Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-03 / 52. szám, péntek

GONDOLAT 2006. március 3., péntek 6. évfolyam 4. szám A magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek áttelepítésre, hogy a szlovákiai magyarok közül kiket telepítenek ki, arról a csehszlovák hatóságok határoztak Volt egyszer egy lakosságcsere-egyezmény Pérr, Pan! 1 .........- Unni, mainak oio b 'toa A Oil/ CUft*. i _•/£; őkn. AUJLc'oJOCVCJL Potvrdenie. Igazolvány. hogy ön a Cavb .i?,1 ovik IÁM! áttétei» ttor kitel oh mnsryar mui>*etteé*rä «jcroéiyóknok n csoLoííIc váb kormány által a magyar kormány mik 194fi. öüsusj tu* 2C*án Aütynjtoít nóvjógyzékóbcn »züropol rw mjj& • lapján a oflohszlovák'fluagyflr VogyoahizotUa* vli. « YéghatároMita értőimében magyar konzuli jogvédelem b*n ré««oeüJ. Igazolom továbbá, hogy a cárhoz!n vák-mngTar V* gyoabizottaúg VTT. az. vághat Aaoxal* «7, ön »<nniar. tóuytego* iittctepíttor napjáig a következő kiildntetfe Jogi holyzeí«M biztosítja: 1. Az áttelepülő f. évi jáSiuö hő 8'tóJ nionlrstiia kato nffj j>iift1fi«lftttal kap<-vsolatw minden kő telező ítoefftoh 2. Ai ;ííí‘“b'pĺňo- ľ i'v; :«i:tfáasT*w hí 2<Mó* aomiritf« adói, saoleálUtíwt to illetéket, illetve ogyrb ; 4ft »tor tortátokétü közjog: külolozetteegot teijasilŕ»: ö*»jh kő telei«. Az áítetet*«1ft lenniiléle jöótloa nem vonható te leiócuógrc azért, hogy fonti kötolezetteégóitek Midig ele get nőm tolt. tollái eddigi ndótertextoaicrt ^'fn. 3. A CaehiWíovrtksűWl ,Magyarországia ki telepi té«tm kijelöli azé mély ingó vagyona Hilotl */,rihjjdn] rendet közi k. Fol'xivotn figyelmót arra. hogy a «v«*h*/,lovAk kcr mÁny n lakosfcágeaere ogye/.món>‘hrz eeatoR jofTSTd könyv VII. Iwk. értoliwcboft köioiíwt«.* magát, hogy a va g-ynnoikobzó intezke« lések végmliajliMteit folíugjrevzti. n idézett jegyzőkönyv VlíLboV. szeriül iéimioiiimitiotbtz toxíió s-ígSlyt folyósít iu állásukból elhoeaAtoil vol ftO'Avlkulina»>tlaknak, fl IX. bök, exrriiit jxjdig a «*{> aslovÁk knrmáiiy WSu-ie/ln magát az 19*ő ok taper ÓJ-j* határoz*:n po»to* végrehajtására. auudv nagyaroka lUftiMm :i V«;4:> Sb. .'Írlöki dók ró tani réfrrohnjt««il föl függos/tí. E kötcdozeftei-fi válla Ifién óla. tehát ííM6. fon ruiir 2?óta eaéhjalováfclai magyar tulajdonát. vajr tulajdon részét a 108^45. í?b. elnöki -dekrétum. vagy WS1 törvényi« rendelkezés alapján «oro elkobozni. sem zn alá vonni nem tehet. toljál ..národný správca wm von <ielhető ki. viszont kérheti a i:(ni*aeti feJűgy closer a*m nali moíwwintüttoih to elszámoltauWit, FétaAlStarai. hogy emennyjbon szomólyót bármi hotuü joghá I rany ér nő. ev.t hál a dák intim ni jidenta»? híva tatomnak, hogy a halőflági kö&ogek ogyezn>é»y*»6rio el járását a osehszlovdk küjügymiiitezteriumnak. iovubbi kormány óra nnk jogorvoslat céljából azownal tudómé «óra hoxznin. f)r. Wiitfitcr Perm«: tk magyar inoghat» linaeot Pozsony. HHí. akt. 8-án. Ú i l Pctvrdzüjcm Vám, žc Vare. mono 4« uvodeno v so- tuariíc prenídlií aa maiáoieh onôb mausrskej narodnoslt s CSK do Maďarska, slorý odovzdal« cs?._vlada ma- (farskej vlôdo dňa 56, aufirusln 1ÍM6 nn rákíadc .tefeo používate v «mvala 7. roíhoihmiin ôňj.-itiniJ. StnierHiioi komisie -maďaTSikcj konznhirnoj «'«hrany. Potvrdzujeni Vám JaloJ, že roadiodmďie Stnioáanoj komteio í. 7. jwvKKyiuie V;»?« osolntiin práv- no postnvonic až do dňa Vááho «kuloíného presímeuia a «i0o nfidociovnd: 1. Prooldloiici on imlobodxujú počínajúc dňom & júla 194Ä od vÄotkých ixj%-iniu>«tf, tykajúcich sn vojen' -tkaj jtluäby. 2 Počínajúc dňom 26. augueta 1M6 notnožno od proetdloneov vyenábaf nijaká osido. dávky n poplatky, reap, plnenia inúch vorojnoprúvuyoh rávjir.kov íinanô- nálio rtóo. Preatdtenci nebudú nijakým «pfieobom *tí- banh prolo, le dolera» nesplnil; horeuvedenč po vín* Q OSti r S. Os«obám uríeným na prosídlraíc z Cwko*lóvénak® tlo Macínrska patri voľná dispozícia s iob hmiteľným ma jc í kom. Upozorňujem Vás na to, žc v «my«!« 7. bodn Pro­tokolu. pripojeného k Doliod« v výmene obyvatelatva, zaviazala sa ôal. vláda. 2o »uíipendujo véctky opatrenia riu zhabanie majetku «rôb madarakej n&rodncali. v «, bode cit. Protokolu zaviazal»» «n óul. vláda. 2c bade vy- pláeftf czisteučné minimum pro prepustených vorea- nýcJi 7/inifrtínnncov. a podľa 9. b<xhi zaviazala »» vláda presne výkonr( ufme^enie &!• vlády 7.n dňa S». okt. lítíó, které rruéujc dekrét p rez. r«P. « 108'45; Poč­núc Jed« sýipto »ávätkom zo dna ?7. fobr. 1946 ncmo*no ani rJiub«( ani zais'ií majetok alebo majetkovú ŕ««# tw>by maďnrakoj národnosti nu základe «ar. í. 1(W4Č ani ua zékludo iného nariadenia, nomčže byf teda na taký majetok uvalená f/tti národnú apráva. Vyzývam VA>». aby ste v pripo«k* akejkoľvek práv­ne] ujmy hliteili voc noodklndno môjmu úradu, aby som mohol takáto porušenie JVmody so otrsny výkon- nýôh orgánov hjá^if bnfsľ čal. inijnotenuvo r.nhr■ veei* ďalej ujk(T, vláde cicľinn zjednani« nápravy. Dr. Wntptcr Ferenc V. r. maďarský zmocnenec Bratislava, dňu 8. «kt. 1ÍM6. Meghatalmazotti igazolvány áttelepítésre kijelölt magyarok számára (Képarchívum) Hatvan éve, 1946. február 27-én írta alá Budapesten Vladimír dementis cseh­szlovák külügyi államtitkár és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter a csehszlo­vák-magyar lakosságcsere­egyezményt. POPÉLY ÁRPÁD Két szuverén állam közötti szer­ződés elvileg a kisebbségek azonos feltételek melletti önkéntes áttele­pülési lehetőségét feltételezte vol­na, a hat évtizede aláírt egyezmény azonban nem két azonos helyzet­ben lévő ország, hanem a második vüágháború győztesei közé sorolt Csehszlovákia és a háborúból vesz­tesként kikerülő Magyarország megállapodása volt. A két aláíró fél nem egyenrangú volta a szerződésben leginkább ab­ban mutatkozott meg, hogy míg a magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek a Csehszlovákiába való áttelepülésre, a csehszlovák és a szlovák hatóságok tetszésük sze­rint határozhattak arról, hogy a szlovákiai magyarok közül kiket te­lepítenek át Magyarországra. A működésében erősen korlátozott - és a fegyverszüneti egyezmény alapján a szovjet vezetésű Szövet­séges Ellenőrző Bizottság ellenőr­zése alá helyezett - magyar kor­mány aláírását az magyarázza, hogy így próbálta meg lehetőségei­hez mérten korlátok közé szorítani a magyar kisebbség egyoldalú kite­lepítésére irányuló csehszlovák szándékot, elejét venni országon belüli széttelepítésének, valamint a magyarellenes jogfosztó intézke­dések alkalmazásának. Csehszlo­vák részről pedig az egyezmény megkötését nem elsősorban a ma­gyarországi szlovákság „hazatele­pítésének”, hanem a magyar ki­sebbség eltávolításának szándéka motiválta, ami azt követően, hogy a háborúban győztes nagyhatal­mak az egyoldalú kitelepítés tervét elutasították, csakis a lakosságcse­re útján volt kivitelezhető. A német és a magyar kisebbség kitelepítésének gondolata az 1938. szeptemberi müncheni egyezmény után államfői tisztségéről önként lemondó és Londonba távozó Edvard Beneš által vezetett londoni csehszlovák emigrációs körökben fogalmazódott meg. Beneš és mun­katársai ugyanis a kisebbségi kér­dést a csehszlovák állam 1938-39. évi felbomlasztását - a cseh-szlo- vák viszony rendezetlensége és a német expanziós törekvések mel­lett - lehetővé tévő felemás cseh­szlovák kisebbségi politika megre­formálása helyett az ország szét­eséséért felelőssé tett nem szláv ki­sebbségek eltávolításával és az ál­lamhatárok etnikai határokká vál­toztatásával kívánták megoldani. A kezdetben csupán a németek kitelepítését szorgalmazó beneši elképzelések 1943 decemberében, Beneš moszkvai látogatása során egészültek ki a szlovákiai magyar­ság kitelepítésének tervével. A nem szláv kisebbségek kitelepítéséhez való hozzájárulásra a csehszlovák emigráns kormány első ízben hiva­talosan 1944. november 23-án kér­te fel a brit, az amerikai és a szovjet kormányt. A csehszlovák memo­randum a német és a magyar ki­sebbség kitelepítését jelölte meg a kisebbségi kérdés egyetlen megol­dási lehetőségeként, hangsúlyozva egyúttal, hogy a jelentős számú” magyarországi szlovák kisebbség megléte lehetővé teszi, hogy a ma­gyar „problémát” esetleg lakosság- csere keretében oldják meg. A nyugati nagyhatalmak válasza a memorandumra meglehetősen tartózkodó volt: a brit kormány nem is reagált rá, az amerikai pe­dig tudatta a csehszlovák kormány­nyal, hogy elutasítja a kisebbségek nemzetközi egyezmények nélküli egyoldalú kitelepítését. A csehszlo­vák pohtikai vezetés ezért a három győztes nagyhatalom 1945. július 17-én összeülő potsdami konferen­ciája előtt újból megpróbálta meg­szerezni jóváhagyásukat nem csak a német, hanem a magyar kisebb­ség kitelepítéséhez is. Az immár Prágában székelő csehszlovák kor­mány 1945. július 3-i jegyzéke sze­rint a kitelepítés 2-2,5 millió né­metet és mintegy 400 ezer ma­gyart érintene, a magyarokkal kapcsolatban egyúttal ismét kilá­tásba helyezte, hogy egy részük ki­telepítése esetleg lakosságcsere formájában is megvalósulhatna, hiszen Magyarországról állítólag 345 ezer szlovák kíván áttelepülni Csehszlovákiába. Az 1945. augusztus 2-án véget ért potsdami konferencián a két nyugati nagyhatalom a megismé­telt csehszlovák követelés ellenére nem adta beleegyezését a magyar kisebbség egyoldalú kitelepítésé­hez, s a konferencia záródokumen­tuma csak a német lakosság kitele­pítéséről rendelkezett. A csehszlo­vák kormány számára ezt követően a közmunkára kijelölt szlovákiai magyarok 1945. október 25-én megkezdett tömeges, országon be­lüli széttelepítése, vagyis csehor­szági deportálása vált azzá a zsaro­ló eszközzé, amellyel sikerült rá- kényszerítenie Magyarországot a lakosságcsere elfogadására. A ma­gyar kormány kezdetben határo­zottan elutasított bármiféle egyol­dalú kitelepítést vagy kényszerű la­kosságcserét. Miután azonban azt tapasztalta, hogy a nagyhatalmak vonakodnak közbelépni a magyar kisebbség jogfosztásának és depor­tálásának leálbtása érdekében, s Szlovákia magyarlakta területei­nek nemzetközi ebenőrzés alá he­lyezése és a Magyarország által ja­vasolt vizsgálóbizottság felábítása helyett inkább kétoldalú megába- podást sürgetnek a lakosságcseré­ről, végül mégis rákényszerült a tárgyalások felvételére és a lakos­ságcsere-egyezmény megkötésére, mégpedig a csehszlovák fél által megszabott feltételek többségének elfogadása árán. A két prágai tárgyalási fordulót követően 1946. február 27-én Bu­dapesten aláírt lakosságcsere­egyezmény I. cikkelye kimondta a magyarországi szlovákok önkéntes áttelepülési lehetőségét Csehszlo­vákiába, II. cikkelye pedig ráadásul lehetővé tette, hogy a csehszlovák kormány az áttelepítéssel kapcso­latos munkák végrehajtása céljából különbizottságot küldhessen Ma­gyarországra, amely bizottság a III. cikkely alapján jogot szerzett arra is, hogy a magyarországi szlovákok között széles körű toborzást foly­tasson az áttelepülésre való jelent­kezésük érdekében. A magyar lakosság kitelepítését az egyezmény V. cikkelye szabá­lyozta, amely felhatalmazta a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi, a 33/1945 számú beneši al­kotmánydekrétum alapján cseh­szlovák áhampolgárságától meg­fosztott magyar nemzetiségű sze­mélyt telepíthessen át Magyaror­szágra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Cseh­szlovákiába való áttelepülésre. Magyarországnak az egyezmény VIII. cikkelyében ezen túlmenően kötelezettséget kebett vállalnia ar­ra, hogy a paritásos népcserén túl­menően átveszi a szlovák népbíró­ságok által háborús bűnösnek mi­nősített magyarokat is. A VIII. cik­kely az egyoldalúan áttelepíthető ún. kis háborús bűnösök számát ezer főben maximálta, elmulasz­totta ugyanakkor meghatározni az ugyancsak egyoldalúan áttelepít­hető ún. nagy háborús bűnösök számát. Mindez azt eredményezte, hogy a szlovák népbíróságok mondvacsinált indokokkal ezer­szám helyezték vád alá és ítélték el a magyarokat, s amikor a csehszlo­vák fél 1946. augusztus 26-án át­adta Magyarországnak az áttelepí­tendő magyarok névjegyzékét, ab­ban a paritásos népcsere keretében áttelepítésre kijelölt 106 ezer sze­mély mellett 75 ezer „háborús bű­nös” is szerepelt. A kortársak és az utókor részéről egyaránt számos bírálat érte a ma­gyar diplomáciát, különösen pedig Gyöngyösi János külügyminisztert, amiért a lakosságcsere-egyezmény aláírásával, úgymond, legahzálta a felvidéki magyarság egy részének eltávolítását szülőföldjéről. A meg­lehetősen szűk nemzetközi moz­gástérrel rendelkező magyar diplo­máciának azonban semmiféle esz­köze nem volt, hogy a csehszlovák kormányt rábírja a magyar kisebb­séggel szembeni magatartása meg­változtatására, és a Csehszlovákiá­ban foganatosított sorozatos ma­gyarellenes jogfosztó intézkedé­sekkel kapcsolatban legfeljebb a Szövetséges Ellenőrző Bizottság­hoz fordulhatott panaszaival így aztán az egyezmény aláírása volt számára az egyetlen mód, amellyel magakadályozhatta a magyar ki­sebbség országon belüli szétszórá­sát, valamint a Csehszlovákia által még az 1946 júhusában megnyílt párizsi békekonferencián is felve­tett egyoldalú kitelepítésének meg­valósítását. Feltétlenül a magyar diplomácia sikerei és érdemei közé sorolandó ugyanakkor az is, hogy a lakosságcsere végrehajtása során minden eszközt megragadott a há­borús bűnösség címén áttelepíteni szándékozott tízezrek áttelepítésé­nek lehetedenné tételére, és halo­gató taktikájával megakadályozta, hogy a csehszlovák fél a szlovákiai magyarságot a tervezett számban telepíthesse át Magyarországra. Az 1947 áprilisában meginduló és 1948 decemberében lezárult népcsere adatai többé-kevésbé is­mertek: Magyarországról az áttele­pülési kérelmet benyújtó 95 ezer A szlovák politikai elit még hat évtized elteltével is visszautasítja a háború utáni kisebbségellenes po­litika felülvizsgálását. szlovákból mintegy 72 ezer tele­pült át Csehszlovákiába, a Cseh­szlovákiából kitelepítésre kijelölt 186 ezer magyarból pedig összes­ségében közel 90 ezret telepítettek át Magyarországra. A lakosságcse­re - valamint az azzal párhuzamo­san zajló ún. belső telepítés és a reszlovakizáció - tehát legfőbb cél­ját, a magyar kisebbség felszámolá­sát nem érte el ugyan, a nagyszá­mú kül- és belföldi szlovák betele­pítésével mégis sikerült jelentősen megváltoztatni a két vüágháború között még meglehetősen homo­gén dél-szlovákiai magyar nyelvte­rület etnikai összetételét. A szlovák pohtikai vezetés még hat évtized elteltével is visszauta­sítja a múlttal való szembenézést, a vüágháború utáni kisebbségeüenes pobtika felülvizsgálását, a nemzeti­ségük miatt kitelepített, meghur­colt, jogfosztott és vagyonuktól megfosztott magyarok megköveté­sét és anyagi - vagy legalább erköl­csi - kárpótlását. Talán éppen en­nek az elutasításnak az okaira ta­pintott rá Ivan Dérer szlovák szoci­áldemokrata politikus, aki a Ma­gyar Nemzet 1948. február 5-i szá­mában a következőket nyüatkozta: „Ma, amikor már lezárult Szlováki­ában a népbíráskodás, tragikomi­kusán hatnak a szlovákiai magyar­ság fasiszta bűneiről szóló regék, amelyekkel 1945-ben jogalapot ke­resve feüéptünk, holott akkor is tudtuk, hogy a szlovákiai magya­rok sem az áüamot, sem a demok­ráciát nem árulták el, nem bántot­ták meg és nem kompromittálták. (...) Az történt, hogy nem a ma­gyarságot sikerült kompromittál­nunk, hanem a szláv politikát és magát a demokráciát. Mert mind a szlovák, mind a magyar tömegek előtt problematikussá vált az a de­mokrácia, amely anyanyelve miatt kollektív hajtóvadászatot rendez az állam lakosságának egy rétege el­len. (...) Mi magunk alatt vágtuk el a fát, amikor azt hittük, hogy visel­kedésünkkel sikerülni fog a magyar nemzetet Olyan helyzetbe hozni, hogy önként, hanyatt-homlok me­nekülve elhagyja szülőföldjét, s az áüamhatáron tuba menekül. Nem hálás dolog jósolni, de a szlovák lel­kiismeret számlája a magyar nem­zet felé a jövőre nagyon meg van terhelve.” BRATIA SLOVÁCI! ta naviétlf do tvoje] rodne) vlasti NA SLOVENSKO? Chcete sa osadiť a žiť medzi svojimi bratmi? Chcete pracovať na svojom a pre seba? Chcete, aby vaie deti chodily do slovenských ikôl ? Chcete sa stať obžanmi víťazného československého štátu? Chcete obsadiťpolia a majetky, ktoré sú pre vás pripravená ? Chcete nájsť dobre platenú prácu v továrňach? Ak chcete, príďte, pás čaká! Prihláste sa u Československej prasídro- vacej komisie v Budapeiti alebo v Joj oblastných úradovniach, ktorá sa p o- .starajú o vaie presídlenie do Československej republiky! A magyarországi szlovákokat áttelepülésre buzdító röplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents