Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-10 / 58. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 10. Kertészkedő 17 A szobaablakban nevelt palántákat ne ültessük ki egyből a szabadba, mert a napsütés károsítja őket Házilag is termelhetünk palántát Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A tápanyagpótlás és a műtrágyázás buktatóiról A sikeres kertészkedés titka A téli hónapok alatt mindenki átgondolhatja, hogy tavasszal milyen zöldségfajt szeretne termeszteni a kertjében, ennek megfelelően kell tervezni a munkákat. KAPPEL NOÉMI Amennyiben palántáról ültetendő fajokat választunk, akkor figyelembe kell venni a kész palánták tervezett kiültetési idejét, és át kell gondolni, milyen lehetőségeink és eszközeink vannak a palántanevelés kivitelezésére. A palánták kiültetési idejét az adott faj hőigénye, a területünk időjárási és talajviszonyai határozzák meg. Térségünkben, szabadföldön a következő ültetési időpontok alakultak ki:- március közepétől április elejéig ültethetjük a káposzta- és a salátafélék első szakaszait;- április végétől, május elejétől ültethető a paradicsom;- május közepén, végén (a tavaszi fagyok után) ültethetjük a paprika, az uborka, a dinnyefélék, a tojásgyümölcs, valamint a zeller palántáit;- a nyári időszakban folyamatosan ültethetjük a káposzta- és salátafélék palántáit, másodnövényként itt említhető az uborka is. Mielőtt nekifogunk a magok vetésének, bizonyosodjunk meg róla, hogy a korábbi évekről félretett vetőmag egészséges-e, és nem járt-e le a csírázóképessége: ez paprikánál 3^1 év, paradicsomnál, tojásgyümölcsnél 4-6 év, káposztánál, salátánál és zellernél 4-5 év, uborkánál és a dinnyéknél 6-8 év. Ezek természetesen nem szigorú adatok, az elöregedett magok is kicsírázhatnak, de felesleges a már csíraképtelen magokat ápol- gatni és várni, hogy palánta fejlődjön belőlük. A színes kistasa- kos vetőmagvaknál a tasak hátulján feltüntetik a lejárat dátumát. A biztonságosabb és gyorsabb csírázás érdekében vetőmagkezelési eljárásokhoz is folyamodhatunk. Az előcsíráztatás lényege, hogy a magokat a vetés előtt langyos vízben megduzzaszthatjuk. Ezzel lerövidíthetjük a palántanevelés idejét, és közben kiválogathatjuk a csíraképtelen magokat. A csávázott magot nem érdemes beáztatni, ugyanis lemosódik felületükről a növényvédő. Hőkezeléssel is javíthatjuk az esetleg rosszul beérett magok csírázóképességét. A salátapalánta nevelése során - főleg ha nyári kiültetésre szánjuk - kedvezően hat a magok csírázására, ha vetés előtt azokat néhány órára hűtőszekrénybe helyezzük. A magvetés idejének megállapítására két dolgot kell szem előtt tartani: egyrészt a kiültetés tervezett időpontját, másrészt a palántanevelés időtartalmát. A palántanevelési idő a növényfajtól és a rendelkezésünkre álló palántanevelő helytől függ. Kedvező körülmények között a fejes saláta, a káposztafélék, az uborka és a dinnyék palántája 4-6 hét, a paprikáé, a paradicsomé és a zelleré 6-8 hét alatt készül el. Ezt visszaszámolva a tervezett ültetési időből, kiderül a magvetés időpontja. Például, ha április első hetében fejes salátát akarunk ültetni, akkor átlagosan 5 hét palántanevelési idővel számolva, a magokat március első napjaiban kell elvetni. Aki nem akarja a palántákat a nagyobb, palántanevelésre szakosodott üzemektől megvásárolni, hanem maga szeretné megnevelni, különböző lehetőségek közül választhat. Házikertben még ma is több helyen használnak palántanevelő ágyakat, amikben szabad gyökerű, ún. szálas palántát nevelhetünk. A melegigényes fajok számára szervestrágya használatával teremthető meg a talpmeleg. Akinek lehetősége van rá, fóliasátorban is nevelhet palántákat, ott a talajon kívül tálcákba, tejfölös pohárba vagy cserepekbe is vetheti a magot. Vigyázzunk a konyha- vagy a szobaablakban nevelt palántáknál arra, hogy a kelleténél magasabb hőmérséklet és az esetenként kevésnek bizonyuló fény megnyúlt növényeket eredményezhet. Továbbá az így nevelt palántákat lehetőleg ne ültessük ki egyből a szabadba, ugyanis az üveg nem engedi át az ultraibolya sugarakat, és a közvetlen napsütésnek kitett fiatal növények károsodhatnak. Célszerű ilyenkor ültetés előtt a palántákat edzeni, azaz fokozatosan hozzászoktatni a kinti környezethez, akár úgy, hogy az ültetés előtti napokon pár órára kitesszük őket a napra. CSERES ZOLTÁN A hajtatásban különös figyelmet kell szentelni a növények alapvető tápanyagigényeinek pótlására, az ott lejátszódó kémia és fizikai folyamatok tükrében. A tápanyag pótlásával a termelő képes a termésátlagokat megtöbbszörözni (például a paradicsom esetében 20 kg helyett akár 50 kilót is betakaríthat négyzetméterenként, uborkából 35 kg helyett 100 kilót, paprikából pedig 15 kg helyett 30 kilót), viszont a helytelen adagolással tetemes károkat is okozhat. Az intenzív zöldséghajtatás- ban a talaj kémhatása döntően meghatározza a tápelemek fel- vehetőségét. Az a cél, hogy a növénynek mindig készen, köny- nyen felvehető formában álljon rendelkezésére a szükséges tápanyag. A optimális kémhatásnak a 6-7 pH-értéket tartjuk, e felett lúgos, ez alatt savas a talaj kémhatása. Ha a talaj eléri vagy meghaladja a 7,5 pH-értéket, a növények hajlamosabbak a megbetegedésre, nehezebben veszik fel a földből a tápanyagot. A túl magas lúgos pH-értéket ültetés előtt savanyító jellegű műtrágyák, illetve ásványi savak, pl. salétromsav, foszforsav esetleg gipsz talajba történő adagolásával csökkenthetjük. A kötöttebb talajokon gyakori a magasabb lúgos pH-érték. A laza talajokon valamivel jobb a helyzet. A talaj- javítás előtt azonban mindig ajánlatos kikérni a szakember vagy szaklaboratórium véleményét, ugyanis a tenyészidő alatt a lúgos pH-értéket már nagyon nehéz leszorítani. A talajok vezetőképessége szintén meghatározó tényező, fokozottan érvényes ez az intenzív zöldséghajtatásban. Az ún. elektromos konduktivitás (EC:mS/cm) a talaj összes sótartalmára utal, és egyszerűen mérhető, például zsebben hordozható EC-mérővel. Mivel a növények nem viselik el károsodás vagy terméskiesés nélkül a magas sótartalmat, ezért fontos ezt az értéket folyamatosan, az egész tenyészidő alatt ellenőrizni. A kertészek többsége ezt meg is teszi. A zöldségfajok eltérő sótűrő képességgel rendelkeznek. Legkevésbé tűri a sókat az uborka, a paprika is érzékeny, ellenben a paradicsom már viszonylag sótűrőnek minősül. A tápoldat megengedhető sótartalma meghatározott, ezt túllépni nem szabad. Sőt, az értékek az adott fejlődési fázisban, adott hőmérsékleten, napfényenergiánál különbözőek lehetnek. (Az EC-érték a tápoldatra vonatkozik, tehát figyelembe kell venni az öntözővíz EC-jét is! Következésképpen nagyon megnehezíti a megfelelő összetételű tápoldat összeállítását, adagolását, ha az öntözővíz EC-je magas.) Előfordulhat, hogy tenyészidő alatt túl alacsony EC-értéket mérünk. Ez általános a tápanyaghiányra utal, amit sürgősen orvosolni kell. Ha magas az EC-érték, akkor valamelyik tápanyagot helytelenül adagoljuk. Ä túl magas EC különösen veszélyes az uborkában, mivel a legkevésbé sótűrő. Amennyiben a magas EC-nek a rossz minőségű öntözővíz az oka, akkor gyakorlatilag lehetetlen a korrekció, ebben az esetben ajánlatos új vízforrás után nézni. Laza talajokon gyakoribb az alacsony sótartalom, de hibás trágyázási gyakorlat esetén a laza homoktalajon sokkal hamarabb kialakulhat a talajoldat magas sótartalma. Ezen már nehéz javítani. A tápanyaggal jól ellátott növények fejlettek, ellenállóbbak a megbetegedésekkel és a kártevőkkel szemben egyaránt, a- zok károsítását könnyebben elviselik, kiheverik. A járások többségében már vannak olyan szaklaboratóriumok, ahol ezt a vizsgálatot el tudják végezni. Még időben van, érdemes a hajtatás megkezdése előtt kivizsgáltatni a termőföldet és az öntözővizet. A szerző növényvédelmi szaktanácsadó A sárgarépa már március elejétől vethető. Meghálálja az öntözést, de csak a kiegyenlített vízadagokkal érhetünk el megfelelő hozamot A gyökérzöldség a mélyrétegű középkötött talajokon fejlődik a legjobban KŐRÖS TAMÁS Közép-Európa fontos zöldségnövénye a sárgarépa. A gyökérzöldségfélék a mélyrétegű, középkötött talajokon fejlődnek a legjobban, nehéz kötött talajon deformálódnak, elágaznak. A monokultúrát nem kedvelik. A talaj előkészítése Végeztessünk talajvizsgálatot a sárgarépa termesztése előtt. Kerülendő az ammónium-nitrát túlsúlya, mert a gyökérzet rothadását és üregesedését okozza. A talaj elfogadható pH-értéke 5,5-6,5 közötti, a jó talaj levegős szerkezetű, ami hozzájárul a termés könnyebb betakarításához, valamint növeli a növényvédő szerek hatásfokát. Az előző kultúra maradványait szükséges összeaprítani, majd a föld mélyebb megmunkálását általában 25-30 cm mély őszi szántással étjük el. Minőségi szántást végezzünk, elkerülve a föld tömörödé- sét, ami a zöld gallér megjelenését okozza a gyökémyaknál. Cél a finoman megmunkált magágy, a könnyebb csírázás és a hosszabb gyökér érdekében. Bakhátas termesztés A gyökérzöldségek korszerű művelési módja - akár kisebb területeken is - a bakhátas termesztés. A géppel készített bakhátak magassága 25 cm, koronaszélessége 15-20 cm legyen, a bakhátak közötti távolság pedig 70-75 cm. A magvetés általában ikersoros, 10 cm sortávolsággal és 3,5 cm tőtávolsággal. Pneumatikus vetőgép használata ajánlott. A vetésmélysége függ a talaj minőségétől, homokos talajokon téli és tavaszi vetés esetén 0,5-1 cm, nyári vetéskor pedig 1,5 cm legyen, függetlenül a vetés és a termelés módjától. Vetés után a felső réteget hengereljük. A legkorábbi vetési időszak március elejétől július elejéig tart, ekkor vetik a csomózott árunak szánt sárgarépát. A fő időszak az őszi betakarítás, ehhez június végétől július végéig történhet a vetés. A növényállomány sűrűsége függ a vetés időpontjától. A tavaszi, kora nyári vetéshez hektáronként 1-1,3 millió magot érdemes használni, a nyári vetéshez (július-augusztus) 1,2-1,8 millió magra van szükség. Túl sűrű vetéssel rövid gyökér, nagyobb lombozató termést kapunk. Az optimális csírázási hőmérsékleten, 20-25 C fokon 7-8 napot vesz igénybe a kelés, alacsonyabb hőmérsékleten (3-6 °C) a csírázás egyenetlen, vontatott és a kelés eltarthat 10-15 napig. A kikelt növény jól viseli a hideget (akár mínusz 5 oC-ot is kibír), de a +3 °C-os melegben leáll a növekedése. A talaj nedvessége meghatározó a csírázás szempontjából, vízhiány esetén a kelés vontatott és hiányos. A túlzott öntözés ugyanakkor csökkenti az oxigénellátást. Csírázáskor rendszeres, kisadagú kelesztő öntözésre van szükség. A legkorszerűbb a csepegtető öntözés és kerüljük a barázdák túlön- tözésével járó pangó vizet. Talajművelés, öntözés A tenyészidő folyamán a sorközök művelése elengedhetetlen: ehhez kultivátor rendszerű gépek, vagy kisebb területen kézi kapa a legalkalmasabb. 4-5 leveles állapotban, gyökérképződéskor fokozott a növény vízigénye: hetente 2,5 litert kell kijuttatni négyzetméterenként. A növekedés megindulásakor viszont ne öntözzünk. Célunk, hogy a répagyökér egyenletesen fejlődjön, és a megfelelő mélységbe hatoljon. A növény intenzív növekedésekor nő a vízigény, a kelést követően 5-6 héttel kezdjük az öntözést, a reggeli órákban. A betakarítást megelőzően már ne öntözzünk, hogy megakadályozzuk a szedéskori törést, repedést. A sárgarépa meghálálja az öntözést, de csak a kiegyenlített vízadagokkal érhetünk el megfelelő hozamot. Általában időjárástól függően hetente egyszer ajánlatos öntözni, de homoktalajon 3—4 naponta. A túlöntözött répa hozama csökken, a gyökér üregesedik, reped, elágazódik, rothad. Vízhiány esetén is gyengül a hozam, a gyökér elveszíti a simaságát, jelentkezik a zöldvállúság. Tápanyag-utánpótlás A trágyázás alapja, hogy 1 tonna sárgarépa 4 kg ammónium-nit- rátot, 2-2,3 kg foszfort és 5-7 kg káliumot vesz fel a talajból. A növény tápanyagigényét ismerve kiszámolható a kijuttatandó trágya mennyisége. A makroelem-tartal- mat (NPK) talajvizsgálattal határozzuk meg. A magas hozamhoz (hektáronként 40-50 tonna gyökér) 60-100 kg ammónium-nitrát szükséges, aminek a 20%-át kell tavasszal, a vetés előtt, a magágy előkészítésével a talajba dolgozni. Téli szántáskor nem javasolt a trágyázás. A fennmaradó ammónium-nitrátot a tenyészidőszakban megosztva, két alkalommal adjuk ki. Az istállótrágyát az elővetemény kapja. A nagy mennyiségű trágya nagy lombozatot, szklerotíniás és botrí- tiszes rothadást okoz. A foszfornak a gyökérzet kialakulásában van jelentősége, vetés előtt 80-150 kg-ot szórjunk ki. A többlete kelési rendellenességgel jár, amíg a hiánya gyenge lombozattal és az idős levelek lilulásá- val. A sárgarépa káliumigényes növény. A hektáronként szükséges 250-300 kg 50%-át vetés előtt, a fennmaradó részt pedig az am- mónium-nitráttal együtt dolgozzuk a talajba. Vetés előtt káliumszulfátot, utána kálium-nitrátot használjunk. A túlsúly akadályozza a magnézium felvételét, a káliumhiányos növényen pedig gyenge, csavarodott és barna levélzet fejlődik. A kálium-klorid csökkenti a protein- és karotintartalmat. A sárgarépa nagyon érzékeny a magnézium hiányára: ilyenkor a lombozat fakul (klorózis) és az öregebb levelek elszáradnak. Vetés előtt 210 kg MgO-t (magnézi- um-oxid) juttassunk a talajba. A borhiány fokozottan érvényesül a magasabb (>7,5) pH-értékű talajokon. A bórhiányos répa levélfejlődése lelassul, a lomb pirosodik. Mosás után beszürkül a répatest („ötórai szürkület”). Fokozott hiány esetén barna foltok jelentkeznek a gyökéren. Két-három alkalommal permetezzünk ki hektáronként 2 kg 17%-os bőrt, az első permetezésre a vetést követően 60 nappal kerülhet sor. Melegben permetezve perzselhet a szer, ezért a nyári vetéskor legjobb a talajba munkálni a bort, hektáronként 6 kg-os mennyiségben. A cinkhiányra is érzékeny a sárgarépa, erre hozamvesztéssel reagál. Egy vagy két permetezéssel, vízben oldódó, cinktartalmú lombtrágyával a hiány elkerülhető. A kalciumhiány gyökérrothadást okoz a talajban, ez optimális talajhasználattal kerülhető el. Betakarítás és tárolás A fővetésű sárgarépát általában október végén, november elejéig takarítják be. A betakarítógépek lift rendszerűek, a levélzetet 2-2,5 cm szárat hagyva vágják le, ami majd a csomagolás előtt kerül eltávolításra. A termést ládákban vagy sűrűn szőtt zsákokban, illetve 250-300 kg befogadóképességű konténerekben szállítják a száraz és rézszulfáttal fertőtlenített raktárba. A mosásig, csomagolásig sötét helyen tárolják, célszerűen 2-3 °C- on, 98%-os páratartalom mellett. Szabályozott légterű hűtőházakban akár 6-8 hónapig is tárolható.
