Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-28 / 73. szám, kedd
8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Stanislaw Lem Varsó. Elhunyt Stanislaw Lem lengyel író, a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusát életének 85. évében tegnap egy krakkói klinikán érte a halál. A Solaris és a Kiberiáda című könyvek világhírű írója 1921. szeptember 12-én született az ukrajnai Lembergben (Lviv). Műveit 1946 óta publikálta. Összesen 41 nyelvre fordították le könyveit, amelyek 27 millió példányban keltek el világszerte. Stanislaw Lem a világ egyik legnevesebb, legtöbbet megfilmesített sci-fi írója. A Solaris című könyvéből 1972-ben Andrej Tarkovszkij szovjet rendező készített - azóta legendássá vált - filmet. (MTI) Árverésen Mednyánszky és Jaszusch Pozsony. A Soga aukciósház tavaszi árverésén két műalkotás nagy valószínűséggel több mint egymülió koronáért talál gazdára. Az egyik Jaszusch Antal Színházi öltöző című olajfestménye, amelyet a művész 1920 körül készített, és amelynek a kikiáltási ára 900 ezer korona. Mednyánszky László 1895 körül festett, Ülő csavargó című alkotásának kikiáltási ára ennél is magasabb: 950 ezer korona. Az aukción, amely ma 17 órakor kezdődik a Szlovák Nemzeti Múzeum Télikertjében, az érdeklődők 210 festmény, grafika és szobor közül választhatnak, (tasr) Janiga József festményeiből nyílt kiállítás a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának Nádor utcai főépületében. A kiállítás április 30-ig tekinthető meg. (Somogyi Tibor felvétele) Paul Haggis filmje szokatlan hangot üt meg az amerikai társadalomban érzékeny kérdésnek számító témában Oscar-díjas Ütközések (Képarchívum) Az amerikai filmakadémia idei díjazott alkotásai közül van, amelyik már látható a hazai mozikban, és van, amelyet hamarosan műsorra tűznek. A legjobb filmnek és a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscarral jutalmazott Ütközések (Crash) azonban valószínűleg elkerüli a szlovákiai vetítőtermeket. Lehet, hogy azért, mert DVD-n már hónapok óta szerepel a kínálatban. MISLAY EDIT Paul Haggist, akinek ez az első filmrendezése, váratlanul érte és meglepte az Oscar-győzelem. Mint mondta, eszébe sem jutott, hogy a nevetségesen alacsony költségvetésből készült mozijukkal labdába rúghatnak a versenyben. A hazai filmforgalmazók valami hasonlót gondolhattak: nem bíztak abban, hogy az Ütközések nagyot kaszálhat a mozik pénztáraiban, ezért mindjárt DVD-vel indítottak. Igaz, Haggis filmjével kapcsolatban felmerült az a nézet, hogy csak azért került ki győztesen az Oscar- csatából, mert az amerikai filmakadémia tagjai ódzkodtak attól, hogy a két meleg cowboy szerelmi románcának, a Brokeback Moun- tainnek ítéljék az aranyszobrocskát. Hogy „kényszer-Oscart” ka- pott-e az Ütközések, vagy sem, most már talán nem érdemes nyomozni. Egy biztos: Paul Haggis filmjében elég sokan bíztak. Mint például Sandra Bullock, Matt Dűlőn vagy Ryan Phillippe, akik szerepet vállaltak benne. Az Ütközések napjaink Los An- gelesébe vezet bennünket, ahol a véletlennek (vagy a sorsszerűségnek) köszönhetően 36 óra leforgása alatt jó néhány ember sorsa keresztezi egymást egy karambol kapcsán. De persze nemcsak autók ütköznek itt össze, hanem sorsok, habitusok, nézetek, vüáglátá- sokis. Az ütközés résztvevői és szenvedő alanyai: egy fehér házaspár (államügyész félj egy enyhén hisztis és undok, otthon unatkozó feleséggel), egy afroamerikai filmrendező és a felesége, egy perzsa boltos, két rendőrnyomozó, akiket nem csupán munkakapcsolat, hanem intim viszony is fűz egymáshoz, egy mexikói lakatos, két autótolvaj, egy újonc zsaru és egy középkorú koreai házaspár. A nagy amerikai olvasztótégely azonban mintha mégsem olvasztana olyan hatékonyan, amint azt olykor hangoztatják. Az összeolvadás helyett nagyon is külön életet élnek a multikulturális társadalom etnikumai, és az együttélés korántsem nevezhető ideálisnak és konfliktusmentesnek. Az előítéletek ott élnek emberekben. A fehér nem bízik a sárgában, a sárga a feketében, a fekete egyikben sem. A bizalmatlanság, a másiktól való félelem ott bujkál a legtöbb emberben, s olykor tragédiához vezet. Paul Higgis filmje olyan, szokatlan hangot üt meg az amerikai társadalomban érzékeny kérdésnek számító témában, hogy a különböző nációk és fajok egyes képviselői a szívükre is vették né- müeg. Pedig nem biztos, hogy arra akarta helyezni a hangsúlyt, hogy kendőzetlenül bemutassa, Amerikában „mindenki utál mindenkit”. Inkább arra próbálja felhívni a figyelmet, mennyire fontos a tolerancia. És hogy mennyire összetett ez a probléma. „A fekete és a fehér, az agresszor és az áldozat közötti szürke területen egyáltalán nem könnyű választ adni ezekre a kérdésekre.” Azt beszélik, hogy ez a nő elárulta a nemzetét. Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol a kép, vállán keresztülvetett kendővel; a hölgy szemei a távolba néznek, egyik kezével hívogatóan int, a másikkal egy kulcsot tol az ajtó zárába. A regény cselekménye a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békekötés követő időszakban játszódik. Főhőse, Karponayné Ghéczy Julianna. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Ezért adja Lőcse városát egy titkos rejtekút elárulásával labancok kezére, ezért lesz hűtlen férjéhez. A szlovák nyelven megjelentetett Jókai-regény az újságárusoknál kapható. Az első és egyetlen nőalak a magyar történelemben, aki nemzetáruló volt. Csak 185 korona! Elbeszélései magukkal ragadják az olvasót, írásait hús-vér figurák népesítik be Mario Vargas Llosa hetvenéves MTl-PANORÁMA Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Mario Vargas Llosa perui író, a hatvanas évek latin-amerikai irodalmi robbanásának egyik legkiemelkedőbb képviselője. 1936-ban született Arequipában. Szülei válása után anyjával Bolíviába költöztek a nagyszülőkhöz, ahonnan 1945-ben tértek vissza Peruba. Szülei újra összeházasodtak, s apja elhatározta, hogy a nagyszülők által elkényeztetett fiúból férfit farag. Egyházi iskolába járatta, majd beíratta a Leoncio Prado katonai akadémiára. Nagyon korán, 16 évesen kezdett el írni. Az 1958-ban megjelent Párbaj című novellájával a Revue Franchise pályázatán első díjat, s vele spanyolországi utat, valamint a madridi egyetem ösztöndíját nyert doktori disszertációjához. Ennek lejártával nem tért vissza Peruba: megkezdte hosszú, önkéntes emigrációját. Párizsban telepedett le, ahol a francia rádió spanyol nyelvű adásának munkatársaként megismerkedett a latin-amerikai irodalom nagyjaival: Miguel Asturias- szal, Julio Cortazárral. 1963-ban Barcelonában megjelent első regénye meghozta számára a vüághírnevet: A város és a kutyák című kötetben a Prado Akadémián szerzett pokoli élményeit örökítette meg. Ezután sorra jelentek meg nagy sikerű regényei: A zöld palota (1964), Négy óra a Catedralban (1970), valamint első humoros regénye, a Pantaleón és a hölgyvendégek (1973), a Júlia néni és a tollnok (1977), A világvége háborúja (1983) című történelmi regény. Vargas Llosa minden írása erősen kötődik a valósághoz, a cselekményt részint sa(Képarchívum) ját élményei (A város és a kutyák), részint valós történelmi események (A világvége háborúja) adják. Elbeszélései, amelyek több idő- és térbeli síkban játszódnak, magukkal ragadják az olvasót, az intenzív ritmusú történeteket húsvér figurák népesítik be. Az író komolyan politizál is. A hatvanas években a szocializmus eszméjéért lelkesedett, mostanra már szelídebb, liberális elveket vall. 1990-ben hazájában, Peruban a Demokrata Front vezetőjeként komoly eséllyel indult az elnökválasztáson, és csak kevéssel maradt le a győztes Alberto Fujimori mögött. Az elnökválasztás időszakát Hal a vízben című regényében örökítette meg. Bírálta az kaki háborút, de elítélte Szaddám Húszéin rendszerét is, nemrégiben pedig a demokrácia védelmében a perui elnökválasztáson induló jobboldali nacionalista elnökjelölt elutasítására szólította fel honfitársait. Vargas Llosa számos irodalmi díj birtokosa. Nem egy ízben jelölték Nobel-díjra, de a kitüntetést nem kapta meg; jelölését 1995-ben a perui írószövetség vonta vissza, amiért „Peru-eűenes” magatartást tanúsított (a perui-ecuadori határviszály miatt bírálta Fujimori elnököt). 1994-ben életművéért megkapta a legmagasabb spanyol irodalmi kitüntetést, a Cervantes-dí- jat, 1996-ban elnyerte a német könyvszakma tekintélyes kitüntetését, a Békedíjat, s birtokosa az Asztúria hercege-díjnak (1994), a legrangosabb spanyol irodalmi díjnak. Személyében először kapta nem amerikai állampolgár az Egyesült Áüamok legfontosabb irodalmi elismerését, a kritikusok díját, Hullámverés című esszékötetéért (1998). 1976-1979 között ő volt a Nemzetközi PEN Club elnöke. Az író jelenleg felváltva él Spanyolországban, illetve Angliában. 1994-ben megkapta a spanyol állampolgárságot, Madrid a lépést azzal indokolta, hogy Vargas Llosa teljes egészében azonosult Spanyolország kultúrájával és erkölcsi világával. Bár történetei elsősorban a perui és latin-amerikai valóságot tükrözik, Mario Vargas Llosa nemcsak szülőhazájában vagy Spanyolországban, hanem az egész világon ismert és kedvelt, nem mellesleg módfelett termékeny író. Regényeinek nagy része magyar nyelven is megjelent, a budapesti Vígszínház 1989-ben nagy sikerrel mutatta be a Pantaleón és a hölgyvendégek musical-változatát. Ő maga az Európa Könyvkiadó vendégeként 1998-ban járt Magyarországon, a Don Rigoberto feljegyzései című könyvének megjelenése alkalmából. 2003-ban ő volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat.
