Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-03 / 52. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 3. FIGYELŐ Könyv a CIA agymosásáról A világ mint laboratórium: kísérletek egerekkel, nyulak- kal, emberekkel - ezzel a cím­mel jelent Rebecca Lemovnak, a washingtoni állami egyetem antropológusának könyve egy olyan dosszié alapján, amely­nek titkosságát a közelmúlt­ban oldották fel. A könyv az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA), valamint né­hány neves pszichiáter olyan embertelen kísérleteiről szól, amelyeket az 1950-es években hajtottak végre a páciensek agyának „átmosására és visz- szaprogramozására”. Ezek a páciensek kezdetben azok a katonák voltak, akik Észak-Ko- reában fogságba estek, majd kiszabadultak. A CIA attól tar­tott, hogy ezeket az amerikaia­kat különböző módszerekkel hazájuk ellen fordítják. Lemov szerint az amerikai titkosszol­gálat az úgynevezett „puha tortúra” technikáját alkalmaz­ta annak mintájára, ahogyan 1949-ben Budapesten Mind- szenty József bíborosból sike­rült kicsikarni a kommunista állam elleni puccskísérlet beis­merését. Ez abban állt, hogy nem hagyták aludni, drogoz- ták, és egyik kihallgatás a má­sikat érte. Amikor 1953-ban az Észak-Koreából hazatérő volt foglyok megérkeztek San Franciscóba, olyanok voltak, mint az „automaták”, még leg­közelebbi hozzátartozóikat sem ismerték fel. A CIA által segítségül hívott Harold Geor­ge Wolf, a comwelli egyetem pszichológusa megállapította, hogy nem egyszerű „hazatéré­si szindrómában” szenvednek, hanem személyiségük kettő- ződött meg a kínzásokkal szembeni természetes reakció­ként. A gyógymód szörnyű volt: bezárták őket egy fény nélküli, hangszigetelt cellába és olyan biológiai és vegyi anyagokkal kezelték őket, amelyekkel magatartásukat kívánták megváltoztatni. Ewen Cameron kanadai pszi­chiáter a páciensek egojának „megtisztítására” bevetette az elektrosokkot is. Ezután követ­kezett a „visszaprogramozás”. Később e módszereket valódi vagy állítólagos pszichikai za­varokkal küzdő rivüeken, sőt gyerekeken is kipróbálták. A kísérleteket a 60-as években hagyták abba. Az ügyről már 1962-ben kiszivárgott valami: John Frankenheimer filmje, A mandzsűriai jelölt, egy Észak- Koreából hazatérő, az ameri­kai elnök meggyilkolására be­programozott katonáról szólt. „Elveszett a Gozsdu-vagyon” Csaknem egész oldalt be­töltő anyagot közölt a román Juntáiul National. Főcímében azt úja: A Gozsdu-örökséget „szabályosan” veszítették el. A belső oldalon folytatódó írás azt fejtegeti: a Gozsdu-va- gyont a románok úgy veszítet­ték el, hogy papú szerint min­den szabályosan történt a román-magyar egyezmény megkötését illetően. Ennek az egyezménynek az életbe léptetésével, azzal, hogy a Ro­mániában egyébként már lé­tező Gozsdu-alapítványt meg­illető javakat átengedte Ma­gyarországnak, Románia de facto elismerte a magyarorszá­gi 1952-es államosítást. Lu kasén ko (Gyenes Gábor rajza Az Új Szó is megrajzolta saját Lukasenko-karikatúráját Pukkasszunk diktátort! Négy visegrádi napilap - a SME, a Magyar Hírlap, a Ga- zeta Wyborcza és a Lidové noviny - e héten hétfőn ka­rikatúrákat közölt Alekszan- der Lukasaikéról, illetve a belarusz helyzetről az ottani elnökválasztás előtt. Most lapunk is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. M01NÁR NORBERT Az ok prózai: még tavaly perbe fogtak pár belarusz diákot, akik szabad idejüket saját életükből merített, az internetre feltett ani­mációs filmek és karikatúrák ké­szítésével ütötték agyon. Rosszul tették. Miután a KGB (amelyet mind a mai napig így hívnak Minszkben, és a funkciója sem változott) házkutatások során el­kobozta a diákok műszaki felsze­relését, és a perbe fogták őket, a legtöbbjük elhagyta az országot. Egy azonban otthon maradt és öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. A belaruszok saját bőrü­kön tapasztalhatták, a prófétán kívül akad élő ember is, akiről nem lehet karikatúrát rajzolni - méghozzá Európában. Szerdán megszólalt a pozsonyi belarusz nagykövetség. Szerinte a sértő, politikai megrendelésre készült akciójával a SME csak gyengeségét és pártosságát bizo­nyítja, nem erejét és hitét. De a demokrácia igazi ereje a szó­lásszabadságban mutatkozik meg, elvtársak. A négy visegrádi napilap célja az volt, hogy meg­mutassa, ki az EU új „szomszéd­ja”, kifejezze szolidaritását a be­larusz diákokkal, valamint ü- lusztrálja a belaruszoknak, mit gondolnak Közép-Európa karika- turistái Lukasenkóról. A reakcióból ítélve a kezdemé­nyezés telitalálat. Minél többen csatlakoznak hozzá, annál na­gyobb az esély, hogy süllyedni is fog a hajó. Biztosak vagyunk benne, hogy az a szlovákiai ma­gyarság, amelynek politikai kép­viselői tevékeny részt vállaltak a bársonyos forradalomban, vala­mint Vladimír Mečiar 1991-es, 1994-es és 1998-as megbuktatá­sában, nem közömbös az EU ré­vén új szomszéd Belarusz sorsá­nak alakulása iránt. Pukkasszuk együtt Európa utolsó diktátorát! Érdekes olvasmány a nyilatkozatok böngészése, kiderül, ki kit és mennyire utál Csapdában a beteg PÉTERFl SZONYA Várható volt, hogy az egészség- ügyi dolgozók megelégelik a pac- kázást és jelét adják elégedetlen­ségüknek. Lépésük jogossága né­zet kérdése, ám egyet el kell(ene) ismerni: bérezésük nem fedi munkájuk értékét. Igaz, vannak „szakmák”, ahol hasonló a hely­zet, ám most nem erről van szó. Köztudott, hogy eddig főleg a kór­házi alkalmazottak tiltakoztak, akik bére - az egészségügyi re­form hatására - szabad préda lett az igazgatók kezében. Ők azzal érveltek, hogy a kötelező kiegyen­súlyozott költségvetés miatt kény­telenek ott spórolni, ahol a leg­egyszerűbb, ám tudni kell, hogy az orvosok, nővérek fizetésének módosítása (ami csökkentést je­lent) sem hozta meg a várt ered­ményt, továbbra sem képesek időben rendezni a rezsiköltsége­ket, az egészségügyi segédeszkö­zök árát, sőt gyakran a társada­lombiztosítási járulékot sem. Az áldadan helyzet közvetlenül nem érintette a kórházba beutalt bete­get, hiszen ellátták. A hogyanról ne beszéljünk, mert az egyszerű földi halandó nem is sejti, mivel kezelték, illetve mivel lehetett volna nyavalyáit orvosolni. Job­ban, gyorsabban, korszerűbb sze­rekkel. Most viszont az általános orvo­sok egy része elégelte meg a pénz­telenséget. Mivel nem tudtak megegyezni a legtöbb ügyféllel rendelkező egészségbiztosítóval abban, hogy végre emelje az ellá­tás árát, nem írták alá a számukra előnytelen szerződést. Döntésüket nyilatkozatháború előzte meg és kíséri, akadnak, akik helyeslik, mások jogtalannak tartják, hogy az Általános Egész­ségbiztosító ügyfeleit, a sürgőssé­gi eseteken kívül, csak készpén­zért akarják kezeim. Az érvek és ellenérvek ütközte­tése érdekes olvasmány, hiszen ki­Ne vets égés feltételezni, hogy az orvosok odafi­gyelnek az egyik vagy a másik csoportosulás tanácsaira. derül, ki kit és mennyire utál. Köz­ismert, hogy Rudolf Zajac ki sem állhatja a Szlovák Orvosi Kamara vezetőségét, ott és akkor búálja te­vékenységét, ahol tudja. A kamara pedig nem marad adósa, azt állít­va, hogy a betegek, illetve a tagság érdekében cselekszik, folyamato­san bírálja a reformereket, minisz­terestül, persze. A kamara most azért került a búálat kereszttüzé­be, mert azt merte ajánlani az or­vosoknak, ne engedjenek a nyo­másnak és ne írják alá az előnyte­len szerződéseket. A magán- és szakorvosokat tömörítő társulá­sok (a miniszter szereti őket) vi­szont türelemre intve aláírásra buzdították tagjaikat annak el­lenére, hogy teljes mértékben ők sem elégedettek az anyagiakkal. Nevetséges feltételezni, hogy az orvosok odafigyelnek az egyik vagy a másik csoportosulás taná­csaira. Azok, akiknek a rendelő je­lenti az egyedüli bevételi forrást, kénytelenek nagyon odafigyelni kiadásaikra. Tetemes összeget fi­zetnek bérleti díjként, ugyancsak tetemeset a felszerelésért, és ha szívükön viselik nemcsak saját maguk, hanem az egészségügyi nővér boldogulását is, pontosan tudják, hogy a biztosítótól jutta­tott összeg nem fedezi költségei­ket. Ezért tagadták meg a szer­ződéskötést. Érthetetlen, hogy a minisztériumi illetékesek az ellá­tás utáni készpénz követelése mi­att a működési engedély visszavo­násával fenyegették meg az orvo­sokat, holott tudniuk kellene, hogy erre egyedül a kamara hiva­tott. Aláírják vagy nem a szer­ződést - ez szabad akaratukon múlik. S mit tesz az egészségbizto­sító? Hűen önmagához azt ajánlja ügyfeleinek, válasszanak olyan or­vost, aki nem követel tőlük kész­pénzt az ellátásért. Óhatatlanul felmerül ez emberben a kérdés: ez volna az annyit szajkózott szabad orvosválasztás?! KOMMENTÁR Egy döntés dominóhatása S1DÓ H. ZOLTÁN Ritkán foglalkoztatja az embereket a jegybank alapkamattal kapcsolatos döntése. Ez látszólag elvont pénzpolitikai döntés, sokaknak úgy tűnhet, mindennapjainkat jobban befolyásolja egy felhőátvonulás, mint a banktanács borszékeiben ülő szak­emberek bólintása. Nálunk ebben van is némi igazság, mivel az e heti jelentős kamatemelést leszámítva az utóbbi négy év­ben nem változtatták felfelé a kereskedelmi pénzintézetek éle­tét befolyásoló kamatokat. Kedden azonban a Szlovák Nemzeti Bank gondolt egy meré­szet, és a vártnál is jobban megdrágította a forgalomban lévő pénzt. Többek között azzal érveltek, hogy a tavalyi jelentős fizetésemelkedés fokozta a lakosság vásárlókedvét, egyre töb­ben adósodnak el, a teli bevásárlókosarakat tolók, a műszaki cikkek habszivaccsal bélelt, méretes dobozait cipelők pedig ger­jesztik az inflációt. Magyarán, le kell hűteni a kedélyeket, a fo­gyasztói életvitel tobzódásának megálljt kell parancsolni, in­kább térjünk vissza az utóbbi időben valóban kissé elhanyagolt takarékoskodáshoz. A keddi fél százalékpontos alapkamat-emelés másik következ­ménye jóval érzékelhetőbb. Először vizsgáljuk meg a kelleme­sebb oldalát. A bankbetétek kamata a jövő héttől emelkedni fog, természetesen a mértéke az egyes pénzintézetek jóindula­tától függ. Persze, ne várjunk lényeges javulást. Egy konkrét példán keresztül szemléltetve: mostantól egy 100 ezer koronát tartalmazó bankbetét egy év elteltével 500 koronával többet fialhat. Ennek ellenére sem érdemes hosszú futamidejű határ­idős betétekben gondolkodnunk, mert a rövid futamidejű beté­tek kamata alig marad el az előbbiektől. Az érem másik oldala, hogy akik viszont kölcsönt vesznek fel, némileg nagyobb tör­lesztőrészlettel számoljanak. Például egy 10 évre felvett, 900 ezer koronás jelzáloghitel havi törlesztési részletét a csekélynek tűnő fél százalékpont 220 koronával dobja meg, ami évente 2600 koronás többletterhet jelent. Bár a képhez hozzátartozik, hogy egyes szakértők szerint a bankok közötti rivalizálás pozitív ha­tásaként a kölcsönök kamata csak lassan fog emelkedni, ráadá­sul a magasabb alapkamat terhének egy részét a pénzintézetek „lenyelhetik”, nem hárítják át az ügyfélre. Végezetül a jegybanki lépésnek van egy járulékos következmé­nye is, ez pedig a korona átmeneti megerősödése. A magasabb alapkamat bűvkörében mozgó pénzpiaci spekulánsok újra bele­szerettek fizetőeszközünkbe, lázasan vásárolni kezdték, ennek köszönhetően tegnap és ma példátlanul olcsón juthattunk, jut­hatunk euróhoz és amerikai dollárhoz. Aki nyári kirándulásra készül, annak érdemes kihasználni ezt a kegyelmi időszakot, mivel a befektetők érzelmei (már ha beszélhetünk ilyenről ese­tükben) pillanatok alatt elpárolognak és visszazökkentik a ko­rona árfolyamát a korábbi szintre. JEGYZET A szólás szabadsága RÁCZ VINCE Az egyik cseh kereskedelmi te­levízió a napokban adta hírül, hogy egy cseh internetes por­tál Mohamed-karikatúrák ké­szítésére buzdít. A honlap ké­szítői arra kérik olvasóikat, bátran skicceljék le, miként fest az ő tudatukban Allah prófétájának alakja. Rajzaik­kal, melyek lehetnek akár gúnyrajzok is, támogathatják a szólás szabadságáért folyta­tott harcot. Míg a belügymi­niszter háborog a felhívás lát­tán, a honlap kiötlője, egyéb­ként egy Londonban élő cseh polgár, azzal védekezik, a muszlinok tiltakozása a gúny­rajzsorozat miatt létében fe­nyegeti a szabad vélemény- nyilvánítást. A hírek szerint eddig tizenöt pályamű érkezett a portál ál­tal közzétett felhívásra. A pá­lyázat ötletgazdája cáfolja, hogy a provokáció lenne a cél­ja, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy sokan egyér­telműen felbujtásként értel­mezik majd. Az elszánt cseh belügy a személyes felelősség­re vonást és a honlap betiltá­sát fontolgatja, mivel úgy véli, a próféta-gúnyrajzok közzété­tele sérti az alapvető emberi jogokat, és erősíti az idegenel­lenes hangulatot. Provokáció vagy sem? Az isz­lámgyűlölet vagy a szólássza­badság megóvása áll a már közzétett és a még csak maj­dan elkészülő karikatúrák hát­terében? Ennek legfeljebb csak Isten vagy Allah a megmond­hatója, a többieket most hagy­juk. Van azonban egy dolog, mely a jelek szerint eddig sen­kinek sem szúrt szemet. Akik ugyanis Mohamedet gúnyol­ják, elfeledkeznek arról, hogy voltaképpen kiknek is a prófé­tája. Jó, jó, tudjuk persze, hogy a muzulmánoké. Árról azon­ban már nem beszélünk, hogy a muzulmánok által követett iszlám, csakúgy mint a keresz­ténység, Ábrahám egy-egy fiá­tól eredezteti magát. A zsidók és keresztények ugyanis Ábra­hám és Sára gyermekétől, Izsáktól származtatják magu­kat, az iszlám pedig annak, egy apától született féltestvérét, Izmáéit tekinti ősének. A ha­gyomány szerint tehát a két ősapa ősapja azonos személy, így aki az iszlám prófétát kari- kírozza ki, az könnyen a ke­reszténység origóját, Jézust, a messiás-prófétát is gúny tár­gyává tehetné. Vajon ez tetsze­ne a vén kontinens lakóinak, és örömmel nyugtáznák, lám, a szólás szabad? Kétségkívül sokakat sértene, ettől függetlenül azonban aligha képzelhető el, hogy eu­rópai polgárok tömegei vonul­nának az utcára, hogy hangot adjanak tiltakozásuk­nak. Mert azért mégiscsak úgy jó, ha elmondhatom, mit gon­dolok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents