Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-08 / 56. szám, szerda
KARRIER 2006. március 8., szerda 2. évfolyam 10. szám Nagyobb az esély az állásinterjún Éhesen jobban megy KUTATÁS A döntés előtt vegyük számba: Mit szeretnénk következő munkaadónktól? Reálisak az elvásásaink? Hat-nyolc évente váltani kell Amerikai kutatók szerint éhgyomorra könnyebb tanulni, s jobb eredmény érhető el vizsgán, állásinterjún. 1999-ben fedezték fel az éhséghormonnak elnevezett ghrelin- vegyületet, amely az üres gyomor nyálkahártyájában termelődve az agy egy bizonyos területét, a hypothalamust aktiválja, hogy jelezze, ideje asztalhoz ülni - olvasható a MedNovosztyi című orosz hírportálon. A Yale Egyetem kutatói állatkísérletek során arra a megállapításra jutottak, hogy az éhséghormon ugyancsak hatással van a tanulásért és a memóriáért felelős agyterület, az úgynevezett hippo- campusra is, ahol növeli az idegsejtek közötti kapcsolatok (szinapszisok) számát. A túlsúlyos munkatárs marginalizálódik, és arra is kevésbé tartják alkalmasnak, hogy az ügyfelekkel érintkezzen. Nemcsak a magánélet, a szakmai életút is nehezebb, ha valaki súlyproblémákkal küzd. Egy nemzetközi felmérés során kétezer személyzeti vezetőt kérdeztek meg, és az eredményekből az derült ki, a normál súlyúak kategóriájába tartozók előnyös helyzetbe kerülnek álláskereséskor. A karcsú állásjelentkezők kivételezett helyzetben vannak a molettnek tartott jelöltekkel szemben. A Personnel Today által végzett kutatás szerint sem túl soványnak, sem túl elhízottnak nem „érdemes” lenni. A rejtett diszkrimiA tudósok olyan laboratóriumi célokra kitenyésztett egerekkel folytattak kísérleteket, amelyeknél hiányzott a ghrelin kiválasztásáért felelős gén. Mint kiderült, az átlagos egerekhez képest az éhséghormont nélkülöző egyedek hippocampusában 25 százalékkal kevesebb szinapszis alakult ki. Párhuzamosan a kutatók átlagos egereket ghrelininjekciókkal kezeltek. A szer hatására szaporodott a szinapszisok száma a hippocampusban, miáltal a rágcsálók lényegesen tanulékonyabbá váltak. A kutatók szerint e felfedezés révén új memóriajavító gyógyszerek fejleszthetők ki. Ám mielőtt bárki túlságosan megörülne az új „agyfényezőnek”, számolnia kell azzal is, hogy e készítmények mellékhatásaként jelentős túlsúlyra tehet szert. náció azonban leginkább a nagy súlyúakat sújtja, míg a soványakat inkább alkalmasnak tartják a munkahelyi előremenetelre. Jóval kevésbé ismerték fel és vizsgálták ez ideig ezt a problémát, nagyobb figyelmet kapott a nemi vagy a kor szerinti hátrányos megkülönböztetés. Pedig a felmérések szerint a kövér emberek marginalizálódnak, és lényegesen kevesebb esélyhez jutnak, hogy karrierjüket építsék. Tíz HR menedzser közül egy úgy véli például, jobb, ha a túlsúlyos alkalmazott nem találkozik az ügyféllel. Az érintett munkavállalók igen kevés támogatást kapnak, és olykor nem ok nélkül érzik úgy, szinte testi fogyatékosnak tekintik őket, derül ki a BBC On-line cikkéből. (PP) Gyakran nagyon nehéz döntés egy céget otthagyni. Karriertanácsadó tippek a gördülékeny váltáshoz. MUNKAPIAC Minden munkavállaló életében eljön az idő, amikor érzi, másra vágyik. Nem okoz örömet a munkája, vagy éppen a kollégákkal van problémája. Cser- venyák Tamás karriertanácsadót arra kérte a Pályacsúcs Magazin, adjon tippeket a gördülékeny váltáshoz. Minden munkavállalónak érdemes legalább 6-8 évente munkahelyet változtatnia vagy a cégen belül egy másik területen kipróbálnia magát, ugyanis így új tapasztalatot szerezhet, bővítheti tudását, és az esetleg unalmassá váló mindennapi munkája is újra érdekessé, izgalmassá válhat. Ha első munkahelyünkön már a kezdetekkor nem érezzük jól magunkat, még a próbaidőn belül érdemes megfontolnunk az állásváltoztatást. Ha így döntünk, ezt felesleges beleírnunk az önéletrajzba, ugyanis nem jelent értékelhető szakmai tapasztalatot. Nem árt tudni, hogy legalább egy évet ajánlott az első munkahelyen eltölteni, hiszen az egyéves szakmai gyakorlattal rendelkezőknek már jóval komolyabb lehetőségek adódnak a munkaerőpiacon, mint aki csak néhány hónapot dolgozott. A munkáltatók azokat részesítik előnyben, akik 2-3 éves szakmai tapasztalatot tudnak felmutatni. Ha nem fejlődünk szakmailag, váltsunk. A megújulást abban az esetben ajánlott megfontolni, ha nem fejlődünk a várt mértékben, konfliktusba kerülünk a kollégákkal, unalmasnak érezzük a munkát vagy ha más munkahelyen jobbak a feltételek. A döntés előtt vegyük számba: Mit szeretnénk következő munkaadónktól? Reálisak az elvásásaink? Megkapjuk az új helyen ugyanazt az anyagi elismerést? Elérte szaktudásunk a munkaerőpiacon elvárt szintet? Az álláskeresést megelőzően mindenesetre beszéljünk jelenlegi vezetőnkkel problémáinkról, új elvárásainkról. Adjuk meg számára és önmagunk számára az esélyt, és kérdezzük meg, hogy új igényeink teljesíthetőek-e, problémáink megoldhatóak-e. Amennyiben kategorikus elutasítás a válasz, valóban érdemes komolyan elgondolkodnunk az állásváltoztatáson. Mivel azonban sokkal egyszerűbb ismerős környezetben érvényesülni, először nézzünk körül a vállalaton belül. A pályakezdőknek célszerű a cégen belül egy másik osztályon kipróbálniuk magukat, és csak akkor elhagyniuk a céget, ha valóban kimerítették a vállalaton belüli lehetőségeket. Sokunkban felmerül a kérdés, hogy mikor említsük meg a vezetőknek és a kollégáknak, hogy már nem szeretnénk a cégnél dolgozni. Az új szerződés aláírásáig nem ajánlott említeni a munkahelyváltást. Valóban etikus, ha előre szólunk, viszont nem életszerű. A munkáltató számára is kellemetlen úgy együtt dolgozni a kollégával - akár hónapokon át -, hogy tisztában van azzal, a dolgozó valójában már nem érzi jól magát a cégnél. A felmondóbeszélgetést megelőzően a minél gyorsabb ügyintézés érdekében előre készítsük el felmondólevelünket, és már azzal a kezünkben érkezzünk meg a vezetőhöz! A felmondás ugyanis szóban nem, csak írásban érvényes, és a levélre mindenképp szükség lesz a távozáshoz. Fontos viszont, hogy a felmondásig az elvárásoknak megfelelően végezzük el feladatainkat. A dolgozó megítélése nagyban függ ettől, ráadásul egyik félnek sem válik előnyére, ha rossz szájízzel válnak el egymástól. Az ál- lásinteijún emellett mindenképp tájékoztassuk a munkáltatót felmondási időnk hosszáról, hiszen nem garantált, hogy régi foglalkoztatónk elengedi azt. (pp) Karrier@ujszo.com Kevésbé tartják alkalmasnak Nehéz helyzetben a kövérek MUNKAPIAC A munkavállalók többsége elégedetlen a munkahelyével, mert kevesebb a fizetésük, mint amennyit méltányosnak, illetve a teljesítményükkel arányosnak tartanának Sokan alulfizetettnek érzik magukat MUNKAPIAC A felmérések azt mutatják, hogy a munkavállalók többsége elégedetlen a munkahelyével, s ennek a kényelmetlenségnek a legfőbb okozója, hogy kevesebb a fizetésük, mint amennyit méltányosnak, illetve a teljesítményükkel arányosnak tartanának. Egy nemrégiben közzétett amerikai kutatás szerint a munkavállalók 65 százaléka készül arra, hogy elhagyja jelenlegi munkahelyét, közülük 57 százalék az alulfizetettséget jelölte meg fő okként. A Salary.com vizsgálati eredményeihez hasonlókról számoltak be korábban európai és ausztrál jelentések is. Ugyanakkor a 13 500 előre meghatározott pozícióban lévő ember alkotta kutatási mintában azt is kimutatták a szakemberek, hogy az iparági átlagokhoz mérten valójában csak 19 százalék volt alulfizetett, 17 százalékot túlfizettek, s 34 százalék miden szempontból tisztességes kompenzációt kapott. A munkavállalók alulfizetettség érzése és a piaci valóság közötti rés abból származik, hogy az egyes munkákkal kapcsolatban mindenkinek más a várakozása, az előképe, a percepciója, ráadásul a munkavállalók többnyire úgy érzik, hogy nem aknázzák ki a bennük lévő lehetőséget, s így amellett hogy alulfizetettek, amiatt is veszteség éri őket, hogy nem kapnak lehetőséget valódi képességeik megmutatására. Amikor pedig azt kérdezik, hogy kollégájuk fizetése miért magasabb azonos munkakörben, csak ritkán fogadják el a választ, hogy azért, mert kevesebbet teljesítenek munkatársuknál. Az emberek ugyanis többnyire saját teljesítményüket másokénál és a valóságosnál többre értékelik. Az alulfizetettség érzése abból is táplálkozik, hogy az inflációkövető fizetésemelések után az emberek úgy érzékelik, mintha körülbelül 10 százalékkal kevesebb jutna nekik. Az elfogadható életszínvonalat ugyanis akkor érzékelik, ha egyre újabb javakat sajátíthatnak el. Ha a fogyasztásukban nincs növekedés, akkor azt vissza- csúszásként élik meg, s ezzel ösz- szefüggésben alulfizetettnek érzik magukat. Mi több, azt gondolják, hogy más munkaadónál hozzájutnának az általuk elfogadhatónak érzett fizetéshez, ami pótlólagos frusztrációt és erősödő elégedetlenséget eredményez. És az állásváltáskor elérhető fizetésemeléshez fűzött remények nem is teljesen alaptalanok, mert a frissen felvetteket gyakran 5-10 százalékkal túlfizetik. Ennek akár bérfeszültség is lehet az eredménye, illetve a későbbiekben a fizetésemelések elmaradása, ami szintén kínos. Egy további fontos tényezője az alulfizetettségi érzésnek, hogy sokan az egyes beosztásokhoz, címekhez, sarzsikhoz, titulusokhoz bizonyos fizetést és juttatásokat tartanak elfogadhatónak, de ezek egy részét sohasem kapják meg. Felmérések szerint az alkalmazottak 30 százalékának van magasabb sarzsija, mint amit a munkaköre indokolna. A fizetését viszont nem a címhez, hanem a teendőkhöz szabják. Ráadásul köny- nyen megtörténhet, hogy ugyanabban az iparágban egy alacsonyabb beosztású ember egy nagyobb cégnél többet keres, mint egy magasabb beosztású, de kisebb vállalatnál alkalmazásban álló kollégája. Ezért ahelyett, hogy valaki e számok ismeretében az alulfizetettség és boldogtalanság érzését választaná, hasznosabb, ha elolvassa a munkaköri leírásokat, áttekinti a viselt felelősség nagyságát, s ezek ismeretében alkot ítéletet a jövedelméről. Ez többnyire elég ahhoz, hogy belássa az adott körülmények között jobb, ha megkapaszkodik az állásában és jövedelmében. Aki azonban még mindig elégedetlen, vagy elég bátor a váltáshoz, akár futhat is. (a hvg.hu nyomán)
