Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-04 / 53. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 4. Vélemény és háttér 7- Addig nem vagyok hajlandó megoldani a példát, míg nem ír ki közbeszerzési eljárást a feladat elvégzé­sére... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Kampánymadarak TALLÓZÓ Kertész Imre kesereg Kertész Imre nem örül an­nak, ami a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ügyével kapcsolat­ban a személye körül törté­nik. Ezt a Nobel-díjas író mondta az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című romániai ma­gyar lapnak azzal a hírrel összefüggésben, amely sze­rint Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnö­ke pert akar indítani ellene egy, a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung (FÁZ) című német lapban megjelent cikk miatt. „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári ma­gyar egyetem ügyével kap­csolatban a személyem körül történik” - mondta az ÚMSZ tegnapi számában megjelent nyilatkozatában az író. Az egyetem volt rektora ugyanis szerdán bejelentette: beperli Kertész Imrét a miatt a cikk miatt, amely a német lapban a Babes-Bolyain indítandó három magyar karról megje­lent. A Berlinben élő Nobel- díjas magyar író ellen Marga magyarországi vagy német- országi bíróságon készül pert indítani amiatt, hogy a cikk - amelyet a volt rektor Kertész­nek tulajdonít, de amely alatt Reinhard Olt (a FÁZ bécsi tu­dósítója) neve szerepel szer­zőként - a kommunista re­zsim nemzetiségeket elnyo­mó politikájának követőiként állítja be a Bolyai Egyetem visszaállítását ellenző BBTE- vezetőket. Az Új Magyar Szó­nak a várható perrel kapcso­latos kérdéseihez Kertész Im­re nem kívánt megjegyzése­ket fűzni, „megértésüket kér­ve” álláspontjához, (m) Magyartoborzás Romániában Magyar anyanyelvű fiatalo­kat próbálnak rendőri pályára „csábítani” Romániában, en­nek érdekében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is népszerűsítő kampányba fo­gott. Kovács Péter, az RMDSZ főosztályvezetője Kolozsvárott külön sajtótájékoztatót is szentelt a témának. Elhang­zott: az RMDSZ, a bukaresti belügyminisztérium és a ro­mán országos rendőrparancs­nokság közötti megállapodás értelmében a februárban meg­hirdetett és márciusban betöl­tendő 863 hely közül 26-ot magyar anyanyelvűek számá­ra írtak ki. A rendőrség 280-380 eurós kezdő fizetést biztosít. Jelenleg a testületoél alig több mint 300 magyar fia­tal dolgozik, ez a rendőrök lét­számának csupán 0,69 száza­lékát teszi ki. A vizsgára való jelentkezéshez szükséges a ro­mán állampolgárság, az érett­ségi bizonyítvány, legalább 170 centiméteres magasság a nők, és 175 centiméter a férfi­ak esetén, elengedhetetlen a B kategóriás jogosítvány, vala­mint a román nyelv ismerete. A magyarok számára elkülöní­tett 26 hely öt megye között oszlik meg: Maros megye 10, Szatmár és Kovászna megye 3- 3, Bihar és Hargita megye pe­dig 5-5 helyet biztosít. Ez ko­rántsem jelenti azt, hogy csak 26 magyar kerülhet most rendőri munkakörbe. Sikeres versenyvizsga esetén a fenn­maradó helyekre is vehetnek fel magyar ajkúakat. (MTI) Befészkelte magát a kémé­nyembe egy gólya. Csodál­koztam, mit keres már ilyenkor itt. Télen Európá­ban, Elzász kivételével nem mutatkozik gólya, nem be­szélve a vészjósló madár­beteg időkről, de ő illedel­mesen bemutatkozott: ő nem egyszerű gólya, mondta, ő Krisztián. MOLNÁR NORBERT Krisztián, a keresztény gólya. A KDH gólyája. Kabalagólya ő. Mert milyen madarat választha­tott volna magának plüssből egy keresztény párt, mint gólyát. Amelyik a gyereket hozza, és nem viszi. Esetleg még káposztát, mert van, ahol a káposztából jön ki a gyerek, de a tudomány jelen­legi állása szerint a káposzta nem madár. Állítólag alternatívaként a héja merült még fel, de Palkó exbelügyér ezt a békát már nem tudta lenyomni a torkokon. Infor­Megint hajba kapott Václav Klaus cseh államfő és Jirí Paroubek miniszterelnök, miután Klaus hiva­tala csütörtökön azzal vádolta meg a kormányfőt, hogy az utolsó pilla­natban változásokat akart ki­erőszakolni Vlagyimir Putyin orosz elnök prágai programjában, s ezzel veszélyeztette a látogatás sikerét és Csehország külpolitikai érdekeit. Paroubek ugyanis egy nappal a lá­togatás előtt azt kérte Klaustól, hogy a kétoldalú miniszteri szintű egyezményeket ne Putyin és Klaus jelenlétében szerdán, hanem Pu­tyin és Paroubek jelenlétében csü­törtökön írják alá. Az ügyet Ladis­lav Jaki, az államfő titkára és legfőbb tanácsadója hozta nyilvá­nosságra csütörtökön délben rövid­del azelőtt, hogy Paroubek többna­pos dél-amerikai körútra indult. Jaki szerint Paroubek „fenye­getőzött és zsarolt”, s azt írta Klaus- nak, hogyha nem tesz eleget köve­telésének, akkor a kormány tagjai nem vesznek részt a dokumentu­mok ünnepélyes aláírásán. Parou­bek előbb elutasította a nyilatkozat kommentálását, s azt mondta, hogy üyen ügyekről nem a nyüvá- nosság előtt, hanem csak Klausszal fog beszélni. Miután azonban a mációink szerint a többi párt jövő héten jelenti be választási kabala­állatát. Vegyük sorba. Az MKP vá­lasztása hatalmas meglepetést fog okozni. Mindenki arra számí­tott, hogy egy plüssturul kerül a plakátokra, de nem, egy igazi vándorsólyom mellett döntöttek, mert az MKP mindig is a kicsik és az elnyomottak mellett állt, en­nek a szerencsétlen állatnak pe­dig alaposan romlott az ázsiója, mióta influenzás lett. Pedig ver­senyben volt a másik beteg, a kis­bukó is! Semmi újat nem hoznak a kommunisták, egy vörös kányá­ra tesznek, az SNS a gödény mel­lett döntött, mert az jellemző az elnökre, bár sokáig versenyben volt a liba is, de az alelnök asz- szony végül kikapott. Az SDKÚ a kakukkot és tojását választotta; taktikus szárnyas, szó se róla. A Smer kabalaállata a keselyű lesz, bár állítólag Fico pártvezér nem találja elég vérengzőnek. Mégis maradtak a dögevő mellett, mert a hiéna hülyén nézett ki szár­nyakkal. A legötletesebb az ösz- szes párt közül a HZDS: ők a leg­média felkapta a témát, a minisz­terelnök irodavezetője, Ivan Prikryl tegnap éles hangú nyilatkozatban utasította vissza a Hradzsin állítá­sait. A kormányhivatal szerint az államfői iroda nem viselkedik kor­rektül, amikor Paroubeket vádolja, s az ügyet saját politikai céljaira igyekszik kihasználni. Prikryl rá­mutatott: a Hradzsin nem tudato­sítja, hogy az orosz és a cseh ál­lamfő jogkörei nagyon eltérőek. A cseh elnöknek végrehajtó hatalma nincs, ez a miniszterelnök jogköre, ezért kérte Paroubek Klaust, hogy változtassák meg a dokumentu­mok aláírásának protokollját. Rá­adásul a dokumentumokat is kor­mányszinten készítették elő, nem pedig az elnöki hivatalban. Prikryl szerint nem felel meg a valóság­nagyobb madarat, Mečiart teszik a plakátra. A Szabad Fórum egy­előre még önmagát keresi, nem hogy állatot találjon magának. De figyelmükbe ajánlhatjuk a fla­mingót, nagyon kecses, vagy a fa­kopácsot, amely a fákat gyógyít­ja. Az ANO-nak pedig a pingvint ajánljuk, mert az legalább olyan vicces, mint a párt. Most, hogy Moszkva kezd visszatámolyogni a világpolitikai porondra, be a spot-lightok iz­zasztó közegébe, gyártja a gesztu­sokat. Visszaadja például a sáros­pataki könyveket Magyarország­nak. Nagyon szép gesztus: vissza­szolgáltatja, amit ellopott. Ilyenre csak a legnagyobbak képesek! Er­re mondta Kuncze Gábor SZDSZ- vezér, hogy Putyin elnök körül­nézhetne otthon, hátha talál még valamit. Az oroszok persze jól megsértődtek, és hálátlannak ne­vezték a magyarokat, de én a he­lyükben mégiscsak