Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-03 / 28. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 3. Kertészkedő 17 Egész télen végezhető a lehullott, fertőzött lomb és a fán maradt gyümölcsmúmia összegyűjtése, fagymentes napokon tisztítsuk meg a fák törzsét Időszerű növényvédelemi feladatok a kertészeti termesztésben Időszerű tanácsok termelőknek a szőlőtermesztés során fellépő fagykárok okairól, a védekezés módszereiről Hogyan ismerhető fel, károsította-e a szőlőt a fagy? A szőlő fagyérzékenységéről Télvégi rügyvizsgálat Egyelőre még nincsenek szembetűnő jelei annak, hogy az idei kemény fagyok okoztak-e jelentősebb kárt a szőlőültetvényekben. Az alábbiakban a hőviszonyok hatását boncolgatjuk, annál is inkább, mert különösen a klimatikus tényezők okozhatnak jelentős károkat és pusztulást a szőlőben. M1KÓCZY NÁRCISZ, PROHASZKA PETER A környezeti hőviszonyok alakulásának nagy jelentősége van a szőlő életében. Az évi vegetációs periódusok és fázisok csak jellemző minimális hőmennyiség és hőhatási időtartam mellett folynak le. Ha kedvezőtlen a hőmennyiség és annak hatási időtartama, akkor a növény vegetációja, fejlődése vontatott és megszakad. A Vitis vinifera hőigény szempontjából mezoterm növény, azaz a mérsékelt égöv növénye. A szabadföldi szőlőtermesztés földrajzi határait általában a 9-21 C fokos évi középhőmérsékleti izotermákkal húzhatjuk meg. A szőlő vegetációba indulásához és befejezéséhez szükséges hőmérséklettel kapcsolatban az irodalomban található adatok elég változatosak. A szőlő életfolyamatainak megindulásához szükséges hőmérsékletnek, az ún. biológiai millióknak, nemzetközileg és általánosan a 10 C fokot fogadják el. Régiónkban a szőlő te- nyészideje április elejétől október második feléig tart, 180-190 napra tehető. Az egyes vegetációs fázisokban különböző minimális hőmérsékletet igényel a szőlő. A rügyfa- kadás 10-13, a virágzás 12-14, a bogyóérés 15-17 C fokon indul meg. Őszi és tavaszi fagyok A szőlő termesztéséhez szükséges hőösszeg 1000-2500 C fok, a fajták koraiságától függően. A szőlő alsó és felső fiziológiai küszöbértéke (halálpontjának) a tenyészidő alatt fejlődő zöld szervekre és a nyugalmi idő alatt a fás részekre gyakorol hatást. A zöld szervek alsó halálpontja közvetlenül 0 C fok alatt van. A -2,5 C fokos lehűlés fajtára való tekintet nélkül elpusztítja a zöld növényi részeket; felső határérték plusz 42-46 C fok. A fás részek fagyérzékenysége változó. A A szőlő fagyérzékenysége a tél folyamán változik (TASR-felvétel) gyökerek már -5 C fokon elfagyhatnak, a jól beérett vesszők csak a tar- tósabb -15 C foknál nagyobb hidegekben károsodhatnak. Az őszi fagyok a tavaszi fagyoknál kisebb veszélyt jelentenek, bár sokszor sérülést okozhatnak a leveleken és bogyókon. A levelek ősszel a -2 C fokos fagyot még nagyobb károsodás nélkül elviselik. A vesz- szők beérése és a természetes lombhullás előtt lefagyott levelű tőkék vesszőiben kevesebb lesz az elraktározott szénhidráttartalom, s emiatt azok télállósága csökken. A termesztendő fajtákat úgy kell megválasztani, hogy a fogyasztha- tóság a várható őszi talajmenti fagyok előtt bekövetkezzék. A borszőlőfürtöknek a fagyás nem árt, sőt, a bogyóhéj sérülése után a bogyók gyorsabban töppednek, s így relatív cukortartalmuk gyorsabban növekedik. Változó fagyérzékenység A szőlő fagyérzékenysége a tél folyamán változik. Novemberben, december első felében a tőke mély fiziológiai nyugalmának időszakában a vesszők viszonylag kisebb lehűlés hatására kaphatnak fagysérülést, mint a mély nyugalmi fázis végén és után. Különösen veszélyes a korán, átmenet nélkül beköszöntő hideg, ebben az időben a tőke ugyanis még nem haladt át az edződési folyamaton, a szénhidrátok túlnyomóan keményítő alakjában vannak jelen. A fiziológiai mély nyugalmi időszak végén a keményítő és más szénhidrátok könnyen és gyorsan átalakulnak cukrokká, amelyek csökkentik a sejt fagyáspontját, s növelik a növény fagyel- lenállóságát. A téli fagy következtében általában a termőfelület időszakos kiesése, károsodása következik be, a gyökerek épek maradnak, és a tőke 2 éven belül újra kialakítható, csupán a mélyebb, vizesebb, fagyzugosabb helyeken kell számolni a tőkék kipusztulásával. A késő tavaszi utófagyok sokszor igen nagy kárt okoznak a szőlőben. A tavaszi fagyok kétfélék lehetnek: a hideg vidékről légáramlással fagyos légtömegek áramolnak be, vagy a helyi lehűlésből származik az úgynevezett kisugárzó fagy. Fagyveszély akkor van, mikor a talaj mentén a levegő hőmérséklete estefelé csak 6-8 C fok. Ha az idő felhős, vagy szél támad, kisugárzó fagy nem jöhet létre, mert a felhőzet megakadályozza a meleg felfelé áramlását, s a szél pedig összekeveri a különböző hőmérsékletű levegőt. Sugárzó fagytól a magasművelés véd. Védekezési lehetőségek A légáramlással szállított fagy ellen csak a növények betakarásával védekezhetünk. A helyi lehűlésből származó, kisugárzó fagy ellen a következők szerint védekezhetünk, illetve csökkenthetjük kártételét: 1. Tavaszi fagyok idején a talaj ne legyen gyomos, frissen kapált, mert ezeken a talajokon nagyobb a kisugárzás (a meleg levegő felfelé áramlik és helyébe nehezebb, hideg levegő áramol). 2. Kisebb (-1, -2 C fok) fagy ellen füstöléssel is lehet védekezni, de csak szélcsendes időben. 3. Kisebb szőlőben megvalósítható, hogy amíg a hőmérséklet fagypont alatt van, állandón vízzel permetezik a szőlőt; így -4 C fokos fagyot is sikerül kivédeni. 4. Takaróanyaggal való védekezés is eredményre vezethet. 5. Egyes helyeken hatalmas légkeverő lapátokat helyeznek az ültetvénybe, mely segíti a felfelé szálló melegebb légtömegek visszaára- moltatását az alacsonyabb, földfelszínhez közeli részekre. A fagykárral sújtott területeken a hajtásokat nem ajánlatos eltávolítani (ha a hajtásoknak csak a teteje fagyott el), mert a hónaljhajtások az ép részekből előtörhetnek. A felesleges, meddő hajtások eltávolításával a tőke könnyebben átvészeli a fagykárt. A fagyérzékenységet befolyásoló tényezők a következők: ♦ fajta (vesszőjükben több cukrot tartalmazó fajták jobb fagytű- rők) ♦ termőhely (fekvés, kitettség - -a déli lejtők, alacsonyabban fekvő területek kifejezetten fagyveszélyesek) ♦ művelésmód (optimális termőhelyen a magasművelés csökkenti a fagyveszélyt) ♦ termés-túlterhelés hatására rohamosan csökken az ellenállóképesség a faggyal szemben) ♦ a vesszőbeérés ideje ♦ a lehűlési és felmelegedési periódusok váltakozása Összességben megállapítható, hogy a termőhely, fajta, talajerőgazdálkodás, tőkeművelésmód helyes megválasztása meghatározza a tőkék kondícióját, ezen keresztül fagytűrőképességüket és a termés mennyiségét. BÁLINT GYÖRGY A nálunk termesztett szőlőfajták a mínusz 15-20 C fokos fagyokat nagyobb károsodás nélkül elviselik. Ha azonban kora tavasszal az életfolyamatok megindultak, akkor a rügyek fagytűrő képessége fokozatosan csökken. A fagykárok zöme üyenkor következik be, ezért a gondos vincellér tavasszal, metszés előtt megvizsgálja a vesszőket és a metszést a rügyvizsgálat eredményei alapján végzi el: ha a rügyek épek maradtak, akkor rövi- debb termőcsapokat hagy meg, ha a rügyek egy része elfagyott, akkor arányosan hosszabb csapokra, több termőrügyre lesz szükség. A rügyvizsgálat legegyszerűbb módja az, hogy a szőlőskertben különböző tőkékről vesszőket vágunk le és azokat a fűtött szobában edénybe állítjuk. A rügyek fakadá- sa 6-8 nap múlva indul meg. A helyszínen is megvizsgálhatjuk a rügyeket: a tömzsi, duzzadó termőrügyet éles késsel hosszában felvágjuk. Ha a rügy szövetei élénkzöld színűek, akkor nincs ok az aggodalomra, mert károsodás nélkül átvészelték a tél viszonytagságait. Ha a rügy csúcsán a szövet elbarnult, akkor csekély károsodás ért, de ez még nem jelenti azt, hogy a rügyből - kedvező tavaszi időjárás esetén - ne fejlődhetne erőteljes hajtás és rajta egészséges fürtvirágzat. Ha azonban a rügy alapja vagy a metszlap egész felülete barna, akkor a fagykár olyan mértékű, hogy abból a rügyből hajtásra és fürtre nem lehet számítani. Ha a szőlőművelő a tőkét korán, a rügyek látható fakadása előtt metszette meg, akkor ajánlatos két-három hét múltán újból megvizsgálni a tőkéket. Lehetséges ugyanis, hogy a rügyek igen jól fakadnak ki és a kívántnál nagyobb termésre nyújtanak kilátást, ezért utómetszéssel, a termőcsapok megrövidítéssel lehet a hozamot szabályozni. Persze ennek az ellenkezője is előfordulhat: a rügyfaka- dás után kiderülhet, hogy egy-egy termőcsapon vagy szálvesszőn nem maradt ép rügy a téli fagyok után. Ilyenkor a felesleges csapokat célszerű tőből kimetszeni. (A kíváncsi kertész alapján) (TASR-felvétel) RACSKÓ JÓZSEF A gyümölcsfák törzsén, vázágain számtalan károsító gomba és rovar pusztít, s telelésre is itt keres búvóhelyet. Ahhoz, hogy károsításukat, telelésüket megzavarjuk és a kártevőket elpusztítsuk, a fagymentes téli napokon kézzel vagy más, erre alkalmas szerszámmal tisztítsuk meg a fák törzsét és vázágait. Drótkefével vagy kéregka- paróval távolítsuk el az elhalt ké- regrészeket, tisztítsuk simára a törzset. így ezzel egyrészt megszüntetjük a rovarok búvó- és telelőhelyét, másrészt nagymértékben segíthetjük a kora tavaszi lemosó permetezés hatékonyságát. Ilyenkor a rágcsálókkal, ürülékkel szennyezett, sérült, mézgafolyá- sos kéregrészek eltávolításán kívül a telelő tojáscsomók, hernyók, bábok és bizonyos esetekben az imágók száma is jelentősen gyérít- hető. Vannak ugyanis olyan rovarok, amelyek elsősorban a fák törzsének, vázágainak kéregrepedéseiben tudnak csak áttelelni. Az ápolási és fatisztogatási munkákat gondosan végezzük, mert könnyen megsérthetjük vele a fa élő részeit is, amely számos betegség számára nyithat fertőzési kaput. Ezért a kéregkaparás inkább az idősebb gyümölcsfák esetében ajánlott és indokolt. A ké- regkaparékot gondosan gyűjtsük össze és - lehetőség szerint - helyben azonnal égessük el, vagy jó mélyen forgassuk a talajba. Egész télen végezhető a lehullott, fertőzött lomb és a fán maradt gyümölcsmúmia (pl. Monilinia spp. fertőzésénél) ösz,- szegyűjtése is, hiszen a fák levélbetegségeit okozó gombák nagy része éppen ezekben a fertőzött növényi maradványokban telel át. Ezek télen nagy mennyiségű spórát produkálnak, amelyek képezik tavasszal a primer inokulumforrást. Az összegyűjtött lombot égessük el vagy - a korhadás elősegítésére - mélyen forgassuk a talajba. Másik módja a lehullott levelek korhadásának elősegítésére nitrogéntartalmú műtrágyákkal történő permetezéssel, mivel tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel hatékonyan gátolhatjuk a gomba-szaporítóképletek kialakulását. Hasonlóan járjunk el a sátorak- nás molyok, eszelények és aknázólegyek károsította fák esetében is: a lehullott fertőzött lombozatot gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg. Ám bizonyos rovarok, pl. almalevél-aknázómoly (Phyl- lonorycter blancardella) esetében, azok parazitoidjainak kímélése végett, az összegyűjtött lombot olyan lyukméretű hálóval (tüllel) fedett tárolóedénybe helyezzük, amelyen a későbbiekben kikelő lepke nem, csak parazi- toidja tud kirepülni. Néhány rovar esetében elegendő az összegyűjtött levélzet - enyhébb téli napokon történő - talajba forgatása is, pl. az almalevél-törpemoly (Nep- ticula malella) telelő bábjai már akkor is elpusztulnak, ha a lehullott leveleket legalább 10 cm mélyen a talajba forgatjuk. A közép- és magas törzsű fáknál a felfelé gyalogló téli-araszolólepkék nőstényeit feltartóztathatjuk a törzsre helyezett „hernyóenyves- öwel”, amelyet még rajzásuk beindulása előtt rakunk fel, és rajta hagyunk - a hernyóenyv-réteget időnként felfrissítve - tél közepéig, a rajzás befejeződéséig. Ekkor az öveket le kell szedni és elégetni, mivel a beleragadt nőstények petéiket egymás testére (tetemére) is lerakhatják, s így az öv tavasszal fertőzési forrást képezne. Az eltávolított hernyóenyves övék széle alatt lerakott petéket is el kell pusztítani, melynek legegyszerűbb módja, ha drótkefével vagy kézzel szétnyomjuk őket. Ezzel a módszerrel az almamoly (Cydia pomonella), vagy az araszolólepkék (Geometridae) közül a nagy téliaraszoló (Erannis defoliara) és a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) populációja számottevően gyéríthető. Ezen kívül a szintén a fák törzsére erősített hernyófogó köteleket és hullámpapír öveket is eltávolíthatjuk. Leszedésükkel és elégetésükkel az ezeken telelő rovarok, pl. az alma-bim- bólikasztó ormányos (Anthono- mus pomorum) imágóit pusztíthatjuk eredményesen. Á nyugalmi periódus esetlegesen szélsőséges klímája is igen jelentős negatív következményeket vonhat maga után. Gyakran előfordul, hogy a téli napsütés hatására a gyümölcsfák déli, délnyugati oldala erősen fölmelegszik, míg az ellenkező oldal lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű marad. Ennek következtében - tulajdonképpen a hőmérséklet-különbség hatására - a törzs hosszirányban berepedezhet. Az így keletkező nyílásokon át hatolhatnak be a kéreg rákosodását előidéző baktériumok és gombák. Preventív védekezési módként régebben igen gyakran alkalmazták a megtisztított fák törzsének bemeszelését. Ezzel többek között a meszes kezelés napsugárzás-visszaverő tulajdonágából adódóan számottevően csökkenteni lehet az ilyen jellegű, fagykárból eredő mechanikai károsodást. Ezért a módszer alkalmazása napjainkban is hatásos segítséget nyújthat. Ne feledkezzünk meg azonban az ónos eső vesszőkre fagyott jégpáncéljának vagy a vékony ágakra nehezedő hótömegnek vessző- vagy cirokseprűvel történő eltávolításáról sem, hisz ezzel szintén súlyos károsodásokat előzhetünk meg. A szerző egyetemi tanár
