Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-06 / 81. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Gyűjtenek Gotovina perére Félmillió kunát (68 166 eu- rót) utalt át költségvetéséből a horvátországi Zára (Zadar) önkormányzata abba az ala­pítványba, amelyből a hábo­rús bűnökkel vádolt Ante Go­tovina volt horvát tábornok védelmét finanszírozzák hívei a hágai Nemzetközi Törvény­szék előtt - úják a horvát újsá­gok. Gotovinát díszpolgárrá választották a városban. Zára mellett a tábornok szülőhelye, Pakostane is befizetett már 35 ezer eurót a februárban létre­hozott alapítványba. Még van néhány település, amely szí­vesen áldozna költségveté­séből Gotovina védelmére. Név szerint említette a lap Dubrovnikot és Sziszeket (Si­sak), illetve Zágrábot. (Lukacs Zsolt karikatúrája) Bárki győz is, gazdasági kihívással lesz kénytelen szembenézni, amelyben egy valutaválság is benne van A Financial Times elemzése Gyurcsány és Orbán esélyeiről Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök és Orbán Viktor Fi- desz-elnök politikai szemé­lyiségét és kampánystraté­giáját felvázoló cikkben ele­mezte a közelgő magyar vá­lasztások előtti időszakot tekintélyes Financial Times. FT-ELEMZÉS A londoni üzleti napilap szerint a közvélemény-kutatások által mutatott többhavi patthelyzet után a szocialisták szűk előnyre tettek szert, és - döntő módon - a felmérések arra mutatnak, hogy az SZDSZ átjut az 5 százalékos küszöbön. Ha ez megfelel a való­ságnak, a koalíció valószínűleg is­mét többséget és újabb négyévi mandátumot kap. A lap szerint a jelenlegi kor­mány hivatalban maradása ritka esemény lenne a közép-európai politikában, a volt kommunista országokban ugyanis a kormá­nyoknak rendre nem sikerült ha­talmukat megtartani. Ha a szoci­alisták győznek, az Gyurcsány Fe­renc személyes diadala lesz - áll a cikkben. A FT szerint Gyurcsány, „a volt kommunista ifjúsági ve­zető, aki vagyont szerzett az üzle­ti életben”, alig 18 hónapja politi­kai kívülállóként került hatalom­ra, azzal az ígérettel, hogy meg­újítja a „mélységesen nép­szerűtlen pártot”. A szocialisták sikere egyben Or­bán Viktor olyan veresége lenne, amely a Fidesz elnökének karrier­jét fenyegetné. A lap jellemzése szerint Orbán a jobboldal promi­nens figurája, amióta 1989 júniu­sában bátran követelte a szovjet erők kivonását Magyarországról. Orbán Viktor még mindig csak 42 éves, de ha veszít a választásokon, az egymás utáni harmadik veresé­ge lenne, beleértve a 2002-es ön- kormányzati választásokat - írta a brit lap, amely szerint Orbán je­lezte lemondási szándékát a párt veresége esetére. Az elemzés szerint Orbán Vik­tor megpróbált valamit visszahoz­ni 1989 szellemiségéből, a szocia­listákat kommunista gyökereik miatt ostorozva. A Fidesz vezetője egy minapi kampánygyűlésen Gyurcsány Ferencet Maóhoz és Sztálinhoz hasonlította. A felmé­résekből nem tűnik úgy, hogy ez működne, mindazonáltal a közvé­lemény-kutatók az előző, szocia­lista győzelemmel végződött par­lamenti választások kimenetelét is alaposan elmérték. Bárki győz is, azonnali gazda­sági kihívással lesz kénytelen szembenézni, amelyben egy valu­taválság lehetősége is benne van. Mindkét nagy párt jórészt figyel­men kívül hagyta az egyébként pezsgő magyar gazdaságra a költ­ségvetési hiány által gyakorolt sú­lyos veszélyt - írta a lap, tunely szerint egyes elemzők 8 százalé­kos GDP-arányos deficitet sem zárnak ki az idei évre. A felméré­sek szerint a magyarok kétharma­da számít költségvetési kiigazítás­ra, és „bizalmasan” mindkét párt elismeri a rövid távú kiadáscsök­kentések és a hosszú távú reform­tervek szükségességét - áll a lon­doni napüap elemzésében. A nyilvánosság előtt azonban Gyurcsány Ferenc és Orbán Vik­tor egyaránt nagyvonalú kiadási ígéreteket tesz. Csaba László, a budapesti Central European Uni­versity professzora azt mondta a brit lapnak: a két politikus sarok­ba szorította egymást, és „senki­nek nincs bátorsága ahhoz, hogy a (költségvetési) probléma való­ságáról beszéljen”. A hatalomba vezető úton Gyur­csány Ferenc Tony Blair brit kor­mányfő csodálójának, és a szocia­lizmust piacpárti politikával szelí­dítő Harmadik Ut-ideológia ma­gyarországi úttörőjének képét al­kotta meg magáról. Mostanáig azonban nem sokat tett a kor­mányzati költekezés visszafogásá­ért, ehelyett hatalmas infrastruk­turális kiadásokat ígért. A lap sze­rint Orbán Viktor - ahelyett, hogy jobbközépről támadná a túlkölte­kezést - a populista szerepét el­játszva helyezkedett ezzel szem­be. Radikális adócsökkentéseket ígér, és nagy kiadásnöveléseket a nyugdíjaktól kezdve a kisvállalko­zások támogatásán át a gáz-, az áram- és a lakáshitel-támogatáso­kon át mindenben. Orbán az üzleti élet vezetőit is felbosszantotta azzal, hogy hatá­rozottan antikapitalista hangne­met üt meg; kikelt a privatizáció, a „luxusprofit” és a „vadkapitaliz­mus” ellen - írja az elemzés. A pi­ac ezt jórészt kampányretorika­ként veti el, és a vélemények megoszlanak arról, hogy vajon a jelenlegi miniszterelnök vagy ki­hívója nyújtana-e jobb költségve­tési teljesítményt. Néhányan arra számítanak, hogy Gyurcsányból kibújna a liberális, ha négyévi mandátumot kap, mások azzal érvelnek, hogy Orbánnak minisz­terelnöksége idejéből jobb a költ­ségvetési múltja, és a Fidesz ve­zetője minden további nélkül a szocialistákat hibáztathatja a költségvetési zűrzavarért. Barcza György, az ING Bank elemzője azt mondta a brit lap­nak, hogy a költségvetési helyzet rosszabb, mint amilyennek gon­dolják. „A választások után ki fog derülni, két-három hónap múlva másmilyen világban fo­gunk élni” - idézte az elemzőt a Financial Times. Az albán fél nem fogadta el, hogy a szerb helyhatóságoknak közvetlen kapcsolatuk legyen Szerbiával Belgrád nem enged koszovói elképzeléséből MT1-F1GYELŐ A bécsi szerb-albán tárgyalá­sok egyelőre nem hozták meg a kívánt eredményt, de Belgrád nem fog engedni a követelése­iből- szögezte le Aleksandar Si- mics miniszterelnöki tanácsadó, a szerb tárgyalóküldöttség egyik tagja. Simics egy interjúban kifejti, milyen nézeteltéréseken akadt meg a Koszovó jövőbeni státusá­nak meghatározását célzó bécsi megbeszéléssorozat, amelyen ed­dig kizárólag a hatalmi szervek decentralizációjáról és az önkor­mányzati rendszer átalakításáról volt szó. Az albán fél nem fogadta el, hogy a szerb helyhatóságok­nak közvetlen kapcsolatuk legyen Szerbiával, míg a belgrádi tárgya­lóküldöttség azt követeli, hogy Szerbia közvetlenül nyújthasson segítséget ezeknek az önkor­mányzatoknak a logisztika, a ká­derpolitika és a pénzügyek terén. Az önkormányzatok finanszíro­zása volt az egyik kérdés, ame­lyen megakadt a státustárgyalá­sok harmadik, hétfői fordulója. Az albánok azt szerették volna el­érni, hogy a szerbiai pénzügyi tá­mogatás a koszovói költségveté­sen keresztül jusson el a szerb helyhatóságokhoz, míg a szerb fél azt akarja, hogy a segélyeket közvetlenül az önkormányzatok kapják meg. Ha a segélyek a „pristinai trezorba” mennének, a koszovói hatalom saját tetszése szerint és nem rendeltetésének megfelelően osztaná szét a pénzt - mondja a tanácsadó, aki szerint az albánok „felügyelhetik”, de nem „ellenőrizhetik” (vizsgálhat­ják felül) a segélyeket. Aleksandar Simics szerint nem csak a decentralizáció modellje körül vannak nézeteltérések, ab­ban sincs egyetértés, hogy milyen „súlya” legyen a majdani megál­lapodásnak. Magyarázata szerint Belgrád azt akaija elérni, hogy a megállapodás „törvények feletti” legyen, vagyis rendelkezéseit ne lehessen módosítani a koszovói parlamentben, de ettől az albán fél elzárkózik. Goran Bogdanovics koszovói szerb vezető, - aki ugyancsak tag­ja a szerb tárgyalóküldöttségnek - szerint megegyezés született ar­ról, hogy a szerb és az albán fél papírra veti a decentralizációs el­vekkel kapcsolatos észrevételeit, és továbbítja ezeket a decentrali­zációs tárgyalásokon közvetítő Al­bert Rohannak. Az osztrák diplo­mata összehasonlítja, hogy miben egyeznek és miben térnek el az ál­láspontok, és kidolgoz egy doku­mentumot, amelyben megfogal­mazza saját ajánlásait. Bogdano­vics szerint a tárgyalások követ­kező, május 4-i fordulójáig az osztrák diplomata „ingadiplomá­cia” révén, Belgrádba és Pristiná- ba látogatva próbálja majd közelí­teni az álláspontokat. KOMMENTÁR Erődemonstráció MALINÁK ISTVÁN Pénteken egy, hétfőn egy, kedden pedig két új fegyverfajta sike­res kipróbálásáról számolt be az iráni állami televízió. A hivatalosan bevallott cél minden esetben annak a demonstrá­lása volt, hogy Teherán bármiféle külső támadással szemben képes megvédeni magát. (Ebben a Hormuzi-szoros elzárása is benne van, ami az olajimportőrök számára jelentene hatalmas csapást.) Sőt, az iráni hadvezetés felszólította a külföldi csapa­tokat, hagyják el a Perzsa-öböl térségét. Nem semmi, ilyen gyorsított ütemre a legdühödtebb hidegháborús évek szov­jet-amerikai fegyverkezési versenyének idején sem volt példa. Persze lehet, hogy az egész csak egy hatalmas blöff, politikai manőver, de akkor is rendkívül veszélyes. Az időzítés önmagá­ért beszél. Három dolgot tegyünk egymás mellé. Már egy hét eltelt abból a 30 napból, amelyet Teherán a BT-től kapott az urándúsítással kapcsolatos mindenfajta tevékenység felfüg­gesztésére. Az atomdosszié-válság lényege: a világ nem hiszi el, hogy Teherán nem akar nukleáris fegyvert kifejleszteni, Irán viszont állítja, joga van uránt dúsítani, mert atomprogram­ja kizárólag békés célokat szolgál, vagyis az atomerőművi ener­giatermeléshez van rá szüksége. A múlt pénteken kipróbált, új generációs eszköznek számító, a radarok számára láthatatlan Fadzsr-3 típusú rakéta „több robbanótöltet célba juttatására képes és nagyon pontos”. Ez a fegyverfajta régóta ismert, szak­értők szerint több robbanótöltettel általában csak 5000 kilomé­ternél nagyobb hatótávolságú, vagyis stratégiainak minősülő interkontinentális rakétákat szoktak ellátni. És általában nukleáris robbanófejekkel szerelik fel, különben katonai szempontból értelmetlen az ilyen nagyarányú fejlesz­tés. A másik bejelentett eszköz a világ leggyorsabb víz alatti ra­kétája, tehát egy torpedóról van szó. Ennek paraméterei kísér­tetiesen hasonlítanak az orosz VA-lll-es torpedóéra, amely 1995 óta ismert, s eddig ezt tartották a világ leggyorsabb víz alatti fegyverének. A szakértők gyanúja: vagy lekoppintották valamilyen módon az orosz eszközt, vagy orosz szakemberek is részt vettek a kifejlesztésében. Tehát ha a három dolgot egymás mellé tesszük, nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben. Mondhatnánk, egy sarokba szorí­tott rezsim látványos, de üres kardcsörtetéséről van szó, viszont Irán egyáltalán nem úgy viselkedik, mintha sarokba lenne szo­rítva. Hanem úgy, mint a fanatikusok, akiknek meggyőződésük, hogy küldetéstudatuk van. És ez már olyan kategória, amely az európai politikai kultúrától és gyakorlattól idegen, nem tudja kezelni (az amerikai sem), ezért nem is számol vele. Az unió nevében tárgyaló európai trojka két év alatt semmit nem ért el Teheránnál. Mert az iráni rezsim az iszlám terjeszkedés zász­lóshajójának szerepében tetszeleg, ez a terjeszkedés agresszív, Európában is egyre agresszívabb. Amit meg kell állítani. Ez nem fenyegetés, nem csak katonai út létezik, senkinek sem kell még egy Irak. De Európa nem dolgozhat Amerika ellen, már csak azért sem, mert Európa az elmúlt másfél évtizedben egyet­len saját konfliktushelyzetét sem tudta megoldani. JEGYZET Kampányfinis BUCHLOV1CS PÉTER Már a végét járja a magyar- országi választási kampány, de azért még bőven ontja magá­ból a bődületes hülyeségeket, még mindig veszettül folyik a szájtépés, mintha a politiku­sok zöme abban versengene: ki tud nagyobb prósztót gyár­tani magából seperc alatt, s még az elszabadult ígéretlicit is tombol. Az MSZP például 25 százalékos béremelést ígért legutóbb, meg 2010-ig minden évben plusz egyhavi extra­nyugdíjat, hát persze, elvtár­sak, előre az álomszocializ­musba, mintha a Fideszt csesz- tettétek volna nemrég a dema­góg 14. havi nyugdíjjal - ami valóban az.., Az ember még akár röhögni is tudna a szomszédban zajló nagy handabandán, ha időként nem fagyna arcára a mosoly. Mikola István a Fidesz második embereként (ő a fiatal demok­rata, kacagnom kell) például először a személyiségi jogokat nyirbálná meg alaposan, aztán elintézné a technózenét hallga­tókat meg a szingliket, aztán jól megadná nekünk is a kettős állampolgárságot, főképp azért, hogy a Fidesz 20 évig ha­talmon maradjon. Vagyis a Nemzet Orvosa úgy képzeli, ha mi megkapnánk azt a bizonyos állampolgárságot - legalább húsz évig a hálától zokogva, a Fidesznek kezet csókolva, sőt Orbán Viktor mint istenkirály előtt leborulva szavaznánk csakis értük, csakis rájuk... Hogy Orbán egy ultrakon­zervatív, bigott, arrogáns em­bert választott helyettesének, lelke rajta, nem kell magyaráz­kodni, végül is a doktor is fém­jelzi a pártot. A legrosszabb az, hogy a kisebbségi magyart már megint csak idióta eszköznek, egyszerűen felhasználható töl­telékanyagnak nézik egyesek. Bár, ha már a doktor úrról van szó, ez a mindenáron meg­menteni akarás, ez a birtoklás­vággyal párosuló törődömség, ez a majdénmegmondomho- gyéljetek - ez nem betegség? Ám az MSZP egyik kam­pánygyűlésén szintén elhang­zott, s pont Mikola doktor agy­menéseire hivatkozva, hogy ha a Fidesz kerül hatalomra, ak­kor majd „megint ezek a jött- mentek döntenek rólatok, he­lyettetek, ez kell nektek?” Ó nem, nem kedves testvé­rek. Egyáltalán nem kell, hogy túsznak, bábnak vagy egymás szavazótábora elleni mumus­nak használjatok bennünket, mint egy rongyos zsebkendőt, hogy mást ne írjak. Úgyhogy már jó, hogy a kampány végén tartunk - a mi vircsaftunk ugyanis éledezik.

Next

/
Thumbnails
Contents