körülnéznék. Hátha akad egy egész templom a spájzban. Esetleg egy falu. Annyi minden elfért a szovjet zsebek­ben, útban hazafelé. nak, hogy Paroubek a miniszterek „bojkottjával” zsarolt volna, hiszen idejében Klaus tudtára adta, a vita ellenére is az illetékes miniszterek ott lesznek az aláírási ceremónián. Jirí Wiegel hradzsini kancellár azonnal „elfogadhatatlannak és botrányosnak” minősítette, hogy egy hivatalnok „kioktassa” az ál­lamfőt. Klaus tegnap „gyerekcsíny­nek” minősítette az ügyet. Úgy vél­te, Putyin az ő vendége volt, ezért üyen szellemben szervezték a láto­gatás programját is. Szerinte senki­nek eszébe se jutott, hogy mérlegre tegye a két államfő eltérő jogköreit. „Paroubek kérése gyerekcsíny, amelyről nem érdemes vitatkozni” - mondta Klaus, s hangsúlyozta: méltóságán alulinak tartja, hogy üyesmiről tovább beszéljen. Ahány elnöki vizit, annyi vitatkozás Prága. Nem ez az első eset, hogy hajba kapott az állam- és a kor­mányfő. Legutóbb januárban, Sólyom László magyar köztársasági el­nök prágai látogatásakor volt hasonló szóváltás a két vezető cseh poli­tikus között. A Sólyom-Klaus találkozón ugyanis kiderült: a cseh ál­lamfő nem tud arról, hogy Paroubek a csehországi németek hányá­ban tavaly augusztusban tett megbékélési gesztusát időközben a csehországi magyarokra is kiterjesztette. Klaus nyíltan sérelmezte, hogy nem tájékoztatták erről, mire Paroubek azt válaszolta: az ál­lamfőnek jobban fel kellett volna készülnie a tárgyalásokra, (kj) Csehország: protokollkérdés alakult ki arról, vajon kinek a vendége volt Putyin Klaus és Paroubek újra hajba kapott KOKES JÁNOS KOMMENTÁR Hol vannak a hiénák? LOVÁSZ ATTILA Robbanás volt az egészségügyben, a reakciók láttán az embér azt hinné, nagy bomba robbant, pedig ez csak egy gyalogsági akna. Az egyik biztosító nem egyezett meg az orvosokkal, s így azok a biztosí­tó pácienseit csak készpénzért hajlandók kezelni. Irgum-burgum, mondá az egészségügyi miniszter, majd ha így lesz, elvesszük a li­cenced senki ne csináljon túszt a beteg emberből. Csakhogy túszokat ezúttal nem az orvosok szedtek. Az állam volt az, amely túszul ejtette a biztosítottak közel hetven százalékát. A szlovákiai (egyébként beteg) betegbiztosítás rendszerében az or­vos gazdasági jogalany, a kereskedelmi és az adótörvény értelmében könyvviteli egység. A biztosítókkal folytatott tárgyalásokban pedig gazdasági jogalanyként viselkedett. A szakképzett munka és az érte járó javadalmazás nem erkölcsi kérdés, hanem gazdasági és alapve­tően szerződéses jogviszony. Az efféle jogviszonyokban pedig igenis van erkölcs és erika, amelynek alapja a munka tisztességes elvégzése és a számlák tisztességes kifizetése. A szlovákiai betegbiztosítási rendszer éppen ott beteg és valahol erkölcstelen, hogy az egész rendszer működése egyre inkább csak a résztvevők tisztességén mú­lik, s bizonyos részben az igenis jelen lévő és megkerülhetetlen para­szolvencián. A Zajac-Pažitný-féle reformkoncepció pontosan azt a célt tűzte maga elé, hogy a rendszer átláthatóan pénzelt, alkotmá­nyos garanciákat kielégítő és tartalékokat és magánpénzeket moz­gósító modell felé haladjon. A modell beindítása, akármennyire nép­szerűtlen is, sikeresnek mondható (meg is tapsoltam alkalomad­tán), a baj ott van, hogy nem szüntette meg a rendszer alapvető, fa­tális és kezelhetetlen gondját. Az pedig a betegellátás hibrid volta. A biztosító üzletember, ebben a rendszerben az egészségügyi intéz­mény, sőt az orvos is az. A páciens viszont nem egy biztosítási, tehát kereskedelmi modell résztvevője (jogalanya), hanem az állam által törvényben előírt, ebből következően adójellegű elvonások fizetője. Az állam pedig a térítésmentes ellátás szavatolója. Az alkotmányo­san garantált közszolgálat, a betegellátás, kereskedelmi funkciókkal ütközik. Naná, hogy kidől a bűi! Ami most történt, sokkal nagyobb méretekben, sokkal komolyabb következményekkel bármikor megismétlődhet, közben két közjogi méltóság szerepzavarba esett saját, rossz értelmezésének rabjaként. Az alkotmányos jogokat nem az ügyeletes orvos, hanem az állam szavatolja. Ha tehát a kereskedelmi rendszer átmeneti csődöt jelen­tett hiányzó szerződésekkel, akkor az alkotmányos jogokat az állam­nak, tehát a kormánynak az állami költségvetésből kell biztosítania. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az a túszszedő! Aki pedig licencek- kel fenyegetőzik, az zsaroló. A kormányfő vagy a tárcavezető érvelése, mely szerint az orvosok követelése nem jogos, a trencséni ügy, ahol egy igazgatóhelyettesből a visszakozó kórházigazgató hülyét csinált, azt mutatja, hogy a forró krumplit ide-oda dobálgatják a felelősök ahelyett, hogy felelősségük tudatában cselekednének. A rendszer alapvető hibáiról kell vitázni, nem a bérkövetelésről, nem az eltérő jogi értelmezésekről. Amíg minden valamit érő doki el nem húz nyugati hányba, nővérkéstül, asszisztensestül, magasan téve arra, mit gondol erről a kormányzat. A kormányfő pedig legalább a kampányban megtanulhatná, hogy a hiénákat nem az újságírók és az orvosi kamara tagjai közt kell keres­ni. Van belőlük a miniszterelnök környezetében éppen elég. JEGYZET A mi Velencénk TALLÓSl BÉLA A nagyböjtöt megelőző far­sang időszakában vígan múlat­juk a telet, és ünnepeljük a ta­vasz beköszöntét. Ä nagy karne­válok idején Velencétől Rio de Janeiróig a legduhajabb mulato­zásokkal tölti a vüág a télutót. A lagúnák városa ezrével vonzza a turistákat a vén konti­nens egyik legpompásabb álar­cos mulatságára. Tömve a gon­dolák, tömve a szabadtéri bálte­rem, a Szent Márk tér. Az esti mulatságokon egymásba karol­va táncol idős, vén, fiatal. A pa­rádés ruhákban szambázók vá­rosából - Rióból - és híres strandjáról, a Copacabanáról nyálcsorgató mozgóképes tudó­sítások révén árad felénk a szambaláz. Olyannyira hozzá­tartozik hagyományainkhoz a télbúcsúztatás víg szokása, hogy még a Katrina hurrikán pusztítá­sa sem rontotta el a karnevál­hangulatot. A romokban heverő New Orleans - amely mostanság a katasztrófaturizmus egyik cél­pontja - sem mondott le karne­váljáról, csak azért is mulat. Mifelénk nincsenek üyen vi­lágraszóló nagy látványos bulik, de a telet farsang farkán mi is búcsúztatjuk: busójárással, ki- szeégetéssel, miegyébbel. Sőt, nálunk is elterjedt a táncmulat­ságok időszakában az a fajta mulatozás, amely korábban in­kább csak nyugati szokás volt: már nemcsak Bécsben, hanem Pesten és Pozsonyban is rendez­nek ülusztris sztárvendég jelen­létével parádés operabált, ahol a környék krémje mulat nem ke­vés pénzért, nem kis pompával. Akinek viszont nem futja Ve­lencére, a riói karneválra vagy épp az operabálra, elmegy szülői bálba. Akar, nem akar, el­megy. ínyére van a dolog, vagy nincs, elmegy. Mivelhogy azzal a hírrel jön haza csemetéje az is­kolából, hogy akinek a szülei nem mennek el a mulatságba, az nem vehet részt az év végi osztálykiránduláson. így aztán a szülőnek van mulatós kedve, vagy nincs, futja-e rá vagy nem, honnan vonja meg a pénzt, hon­nan nem, jegyet vesz a bálba (tá­mogatva az iskolát). S ha már megveszi a belépőt, hát üsse ka­vics, el is megy. Mivelhogy tom­boladíjat is kellett vennie, mi több, tombolajegyeket is, már csak nem hagyja veszni a le­hetőséget, hogy - tudom is én - nyerjen egy dísz kristálybékát. Magára ölti a kisestélyit, bepa­kolja a piát, a bort, pálinkát, üdítőt, egy kis ropit vagy teasü­teményt, és hány a bálterem. Mert szülői hálózni öröm. Az a mi Velencénk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents