Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-21 / 67. szám, kedd

Tudomány- hirdetés 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 21. Anyjával, Marie Sklodowskával a neutronok atommagba történő behatolását fedezte fel, férjével, Frederic Joliot-val mesterséges radioaktív elemeket állított elő Ötven évvel ezelőtt halt meg Iréné Joliot-Curie L­_____________________________________________________________________________ Fre deric és Irérte Joliot-Curie nagyrészt együtt kutatott (Képarchívum) Ha a közelmúltbeli század- forduló kapcsán nemcsak a legjelesebb személyisége­ket, hanem a legkiválóbb családokat is rangsorolták volna, toronymagasan a franciák nyerték volna a versenyt: a Curie névhez összesen öt Nobel-díj kap­csolódik. Azért csak ennyi, mivel a rangidős Jacques és Pierre fiatalon meghalt - nem volt idejük munkássá­guk betetőzésére. OZOGÁNY ERNŐ Pierre Curie és felesége, Marie Sklodowska 1903-ban vehette át a legmagasabb tudományos ki­tüntetést a radioaktivitás terén végzett kutatásaiért. Kísérletei­ket néhány évvel korábban, 1898-ban kezdték, amikor Henri Becquerel asszisztenseként Ma­rie mérni kezdte a rejtélyes suga­rakat férje és Jacques sógora ál­tal kifejlesztett piezoelektromos műszerrel. Elsőszülött gyermekük, Iréné ekkor egyéves volt - elmondható róla, hogy a tudományos légkört az anyatejjel szívta magába. Saj­nos egyebet is: ebben az időben még nem sejtették, hogy gyilkos kórt okoz e hősi kor kutatásának tárgya, amely a családtagok ko­rai halálához vezetett. A kivételt csak Pierre jelentette, akit egy megbokrosodott konflisló a fele­sége szeme láttára gázolt halálra a párizsi opera előtt. Még negy­venhét éves sem volt. A hős asszonyt e sorscsapás nem törte meg: tovább folytatta a közösen elkezdett kutatást, át­vette férje egyetemi katedráját, a Rádium Intézet vezetését, egye­dül nevelte lányait, és még arra is maradt ideje, hogy a tudo­mánytörténetben páratlan mó­don, a fizikai Nobel-díj mellé ké­miait is szerezzen; a kitüntetést 1911-ben vehette át a fémrádi­um előállításáért. Iréné a következő évben a College Sevignében szerezte meg érettségijét, majd a párizsi egyetemen tanult. Közben kitört a világháború, amelyben anya és lánya tábori röntgenkészülékkel járta a frontot, ahol a testbe fú­ródott srapnelek helyét határoz­ta meg, többezer katona életét megmentve ezzel. Mondani sem kell, minden védőfelszerelés nél­kül. E hadi tettüket épphogy csak nyilvántartotta a közvéle­mény - pedig nagyrészt ekkor szerezték azt a sugárdózist, amely korai halálukat okozta. Házassága Joliot-val Iréné 1918-ban lett az édesapja által alapított, édesanyja vezette Rádium Intézet munkatársa. A polónium alfarészecske (hélium atommagok) sugárzását kutatta, ebből szerezte meg 1925-ben doktorátusát. Ugyanebben az év­ben ismerkedett meg a fiatal fizi­kus-kémikus Frederic Joliot-val, aki Paul Langevin ajánlására ke­rült Marie Curie mellé asszisz­tensnek. A fiatal kutatónak közvetve már volt kapcsolata a családdal: amikor évfolyamelsőként elvé­gezte az École de Physique et de Chimie Industrielle főiskolát, a Pierre Curie-emlékérmet adomá­nyozták neki. Ebből az alkalom­ból a Curie család régi barátja, Langevin kieszközölte, hogy a Rádium Intézetben folytathassa kutatásait. Iréné mellé került, aki Igazolták, hogy az urán­hasadás alkalmas lánc­reakció keltésére; ezzel eljutottak az atombomba gyakorlati kivitelezéséhez. megtanította őt a radioaktív labo­ratóriumi technikák alkalmazá­sára. A fiatalok között szerelem szövődött, egy'év múltán, 1926 októberében összeházasodtak. Az ifjú férj felesége családja iránti tiszteletből a sajátja mellé felve­szi a Curie nevet, ezt követően közösen publikált munkáik Jo- liot-Curie néven jelennek meg. Első komoly felfedezésük az al­farészecskékkel besugárzott be- rilliumhoz kötődött. Sikerült ki­deríteniük a tömegcsökkenést, egy hajszálnyival viszont lema­radtak James Chadwickkel szem­ben a neutron felfedezésében. Nem volt szerencséjük: ez a ré­szecske az atommagon belül rendkívül stabil, viszont elszaba­dulva tizenöt perces felezési idő­vel protonná, elektronná és anti- neutrinná bomlik. Az angol fizi­kus különben is helyzeti előny­ben volt: munkahelyi főnöke, Er­nest Rutherford már korábban felhívta a figyelmét, hogy a méré­sek azt igazolják, az atommagot nemcsak pozitív protonok, ha­nem semleges részecskék is alkot­ják, amelyeket előbb-utóbb iga­zolni lehet. Neki sikerült. A neutron tömegét viszont Iréné és Frederic Joliot-Curie ha­tározták meg elsőként, sőt az ún. bétabomlási folyamat jellemzőit is ők igazolták. Közös kutatásaik csúcsát a mesterséges radioaktivi­tás felfedezése jelentette, amikor is polóniumot használva