Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-01 / 26. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com RÖVIDEN Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Iro­dalmi Kávéházban dr. Kiss László Orvostörténeti helynevek a Fel­vidéken című lexikonját. Egyfajta orvostörténeti földrajzkönyv, útikalauz ez a könyv. Több mint ötszáz, 1918 előtt élt orvos kötő­dését jelzi az egykori Felvidék, a mai Szlovákia településeihez. Kö­zülük jó néhányan kimaradtak az eddigi szlovák, illetve magyar életrajzi lexikonokból, orvostörténeti összefoglalókból is. A köte­tet Lacza Tihamér tudománytörténész ismerteti, (ú) Az II Divo májusban Budapesten Budapest. Budapesten koncertezik május 23-án az II Divo nevű nemzetközi pop-opera kvartett. Az együttes a novemberben meg­jelent Ancora című albumukkal indult világkörüli turnéjára, amelynek keretében érinti Magyarországot. Az II Divo első albu­mából világszerte több mint 5 millió példányt adtak el. A kvartett tagjai: David Miller (Egyesült Államok), Sebastian Izambard (Franciaország), Urs Buhler (Svájc) és Carlos Martin (Spanyolor­szág). A négy tehetséges fiatalember karrierje 2001-ben kezdő­dött, klasszikus és a popdalokat adtak elő. A kvartett repertoárján világszerte ismert romantikus dalok szerepelnek teljes zenekari kí­sérettel. A dalokat angolul, spanyolul és olaszul is előadják. (MTI) Közép-európai társulatok találkozója Színházi körhinta ELŐZETES Bécs. Február 14-től március 3- ig Mitteleuropäisches Theaterka- russel (Közép-európai színházi körhinta) címmel nemzetközi színházi fesztiválnak ad otthont a Theater Brett. A rendezvényen, melynek társszervezője a pozso­nyi Színházi Intézet, szlovák, ma­gyar, cseh és lengyel társulatok lépnek közönség elé. Szlovákiából a Szlovák Nemzeti Színházi pró­zai társulata, a DAJV táncegyüttes és a besztercebányai Divadlo z pasáže vesz részt a seregszemlén. Magyarországot a Hólyagcirkusz Társulat, a Baltazár Színház és a Pintér Béla Társulat képviseli. Csehországból többek közt a Farma v jeskyni, a Kagomi Kjó- genkai, az Archa, Lengyelország­ból a Teatr KTO, a Klub teatr U Przyaciól, a Teatr realistyczny, va­lamint a Numerus érkezik a szín­házi találkozóra. A programban pódiumbeszélgetés és színházi felolvasóestek is szerepelnek. Február 14-én, a fesztivál nyitó- előadása előtt kerül sor a Közép­európai színművek szlovák szín­padokon című kiállítás megnyitó­jára, amelyet a pozsonyi Színházi Intézet készített, (e) FELHÍVÁS A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Műve­lődési Intézete és a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választ­mánya társrendezőivel, Duna­szerdahely Önkormányzatával és a Városi Művelődési Központtal közösen meghirdeti a XXXI. DUNA MENTI TAVASZ FESZTIVÁLT a következő kategóriákban: a/ bábjátékos kategóriában cso­portok és szólisták részére, b/ színjátszó kategóriában, c/ népi szerkesztett játékok ka­tegóriában. A fesztivál jelentkezési lapjai a Csemadok területi választmánya­in szerezhetők be, vagy a www.csemadok.sk honlapról le­tölthetők. Jelentkezési határidő: 2006. február 17. A jelentkezési lapokat kérjük a következő címre küldeni: ÖV Csemadok, Bacsákova 240/13, P. O. BOX 16., 929 01 Dunajská Streda A regionális fesztiválok és a vá­logatások időpontja: 2006. április 10.-2006. május 1. A fesztivál időpontja és helyszí­ne: 2006. május 30.-június 3., Dunaszerdahely Pontos információkkal a Cse­madok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szolgál (tel.: 031/552 24 78, mobil: 0905/358 529, fax: 031/550 98 30). Újra színpadra állítják Londonban Andrew Lloyd-Weber és Tim Rice világhírű musicaljét, az Evitát. A bemutatót idén májusban tartják, hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón. A címszerepet az argentin Elena Roger (képünkön) fogja alakítani. (AP-felvétel) Az embert megillető végtelen költője - akinek életében a halálból jutott több Sziláevi Domokos emlékezete A költő sírja a házsongárdi temetőben (Képarchívum) Volt egyszer egy költő. Szi­lágyi Domokosnak hívták. Volt? Hiszen itt van köz­tünk. Itt van - mondja, sugallja a budapesti Nap Kiadó íróire- cepció-szemléző Emlékezet sorozatának legújabb köte­te, a költőt megidéző Kény­szerleszállás is. TÓTH LÁSZLÓ E sorozat a 20. századi magyar irodalom meghatározó, emblema- tikus alkotóit „tőlük, róluk” típusú könyvekkel mutatja be immár évek óta. De ilyen alkotója volt-e a ma­gunk mögött hagyott század sok szempontból még mindig kortársi lírájának Szilágyi Domokos? Ha ol­vasói ismertsége, olvasottsága, az olvasói hatás felől nézem, afelől, hogy mennyire épült be mindenna­pos tudásunkba, reflexeinkbe, kul­turális öntudatunkba, mennyire ré­sze a közös nemzeti mítosznak (ha van még ilyenünk egyáltalán) - nem sietném el az igenlő választ (bár nyomós érvet jelentene hozzá a kezdettől fogva igen népszerű ko­rai Bartók Amerikában). Ha a kriti­kai recepció, illetve befogadás felől közelítek a kérdéshez, ugyancsak óvatosnak kell lennem, hiszen míg például ez a mostani gyűjtemény is egyfelől viszonylag kiterjedt és értő fogadtatásról tanúskodik, másfelől nem lehet nem látnunk, hogy máig kívül esik kortárs irodalmi önérté­sünk jó néhány jelentős és megke­rülhetetlen kánonképező tényező­jének horizontján. Ha viszont a köl­tői hatástörténet felől közelítek a kérdéshez, egyértelmű igen a vá­lasz: „Szilágyi Domokos lírai örök­sége [...] ma is létezik és működik” (Demény Péter), hiszen költészete az 1960-1970-es évektől jótéko­nyan segítette a magyar versnyelv és lírafelfogás alakulását, követők­re talált, a maguk idejében újszerű leleményei, vívmányai, vers- és vi­lágszemlélete beépültek a korszerű magyar verselésbe, a versről való tudásunkba. Az ő József Attilára, sőt, Csokonai Vizét Mihályra is visszakacsintó/visszahajazó avant- gardizmusa posztmodern korunk, beszédmódunk, struktúráink és konstrukcióink szüárd építőeleme lett (ebből a szempontból elég elemzés alá vennünk A láz enciklo­pédiája vagy a Búcsú a trópusoktól című, a maguk idején: az 1960-as évek második felének magyar köl­tészetében kétségtelenül mintaadó kötetét). Szilágy Domokos emléke­zete Pécsi Györgyi Kényszerleszál­lás-válogatásában ebben az össze­tettségben jelenik meg előttünk, s benne a költői életmű eddigi leg­erőteljesebb kanonizációs kísérle­tét láthatjuk. Itt van köztünk tehát egy költő - Szilágyi Domokosnak hívják. Aki­nek embert alázóan tragikus és botrányosan rövid élete a műben - verseiben magasodik fel és nyert meghosszabbítást. Akinek életében a halálból jutott több, s az élet a ha­lálában győzedelmeskedett. Már lassan annyi esztendeje halott (hu­szonnyolc), mint amennyi évet élt (harmincnyolcat). Már lassan any- nyi ideje él, amennyit haldokolt. Fi­atalon ment el, töredék-élet adatott csak neki, megfosztatott a békés, termékeny öregkortól - írnám for­mális logikánk szerint. így van? Mintha nem írta volna meg har­mincöt-harminchat évesen az Öre­gek könyvét, melyben matuzsále­mek tudását sűrítette össze a lét­ről?! S különben is, verseit olvasva, ki merné állítani, hogy az ő har­mincnyolc esztendeje nem az élet egy ember által megélhető teljessé­gét adta meg neki?! Mélység és ma­gasság, szűkösség és tágasság, be- határoltság és végtelenség ez az élet és ez a költészet - az egykori társ, a hozzá hasonlóan tragikus sorsú Hervay Gizellával mondva: „az embert megillető végtelen”, a „személyesen átélt végtelen” felér­zése. Értelmezői sokfelől és sokfé­leképpen közelítenek hozzá: Ilia Mihály költészetének „cezurázó szerepét”, Méliusz József „formaér­zését és formatudását”, K. Jakab Antal „tudatosan kialakított stiláris sokszínűségét”, Bertha Zoltán „szimfonikusán szintetizáló, mo­numentális tartalmi és formai” megkomponáltságát, „metafizikai világélményét”, Demény Péter „tra­gikus iróniáját”, gondolkodásmód- jellegét, Csíki László „egzisztenciá­lis lecsupaszodottságát, „könnyed biblikusságát”, Nicolae Balota „szkeptikus idealizmusát”, Pomo- gáts Béla „iróniával védett morál­ját”, Balia Zsófia zenébe-ágyazott- ságát, Kulcsár Szabó Ernő telített versnyelvét húzza alá, Markó Béla pedig egyenesen annak bizonyítá­sát látja Szilágyi Domokos életmű­vében, hogy „Európává tehető a provincia is”. Pécsi Györgyi értékkereső és sorsfaggató válogatásának kétség­telen drámai kicsúcsosodása Szi­lágyi Domokos búcsúlevele akkori társához. Ma is megrendültén olva­som annak hideg-józan nyitómon­datát: „Én ma lelépek e világi élet­ből”, még a halála előtti órákban is kegyetlen pontossággal működő (ön)iróniáját: „Nem vagyok részeg, és - ahogy mondani szokás - tiszta elmével írom e sorokat. Mint egy hülye gimnazista.” S Nagy IVfária - a költő életének utolsó társának - válaszul rá földadogó önvádját: „...nem tudtam mégsem kibírható- vá tenni ezt az életet... Nem voltam elég, és nincs feloldozás.” Pécsi Kényszerleszállás-kötete azt a kér­dést feszegeti: mi elegek vagyunk- e, elegek leszünk-e holtában meg­tartani őt? Szüágyi Domokos költészete ar­ra biztat: elégnek kell lennünk rá. Mert ha mégsem, magunk meg­tartására nem leszünk elegek. Igen, van köztünk egy költő. Akinek életében a halálból volt több, halálában viszont az élet lát­szik győzedelmeskedni. Hiszen már lassan annyi ideje él, mint amennyit haldokolt. Szilágyi Domokosnak hívják. S ez a név, biztos vagyok benne: a mi nevünk is. Mintha öt komolyzenész a fülünk hallatára fedezné fel a dzsesszt. Gadó Gábor és együttese Pozsonyban Zenei kalandok európai uniós módra JUHÁSZ KATALIN Na, ezt szavakba önteni olyan, mrnt behunyt szemmel betalálni a cérnával a tű fokába. Ráadásul lus­ta vagyok; ritkán varrók, inkább újat veszek, ezért gazdag sose le­szek. Mégis szólni kell Gadó Gábor alkalmi Band-jének pozsonyi kon­certjéről, egyrészt, mert ritkán hallható ilyesmi kies fővárosunk­ban, másrészt, mert aki CD-ről is­meri a Párizsban élő magyar dzsesszgitáros munkásságát, most alaposan meglepődhetett. A Gabor Gado Quartet helyett ugyanis egy részben más, „európai uniós” felál­lás állított be vasárnap az Astorka Színház akusztikailag kifogástalan termébe, az új emberek pedig új színeket hoztak a palettára. A le­mezeken nyomokban jelen lévő hagyománytiszteletből szinte sem­mi sem maradt, az egész olyan volt, mintha öt kortárs komolyze­nész most fedezte volna fel a dzsesszt, és jól elszórakoztak volna vele. A „pluszban” szerződtetett belga trombitás például merészen „szétfújta” Matthieu Donarier sza­xofonszólóit, ettől az eredetileg* hajlékony dallamívek szálkásan törtek, ropogtak. A fúvós szekció kísérletezését a bőgős Sebastien Boisseau azzal tetézte, hogy hol az egyik, hol pedig a másik hangszer után eredt, megváltoztatva az egész kompozíció lüktetését. Őt egyébként legszívesebben állandó­ra beállítanám a nappalimba, hogy csak nekem játsszon. Még a tévét is odaadnám cserébe. A főnök, Gadó Gábor beszélni tud a hangszerén, aki fogékony a melankolikus, enyhén, de tényleg csak enyhén kelet-európai hangu­latú történetekre, biztos elégedet­ten dőlt hátra. Ha lett volna nálam papír-ceruza, mint ahogy fontos pillanatokban sosincs, írtam volna egy-két sztorit a guberáló öregasz- szonyról, villamoson zötykölődő részeg termékmenedzserről, ját­szótéren macskát akasztó fruszt­rált suhancokról, vagy arról a filmgyűlölő mozigépészről, aki egy szép estén bekattant, és hatal­mas ollójával szétnyirbálta az ak­tuális hollywoodi „blockbustert”. Gadóéknál ugyanis nem a dalla­mok, hanem a folyamatok az ér­dekesek, az, ahogyan a zenei gon­dolatok eljutnak A-ból B-be. Mind­ehhez nem a dzsessz, hanem a kortárs klasszikus zene nyelveze­tét használják, sehol egy biztonsá­got adó bebopos vagy szvinges ál­landó lüktetés, a ritmika egyetlen számon belül legalább háromszor változik. A harmóniák felépítése is kortárs klasszikus, ez a hozzáállás a lehetőségek széles spektrumát nyitja meg a zeneszerzőnek. És mivel mind az öt zenész kompo­nista is, külön projektekkel, elkép­zelésekkel és zenekarokkal, el le­het képzelni, mit művelnek együtt. Á kvintett mint forma le­hetővé teszi a bonyolultabb zenei struktúrák megjelenítését úgy, hogy teret ad a zenészeknek egyé­niségük kibontására. A struktúrák nyitottak, azaz bármi történhet, a zene levegős, de intenzív, Gadó szerzeményeinek soundja éles és tiszta, a ritmusszekció nem „szol­gál”, hanem egyenrangú pozíció­ban „alkot”. Nekem leginkább a pszichedelikus dolgok jöttek be, volt például egy szám, melyben csak a gitár és a szaxofon mesélt egy történetet, talán arról a vadóc lelkű ejtőernyősről, aki ki akarta próbálni, hová érkezik, ha teljesen a szélre bízza magát. Ugrás előtt persze azért benyomott egy fél üveg vodkát, hogy az élmény még komplexebb legyen... Gadó Gábor (Patrik Španko felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents