nyitó felvétel megadja, a dubos Get Up címűben cimbalom, hegedű, zongora hallható, és Noam Chom­sky. Arról beszél, hogy a fasiszta és kommunista diktatúra megszűné­sével elérkeztünk egy újabb totali­tárius rendszerbe, a kapitalistába, amelyben ugyanúgy az egyén szabadságára törnek, csak nem erőszakos és brutális eszközökkel - a fo­gyasztói állam kedve­sen és mosolyogva, propagandával, ha­zugsággal, kereske­delmi tévékkel te­nyerei rá a társada­lomra. A dalokról ódákat lehetne zenge­ni. A negyediket min­denképp ki kell emelni. Már önmagában furcsa, hogy jöhe­tett képbe a Revolution című The Beades-sláger, az átdolgozás kivi­telezése hallatán pedig egyenesen leesik az állunk. A bluesos, harmo- nikás bevezetés után hirtelen reggae-be vált át. Elsőként a Jeremy Thompsonnal rögzített More Fire címűt másolták ki kisle­mezre. A We Strike! politikai kiáltvány. Propaganda az emberi jogok fon­tossága mellett. Az elektronikus zene határait feszegető, itt-ott azon is túlmutató korong elgon­dolkodtató hadüzenettel. Nem­csak az Anima életében mér­földkő, hanem - kis túlzással peresze - a világ elektronikus ze­néjében is. Chomsky, a földke­rekség leg­gyorsabb r a p pe­ré n e k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents