Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-04 / 29. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY Koromcsíkok Könnygázbomba GÖNCZ ÁRPÁD Kezdetben vala a sírás és a nevetés. Afféle „kisipari” módon. Sírni is, nevetni is mindenki csak maga tudott. Ha ehhez az élete hozzásegítette. Márpedig az élet egyszer-másszor mindenkit hozzásegített. Hozzásegített a művészet is: például az irodalom. Az írók igyekeztek olyasmit írni, amitől az olvasójuk derekasan kisírta- kizokogta magát. Nem szégyell- ték az ilyen műveket. S az olvasók se szégyelltek sírni és nevetni. Fura módon sírni is, nevetni is jólesett. Mintha megfürdött volna az ember: utána tisztának érezte magát. Aztán - ki tudja, miért? - a sírás is, a nevetés is szégyenné vált. S következésképpen az a művészet is, amitől sírni vagy nevetni lehetett. Hát még amitől mosolyogni - vagy urambocsá - könnyek közt mosolyogni! Viszolyogni viszont korlátlanul szabad. Igaz, nem esik jól. Még ha nem szégyen is. A sírás meg a nevetés hiánycikk lett. Persze egy hiánycikk - éppen mert az - nem maradhat sokáig hiánycikk; s mert a sírást is, nevetést is korábban kisipari módon, sőt többnyire házilagosan állították elő, meg kellett találni hozzá az előállítás nagyipari módját, ami kiküszöböli a korábbi, kezdetleges módszer hibáit, az érzelmek, indulatok feldúsu- lását. A siker kezdetben még nem volt teljes. Bár a világ olykor alkalmat ad rá, hogy aki figyeli, nevessen is, sújon is. Igaz, mindkettő csak a főtermékként előállított zsarnokság, halál stb. mellékterméke. S ily módon nem akkor képződik, amikor a társadalomnak legnagyobb szüksége volna rá. A vegyészet tudománya tehát kifejlesztette a könnygázt; alkalmazásához mindössze annyi kellett, hogy olyan vivőközeget találjanak, amely a korábbi, kezdetleges, mert individuális könnytermeléssel ellentétben nem az indulatok és érzelmek fokozásának, hanem a túlhabzó indulatok megfékezésének irányában hat. így született meg a technika csodája, a könnygázbomba: a társadalmasított méretű, nagy hatékonyságú s mégis a mindenkori társadalmi egyensúly fenntartását szolgáló sírástermelés eszköze. A nevetéstermelés módszere még várat magára. De aki a második technikai forradalom kibontakozásának páradan ütemét figyelemmel kíséri, joggal lehet derűlátó: bizonyos jelek arra mutatnak, hogy belátható időn belül felfedezik a módját, miként lehet az emberiséget nagyüzemi módszerekkel, nagy hatásfokkal röhögtetni is. Akarata ellenére. BODNÁR GYULA Néhány lépésnyire a kocsmától, drótkerítésnek támaszkodva álldogált csendben naphosszat Hutu Berti. Senki sem tudta, hány éves, kortalannak tűnt, vén cigány ugyanúgy lehetett volna, mint harminc körüli. Cingár testét nem viselték meg az alkalmi munkák, arcán a szomorúságnak mindig ugyanaz a fátyla feszült, mindig ugyanazzal az üres tekintettel bámult bele a világba. Talán mert nem volt minden egészen rendben a fejében. Legalábbis így mondták nekünk a felnőttek, pontosabban úgy, hogy nem teljesen tiszta. Ennek ellenére nem akadt ember, aki csúfolta, sértegette volna. Tíz-húsz fillérért bárkinek elénekelte az „Állj be, Berti katonának” kezdetű dalt, amelynek még egy sorát tudta csupán, „Jobb dolgod lesz, mint apádnak”. Ezt ismételgette, ha kellett, ha