Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-18 / 65. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006.MARC1US 18. Egészségünkre 27 Ahogy öregszik hasnyálmirigyünk, úgy csökken teljesítőképessége Ha nehéz a gyomrunk Ha úgy érezzük, hogy nehéz a gyomrunk, nemritkán a hasnyálmirigy áll a bajok hátterében. Ez a szervünk, ahogy öregszünk, illetve ha zsírosat eszünk, lassanként veszít teljesítőképességé­ből, és egy idő után nem ké­pes megfelelő mennyiségű emésztőenzimet termelni. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT Ez azzal jár, hogy a fehérjék és a zsírok megemésztedenül vándorol­nak tovább a bél mélyebb szakasza­iba, ahol puffadást, fájdalmat, has­menést vagy teltségérzetet idéznek elő. Ezzel egyidejűleg a megemész- tetlen zsírokkal értékes vitaminok és ásványi anyagok mennek ve­szendőbe. Mivel ezek a tünetek zsíros éte­lek fogyasztása után majdnem mindig jelentkeznek, a beteg érthe­tő módon először epebántalmakra gyanakszik. Ha nem hat az epeor­vosság, akkor lehetséges, hogy has­nyálmirigy-elégtelenség áll fenn. Hol helyezkedik el? A hasnyálmirigy (pankreasz) mélyen a has belsejében rejtőzik, félúton a köldök felett, a máj, a gyo­mor, a lép és a vékonybél között. Legfontosabb feladata az anyag­csere számára az inzulin termelése (ez a vérbejut), és olyan, különféle emésztőnedvek kiválasztása, ame­lyek a vékonybél első szakaszába, a patkóbélbe jutnak. Ha a szénhidrátok, fehérjék és zsírok széthasítása nem történik meg a vékonybél felső részében, akkor ezek a tápanyagok a bél mé­lyebb rétegeibe jutnak. Ott normá­lis esetben már a lebontott táp­anyagok felszívása történik meg. Ha azonban egész zsír- és fehérje­molekulák jutnak ide, akkor a vas­tagbélben lévő baktériumok boldo­gan vetik rá magukat erre a plusz­táplálékra. Megemésztik őket, és közben bélgázokat termelnek. A hasnyálmirigy-elégtelenség to­vábbi kellemetlen mellékhatása a béldiszbiózis. Ez a bélflóra helyte­len elosztását jelenti. Ha a vastag­belet zsír és fehérje terheli meg, el­szaporodnak benne azok a baktéri­umok, amelyeknek ezek a kedvenc táplálékaik. Ezeket a csírákat „rot­hadó flórának” nevezik. Míg nor­mál esetben az erjedő és rothadó flóra között értelmes egyensúly áll fenn, hasnyálmirigy-elégtelenség esetén túlsúlyba kerülnek ez utób­biak. A béldiszbiózis megterheli az immunrendszert is. Ha visszatérő vagy hosszabb ide­ig fennálló hasnyálmirigy-gyulla­dás alakul ki, akkor a szerv sok sejt­je elpusztul. Ennek eredményeként is romlik a működése, amelynek hasnyálmirigy-elégtelenség lehet a következménye. Első lépés a zsírszegény koszt Mivel a hasnyálmirigy nem termel elegendő emésztően­zimet a szénhidrátok, a fehér­jék, de mindenekelőtt a zsírok megemésztéséhez, a hasnyál­mirigy-elégtelenségben szen­vedőknek óvatosan kell bán­niuk a zsírfogyasztással. Min­denfajta terápia első lépése a zsírszegény, főként vegetáriá­nus koszt bevezetése. Ez első­sorban a rejtett zsírok csök­kentésében segít, amelyek megtalálhatók például a sült krumpliban, a sültekben, a csokoládéban és az édes éte­lekben. Nagyon mértékletesen szerepeljenek a beteg édapján hogy fertőtlenítse a táplálékot és megteremtse az ideális működési feltételeket a gyomomedvek szá­mára, addig a vékonybélben lúgos kémhatásnak kell fennállnia. A has­nyálmirigy emésztőenzimjei csak 7- es fölötti, lúgos kémhatásnál mű­ködnek optimálisan. Hogy ezt a lú­gos kémhatást elélje, a hasnyálmi­rigy nátrium-hidrogénkarbonátot termel. Súlyos hasnyálmirigy-elég­telenségnél azonban ennek a ter­melődése is korlátozott. Ha a hiány­zó emésztőenzimeket kívülről pó­tolják is, ezek ebben az esetben, a vékonybél túlságosan savas kémha­tása miatt nem képesek teljes mér­tékben kifejteni a hatásukat. A zsírban oldódó vitaminok kiürülnek A terápiás intézkedések sikere le­mérhető a beteg állapotáról és a széklet vizsgálatáról. Megfelelő te­rápia esetén a hasnyálmirigy-elég­telenségben szenvedő beteg alig panaszkodik majd olyan tünetekre, műit a teltségérzés, puffadás, has­menés. A kezelés sikere objektiven a széklet zsírtartalmának vizsgála­tával mérhető. Ha ez normális érté­ket mutat, akkor jó úton já­runk. Ha a zsírok kiürülnek a széklettel, az érinti a szervezet vitamin- és ásványianyag-ellá- tottságát is. A nem megfelelő tápanyag-ellá­tottság miatt a hasnyálmirigy-elég­telenségben szenvedő betegek az áüagosnál jobban ki vannak téve a csontritkulás (kalcium- és D-vi- tamin-veszteség), illetve az immungyengeség ve­szélyének. Kétséges ese­tekben elvégezhető a vér vitamin- és ásványi- anyag-tartalmának vizs­gálata. Ásványi anyagok­nál azonban a teljes vér elemzése megbízhatóbb képet mutat, mint a szo­kásos szérumvizsgálat. Megfelelő diagnosztiká­val és terápiával majd­nem mindig megcéloz­ható a teljes panaszmen­tesség. A helyes emész­tés és ezzel a létfontossá­gú tápanyagok felvétele nemcsak az életminősé­get javítja, hanem szá­mos egyéb megbetege­dés megelőzésének is a kulcsa. (- dr -) Ha kevés az emésztő enzim a húsfélék, a tojás és a tejtermékek. Az ennivalónak azonban nem sza­bad teljesen zsírmentesnek lennie, mivel az esszenciális zsírsavak lét­fontosságúak. Kifejezetten hasnyálmirigy-elég­telenségnél a gyógynövényes keze­lés már nem elegendő. Ilyenkor fel­tétlenül szükség van étkezéshez az emésztőenzimek adagolására. Olyan készítményeket kell válasz­tani, amelyekben megtalálhatók a lipázok a zsíremésztéshez, az amüázok a szénhidrátok feldolgo­zásához és a proteázok a fehéijék lebontásához. Ezek általában disz­nóhasnyálmirigyből készülnek. A dózis és a készítmény megválasztá­sához általában a lipázok aktivitása nyújt útmutatást. Minél zsírosabb az étkezés, annál nagyobb adagra van szükség. Semlegesíteni kell a savakat Súlyos hasnyálmirigy-elégtelen­ség esetén figyelembe kell venni az emésztőrendszer sav-bázis egyen­súlyát is. Erre általában nem gon­dolnak. Miközben a gyomorban erősen savas környezet uralkodik, TESTÜNK TITKAI Vénák és artériák Az artériás vagy vénás vérnyomás megfelel annak a nyomás­nak, amit a vér gyakorol a verőerek vagy a visszerek falára. Az értékét vérnyomásmérővel mérik. ÚJ SZÓ-TANFOLYAM A vénák a testből a szívbe szál­lítják a vért, míg az artériák elve­zetik a szívből a vért a különféle szervekhez. A visszerek (gyűjtőér, véna) azok a vérerek, melyek az egész testből a szívbe szállítják a vért. A verőerek (ütőér, artéria) lefutását követik, de ellenkező hányban. A visszerek általában párosán jelen­nek meg. így műiden tüdőverőér­hez két darab tüdővéna tartozik, aminek következtében négy nagy visszér nyílik a bal pitvarba. Két páratlan visszerünk van, melyek magányosan futnak a ge­rincoszlop jobb, illetve bal olda­lán. A főverőér (aorta) és leágazá­sai által a test távolabbi részeibe szállított vért két nagy véna, a fel­ső és az alsó üreges visszér szállít­ja a jobb pitvarba. A májkapui véna A májkapui véna tág értörzs, mely a belek és a bélfodor, vala­mint a lép visszereinek összefo­lyásából alakul ki. A májkapui nagy véna a máj két fő lebenyé­ben jobb és bal oldali főágra osz­lik, melyek számos kisebb ágat és sűrű hajszálérhálózatot képez­nek. Végül a vér a két májvénán keresztül jut az alsó üreges visz- szérbe, ill. ezeken át a szívbe. A májkapui véna a májba veze­ti a bélrendszerből a vért, vagyis a belekben felszívódott tápanyagok nagy részét. Az átfutó vér ádagos mennyisége 1200 ml percenként. Miután a tápanyagok átalakul­tak, a vér májvénákon át az alsó üreges visszérbe kerül vissza. Artériák Az artériák (verőerek) feladata elvezetni a szívből a vért a test különböző szerveihez. Ezek után természetesnek tű­nik, hogy műiden verő­ér friss, élénk vörös, oxigéndús, nagynyo­mású vért szállít. A legtöbb esetben ez így is van, azonban a tüdőartéria és ennek tüdőbeli elágazódásai kis oxigéntartalmú, sötét­vörös vért szállítanak. Az artériákban a legmagasabb a vérnyomás, rugalmas faluk biz­tosítja az állandó vérnyomást a két szívdobbanás között. A vér útja Hogyan lehetséges, hogy a vér visszajut a szívbe? Különösen el­gondolkodtató, hogy a vérnekjó­részt alulról felfelé kell folynia, s üy módon a nehézségi erőt is le kell küzdenie. Ezt a mozgást három tényező segíti: ♦ Elsősorban a visszerek felépíté­se, melyek szakaszonként billen­tyűkkel vannak ellátva, hogy megakadályozzák a vér visszazu- hanását, ezek révén válik lehető­vé a felfelé, vagyis a szív hányába történő áramlás. Az elsődleges szerepet a mélyvénák billentyűi játsszák, a felületes vénákban ugyan hasonló billentyűk találha­tók, de ezeken a billentyűkön ke­resztül a vér nem préselődik felfe­lé, mivel nincsenek izmokkal kö­rülvéve. A vér a felületes vénák­ban sokkal lassabban folyik, mint a mélyvénákban. ♦ Azok az összehúzódások, me­lyeket az izmok fejtenek ki az őket átjáró erekre, szintén a szív há­nyába továbbítják a vért. Ebben a folyamatban elsődleges a mély vé­nák szerepe, a lábszár erős izmai ugyanis minden lépésnél össze­nyomják azokat. így ezek a vénák a vér 90 százalékát vagy még na­gyobb hányadát továbbítják az al­só végtagból a szív felé. ♦ Végül, a visszerekben keringő vér visszajutását a szívbe a légzés is elősegíti. Amikor a mellkasunk belégzéskor kitágul, a mellkason belüli nyomás csökken, így a vé­nákban lévő vért a szív magába szívja. A véráramlás Az áramlási sebesség igen nagy a verőerekben, ám jelentősen le­csökken a hajszálerekben és a visszerekben. A vér az artériák­ban másodpercenként 50 cm-t tesz meg, míg a hajszálerekben csupán néhány millimétert. Az artériás nyomás az az erő, melyet a vér fejt ki a verőér falára, ez az artériák falának feszülését eredményezi. Az artériás nyomás Egy körülírt plakkról készült szcintigram (radioaktív anyag eloszlásának grafikus ábrázolá­sa). Ha zsímemű anyagok lera­kódása károsítja a belhártyát, a vérér ürege szűkebbé válik. függ a szív teljesítményétől, vala­mint a kis artériák és a hajszál­erek a véráramlással szemben ki­fejtett ellenállásától. Ha a test távolabbi résein talál­ható kisebb artériák ürege beszű­kül, a vér lassabban áramlik a szövetekben, miközben a verő­erek falára gyakorolt nyomás nö­vekszik. Ilyenkor beszélünk ér­szűkületről Amikor az ellenkező­je következik be és a távoli vér­erek kitágulnak, a vér könnyeb­ben áramlik a szövetekben, s nyo­mása csökken. Ez az értágulás. A véráramlás sebességéhez ha­sonlóan a vérnyomás is változik aszerint, hogy a szív összehúzó- dási vagy elemyedési szakaszban van-, minthogy a vérnyomás a vér „kipumpálásakor” magasabb. Ä vérnyomást vérnyomásmé­rővel mérik és higanymilliméter­ben (Hgmm) fejezik ki. Az első­ként leolvasott szisztolés érték a szív összehúzódásakor mérhető vérnyomásértéket mutatja, amely egészséges embernél nem haladhatja meg a 130 Hgmm-t. A másodikként leolvasott diasztolés vérnyomásérték az egyes szívösz- szehúzódások közötti nyomást mutatja, és tartósan nem lehet magasabb 85 Hgmm-nél. (A vér­nyomás egészséges emberben is ingadozik: megerőltető fizikai munka, sport vagy feszült érzelmi állapot idején emelkedik a szisz­tolés érték, ami a megterhelést követően hamar visszaáll az ere­deti értékre.) A vér a visszerekre (és a haj­szálerekre) is nyomást gyakorol, de ez sokkal gyengébb, s a szív­hez közeledve egyre csökken, mi­közben az áramlás sebessége nő. A véráramlás sebessége a szív­től való távolságtól függően vál­tozik: a fő artériákban másodper­cenként 50 cm, ami a hajszálerek­ben 1 mm-re csökken másodper­cenként. A visszerekben felfelé haladva a vér 10 cm-t tesz meg másodpercenként. Az ér üregének szűkülése Az érfal középső ré­tegének izomrostjai egy kémiai közvetí­tő, a noradrenalin (a mellékvesevelő- állomány hormonja) hatására összehúzód­nak. A noradrenalin a szimpatikus idegrost inge­rületének hatására szabadul fel egy adott szervre hatva, vagy a mellékvesevelő, vagy végül a szimpatikus idegközpontok izga­tása következtében, melyek a ge­rincvelő két oszlopában és a nyúltagyban helyezkednek el. Stressz, izgalom és lelki zavarok esetén ezért változik meg a vér­nyomás. Az ér üregének kitágulása Az erek üregének kitágulását egyes vegetatív (akarattól függet­len) idegrostok izgalma idézi elő. Ezek közül egyesek a paraszimpa­tikus rendszerhez (a környéki idegrendszer része) tartoznak, üyenek például a merevedést ki­váltó idegek, melyek a hímvessző barlangos testének kitágulását idézik elő. Mások pedig a szimpa­tikus rendszerhez (szintén a kör­nyéki idegrendszer része) tartoz­nak, mint például a koszorúverő­erek vagy a harántcsíkolt izmok idegrostjai. A kémiai közvetítő anyag a paraszimpatikus rend­szerben az acetil-colin, a szimpa­tikus rendszerben pedig az adre­nalin. Az érmozgató (szűkülés-tá­gulás) központ - úgy vélik - a ko­ponyaagy alsó felében (nyúltagy­ban) található.

Next

/
Thumbnails
Contents