Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-25 / 71. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 25. www.ujszo.com Téli vízbeesések, Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik, tartja a mondás. Kissé parafrazálva: addig jár a horgász a vízre, míg bele nem pottyan. Ami nyáron nem tragédia, sőt kellemes foglalatosság, hi­szen a fürdőzés gyönyörein túl az ember legalább alul­ról is felderíti a vizet. KÖVESDl KÁROLY Persze, nem akkor, amikor a hor­gaink bedobva várják a kapást, mi pedig a vízből kiguvadt szemmel nézzük, hogyan jár vitustáncot a parton a bot. Erre is volt példa ifjú koromban, azóta igyekszem kerül­ni ezt a figurát. Horgásznak parton a helye Nagybátyámmal a Kurinci-tavon pontyoztunk. A tavat ezen a néven manapság hiába keresnénk, azóta - a teremtő a megmondhatója, mi­lyen logika szerint - átkeresztelték Zöld Vízre, ami lehet, hogy jellem­ző, de nem vall túl nagy fantáziára. Miért tették, felfoghatatlan. Szó­val, ültünk Kurincon, és hiába vár­tuk a kapást. Pedig a Rimaszombat közelében fekvő szép tóban lavór- nyi kövér potykák laktak akkori­ban, de aznap valahogy megmaka­csolták magukat. Vagy, mint ké­sőbb kiderült, a megfelelő pillanat­ra vártak. Az agylágyító melegben hamar elfogyott a türelmem. Le a ruhát, be a vízbe! Éppen befelé csá- poltam, amikor Béla bácsi kiabálá­sára lettem figyelmes. Kétség- beesetten kapaszkodott a kávába hajolt botomba, én pedig, bár so­sem voltam gyorsúszó, minden erőm összeszedve kavartam kifelé a vízből. Elkéstem. Mire odaüget­tem hozzá, éppen akkor szakadt el a zsinór egy bánatos csattanással, a vízben pedig egy jókora burvány kavargott, közepén egy másodper­cig látott akkora sárga pontyfarok­kal, mint egy lapát.- Te is tudod, mikor kell füröd­ni, kölyök! - szidott Béla bátyám, aki ügyes horgász volt, de nem is­merte a felszerelésem, és nem tu­dott lazítani a féken. Az egész napi horgászat után hal nélkül (ponto­sabban egy árva compóval), lógó orral motoroztunk hazafelé, szid­va a véletlent meg a halak ravasz­ságát. Nagybátyám évekig emle­gette a sztorit meg a csehszlovák gyártmányú orsót, amelynek lera­gadt a fékje.- Életemben nem láttam akkora pontyot - morogta valahányszor az orra alatt, miközben a hal az évek múlásával egyre nagyobbra nőtt az emlékezetében, végül már giganti­kus méreteket öltve a Loch Ness-i szörnnyel is versenyre kelhetett volna. Azóta, ha csak tehetem, nem lubickolok horgászat közben. Egy váltás zokni A nyári fürdőzés azonban, akár­hogyan is, kellemes élmény. Nem úgy a késő őszi kényszerű feredő- zés. A bodaki ágvizeket vallattuk barátommal. Mivel a sétáltatós, kishalas módszer nem akart bevál­ni, barátom villantózni kezdett. Nem is a csukák reményében, csak úgy „bármire” hajigáit az egyik be­tonzárás tetejéről. Talán az ott kó- válygó balinok közül remélt meg­csípni egyet a kifolyó alatt kavar­gó, oxigéndús vízből. Ismerősök Kedves Gyerekek! Mint ahogy azt minden bi­zonnyal észrevettétek, egy hirte­len jött reklámoldal sajnos elvit­te a rovatunkat. így most csak innen üdvözöllek Titeket, és üzenem: Türelem, kitartás, jövő szom­baton újra leszünk, nem is akár­hogy! Ti azért ugyanúgy írjatok, rajzoljatok, mint ed­dig, mert szeretettel várja a hű barát: HÉTVÉGI OLVASMÁNY NEM CSAK HORGÁSZOKNAK iszappakolás és hasonló örömök Kovács Márk, 6 éves, Deáki jöttek, beszédbe elegyedtem ve­lük. Oldalra pislantva láttam, hogy a haver lejjebb merészkedett a gá­ton, egészen a vízig. Csak bele ne pottyanjon, gondoltam. Elég egy rossz mozdulat, és nyakig ülhet a hidegvízben, s ilyenkor, november elején ez nem tréfadolog. Talán nem kellett volna erre gondolnom, mert alkalmi beszélgetőtársam egyszer csak a hátam mögé mutat­va mondja:- Nézd a marháját, ez meg für­dik! Kapom hátra a fejem, s látom ám a barátomat nyakig a vízben! Ak­kor már rémülten kiabált. Szeren­csére alig másfél méteres volt a víz, ki is rángattuk belőle hamar. Elké- kült szájjal szentségeit, mi meg ráz­kódtunk a röhögéstől.- Ilyenkor már nem lehet kézzel halat fogni - jegyezte meg valaki.- Csomagolhatunk - morogta a haver dühösen -, nem akarok tüdő- gyulladást kapni.- Nem fogsz semmit kapni. Leg­feljebb egy pár meleg zoknit meg egy száraz jégeralsót - feleltem, és előkotortam a hátizsákból az élet­mentő ruhadarabokat. Pecáztunk tovább, meg volt mentve a helyzet. Mert ilyen-olyan ruhadarabok (ing, nadrág stb.) voltak ugyan a kocsijában, de zokni nélkül fabat­kát sem ért volna a dolog. Két szék közt a pad alá Pontosabban a vízbe, és nem két szék közéből, hanem csónakból. Ez a sztori is Bodakon történt, csak jó­val később, december elején, egész pontosan Mikulás tájékán. Nem is tudom, mi ütött belénk, hogy csó­nakázni szottyant kedvünk. Azt hi­szem, C. Laci barátunk ültette a bo­garat a fülünkbe, hogy szálljunk vízre.- Ugyan, hol keresnétek most a halat a partról? Nem ott van az már, mint nyáron meg ősszel! Be­megyünk csónakkal, mutatok egy­két tuti helyet. Aztán vagy fogtok, vagy nem. Mutatott is, majd kitettük a part­ra, mert sietett a kultúrházba a Mi­kulás-délutánra, ahol az unokája szavalt. Mi meg szerencsétlenked- tünk alkonyatig. Egy árva keszeget se fogtunk. Már úgy dideregtünk, hogy a ruha le akart esni rólunk, amikor összenéztünk: Kell ez ne­künk? Na, tűzzünk el innen, mi­előtt megfagyunk! Kieveztünk a billegő ladikkal a sáros, sikamlós, meredek parthoz, ami elég nagy meggondolatlanság volt. A haver még csak kikászálódott valaho­gyan. Kiadogattam a botokat meg a többi cuccot, aztán nagy merészen kiléptem a partra. Úgy is marad­tam. Akár a nyitott olló: egyik lá­bam a parton, másik a csónakban.- Hinnye, aztakutya ...ssza meg...! Valami ilyen sűrű ballada sza­kadt ki belőlem, mielőtt derékig beletoccsantam volna a jéghideg vízbe. Millió tűszúrás, csontig ha­tolva. Aki próbálta, tudja, milyen az. Kicuppogtam a partra, le a ba­kancsot, ki a vizet belőle! Éppen ott ugráltam fél lábon, mint a fe­nékbe lőtt gólya, amikor odafent a töltésen megjelent C. Laci, a lánya meg az unokája. Megbabonázva nézték a mutatványt. Mire ször­csögő bakancsomban beslattyog- tam a faluba, már a fejem búbja is csilingelt a képzeletbeli jégcsapok­tól. Laciéknál aztán be a fürdőszo­bába. Hideg víz, forró víz, minden­féle kúra után lassan eljutottam addig a pontig, amikor legalább fe­lelni tudtam az ékeikre, amelyek lényege az volt, hogy a Mikulás­délután elbújhat a műsorszámom mellett. Azóta kerülöm a csónakot, különösen télen, s különösen ak­kor, ha nincs velünk egy tapasztalt ladikos vízi ember. A sár mint szúnyogriasztó A Kis-Dunán lógattuk a horgain­kat. Szeptember volt, ettek a halak rendesen, gondolom, készültek a téli koplalásra, ezért igyekeztek megtömni a bendőjüket. Dévé­reket, kárászokat fogtunk vegye­sen, akadt egy-egy potyka is. Na­gyon kellemes volt a pecázás. Elug- rottam a bokrok közé, s amint jö­vök vissza, s nézem a havert, nem ismerek rá. Valahogy megválto­zott. Fülig sárosán, csöpögve ácsor­góit, és dőlt belőle a szitok.- Megfürödtél? - kérdeztem, alig palástolva a jókedvem.- Meg, azannya...! De legalább nem esznek úgy a szúnyogok.- Hát, az is szempont - feleltem -, de arra biztos, hogy a sár a leg­jobb? Mint kiderült, behajolt a haltar­tóért, hogy belecsusszantson egy dévért, amikor a tornacipője elin­dult a.visible, benne az emberrel. Meg sem állt, csak derékig az iszap­ban.- Tényleg, említettem már, hogy a vízhez bakancs kell? - kérdeztem gonosz oldajvágással.- Nem szeretem a bakancsot! - röffent vissza. Ebben maradtunk. Ki a bakan­csot, ki a sarat. Vagy az iszappako­lást, ruhástól.- Ki tudja, lehet, hogy gyógyító itt az iszap. Legalább nem leszel re­umás. Egyszóval kész öröm a peca. Ám ahogy haladnak az évek, s az em­ber csak nem fiatalodik, nem árt kerülni a veszélyes helyzeteket. A humor lehet kiapadhatadan, az egészség azonban fogyóeszköz, vi­gyázni kell rá. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határ­idő: március 29. 1. A tuberkulózisos betegek között mennyivel több a férfi, mint a nő? KVÍZ a) 15%-kal b) 30%-kal c) 150%-kal 2. Kit takar a Gerbert szerze­tes név? a) Leonardo da Pisát b) II. Szilveszter pápát c) Brahmaguptát 3. Mire csodálkoztak rá a zsidók a sivatagban? a) rézkígyóra b) csipkebokorra c) kőtáblára 4. Hogy került a názáreti Má- ria-ház Loretóba? a) angyalok vitték át b) csak a mása van ott c) keresztes hajókon szállítot­ták át a köveit 5. Melyik város közelében ta­lálható a Kurinci-tó? a) Pozsony b) Rimaszombat c) Liptószentmiklós Március 18-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3c, 4c, 5c. A Lilium Aurum ajándékát Nagy Ágnes, bősi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA mmmmmmmmmmmrnmsiimmmmmmmmmmmmmmmmmimsmmí Rózsalevél cukorban 15 dkg rózsaszirmot (legjobb a centifolia rózsa), 3-4 evőkanál cu­korral porcelánmozsárban vagy serpenyőben finomra összezúzzuk. 1 kg cukorból nem nagyon sűrű szi­rupot főzünk, abba beletesszük az összezúzott rózsaszirmot, kellő sű­rűre befőzzük. Ekkor kb. mogyoró nagyságú citromsót megtörve bele­tesszük, kis szalicilt is, még egyszer felfőzzük vele és melegen üvegbe téve, lekötjük. Tanácsos gőzölni. Rózsapor 1000 gr rózsalevél, 500 gr szan­tálfa és 30 gr rózsaolaj. Rózsatej Nagyon kedvelt toalettszer, vagy beleöntik a mosdóvízbe, vagy letör­lik az arcot vele. 13 gr szappan, olí­vaolaj, viasz és cetzsír, 400 gr édes mandula, 2 gr rózsaolaj, 800 gr ró­zsavíz, 100 gr borszesz. Rozsdafoltok eltávolítása Fémekről - legismertebb módja a foltok eltávolításának a petróle­ummal való tisztítás. Jól beválik a cinklóroldat is, amelybe bemártjuk a rozsdás tárgyat, mégpedig a folt nagyságához mérten, 12-14 órára. Az idő elteltével kivesszük a fémet, előbb ammóniákkal, majd tiszta vízzel mossuk le, és alaposan, lehe­tőleg gyorsan megtöröljük. Beken­jük faolajjal, néhány napig hagy­juk, hogy felpuhítsa, azután ledör­zsöljük smirglipapírral és olajjal. Most egészen szárazra töröljük, és a foltokat borecettel és smirglivel ledörzsöljük. Végül bőrrel és vérkő- porral simítjuk. Cinnhamut és szarvasszarut borecettel péppé ke­verünk, ezzel ledörzsöljük a rozs­dás részeket, azután puha selyem­papírral letöröljük. Késpengékről petróleum és szitált fahamu keve­rékével távolítjuk el a rozsdafolto­kat, olyan módon, hogy egy ideig állni hagyjuk a pengét a keverék­ben, azután kemény fadarabbal dörzsöljük és puha gyapjúronggyal fényesre töröljük. Rozsdafoltot márványból kloro­formmal és krétával vehetünk ki. Rozsdakenőcs 50 rész finom smirgliport, 10 rész grafitot és angyalpirosat, vala­mint 15 rész tajtékport faggyúval egyenletes masszává gyúrunk és addig teszünk hozzá petróleumot, míg az anyag kenőcsszerűvé lesz. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com, tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 Lelkes Dominika, 9 éves, Dunaszerdahely

Next

/
Thumbnails
Contents