kérték, hosszú percekig. Tőlünk, vásott kölyköktől sem tagadta meg a nótázást, csak fizessünk. Fizettünk. Ha Detvára futotta, amely egy koronába került, a valamivel finomabb cigaretta, a Bystrica egy hatvanba, altkor az a pár fillér igazán nem volt sok Berti produkciójáért. Utána büszkén mentünk tovább, nekünk is énekelt. Gyermekkorom tágas udvarából ma is hatalmasan emelkedik elém egy másik cigány ember, Danyi tagbaszakadt alakja. A közeli ambulancián takarítónőként, de inkább amolyan mindenesként dolgozó Etel néninek segített fát, szenet be- készíteni másnapra, csomag dohányért, általában Taras Bulbáért, egy-egy ebédért, mely ha kétfogásos volt, ő abból egyet csinált, ösz- szeöntötte a paradicsomlevest a mákos tésztával, nem cifrázta. Etel néni vasárnapi főztjeinek maradványai ugyancsak egy edénybe kerültek, almás pitéstől. Danyi barátunk az egészet összekeverte és kikanalazta. Ha néhanapján többet öntött fel a garatra, féltünk tőle, meg-megkergetett, noha nem kötekedtünk vele, hogyisne, józan fejjel viszont még kártyázni is leült közénk, új szabályt vezetve be, a vesztes, a sparheltről leemelt fazék aljáról, koromcsíkot kapott az arcára. Azt bezzeg soha nem tudtuk, ki hányszor győzött, csak kudarcaink számát összegezhettük, mindenesetre a végén úgy néztünk ki, mint harcba induló indiánok. Ideidézhetném még Lujzát, a cigány asszonyt, aki a város pereméről, szájában lógó cigarettával, időről időre besétált a városba, összegyűjteni ezt-azt, ami fogyasztható. Rendszeresen megjelent nálunk is, érdeklődött, nincs-e néhány fölösleges fillérünk, krumplink, esetleg valamilyen nyavalyától elhullott, (Vincze János képei) frissen elhantolt baromfi, melyet, ha akadt itt-ott, ő boldogan kikapart, s vitte ebédnek, vacsorának, anyámék hiába figyelmeztették, baja lehet a dögtől - á, nekem, nagysád?! Amikor elsős lettem, a múlt évszázad ötvennegyedik esztendejében, és először néztem, néztünk körül az osztályban, addigi virgonc énünkhöz képest meglehetősen visszafogottan, talán félénken is, három lányon mindjárt megakadt a tekintetem, kettőbe nyomban szerelmes lettem, a harmadikra csendje miatt figyeltem fel. Szerényen, összehúzódva ült, mint aki látszani sem akar. Cigány leány volt, Hajnalnak hívták. Persze, az hogy cigány, senkit nem érdekelt, ugyanolyan volt, mint bármelyikünk, csak a bőrének színe más. Az előítéleteknek, a xenofó- biának, a rasszizmusnak nyomát sem tapasztaltuk akkoriban a felnőttek világában, így a miénken is kívül maradt, pedig köztudomású, hogy a gyerekközösségekben mily erős tud lenni a vadság vonzása a jóság vonzásával szemben, még csak utalnunk sem kell William Golding A legyek ura című regényére. Hajnal elvolt magának, senkit nem bántott, senki nem bántotta. Vele ellentétben, már a harmadik-negyedik osztályba járván, Lakatos Miki egyenesen szórakoztató figura volt, többek között egy ügyes mozdulattal benyúlt a szemébe és kifordította, két fehér buborék villant elő a sötétbarna arcból. Majd visszaugrasztotta őket. A horror fogalmát akkor még nem ismertük, ez az volt. Különben adott magára mint jó vágású, vagány gyerek, még az órán is elő-előhúzta farzsebéből a fésűt. Meglehetősen jól tanult, s ha mégis súgásra szorult, súgtunk neki, ahogy ő is nekünk, vagy egy-egy grimasszal magára vonta a tanító néni figyelmét, ha más irányból indult a segítség. Miki kifordított szemeiről jut eszembe a szintén kortalannak tetsző Vak Jancsi, aki állítólag egy családi forró vizes balesetben vesztette el a látását még karon ülő korában. Nagy kulccsal a kezében járta a kisvárost, ha jól Emlékszem, nem kimondottan fajtiszta fehér kutya kíséretében. Nem, ő nem volt cigány, de lehetett volna gonosz ösztöneink, hajlamaink célpontja, akárcsak sokan mások, a gyengék, a „mások”, ahogy voltak olykorolykor némely-értelemtől, emberi érzésektől és normáktól elkötött - részegek, barbár hordák szemében, akiket minden kor kitermel, egyszer kevesebbet, máskor többet, és támadásaikhoz még csak nem is szükséges, hogy gyenge, fogyatékos vagy más legyen valaki. Ma már meg tudom fogalmazni, amit kölyökként nem: amikor Jancsi - akit az egész város ismert - a történeteit mesélte, tulajdonképpen megtisztelve éreztük magunkat. Évtizedek távolából visszanézve, különféle, még a második világháború borzalmainak nyomait is az emlékeikben, lelkűkben, testükön viselő emberek természetes, békés szimbiózisában éltünk, amelyben mindenkinek kijárt a tisztelet. Megsüvegelték az utcaseprőt, a gyepmestert is. Ez útrava- lónak sem volt akármi, legalábbis számomra. Talán ezért döbbent meg és tölt el mérhetetlen szomorúsággal, valahányszor olyasmit hallok, mint a minap: hajnali órán részegen randalírozó fiatalok utcaseprő roma asszonyokat vertek meg Zólyomban, bevallottan raszszista indítékokból. És a Lőcsén tanuló, iskolájukba, kollégiumukba, intézetükbe tartó vakokat, gyengén látókat újabban vajon milyen indítékokból támadják meg, rabolják ki őket, tepernék maguk alá „nagy legények” a világ fényeitől, a látás áldásaitól megfosztott lányokat, visszaélve kiszolgáltatott helyzetükkel? Valami valahol nagyon elszakadt. S szakad tovább, a vadság vonzásában élő, sőt a vadság ragadós vonzását mind vehemensebben erősítő médiumok hatása nyomán is, összevarrhatatianul. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Prém Néha nagyon kellemetlen szaga van, amit formalingőzzel lehet eltüntetni. Sötét prémet szagtalaníthatunk, ha finoman őrölt, friss kávét szórunk reá, így ruhába csavarjuk és néhány nap múlva poroljuk csak ki. Fehér prémet úgy tisztítunk, hogy forró korpát vagy lisztet dörzsölünk bele, ezt többször ismételjük, mindannyiszor kiporolva belőle a piszkos korpát vagy lisztet. Burgonyaliszttel is így, melegen tisztíthatjuk a fehér prémet, ráöntjük a lisztet és úgy átgyúijuk vele, mintha mosnánk. A liszt meleg legyen. Azután kiporoljuk a prémet. Ruhára felvarrt fehér prémszegést lefejtés nélkül, benzinnel tisztíthatunk. Az a fontos, hogy minden darabkájára tiszta rongydarabkát és tiszta benzint tegyünk. A rongyot kicsit csavatjuk ki, nehogy a lefutó piszkos lé a ruhát piszkítsa be. A hosszúszőrű prémeket néha át kell fésülni, de csak egészen ritkafogú fésűvel szabad. Sokkal jobb, ha szőrével lefelé fordítva alaposan megveregetjük. Pudingpor 0,2 gr narancssárgát vagy mál- navöröset egy kis alkohollal szétdörzsölünk, kevés cukrot adunk hozzá, ezzel is eldörzsöljük és 500 gr búzakeményitőlisztet és ugyanannyi cukorport. 20 gr kétszerszén- savas nátriumot és 45 gr borkőport összevegyítünk és ezt az előbbi masszához adjuk. Az üymódon készített alapanyaghoz tetszésszerinti aromákat tehetünk. Pl.: 0,4 gr va- nillint, 5,6 gr cukorport a vanflia- pudinghoz, citrompudinghoz adunk 1 gr citromolajat, 0,5 gr szénsavas magnéziumot, 5 gr cukorport, mandulapudinghoz 0,5 gr kéksavmentes keserű mandulaolajat, 0,5 gr szénsavas magnéziumot, 5 gr cukorport. Ananász-, őszibarack-, eper- vagy málnapudinghoz 0,5 gr-ot adunk a megfelelő gyümölcséterből, 0,5 gr szénsavas magnéziát és 5 gr cukorport veszünk. A megadott anyagmennyiség 1 kg alapanyaghoz számítandó. Csokoládépuding-pomál 100 gr alapanyaghoz 20 gr olajtalanított kakaóport adunk. Használati utasítás: 100 gr pudingport 7 evőkanál liszttel jól összekeverünk. Közben felfőzünk egy fél liter tejet, és miután a tűzről elvettük, belekeverjük az előbbi masszát. Az egészet folytonos keverés közben még egy kis ideig tűzön főzzük, azután megfelelő formába öntjük, pincében vagy hideg vízben hűljük. Puncsesszencia Megfelelően hígítva erősebb vagy gyengébb puncsot kapunk. Műiden puncsesszencia forró vízbe töltve azonnal kitűnő puncsot ad, az ital még ízletesebb lesz, ha meleg teát használunk, a) Angol Ro- yal-puncs: 6 kg cukrot és 25 gr kristályos citromsót melegben 6 liter vízzel feloldunk. A lehűlt sziruphoz 5 1 rumot és 5-5 gr citromolajat és fahéjtinktúrát keverünk, valamint 20 gr vanília tinktúrát és 2190%-os borszeszt. A citromolajhoz egy kis narancshéjolajat is tehetünk (narancsszínű). b) Svéd duplapuncs: 6 kg cukorhoz 61 vizet, 61 rumot, 50 gr kristályos borsavat, 25 gr citromolajat, 5 gr narancshéjolajat, 50 gr málnaszörpöt, 30 gr fahéjtinktúrát és 31 borszeszt adunk. (Vörössárga színű) c) Puncsesszencia vörösborral: 11 rum, 11 konyak, 2 1 95%-os alkohol, 3 1 édes vörösbor, 4,5 kg cukor, 10 gr vaníliaesszencia, 1 gr citromolaj és 1 csepp rózsaolaj, 50 gr citromsav, 10 gr tea összekeverve, a teát kétszer öntjük fel, 3-3 deciliter forró vízzel és a forrázatot hozzáadjuk a folyadékhoz, d) Rumgrogesszencia: 6 kg cukrot, 61 vizet, 51 rumot, 41 borszeszt, 50 gr vanüiatinktúrát, 40 gr fahéjtinktúrát, 15 gr macisztinktúrát összekeverünk. e) Tojáspuncs: úgy készül, mint a tojáskonyak, csakhogy konyak helyett gyenge aromás, vízzel hígított rumot (2 1 víz 3 1 rumhoz) és az aroma fokozására vanfliatink- túrát vagy ananászeszenciát teszünk hozzá. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ t&fflmmssmsaBSes&gk Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az AB-ART ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: február 8. 1. Honnan származik Karin édesanyja? a) Komáromból b) Absáról c) Norwichból 2. Mi a foglalkozása Robnak? a) angoltanár b) reklámmenedzser c) újságíró 3. Ki lett vértanúvá nád kon- centrádós táborban a hitéért? a) Dietrich Bonhoeffer b) Martin Luther King c) Gottfried Wilhelm 4. Melyik volt a lakhelye annak a három pásztor gyermeknek, akiknek Fatima mellett megjelent Mária? a) Fatima b) Aljustrel c) Lisszabon 5. Ki volt az a kislány, akire Bodnár Gyula első osztályos korában a csendje miatt figyelt fel? a) Berti b) Lujza c) Hajnal Január 28-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3c, 4c, 5a. A Nap Kiadó ajándékát özv. Doró Györgyné, tornaijai kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