sugár­forrásként az alumínium eseté­ben igazolódott a jelenség. Mint oly sokaknak a tudomány- történet során, nekik is szerencsé­jük volt: a polóniumot alumínium edénybe helyezve mérték az edény falán átható sugarak erejét. Legnagyobb megdöbbenésükre az edény akkor is bocsátott ki su­garakat, amikor a polóniumot ki­vették belőle. Mérésekkel hama­rosan igazolták, hogy ugyanúgy exponenciális görbe szerint csök­ken a sugárzás, mint a természe­tes radioizotópok esetében. De valójában mi is történik? Az alumínium stabil elem, minden­fajta bomlási szándék nélkül. Rö­vid, intenzív kutatás után sikerült igazolniuk, hogy a polónium által kisugárzott alfarészecskék az alu­mínium egy részét foszforizotóp­pá változtatják, amely pozitív töl­tésű elektronok (pozitronok) ki­sugárzása közben szilíciummá alakul át. Közben azt is sikerült tisztázni­uk, hogy miként rakódik le a jódi- zotóp a pajzsmirigyben. Kutatá­saik megnyitották az utat a radio­izotópok orvosi alkalmazása előtt. Ezen a nyomon elindulva jutott el Hevesy György az aktivá­ciós analízishez, amiért 1943-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Ezt megelőzően viszont a Joliot- Curie házaspár is részesült e ki­tüntetésben: 1935-ben a mester­séges radioaktivitásért ugyan­csak kémiai Nobel-díjat kaptak. További rendkívül fontos felfe­dezésüket 1939-ben tették, ami­kor igazolták, hogy az uránhasa­dás alkalmas láncreakció keltésé­re. Ezzel eljutottak az atombom­ba gyakorlati kivitelezéséhez. Csakhogy közben kitört a máso­dik világháború. Mivel a házas­pár attól tartott, hogy a náci Né­metország megszerezheti e ször­nyű fegyvert, abbahagyták tudo­mányos eredményeik közlését. De a Francia Tudományos Akadé­mián zárt borítékban letétbe he­lyezték az atomerőművek elvi le­írását. Ez egészen 1949-ig titkos­nak számított. Párizs megszállása után labo­ratóriumukba német tudósokat telepítettek, akiknek fő feladatuk Iréné és Frederic tudományos eredményeinek figyelemmel kí­sérése volt. Miután Frederic taní­tómesterét, Paul Langevint a ná­cik bebörtönözték, majd J. Solo­mon elméleti fizikust kivégezték, teljes szívvel részt vett a francia ellenállási mozgalomban. Párat­lan merészséggel robbanóanyag­gyárat rendezett be laboratóriu­mában, az atommag titkai után szaglászó németek orra előtt ké­szítette a hagyományos bombá­kat. Amikor nyaka körül már szo­rult a hurok, illegalitásba vonult, Jean-Pierre Gaumont néven vett részt az ellenállásban. Közben Iréné gyermekeikkel, Pierre-rel és Héléne-nel 1944 áprilisában Svájcba menekült. A Nemzeti Kutatóközpont megalapítása Iréné Curie egy nyúlfarknyi időre politikai szerepet is vállalt: az 1936-os Népfront kormányá­nak kutatási miniszterhelyette­seként Jean Perrinnel együtt megalapította Franciaország egyik legfontosabb tudományos intézményét, a Nemzeti Kutató- központot, amelynek vezetője a háború után férje, Frederic lett, miközben Iréné a Rádium Inté­zet igazgatói tisztségét látta el. A hidegháború viszonyai kö­zött sajnos meggyűlt a bajuk a hatalommal: de Gaulle tábornok tőlük várta a francia atombomba kifejlesztését. Annál is inkább, mivel az első hazai atomreaktort épp Frederic Joliot-Curie tervez­te és helyezte üzembe 1948-ban. A házaspár nemet mondott. Ek­kor minden tisztségükből levál­tották őket, ezt követően csak la­boratóriumi munkával, oktatás­sal és a békemozgalmakkal fog­lalkoztak. Hamarosan a sors is benyúj­totta a számlát: az ötvenes évek elején bekövetkezett, amit hosz- szú évek óta sejthettek. Először Iréné, majd férje is megbetege­dett. Tudták, mi vár rájuk, hi­szen Marie Sklodowska-Curie a sugár-túladagolás következté­ben 1934-ben leukémiában halt meg. Lánya a leukémiától csont­soványra fogyottan vonult be a szüleiről elnevezett Curie kór­házba, ahol ötven évvel ezelőtt, 1956. március 17-én elhunyt. Még ötvenkilenc éves sem volt. Férje be akarta fejezni Iréné kutatásait, noha tudta, napjai meg vannak számlálva. Elfoglal­ta helyét a párizsi egyetemen, miközben a saját tevékenységét is folytatta a College de Francé­ban. Még sikerült létrehoznia az Orsay-i Laboratóriumot. Két év­vel később, ötvennyolc évesen követte feleségét a halálba. Iréné és Frederic Joliot-Curie egyaránt a tudománynak, az em­beri megismerésnek áldozta éle­tét. Görög tragédiákba illő hősi sorsot éltek. 1 kWh elektromos energiával 4 koronáért akár 200 órát borotválkozhat A háztartásokban leggyakrabban alkalmazott tarifa szerint 1 kWh villanyáram feltételezett, évi átlagos ára adó nélkül 4 Sk Az energiafogyasztással kapcsolatban a www.zse.sk honlapon talál részletes tájékoztatást és több adatot. www.zse.sk www.eon.com Az &‘0?1 csoport tagja Západoslovenská energetika BP-6-11169

Next

/
Thumbnails
Contents