Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-13 / 60. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 13.- Dehogy vagyok tolvaj, biztos úr! Csak pénzt gyűjtök a választási kampányra... (Peter Gossányi rajza Vannak örökösei Szlobodan Milosevics volt szerb vezér politikájának ítélet nélkül távozott TALLÓZÓ „Hága megölte Milosevicset!” A vasárnap is megjelenő belgrádi napilapok címoldalukon számoltak be Szlobodan Milosevics haláláról, és közülük jó néhány azzal vezette fel hírét, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék megölte a háborús bűnökkel vádolt néhai jugoszláv-szerb elnököt. A Kurír címoldalán Müosevics egész oldalas fényképe látható, alatta a „Meggyilkolták” felirat. Az ugyancsak bulvárterméknek számító Press első oldalán hasonló kivitelben ez olvasható: „Hága megölte Milosevicset!” Ugyanakkor a bulvárlapnak semmiképpen sem mondható, Glasz Jav- noszd című politikai-közéleti napüap még az említett sajtótermékeken is túltesz: címoldalán szülte semmi sincs az elhunyt vádlott politikus egész oldalas, szalutáló arcképén kívül, amely alatt ugyancsak az olvasható, hogy „Hága megölte Müosevicset”. A lap második és harmadik oldalán arra a kérdésre keresi a választ, hogy Müosevicset „a szíve adta fel vagy halálba küldte a gyógykezelés”. A Politika, a Ve- csernje Novoszti és a Blic már tényszerűen állapítja meg, hogy meghalt a vádlott. „A népirtással és emberiesség elleni bűntettekkel vádolt volt jugoszláv elnök elleni bírósági eljárás véget ért, a vádlottat sohasem fogják bűnösnek nyüvánítani” - úja a Politika. A lap rámutat: a hágai törvényszék tisztségviselői, a nyugati médiumok és a horvátországi sajtó egy része is arról számolt be, hogy Müosevics okolható leginkább saját haláláért, mert nem volt hajlandó bevenni a gyógyszereket és a védekezést átengedni ügyvédjeinek, viszont Oroszország szerint Milosevics halála a törvényszék „lelkén szárad”. Ramus Hara- dinaj volt koszovói kormányfőnek pénteken a hágai bíróság megengedte a nyüvános politikai szerepvállalást, de egy héttel korábban elutasította Müosevics kérelmét, hogy Oroszországban gyógykezel- tesse magát. „Vüágos, miért lehet haüani megjegyzéseket a hágai törvényszékre” - úja a belgrádi napüap. (m) Ismét megbolydult a szerb közvélemény, a hír valóban elementáris erővel hatott, a visszafojtott indulatok feltörtek, s a célpont most természetesen Hága, a Nemzetközi Törvényszék. S1NKOV1TS PÉTER Hága most negyedik halottját jegyzi a megannyi fogva tartott közül: 1997-ben Szlavko Dokmano- vics, Vukovár volt polgármestere akasztotta fel magát ceüájában, a rákövetkező évben Müan Kovacse- vics tanú vett búcsút az élettől, állítólagosán természetes módon, néhány napja pedig Müan Babies, a horvátországi szerbek egykori vezetője lett talányosán öngyilkos, ő egyébként koronatanú lehetett volna számos ügyben. A hét végén pedig Szlobodan Müosevics, nem is oly rég Szerbia teljhatalmú ura, aki lángba borította a balkáni térséget. Tragikus politikája nyomán a volt Jugoszlávia szétesett, több százezren haltak meg, ugyaneny- nyien menekülni kényszerültek (köztük mintegy ötvenezer vajdasági magyar is). Ismerői azt mondják róla, nem volt nacionalista, egyszerűen a nemzeti érzelmeket használta fel a hatalom megszerzéséhez. Programot viszont a Szerb Tudományos Akadémia kínált neki, a „műiden szerbet egy hazába” elmélet indította el azután a rombolásos hadjáratok sorozatát. Müosevics négy háborút veszített (Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Koszovó), s ko- noksága folytán 1999-ben bombáz - tatta saját országát. Koszovó (hamarosan történő) elvesztése is lényegében a számlájára írandó. A szerbség azonban valahogyan műidig megbocsátott neki, mert a titokban vagy nyütan dédelgetett nemzetegyesítés álmáról soha nem mondott le. „Csak” a zsarnoksága eüen lázadt fel, nem a célkitűzései miatt. Müosevics Pozsarevácon született, 1941-ben, jogi végzettséggel kezdetben bankárként tevékenykedett, majd a pályája gyorsan haladt a kommunistáknál; eüenfe- leit brutálisan eltávolítva szülte azonnal az élre tört. A „rendszer- váltás” után Kis-Jugoszlávia, majd Szerbia elnöke, trónjától egy választási csalás fosztotta meg végleg. 2001-től a Hága meUetti scheveningeni fogda lakója. Az utóbbi időben magas vérnyomásra és szívbántalmakra panaszkodott, moszkvai gyógykezeléséhez azonban nem járultak hozzá. Némi elégtétel a különös megoldásokra hajlamos sorstól, hogy a diktátor börtönceüában, egyedül halt meg, ám ennél fontosabb, hogy esetében a bírósági tárgyalás az elhúzódó ötödik évben sem fejeződött be, ügye tehát lezáratlan maradt. S ne feledjük azt sem, hogy a jelenlegi Kostunica-kormányzat mindeddig a Szerbiai Szocialista Párt haügatólagos támogatásával maradhatott fenn, e pártnak pedig továbbra is Müosevics volt az elnöke, Hágából irányítója. Emberei ott ülnek szép számban a nagyváüala- toknál, a biztonsági szolgálatnál, a rendőrségen, a katonai vezetésben... Közben egy másik - ezúttal valóban szomorú - dátum kapja meg időszerűségét: három esztendővel ezelőtt gyilkolták meg Zoran Djindjics szerb kormányfőt, a valódi reformert, aki valami újat próbált meghonosítani ebben a - gondolatvitelében, életszemléletében- XIX. századi térségben. Tegyük hozzá: merénylőinek pere szintén lezáratlan. A szerző vajdasági munkatársunk MILOSEVICS-DOSSZIÉ: A (NÉHAI) VÁDAK Befejezetlen perét 2002. február 12-én kezdték MT1-HÁTTÉR A hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében őrzött Szlobodan Müosevics volt jugoszláv elnököt szombaton holtan találták cellájában. A néhai politikust 2001. április 1-jén tartóztatták le Belgrádban, 2001 júniusában szállították Hágába, pere pedig 2002. február 12-én kezdődött meg, s azóta a vádlott egészségi állapota miatt sokszor szakították meg a bírósági eljárást. Háborús bűnökkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel, valamint népirtással vádolta a hágai Nemzetközi Törvényszék a horvátországi és boszniai (1991-1995), valamint a koszovói (1998-1999) háborúban játszott szerepéért. Horvátország A délszláv háborúkat vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéken a Müosevics ellen felhozott főbb vádak a következők voltak: 1991 augusztusa és 1992 júniusa között Müosevics részt vett „egy bűnös váüalkozásban (...), amelynek célja az volt, hogy megtisztítsák a horvát és az egyéb, nem szerb nemzetiségű lakosság többségétől a Horvát Köztársaság területének mintegy harmadát, amelyet a tervek szerint egy szer- bek által uralt új állam részévé kellett volna tenni”. Müosevicset 10 rendbeli emberiesség elleni és 22 rendbeli háborús bűncselekmény elkövetésével vádolták „legalább 170 ezer horvát és más nem szerb” lakos kilakoltatásáért, „nem szerb polgári személyek százainak meggyilkolásáért”, s közülük több ezernek „embertelen körülmények közötti” fogva tartásáért. A vád mindenekelőtt a vukovári kórházban elkövetett tömeggyilkosság tényeire támaszkodott, amelynek során 255 személyt - betegeket, menekülteket és kórházi dolgozókat - végeztek ki. Bosznia A Nemzetközi Törvényszék által a boszniai háború eseményeivel kapcsolatban emelt vádak között a népirtás legsúlyosabb vádja is szerepelt. Müosevics eszerint 1992. március 1-je és 1995. december 31-e között egyik résztvevője volt annak a bűnös vállalkozásnak, amely Bosznia muzulmán és horvát lakosságának teljes vagy részleges elpusztítására irányult. A vádirat ezen a helyen a srebrenicai mészárlás, valamint az omarskai és a Keraterm fogolytáborokban elkövetett tömeggyilkosságok tényeit említette. A több mint 200 ezer ember halálát okozó boszniai háború miatt - amely a legvéresebb volt a néhai jugoszláv köztársaságokat sújtó három háború közül - Müosevicset 10 rendbeli emberiesség eüeni és 17 rendbeli háborús bűncselekménnyel vádolták. A vádirat ezen a ponton 260 ezer nem szerb lakos elűzését említette még. Koszovó Az 1998-99-ben lezajlott koszovói háborúval kapcsolatban Müosevicset azzal vádolták, hogy „megtervezője, felbujtója, parancsnoka és elkövetője volt, továbbá minden más módon segítette és bátorította azt a terror- és erőszakhadjáratot”, amely Koszovó albán lakossága ellen irányult. A vádirat ehelyütt 900, különböző incidensekben megölt áldozatot említett, továbbá 800 ezer ember elüldözését, s ezek alapján négyrendbeli emberiesség elleni és egyrendbeli háborús bűncselekménnyel vádolta Szlobodan Müosevicset. KOMMENTÁR Nem a Marsról jöttünk... BARAK LÁSZLÓ Nem hozott különösebb meglepetést a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának szombati jelöltállító ülése. Ilyen eredményt jelzett egyébként már az a tény is, hogy a párt elnöksége által két héttel ezelőtt javasolt első tizenöt jelölt mindegyike az MKP parlamenti vagy éppen kormányzati politikusa. Ugyan kik is lehettek volna az első tizenötben, ha nem ők, akik minimum annyit megtanulhattak már, hogy hol van a parlamentben meg a kormányhivatalban a toalett... Lényegében a további - az MKP leendő kormánypozíciója esetén érdekes - tizenöt hely sorsa is eldőlt a szóban forgó tanácskozás előtt, hiszen a párt illetékes szervernek előzetes egyezsége alapján e helyekről az egyes járások jelöltállító konferenciái döntöttek. Sokkal lényegesebb kérdés most már, hogy voltaképpen müyen is az MKP jelöltlistája? Minden bizonnyal olyan, amüyen általában az a közeg, amelyből kiválasztattak az adott jelöltek. Olyan, amüyenek a szlovákiai magyarok. Akik semmivel nem rosszabbak, de nem is jobbak, mint általában a közép-európaiak, lévén, ebben a térségben szocializálódtunk mindannyian. Nem pedig a Marsról jöttünk ide, amint azt annak idején a nagy tiszteletű tudós, Teüer Ede sugallta a magyar tudomány korszakos teljesítményeit szájtátva csodáló amerikaiaknak. Vannak a szlovákiai magyarok között vitathatatlan elismerést érdemlők, de semmirekeüők is, nem beszélve a jobbára tisztességes, életrevaló átlagról. Még csak nem is feltételezhető tehát, hogy az őket képviselő, általuk választott közéleti elit merőben más képességű, jeüemű emberekből állhatna össze, mint amüyenek ők maguk. Ennyit azoknak a különösen üyenkor aktivizálódó ügyeletes hordószónokoknak, pályaszéli fanyalgóknak, akik természetüktől, műveltségi szintjüktől függően vagy éppen permanens kielégítetlenségük okán jobbára temetni szokták saját képviseletüket, politikusaikat. No és a vakbuzgó hívekről is, akik meg nyakló nélkül azt hüdetnék, hogy a szlovákiai magyar politikusoknál nincsen rátermettebb a világon... Az MKP politikusai között tehát pontosan olyan arányban van alkalmatlan hatökör, gátlástalan karrierista vagy éppen tökéletesen felkészült, kivételesen elhivatott, megbízható egyén, mint amennyit bármely „civü” nap mint nap regisztrálhat a saját szűkebb vagy tágabb környezetében. Most, hogy a kocka el van vetve, csak az a kérdés, megkapják-e a szóban forgó jelöltek a keüő választói támogatást. Amely nélkül egyébként éppen maguknak a választóknak nincs, nem lesz semrmlyen esélyük az általuk alkalmanként olyany- nyira áhított sorsfordító gazdasági és nemzetstratégiai álmok megvalósulására. A választások ugyanis, műiden eüenkező fáma eüené- re, soha nem elsősorban a politikusok számára jelentenek előnyt, esélyt. Hanem főként a választók számára! Az urnákhoz tehát korántsem a politikusoknak keü majd tömegesen nyomulniuk, hanem a választóknak. Annál is inkább, mivel június 17-én most már akár javíthatnak is egy-egy lista sorrendjén, hiszen preferenciaszavazataikkal jó eséüyel módosíthatják azt. Vagyis immár tényleg rajtuk múlik, hogy csak és kizárólag az általuk legrátermettebbnek tartott jelöltek kerülnek-e a törvényhozásba, kormányra. Ha viszont a választók akár truccból, irigységből vagy éppen tudatlanságuk miatt mégsem élnek majd szavazati jogukkal, akkor legalább négy évig megint csak a jóistenhez mehetnek majd panaszra... JEGYZET tűs információkat pedig áthelyezném, mivel a sofőrülés felett lehetetlenség őket tanulmányozni. Hősünk általában ezekre a fecnikre hivatkozik, amikor például ráripakodik a trehány tanulókra és a szórakozott nyugdíjasokra, akik kedvezményesen akarnak utazni, ám igazolványuk a táskájuk mélyén lapul. Miután felmutatná nekem az öreg néni vagy bácsi, még a százhúsz évesnek is odamondanám: nem gondoltam volna, hogy már el tetszett múlni hetven. A lényeg: az icipici kedvesség. Végezetül akkor sem feledkeznék meg a szabályokról, amikor egyik ismerősöm, netán a szeretőm utazna a buszon. Ha kényszert érezne arra, hogy a legújabb családi botrányokat ott helyben megossza, én bizony figyelmeztetném az egyik szabályra, amely kimondja, a sofőrt tilos szórakoztatni az út alatt. Érdekes módon hősünket a minap annyira lázba hozott egy középkorú hölgy, hogy erre fittyet hányt. Mintha kicserélték volna - nem kérte az igazolványokat, nem zavarta a ki- vagy behúzott függöny, még a mobütelefonok csörgése sem. Ráadásul az óriásbetűvel kürt szabályt is megszegte, a hölgyet házhoz vitte. Ha valaki pedáns, legyen műiden körülmény meüett az! Az unalom szülte pedantéria rendkívül szánalmas. Ha buszsofőr volnék PUHA JÓZSEF Gyakran elgondolkodom azon, mit csinálnék másképp, ha idegen szakmákban keüene helytállnom. Olyanokban, amelyekkel naponta találkozom, és nem értek ugyan hozzájuk, mégsem tetszik, ahogy mások művelik. Az utóbbi időben leggyakrabban a buszvezetők helyébe képzelem magam - van egy sofőr, szinte hetente utazom vele, és egyre jobban nyomja a bogyómét. Alapjában véve én is olyan pedáns lennék, mint (látszólag) ő. A körítésen változtatnék. Főként az alkalmazkodóképességemet próbálnám meg felgyorsítani: valószínűleg korábban teheneket szállított, és máig nem tudott átállni az emberekre. Aztán leszedném a sofőrülés fölé kifüggesztett papírokat. Elsőként a legnagyobb betűsét, amely arra kéri az utast, ne kérje meg a sofőrt, hogy megállóhelyen kívül álljon meg. Micsoda hülyeség, ha ugyanis valaki megállítja a falu határában, annak bizonyára oka van, mondjuk, mert a kátyúktól hemzsegő út, esetleg a vakmerő vezetési stüus bizonyos eüenreakciót váltott ki a gyomrában. A kicsi be-
