Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-25 / 71. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Koszovó, Tibet, Csecsenföld Szergej Lavrov orosz külügyminiszter határozottan cáfolja, hogy Moszkva és Kína alkudozik az Egyesült Államokkal Koszovó státusáról. Lavrov a Ve- csernje Novosztyi című belgrádi napilapban megjelent interjúban hangsúlyozta, hogy sem Oroszország, sem Kína nem „kufárkodott”, és titokban nem is tárgyalt Washingtonnal. A politikus hazugságnak nevezte egy londoni lap írását, amely egy washingtoni illetékesre hivatkozva azt állította: Oroszország és Kína kiegyezett az Egyesült Államokkal abban, hogy nem fogja ellenezni a dél-szerbiai tartomány függedenségét, amennyiben ígéretet kap arra, hogy „a koszovói precedenst” nem fogják alkalmazni Csecsenföldre, Tajvanra, illetve Tibetre. Lavrov szerint egyelőre korai beszélni arról, hogy Oroszország élni fog-e vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT), amikor a testület döntést hoz Koszovó jogállásáról. Moszkva többféle megoldást szorgalmaz, nem fogadja el, hogy határideje legyen a státustárgya- lásoknak, illetve azt ajánlja, hogy közvetlenül Belgrád és Pristina is tárgyaljon a jogállásról. Lavrov ugyanakkor a szerb politikusok szemére vetette, hogy nem volt egységes álláspontjuk a tartomány jövőjéről. Koszovóban nem valósulnak meg a nemzetközi közösség által megszabott követelmények, a szerb és más nem albán menekültek jelképes számban tértek vissza, állandó fenyegetések közepette élnek, nem is beszélve az ENSZ-kormányzat ideje alatt lerombolt szerb templomokról és kolostorokról. „Mindez nagyon szánalmas és aggasztó. Á problémák ellenére megkezdődtek a tárgyalások Koszovó jogállásáról” - mondta Lavrov, aki bírálta a pristinai vezetést, és a hathatalmi balkáni összekötőcsoport országait, mert szemet hunynak a problémák felett. ([ubomír Kotrha karikatúrája) Pinocchiók kampánya A baden-württenbergi tartományi választás kampánya során az egyik rádióállomás egyszerű módon bírta igazmondásra a náluk megjelent szociáldemokrata politikusnőt, ugyanis Ute Vogtot hazugságvizsgáló gépre kötötték a műsorvezetők. NAGY ANDRÁS A politikusnő végig bírta a próbát, gondba akkor került, amikor arról kezdtek érdeklődni a műsorvezetők, el tud-e képzelni egy erotikus kalandot egy nővel. Némi gondolkodás után végül nem volt a válasza. A hír szerint ekkor sem lengett ki a hazugságvizsgáló potenciamétere, így Vogt asszony ezt az akadályt is könnyen vette. A következő műsorba konzervatív ellenfelét hívták meg, s bár a műsort még nem sugározták, de azt már előre beharangozták, hogy a konzervatív tartományfőnök elárulta, ő bizony el tudna képzelni egy közösen töltött éjszakát Vogt asszonnyal, de csakis egy étteremben, egy üveg bor mellett, s utána saját felesége mellé feküdne le. Tipikus politikusi válasz. A magyarországi kampány már teljes gőzzel halad, a szlovákiai politikusok még a pálya mellett melegítenek, de azért sejteni lehet, bármit is állítanak a meteorológusok, forró júniusunk lesz. Éppen ezért jutott eszembe, hogy talán nálunk is alkalmazni lehetne ezt a módszert. Lehet, hogy a közvélemény-kutatások eredményei is megváltoznának, ha kiderülne, hogy egyes politikusoknál az, amit hirdetnek, s az, amit komolyan gondolnak, köszönőviszonyban sincs egymással. Ezáltal elég könnyen elkerülhetnénk, hogy a választások után a győztes mellett a „Ki tudott a legnagyobbat mondani” című versenyben is kiosszuk az érmeket. Esetleg kötelezően le lehetne vetíteni a pártelnököknek Pinocchio kalandjait, vagy elvinni őket a Péter és a farkas című opera előadására, de talán az is segítene, ha időről időre egyszerűen szembesítenék őket saját korábbi kijelentéseikkel. A másik komoly gond, ami a választások környékén fel szokott merülni, a kampányra költött pénzek nagysága. Megelőzendő az esetleges korrupciós vádakat, eltitkolt pénzfolyamokat, a HZDS elnöke, Vladimír Meciar már most bejelentette, hogy az ő pártjában bizony maguk a jelöltek fogják finanszírozni saját kampányukat. Ki anyagilag, aki meg így nem tudja, majd nyilván a család bevonásával gyártat saját ajándékcsomagokat, hajtogat szórólapokat. Bárcsak olvasták volna páran Totókat, biztos enyhe remegés fogná el őket pártelnökük szavait hallva! Azon meg már nem is kell csodálkozni, hogy a magyarországi választások előtti utolsó szombat, amikor nyilván a legnagyobb kampánygyűlések lehetnek, pont április elsejére esik. Lesznek olyanok, akik ennek ellenére is komolyan veszik majd, amit azon a hétvégén hallanak. Hát azok meg magukra vessenek. A 2004-es „narancsszínű forradalom" erői szétzilálódtak, a lakosság kiábrándult vezetőikből Janukovics visszatérésre készül Ukrajnában MTl-HÁTTÉR Ismét válaszúton áll Ukrajna: a vasárnapi parlamenti választás tétje, hogy Viktor Juscsenko elnök támogatást kap-e euroatlan- ti törekvéseihez az új törvényhozástól. A Juscsenkót hatalomra segítő 2004. év végi narancsszínű forradalom óta most először szólítják urnákhoz Ukrajna csaknem 37 millió választópolgárát, hogy megválassza a korábbinál jóval nagyobb jogosítványokkal rendelkező parlamentet, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat. A 2006-ban életbe lépett alkotmánymódosítás értelmében egyebek között az elnök helyett a parlament jelöli a kormányfőt. A parlamenti választáson, amely a korábbi vegyes rendszertől eltérőn ezúttal arányos rendszerben történik, 45 párt 7636 jelöltje indul a 450 képviselői helyért. Á legnépesebb az ellenzéki Ukrajnai Kommunista Párt választási listája: 449 jelöltet indít. A közvélemény-kutatások alapján győzelemre esélyesnek kikiáltott, az oroszbarát Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja 445, a Viktor Juscsenkót támogató Mi Ukrajnánk pártszövetség 390, egykori „narancsszínű” szövetségese, Julija Ti- mosenko Tömbje pedig 407 jelöltet indít. A pártlistákon számos sztár neve szerepel, van közöttük táncdalénekes, űrhajós, világbajnok ökölvívó. A független Ukrajna történelmében először nem lesz magyar nemzetiségű tagja az ukrán legfelsőbb tanácsnak: a parlamenti választáUkrajna a Transparency International korrupciós listáján a 107. helyen áll, csak Oroszországot és Grúziát előzte meg. son egyetlen magyar kisebbségi politikus sem indul. Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének, volt parlamenti képviselőnek a Mi Ukrajnánk listáján a 247. helyet ajánlotta fel, de a politikus nem fogadta el az esélytelen helyet. Míg a korábbi években a hatalom különböző eszközökkel próbálta megakadályozni az ellenzékijelöltek nyilvános és média- szereplését, a mostani választási kampány nyitott volt, a jelöltek egyenlő esélyekkel indulhattak. Viktor Juscsenko közölte: minden tőle telhetőt megtesz, hogy demokratikusak legyenek a voksolások. A központi választási bizottság ígérete szerint mindent elkövet a választási csalások megakadályozásáért, így szigorították az állandó lakóhelytől távoli szavazásra feljogosító igazolások - az úgynevezett „kék cédulák” rendszerét is, amelyekkel a 2004. évi elnökválasztáson számos visszaélést követtek el. A szavazás tisztaságára több mint 2600 külföldi megfigyelő ügyel. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a 3 százalékos parlamenti küszöböt biztosan meghaladja a Régiók Pártja, a Mi Ukrajnánk és a Julija Timosenko volt kormányfő vezette pártszövetség. A parlamentbe jutásra esélyesek még a szocialisták, a kommunisták és a Volodomir Litvin parlamenti elnök vezette pártszövetség, illetve a Pora-Re- formok és Rend, valamint az Ukrajnai Egyesült Szociáldemokrata Pártot is magában foglaló Nye Tak! (Nem így!) ellenzéki párt- szövetség, amelynek listáját Leo- nyid Kravcsuk, a független Ukrajna első elnöke vezeti. Valamennyi közvélemény-kutatás Janukovics Régiók Pártját jósolja első befutóként, aminek fő oka elsősorban a „narancs- színű koalícióból” való kiábrándulás: a 2004. évi elnökválasztás után drasztikusan csökkent a gazdasági növekedés, 2005-ben Ukrajna a Transparency International korrupciós listáján a 107. helyen állt (az európai országok között csak Oroszországnak és Grúziának volt rosszabb mutatója). Kérdés, ha be is jön a papírforma, és a Régiók Pártja győz a választáson, képes lesz-e egyedül megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget, illetve kikkel tud koalícióra lépni. Ha pedig nagykoalíció jön létre, ami szintén nem zárható ki, hogyan tudnak a Nyugat- és oroszbarát erők közösen kormányozni. KOMMENTÁR Venni, vagy nem venni? MOLNÁR IVÁN Pár évvel ezelőtt komoly düemma elé kerültem, s megoldása korántsem volt olyan egyszerű, mint az első látásra tűnhet. Kedvenc zöldségesemről - aki a piacon alacsony áraival és kedélyes mosolyával nyerte el vevői bizalmát - kiderült, hogy otthon terrorizálja a családját, rendszeresen veri gyerekeit és a feleségét. Hogyan segíthetnénk a családon - tettük fel a kérdést több vevővel együtt. Sokan arra szavaztak, hogy a család érdekében továbbra is vásároljunk tőle, hiszen ellenkező esetben éhezni fognak a gyerekei. A vevők egy része ugyanakkor azzal érvelt, hogy a kofa a megszerzett pénz nagy részét úgyis a kocsmában és a játékteremben költi el, vagyis jobb lesz, ha hagyjuk csendesen tönkremenni. Az idő az utóbbiaknak adott igazat. Egyre kevesebben vásároltak a kofától, aki képtelen volt fenntartani vállalkozását. Egy ideig lopásokból tartotta fenn magát, a rendőrség azonban a nyomára akadt, és többéves börtönbüntetést szabtak ki számára. A gyerekek ugyan egy időre gyermekotthonba kerültek, a feleség azonban a válást követően biztos anyagi hátterű és főleg rendes társra akadt, így minden rendeződött. Miért jutott mindez épp most az eszembe? Csak azért, mert a szlovák diplomácia az elmúlt időszakban nem egy, hanem rögtön több „hasonló” esettel kénytelen megküzdeni. A két legutóbbi példa Fehéroroszország és Zimbabwe. A fehérorosz Lukasenko-rezsimet durva választási csalással vádoljuk mi is, és nem tapsolunk a zimbabwei Robert Mugabe diktatúrájának sem. Lukasenko túlkapásaival az elmúlt hetekben tele volt a sajtó, Mugabe azonban még az utolsó európai diktátort is túlszárnyalja. Fehérorosz „kollégájához” hasonlóan durván megsérti az emberi jogokat, manipulálta a választásokat, és tönkretette országa gazdaságát. A tavalyi választásokat követően csaknem félmillió városit lakoltatott ki vidéki településekre csak azért, mert nem szavaztak rá. Eduard Kukán szlovák külügyminiszter nemrég úgy nyilatkozott, Szlovákia támogatja a fehérorosz rezsim vezetői számára a vízumtilalmat, külföldi számláik befagyasztását, a Fehéroroszország elleni gazdasági szankciókkal azonban nem ért egyet. Szerinte az ilyen szankciók sosem érték el céljukat. Hasonló szellemben született a külügy e heti kijelentése is, amely szerint „Szlovákia és Zimbabwe szeremé bővíteni gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait”. Magyarul, meglehet a véleményünk egy-egy ország vezetéséről, sőt akár ország-világ előtt mélyen el is ítélhetjük őket, az üzlet azonban üzlet, amiről akkor sem mondunk le, ha az illető országok vezetése milliók életét teszi pokollá. Ki tudja, talán ez a helyes út. JEGYZET emmmmmmimmmmmwmmmmmMmmmmmmmxémmmmmímmtmmmíimíMm Tavaszi áldozat KOCUR LÁSZLÓ Akik most egy Igor Sztravinszkij hasonló című művéről szóló írást várnak, azok nyugodtan lapozzanak tovább. A jelen írás ugyanis a tavasz - e sorok írójának tudomása szerint - első motoros áldozatával szeretne foglalkozni. Egy 34 éves férfiról van szó, aki szabályosan haladt a belső sávban, mikor egy figyelmetlen gépkocsivezető sávváltás közben nem vette őt észre, és a kocsi hátsó felével elsodorta. A motoros a kórházban életét vesztette. Mínuszos hír a Rendőrségi Napló rovatban, ha bebizonyosodik az Opel sofőrének bűnössége, talán egy felfüggesztettel is megússza. A család számára tragédia - egyébként több annál: jelenség. A gyalogosok és a kerékpárosok után a motorosok a közúti közlekedés legveszélyeztetettebb résztvevői. A fővároson áthajtani robogóval meg egyenesen öngyilkossági kísérlet. Mintha a szlovákiai - s a köztük külön kasztot alkotó pozsonyi - sofőrök még mindig nem szoktak volna hozzá a felbukkanó motorokhoz, mozgékonyságukhoz, az autókétól eltérő manőverező képességükhöz. Mintha a városi közlekedésben nem létezne a motoros kategória, csupán a közlekedési szabályokat taglaló autósiskolái vizsgaanyagban. Nem tudom, megfigyelték-e már - autójukból -, hogy a szembejövő motorosok vülogással vagy laza balkezes intéssel köszöntik egymást. Ha egy nyugateurópai motoros téved erre, legalább olyan csodálkozva tekint erre a jelenségre, mint a szembe sávban közlekedő autósok tennék, ha elkezdenék integetni nekik. Talán a folyamatos, túlélésért folytatott harc kovácsolja virtuális egységbe az egyébként tökismeretlen embereket? Pedig a motoros közlekedés a városokban a reális alternatívája lehetne a „dugógyártásban” élen járó autózásnak, vagy a lassú és pontadan tömegközlekedésnek. Ráadásul alacsonyak a beszerzési és fenntartási költségek, parkolóhelyet sem gond találni. Túlélni. Az a gond. TALLÓZÓ KURIER Ausztria fizetett vissza a legkevesebbet azokból a mezőgazda- sági támogatásokból, amelyeket az uniós alapokból utaltak át 1998-tól 2004-ig. Az osztrák gazdáknak nyújtott minden ezer euróból 0,14-et kellett visszafizetni, miközben a hibás átutalások és a jogtalanul felvett támogatások miatt visszafizetett öszszeg a 15-ök ádagában minden ezer euróból 11,41 volt. A legtöbbet a görögöknek kellett visszaadniuk, 1000 eurónként 31,67- et. Sorrendben Olaszország 22,81, Spanyolország 16,88, Portugália 14,38, Franciaország 9,19, Nagy-Britannia 8,95, Hollandia 4,62, Dánia 4,34, Németország 3,68, Luxemburg 3,55, Írország 3,14, Belgium 2,85, Finnország 0,87 eurót utalt vissza.
