Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-18 / 65. szám, szombat
32 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com KEPVERSiNY _ Kas znár Dominika - Nagykeszi Lelkes Gábor - Dunaszerdahely Jónás Boglárka - Ipolyság Amit már a kisgyermekes anyáknak is érdemes tudniuk a cukorbetegségről és az elhízásról Szülői példamutatás első helyen Hároméves kor alatt a cukorbetegség (diabétesz) szerencsére rendkívül ritka. Az inkább fiatal korban előforduló 1-es típusú diabétesz egyébként sem gyakori betegség. AJÁNLÓ Sokkal gyakoribb, igazi népbetegség az inkább a felnőttkorban előforduló 2-es típusú diabétesz, ami százezreket, megelőző állapotával, a csökkent cukortűréssel együtt pedig a becslések szerint legalább egymillió embert érint. Gyermekkorban viszont az esetek tizedét sem teszi ki, bár újabban viszonylag többet lehet vele találkozni, és a felnőttkori megbetegedések gyökereit is egyre inkább itt, az élet korai szakaszában keresik. Az 1-es típus lényege, hogy a vér- cukorszint rendben tartásához nélkülözhetetlen inzulint termelő sejtek a hasnyálmirigyben elpusztulnak, ezért ilyenkor csak a kívülről - egyelőre még csak injekcióval - bevitt inzulin segít, tablettával nem kezelhető. A 2-es típusban a saját inzulin- termelés megmarad, sőt fokozódhat, de ki is merülhet, mert a szervezet kevésbé reagál az inzulin hatására, azaz csökken az inzulin iránti érzékenysége, ún. rezisztencia alakul ki. Ennek a kezelésére az inzulinhatás iránti érzékenységet fokozó, az inzulintermelést serkentő és az inzulin hatását támogató gyógyszereket használnak, de itt is sor kerülhet az inzulin alkalmazására. Sok esetben pedig a fogyás és a több testmozgással járó életmód önmagában is elég az egyensúlyi állapot helyreállításához. A cukorbetegség kiváltó okát még nem ismeijük pontosan. Ha ismernénk, nagy lépés lenne a megelőzés felé. Egyre többet tudunk viszont a hajlamosító tényezőkről és a kialakulás mechanizmusáról. Ezek alapján már sokat tehetünk - és már a kora csecsemő- és gyermekkortól - a megelőzés érdekében, mind a két típus esetében. Az 1-es típusú diabétesz esetén a szervezet védekező rendszere idegennek ismeri fel a saját hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, és elpusztítja őket (ún. autoimmun folyamat). Úgy tűnik, hogy ehhez hozzájárulhat, ha túl fiatal életkorban kerül be tehéntejfehéije a szervezetbe. Ezért mai ismereteink szerint az 1-es típusú cukorbetegség vélhetően ritkábban fordul elő, ha legalább féléves korig anyatejet kapnak a csecsemők, és nem találkoznak az idegen feltétjével. (Ezt hívatott igazolni egy Finnországban jelenleg folyó hosszú távú vizsgálat). Addig is, amíg a kérdés véglegesen eldől, mindenképpen érdemes törekedni a szoptatás népszerűsítésére, már csak azért is, mert ezzel több más későbbi kóros állapot megelőzéséhez is hozzájárulunk. A 2-es típusú diabétesz esetében nagyobb szerepet játszanak az örökletes tényezők, itt gyakrabban figyelhető meg családi halmozódás. Sokszor társul magas vérnyomással, a vérzsírok rendellenességeivel és elhízással. Központi jelentősége van az elhízásnak. A 2-es típusú cukorbetegség alattomosan fejlődik ki, van, hogy már szövődményei (szem-, vese- stb. elváltozások) is kialakulnak, mire felismerik. Fontos viszont, hogy a testsúlyfelesleg leadása és a rendszeres testmozgás révén a folyamat megállítható. Újabban gyermekkorban is a korábbinál többször lehet találkozni a 2-es típusú diabétesszel, bár a gyermekkori cukorbetegek túlnyomó többsége - legalábbis Európában - inzulint igénylő, 1-es típusú. Egyre több viszont nálunk is az elhízott gyermek, ami növeli a későbbi cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A már kialakult elhízást nehéz befolyásolni, ezért igen nagy jelentősége van a megelőzésnek. Már kisgyermek kortól törekedni kell a túltáplálás elkerülésére (cukros üdítők, édességek, zsírossós burgonyaszirmok, helytelen étkezési szokások - nassolás - mellőzése). Lényeges az is, hogy a gyermek megszokja a rendszeres testmozgást. Egészséges kisgyermek esetében ez amúgy is természetes igény. A mozgásszegény életmódhoz nagyban hozzájárul a televízió előtt ülve eltöltött túl sok idő is, mely nem ritkán együtt jár a szükségtelen táplálkozással is. Hogyha kis kortól kezdve ésszerűen korlátozzuk a gyermek tévézését, ezzel elejét vehetjük a későbbi rossz szokásoknak. Mind az evés, mind pedig a testmozgás szempontjából a leghatásosabb a szülői példamutatás. A gyermek sokkal inkább követi a szüleitől látottakat, mint azt, amit csupán mondanak neki. Ez vonatkozik a dohányzásra is, ami ugyan nem tartozik szorosan a jelen témánkhoz, de szintén apró gyermekkortól látja maga előtt a példát a gyermek, és a rászokás megelőzését is itt kell elkezdeni. Mai életünk sokban természet- ellenes. Keveset mozgunk, túlságosan feldolgozott és adalékanyagokkal teli táplálékot fogyasztunk, sok kedveződen inger éri szervezetünket. Ezt nem ellensúlyozzák a gyógy- és pótszerek (élvezeti cikkek, multivitamin készítmények, stb.) sem. Igyekezzünk odafigyelni arra, hogy a gyermekeink már kicsi koruktól kezdve a lehetőségek szerint természetesen és egészségesen élhessenek. Sok későbbi gondot előzhetünk meg így. Babaszoba.hu Fontos, hogy érezze, tudja mi az, ami az ő akaratán, elhatározásán múlik, amiről dönthet. Ellenkező esetben dacot, haragot, ellenkezést váltunk ki a kicsiből. A jövőnek, ne a pillanatnak neveljünk féltett csemeténket! SOROZAT Már a két-két és fél éves gyerek is el tudja dönteni például, hogy melyik blúzát szeremé felvenni: a pirosat vagy a virágosat. Rá lehet bíznunk azt is, hogy milyen sapkát vásároljunk neki: bojtosat vagy anélkülit, meg lehet tőle kérdezni, hogy melyik játszótérre szeretne menni, hogy tejet vagy kávét reggelizne inkább, szőlőt vagy almát vásároljunk a piacon, mit szeretne kapni a születésnapjára, melyik pajtását hívjuk meg az ünnepségre. Fontos, hogy érezze, tudja mi az, ami az ő akaratán, elhatározásán múlik, amiről dönthet. Sok üyen kérdés van. S számtalan ilyenné válhat, ha a szülő a körülményeket, elvárásait, gyermeke képességeit figyelembe véve megkeresi őket. Például mindig eldöntheti a gyerek, hogy akar-e szánkózni vagy sem, meg mer-e valamit csinálni (valamire felmászni, vagy egy kutyát megsimogatni), akar-e az új játékával játszani, hogy megkínálja-e a testvérét a csokijából, kölcsönadja-e a játékát és így tovább. Mindezekben az esetekben figyelembe kell vennünk, hogy akar- ja-e őket teljesítem a gyerek, vagy sem. Túlzott követelés például, hogy minden segítség nélkül öltözzön, azért mert már egyszer megcsinálta, mindig tegye a helyére a játékait és így tovább. Nem akkor következetes a szülő, ha mindenáron, a gyermek hajlandóságától, kedvétől, állapotától függetienül és akarata ellenére elvégezteti vele ezeket! így csak azt éri el, hogy a saját makacsságát (mert ez is az!) a gyerek önfejűsége követi, míg végül két egymásnak feszülő akarat áll szemben, s már nem is az öltö- zésről vagy a rendről van szó, hanem arról, hogy ki búja tovább ezt a feszültséget. Akkor vezérük a gyereket az önállóság útjára, ha megértjük gyengeségeit, segítünk neki, és kifejezzük, hogy bízunk benne, ha érzi őszinte örömünket önállóságának megnyüatkozásaira, ha méltányolni tudjuk, külön elismerjük, amikor fáradtsága, rossz kedve, s más nehézségek ellenére csinált meg valamit az elvárásainknak megfelelően. Ezek az előfeltételei annak, hogy előbb vagy utóbb magától értetődő, természetes legyen a kisgyerek számára, hogy önállóan eszik, öltözik, rendet rak és így tovább. Még ma is gyakran előfordul, hogy a szülő gyermekét megfélemlítéssel, fenyegetéssel akaija rávenni valamire, vagy így akaija megakadályozni, hogy megtegye, amit szeretne. „Ha még egyszer hozzányúlsz, letöröm a kezed!”, „Agyoncsaplak!”, „Befogod a szád végre, vagy én tömjem be?” - mondják, ldabálják, s elégedetten nyugtázzák, hogy erre a gyerek azonnal elveszi a kezét, és elnémul. A félelem és a megdöbbenés némítja el, a félelem, mert ezeket a szavakat szó szerint érti - hol van még attól, hogy a szavak képletes jelentését is megértené -, s a megdöbbenés, hiszen eddig azt hitte, amíg a szülei vele vannak, őt semmi baj nem érheti. S fenyegetik a gyerekeket azzal is, hogy otthagyják őket - ha például nem akarnak hazamenni a játszótérről vagy sokáig időznek egy- egy kirakat előtt. S nemcsak mondják, még meg is teszik, el is játsz- szák: elköszönnek tőle és elindulnak, a gyermek meg sírva szalad utánuk, hiszen semmitől sem fél úgy, mint attól, hogy anyja vagy apja magára hagyja. Sok szülő rájön, azonnal „kezessé” válik a gyermek, ha azzal fenyegeti, hogy nem szereti, ha engedetlen, ha „rossz”, ha nem csinálja azt, amit mondanak neki. S a szülő szeretetének elvesztése miatti rettegés, félelem a gyerekek egy részét bátortalanná, önállótianná, szorongóvá teszi, hiszen hogyan is merne valamit magától, a saját kezdeményezéséből megtenni, ha attól kell félnie, hogy ezzel szülei szeretetét kockáztatja? Sok gyermek féktelenségének, agresszivitásának is az üyen szorongások a mozgatórugói. Az a szülő, aki a gyerek félelmére épít a nevelésben, aki a nevelés eszközének és céljának is tartja a gyerek megfélemlítését - Hermann Alice gondolatát idézve -, nem a jövőnek, csak a pillanatnak nevel. Most akaija elérni, hogy a gyerek megtegye, amit mond, s nem gondol arra, hogy minden egyes fenyegetése hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek „holnapi” cselekedeteinek - az erkölcsi meggyőződés és szüárdság helyett - félelem és meghunyászkodás legyen a mozgatója. Részletek KáUó Éva, Kenéz Márta, dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyermekkorcímű munkájából I I I ( < ( ( ( < ( I < i < < < egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
